1.8. A Turul nemzetség szentjei

Turul nemzetség szentjei Simone Martini freskóin az Assisi Szent Ferenc Bazilikában (1318). Balról jobbra: Szent Erzsébet, Szent Margit, Szent Imre.
Turul nemzetség szentjei Simone Martini freskóin az Assisi Szent Ferenc Bazilikában (1318). Balról jobbra: Szent Erzsébet, Szent Margit, Szent Imre.

„Áldott az a nép, melynek vannak szentjei, és amely tiszteli azokat, mert mindenkor áthatja az isteni áldás és szeretet." (II.János Pál pápa)


Sokszor esik szó a szentekről, tiszteletükről, de kik is ők valójában a szentek, és hogyan is lettek ők szentek? A szó szűkebb értelmében, az Ószövetség szerint egyedül csak Istenre lehet azt mondani, hogy szent. Az Újszövetség a szent jelzőt már emberre is alkalmazza. Pál apostol a keresztény közösségek tagjait hívja szentnek. Eszerint szentnek lenni annyit jelent: Istenhez tartozni, az ő szentségéből részesedni.

A katolikus egyházban az idők előrehaladtával azokat kezdték kiemelt módon szentnek nevezni, akik vagy életük feláldozásával (vértanúk), vagy a Krisztus mellett való hűségükkel, a szenvedésben való kitartásukkal, a tetteikkel és példájukkal (hitvallók) tanúságot tettek a hitükről.

A kereszténység kezdeti szakaszában csak a vértanúkat és a hitvallókat tisztelték szentként. Gyakran, amikor haláluk évfordulója volt, a sírjuk fölött mutattak be szentmisét. Ez volt körülbelül 1000-ig. 1000-től a középkorig a helyi püspök, ha úgy látta, hogy a vidékén nagyon tisztelnek valakit, aki életében tiszta erkölcsű, másokon segítő ember volt, az illetőt szentnek nyilvánította. Így lett szentté Szent István, Szent Imre, és Szent László is. A középkortól - ahogy ma is - szentté csak a pápa avathatott valakit.

„Árpádházi szentek, szent magyar királyok,
áldva, kegyelettel gondolunk ma rátok,
virrasztó szemekkel könyörgünk hozzátok:
szent csodáitokkal mentsétek hazánkot!…
Isten-verte rosszak Mennyt tagadó bűne!
Mivé lett Király Úr ezeréves műve?…
Erzsébet jósága? Margit mártírsága?
Piroska példája? - Árpád drága vére
áldva néz föl rátok, föl a magos égbe,
mai magyaroknak szétszórt árva népe…

Árpádházi Szentek, szent Magyar Királyok
- áldott ősök sora! Áldva nézhet Rátok
védelemben felnőtt népes Európa.
Ha történetesen nem Magyar Királyok s
bátor harcinépe védte vón portátok...
Mi lett volna, ha ti álltatok vóna ki
melletek tartani töröknek-tatárnak,
S előttök sok másnak? Nem maradt
volna meg semmi gyermeketek
bűnös Európa - életfolytatásnak!
Mohipusza-Mohács-Budavár-Segesvár...
Vészek-dicsőségek.
S hol a Szentek életek:
legendák regélnek...”

Még később megkülönböztették a „boldogokat” és a „szenteket”. Mind a boldogok, mind a szentek az üdvösség állapotában vannak, életük pedig példakép. A különbség az közöttük, hogy a boldogokat csak egy helyi egyház (pl. Boldog Özsébet a lengyel és a magyar egyház, illetve a pálos rend) részesíti liturgikus ünneplésben (az emléknapján róla emlékeznek meg az imádságokban), míg a szenteket (pl. magyarországi Szent István királyt) az egész katolikus egyház megünnepli.

Eleink Álmost, Emese méhének madár áldotta gyermekét szentnek tartották és akként is tisztelték. Álmos nagyfejedelem hatalmát saját képességein túl nemzetsége Attila-hagyománya és a Turul-monda erősítette. Személyét nagyon mély szakrális tisztelet övezte, nemcsak „az uralkodó" volt, némi túlzással maga volt a „halandó isten". Anonymus szerint a „Szentlélek ajándéka jutott neki osztályrészül", vagyis egy kivételesen szent ember volt. A Turul-dinasztia minden tagját szentnek tekintette a magyarság. Amikor Könyves Kálmán Dalmáciát Magyarországhoz csatolta még nem lehetett szentté avatva. Mégis a horvát származású zárai apátnő az eseményt így jegyezte fel: a legszentebb, sanctissimus rex Kolomanus, a legszentebb Kálmán király helyreállította a föld és a tenger békéjét.

