- Nyitóoldal
- A Turul nemzetség szentjei
- Portugáliai Szent Erzsébet
Portugáliai Szent Erzsébet
„Istenünk, ki a béke forrása és a szeretet kedvelője vagy, add meg nekünk, hogy Szent Erzsébet példájára s az ő közbenjárására, békességszerzők legyünk embertársaink között.”
(Portugáliai Szent Erzsébet miséjének könyörgése)
Aragóniai Erzsébet (Zaragoza, 1277 - Estremoz, 1336. július 4.), más néven Portugáliai Szent Erzsébet (katalánul Elizabet, spanyol és portugál nyelven Izabella), Coimbra védőszentje, II. András magyar király dédunokája, Árpád-házi szent Erzsébet másodfokú unokahúga. Nevét is a harmincöt évvel korábban szentté avatott nagynénje tiszteletére kapta.
1271-ben született Aragóniában királyi családból. Apja III. Péter aragóniai király, anyja Konstanza, Manfréd szicíliai király leánya, II. András magyar király unokája. Hazájában Isabelnek vagy Szent Királynénak is nevezik. Már születése békét szerzett: az örömre kibékült atyja, Péter trónörökös és nagyapja, Jakab aragóniai király, akik éppen háborúban álltak egymással. Aragóniai Erzsébet nem tudott magyarul, példaképe mégis nagynénje, Turul-házi Szent Erzsébet volt. Két királyfi anyja volt, és a családi békétlenséget elsimító bölcs asszonyok mintaképe.
12 éves gyermeklányként apja a portugál trón várományosához, Déneshez, adta feleségül. Két gyermekük érte meg a felnőttkort, Alfonz és Konstanza. Alfonz, aki rövid trónviszály után IV. Alfonz portugál királyként követte apját a trónon. Konstanza IV. Ferdinánd kasztíliai király felesége lett.
Nagy Szent Erzsébet és Portugáliai Erzsébet ikonográfiája sok tekintetben megegyezik. Mindkettejükkel kapcsolatban a fennmaradt korai ábrázolásokon gyakran láthatjuk őket koronával a fejükön, kancsóval, kenyérrel, betegápolás vagy adakozás közben. Mégis legtöbbször talán rózsákkal a kötényükben jelenítik meg őket.
A királyi kincstárból a király akarata ellenére Szent Erzsébet gyakran osztott pénzt a szegényeknek, hogy azok legalább mindennapi kenyerüket megvehessék. A király gyanakodott és kémkedni kezdett utána. De az Úr közbelépett és az érméket rózsává változtatva kimentette Erzsébetet szorult helyzetéből. Portugáliai Erzsébettel kapcsolatban így jelenik meg a rózsacsoda története:
„A Szent Királynő egyszer pénzt vitt a kötényében, hogy azt a szegényeknek adja, mikor találkozott a királlyal az megkérdezte mit visz, ő azt mondta, hogy rózsákat viszek. És rózsákat látott a király is, pedig nem volt még ideje a virágzásuknak."
Erzsébet házassága nem volt zavartalan. Politikai meggondolások alapján jött létre, és Erzsébetet nem tette boldoggá. Férje kicsapongó életet élt, több gyermeke is született a házasságán kívül. Erzsébet azonban mindent türelemmel viselt, és úgy imádkozott és vezekelt férje megtéréséért, mintha szerzetesnő lett volna. Önmagáról teljesen megfeledkezve csak férje bűneit siratta, melyekkel Istent bántja. Jóságában odáig elment, hogy férje törvénytelen gyermekeit is anyai szeretettel nevelte. Szeretete győzött, anélkül, hogy férje legyőzötté vált volna. Ennek ellenére férje a maga hűtlensége „magyarázatára” hűtlenséggel rágalmazta meg Erzsébetet, és képmutatónak nevezve hamis tényeket híresztelt róla. Erzsébet ezt is szótlanul tűrte, és a szó leggazdagabb értelmében igazi királynőként viselkedett vele és alattvalóival szemben is. A jámborság és emberszeretet kísérte minden munkáját és szavát. Saját költségén szegénykórházat, ingyenes iskolát és lelencházakat, kolostorokat alapított. Nemegyszer személyesen ápolta a rászoruló betegeket.
Ilyen „személyes ápolásokat” végzett akkor is, amikor a királyi családban gyakori veszekedés, gyűlölködés és békétlenség ütötte fel a fejét. Mikor utódlásra került a sor, Alfonz, a törvényes fiú föllázadt, mert apja helyette egyik törvénytelen fiát helyezte előtérbe. Két alkalommal polgárháborút hirdetett apja ellen. Erzsébet ekkor a béke angyala lett a viszálykodó apa és fia között.