A képen Simone Martini itáliai festő freskóképeit láthatjuk. Simone Martini (Siena, 1284 k. - Avignon 1344) a középkori sienai festészet egyik legnagyobb alakja volt. Egész életében a legmagasabb körök megrendelésére dolgozott, őt tekinthetjük az első „udvari művésznek”. Sienában a Kilencek Tanácsa részére, Assisiben a ferences rend legfontosabb templomában készített freskósorozatot, megbízásokat kapott a nápolyi királytól, majd élete végén a pápai udvarban dolgozott. Helyi festőből külföldön is elismert művésszé vált. Simone Martini és tanítványi köre jelentős képi mintákat közvetítettek, amelyeket számos más európai festőművész és egész festőiskolák hasznosítottak.

A kor elismert festője a Szent Ferenc-bazilika alsó templomának jobboldali kereszthajójában, a Szent Miklós-kápolna külső falán egy széles sávban hét szentet és egy Madonna a Gyermekkel ábrázolást festett. Az egész sávot díszes keret fogja körbe, az alakokat vékony oszlopok választják el egymástól, vonalvezetésük harmonikus, a festésükhöz használt színek fényesek. Az alakok balról jobbra: Szent Ferenc, Toulouse-i Szent Lajos (V. István magyar király unokája, ferences szerzetes, toulouse-i püspök!), Magyarországi Szent Erzsébet, Szent Margit, Szent Imre herceg, Szent István, a Madonna a Gyermekkel és Szent László. Az elismert festő személye, az ábrázoltak névsora és a hely mind-mind önmagáért beszél! Szakértők elmélkednek rajta, hogy esetleg a művész nem egy évvel később festette-e őket. De az sajnos egyáltalán nem gond, hogy a képek megléte Magyarországon egyáltalán nem közismert. Érdekes lenne pl. tudni, hogy miért pont e nyolc kép került egymás mellé a falakra.

A Turul nemzetség fiai és leányai a nemzetet megerősítették és Európának méltó példát adtak az emberi erényekről, bátorságról, tisztességről, hazaszeretetről és a Krisztusi szeretetről. A Turul-nemzetség fényes királyainak idején őket is joggal megillette ez a tisztelet. Első Árpád-házi királyaink különleges képességű, tiszta erkölcsű, vitéz papkirályok voltak. Első (Szent) István királyunk bal kezén a táltosság jele, a varázserejű hat ujj a koronázási paláston ma is jól látható. A keresztény magyar királyok központi hatalma és hazai tekintélye ebben a korban meghaladta a nyugat-európai uralkodókét. Európa leggazdagabb királyai voltak. A magyar király apostoli király, királyságunk az emberi történelem egyetlen apostoli királysága!

Magyar szentek a krakkói Magyar Kápolna képein
Magyar szentek a krakkói Magyar Kápolna képein

Nincs még egy család a történelemben, amely annyi szentet adott a római egyháznak, mint a Turul dinasztia. S büszkeséggel vallhatjuk, hogy nincs a világnak még egy olyan hona, nemzete ahol, akinél a legfőbb szent maga a Szent Korona lenne! A magyar Szent Korona Európa egyetlen szent koronája! A Szent Korona, amely Szent István és Szent László felajánlása folytán Boldogasszony, örökös ég-adta királyságunk, örökös királynéjának éke!

Ezek után már nem is meglepő, hogy nincs a világnak még egy olyan nemzetsége, amely egyenes- és oldalági leszármazottaiban annyi szentet adott volna, mint Álmosé alig több, mint 400 év alatt!

Eleink méltán lehettek volna büszkék II. János Pál pápa mondatára, miszerint: „Áldott az a nép, melynek vannak szentjei, és amely tiszteli azokat, mert mindenkor áthatja az isteni áldás és szeretet."

István a keresztény eszméket a krisztusi, evangéliumi tanítás szerint értelmezte, s talán a Nyugatot is fölülmúlva alkalmazta azokat állam- és egyházszervező munkájában. Joggal vélhetjük, hogy az egyetemes keresztény értékek szellemében teremtett sajátosan magyar, nemzetinek felfogható katolikus egyházat.

Ezzel azonban hol a pápa, hol a császár vagy éppen mindkettő „elégedetlen" volt.