Megőrizték Szent Erzsébet néhány levelét, amelyek jól szemléltetik evangéliumi értékeit és merészségét. Férjéhez írt leveléből: „Mint egy feldühödött farkas, aki meg akarja ölni a kisfiadat, úgy fogok harcolni, hogy a király fegyverei ne szabaduljanak ki a saját fiunk ellen. De ugyanakkor először gondoskodni fogok arról, hogy fiam seregének fegyverei megsemmisüljenek, mielőtt az apja követőire lövik őket.”
Fiához pedig így írt: „A Boldogságos Szűz Mária által arra kérlek, köss békét apáddal. Nézd, a katonák házakat égetnek, tönkreteszik a termést, és mindent darabokra törnek. Nem fegyverekkel, fiam, nem tudjuk fegyverekkel megoldani a problémát, inkább párbeszéddel, a tárgyalások folytatásával ezeknek a konfliktusoknak a megoldására. Elküldöm a király csapatait, és teljesíteni fogom a fia követeléseit, de kérlek, ne feledd, hogy nagyon komoly kötelességed van apád iránt, mint a fia és mint alattvalója a király felé."
A király megneheztelt, sőt azzal vádolta, hogy jogtalanul állt Alfonz pártjára, ezért száműzte egy faluba. Később belátta tévedését, és visszahívta maga mellé. Erzsébet mindent megbocsátott. Amikor Dénes király súlyosan megbetegedett, állandóan mellette volt, és a legnagyobb szeretettel ápolta. Senki másnak nem engedte át a férje halálos ágya melletti szolgálatot. Hűséges szeretettel szolgálta őt egész haláláig. Ezzel sikerült elérnie, hogy férje 1325-ben megtérve, bűneit megbánva igazi keresztényként tért meg az égiekhez.
A legendák szerint Dénes király megtérésében jelentős szerepe volt a következő esetnek: Erzsébetet az irgalmasság gyakorlása közben egy apród szokta kísérni, aki szükség esetén a segítségére volt. A király meggyanúsította azzal, hogy bűnös viszonya van a királynővel, ezért halálra ítélte. Elküldte mészégetők ellenőrzésére az apródot, a kemencénél dolgozóknak pedig megüzente, hogy egy meghatározott órában érkezik majd egy apród, azt fogják meg, és vessék a kemencébe. Az apród el is indult a királyi megbízatással, de útja közben betért egy templomba, misére. Ez a késedelem mentette meg az életét. A király ugyanis majdnem vele egy időben útnak indított egy másik udvari embert, hogy nézze meg, végrehajtották-e ítéletét. Ám a kemencéhez az előre jelzett órában csak az ellenőr érkezett meg, akit a munkások megragadtak, s abban a hiszemben, hogy ő a kiszemelt áldozat, bevetették a tüzes kemencébe. A király megértette a jelet, amellyel Isten megmentette az ártatlan apródot, és bűnbánatot tartva megtért.
Férje halála után Erzsébet teljesen az imának és az irgalmasság cselekedeteinek szentelte életét. Kolostorokat alapított. Szétosztotta vagyonát a szegények és a kolostorok között, ő maga pedig belépett a ferences harmadrendiek közé. Zarándoklatokon vett részt, gyalog ment el Szent Jakab sírjához, Compostellába. Itt átadta koronáját az érseknek, hogy klaretiánus harmadlagos lehessen. Az érseket annyira meghatotta ez a cselekedete, hogy átadta neki lelkipásztori keresztjét, így segítve Portugáliába való visszatérését. Utolsó éveit az eucharisztikus imádásnak szentelve visszavonultan, Coimbrában a kolostorban élte.
De még a zárdából is segítséget kellett nyújtani nagy problémákban. Amikor Kasztília királya, Szent Erzsébet fia és veje között háború tört ki, idős kora ellenére hosszú és veszélyes utakon járva elindult, hogy békét teremtsen. Ez az utazás volt utolsó útja, a békekötést már nem érte meg. Közel érezte magát a halálhoz, és kérte, hogy vigyék el a maga alapította klaretiánus kolostorba. Itt érte a halál a Szűzanya segítségül hívásával 1336. július 4-én, lánya és menye karjai között. Szerzetesi fogadalmat csak a halálos ágyán tett, hogy a szegénységi fogadalom ne akadályozza a jótékonykodásban.
Holttestét Coimbrába vitték, és sírja hamarosan zarándokhellyé vált. Ereklyéi körül csodák történtek, folyamatosak voltak a csodás gyógyulások. Szentté avatását 1576-ban indították el. 1612-ben sírját felbontották és testét teljes épségben találták.
1626-ban avatta szentté VIII. Orbán pápa. Ünnepét még ebben az évben felvették a római naptárba, és halálának napjára, július 4-re tették. 1694-ben áthelyezték július 8-ra, hogy kivegyék Szent Péter és Pál ünnepének oktávájából. Mivel az oktáva megszűnt, 1969-ben visszahelyezték július 4-re.