„Az Árpád-házi szentek nem környezetük hatására, nem imádságos, vezeklő életvitelük miatt lettek szentek, hanem azért, mert szentnek születtek, - ahogyan a Turul-nemzetség kiáramló fényfolyamából a szent királyok és királylányok születni szoktak." (Szántai Lajos). Ehhez a gondolathoz azért tegyük hozzá, hogy a „szentnek született" és a „szentté avatott" fogalmak egymásnak nem szinonimái.

A szentté avatott eleink érdemeit egyáltalán nem szeretném a következő megjegyzéssel csökkenteni, és nem szeretnék az előző idézetnek a legkevésbé sem ellentmondani, de úgy érzem, ez is hozzá tartozik az igazsághoz. A római egyháznak ebben az időben sem hadserege, sem megfelelő tekintélye nem volt, amivel megvédhette volna magát és híveit. Ezért szorult mások, elsősorban a német-római császár - de ha jól belegondolunk, már ez a cím is a kölcsönös érdek és függés révén jött létre - segítségére. Ha visszagondolunk XII. János és Ottó viszonyára, benne Taksony „békebíró" szerepére, könnyen megérthetjük, hogy a magyarság megnyerése vagy elvesztése a katolikus egyház számára létkérdés lehetett. Egy olyan erős nép, mint a honfoglaló magyar, mindenképpen térképformáló erővel rendelkezett, és az is köztudott volt, hogy a magyarság köreiben Álmos utódai milyen nagy tiszteletnek és csodálatnak örvendenek, ezt pedig Rómának is honorálnia kellett valamivel. A rendelkezésére álló jutalmazási és büntetési eszközök hatására így aztán sorra születtek szentjeink, illetve jócskán voltak kiátkozottjaink is. A pápaság szinte minden magyar királyt - még Szent Lászlót is -, sokszor kollektíven a teljes magyar nemzetet is, egészen Mátyás királyig számtalanszor kiátkozta a római egyházból. Mivel ez a nemzet s ezek a királyok sosem tartoztak a római egyház kebelére, hanem fölötte állottak ennek, ez a kiátkozás teljesen hatástalan maradt. Ennek oka mindig az „engedetlenség" volt. Még egyszer hangsúlyozom, hogy ezzel nem kisebbíteni szeretném a Turul dinasztia érdemeit, de a szentek nagy száma nekem azért „gyanús", mert később is születtek szentek, akik aztán mégsem lettek azok, illetve a kiátkozottak sem voltak olyan „átkozottak"! Hiába szabályozták szigorú előírások mindvégig a boldoggá és szentté avatásokat, ebben bizony jócskán szerepe volt a politikának és az érdeknek is!! Hiszen a szentté avatáshoz mindig két szereplő kell, és csak az egyik a szent, a másik mindig az avató!

Mátyás király is valahogy így érezhette, és mert érzéséhez megvolt a megfelelő ereje is, amikor a pápa kiközösítéssel fenyegette meg, ő ereje tudatában nem ijedt meg. Visszaüzent, hogy ha az egyház kiközösíti, ő bizony felveszi a mohamedán vallást. Ugyancsak másképp festene ma Európa térképe, ha ez bekövetkezik. De mert mindketten pontosan értették a másikat, ez még véletlenül sem következett (következhetett) be, tehát e gondolattal nem érdemes tovább foglalkoznunk. Lehet, hogy a mohamedán vallásra áttéréssel fenyegetés csak költői túlzásként merült fel. Egy teljes nép átállítása egy számára idegen vallásra igen nehéz és hosszú folyamat. De ha él még a régi hit - és láthattuk, a Turul dinasztia idején ez még valóság volt -, az arra való visszatérés már egyáltalán nem tűnik üres fenyegetésnek.

Azt hiszem ez is hozzátartozik szentjeink nagy számához. Hogy akkor, vagy később ez jó volt-e vagy sem, az ma már nem számít...

Mindenesetre a középkori Magyar Királyság nemcsak erős állam volt, hanem példát is mutatott a térség népeinek. Különösen jól látható ez a Turul nemzetség szentjeiben, akik már a korabeli keresztény Európa számára is igazi példaképek lettek. Csak reménykedni tudok benne, hogy Európa távoli végeire is eljutott Turulházi ifjak és leányok máig példát állítanak a magyar ifjúság elé.

Máig 22 magyar szentet tartunk nyilván.

A Turul-nemzetség eddig összegyűjtött, hivatalosan szentté vagy boldoggá avatott szentjeinek névsora (egy kattintással az életükről, tevékenységükről szóló írás):

Jolánta aragóniai királyné (1219-1251)