Vitéz Somogyváry Gyula

Vitéz Somogyváry Gyula

Vitéz Somogyváry Gyula, írói nevén Gyula diák a két világháború közti időszak sokoldalú, igen értékes személyisége volt. Személyében a költőt, a regényírót, a hős katonát, a közéleti személyiséget, az országgyűlési képviselőt, a német fasizmus és a magyar kommunizmus által egyaránt üldözött, a magyarság valódi érdekei mellett rendíthetetlenül kiálló, s azért mártíriumot is szenvedni hajlandó embert tisztelhetjük.

1895. április 21-én született az Őrvidéken, a Sopron megyei, „horvát szavú és magyar szívű” Fülesen (a mai Nikitsch-en). Erről a vidékről több, eredetileg németnek született, de igaz magyarrá lett híresség származik, elég ha csak Liszt Ferencre gondolunk. Gyula diák is németnek született Freissberger néven. Szülei innen kerültek Somogyvárra, ahol édesapja gróf Széchenyi Imre neves agrárpolitikus somogyvári uradalmában volt uradalmi intéző. Az író gyermekkora nagy részét a somogyi településen töltötte, ide járt iskolába is. Itt tanulta meg a magyar nyelvet, s később e település után magyarosította nevét Somogyváryra. Nyolc éves volt, amikor édesapját elveszítette. Édesanyjával és testvéreivel Budapestre költözött és ott végezte el tanulmányait.

Fiatalon megmutatkozott az irodalomhoz való vonzódása, 13 évesen jelent meg első írása nyomtatásban egy vidéki lapban. Tanulmányai befejezése után pedig színházi és irodalmi hírlapíróként kezdett el tevékenykedni 1914-ben.

Érettségi után korosztálya sorsának útján kellett neki is elindulnia. Első irodalommá formált élményei 1914 augusztusában a bevonulás, a világháború kirobbanása:

vitéz Somogyváry Gyula 1942-ben

„S vonulnak zengő, ifjú ezredek.
Anyám engedj, anyám én elmegyek."
/Véres zsoltár, Anyám én elmegyek/

Miután önként jelentkezett, 3 évet szolgált az első világháborúban. Végigharcolta szinte az összes csatateret, a 29. jászkun gyalogezredben 36 hónapot töltött az orosz, román és olasz harctéren. Előbb zászlós, majd hadnagy, a háború végén tartalékos főhadnagy, 1918 őszén betegség miatt tért haza számos kitüntetéssel. A vörös terror elől a Dunántúlra menekült. A Nemzeti Hadsereg tagjaként futár Siófok és Bécs között. 1920 tavaszán súlyos, krónikus betegsége miatt leszerelt.

Az első harcias, az erő, a küzdés szépségét hirdető „vad melódiák” után a bajtársiasság, az akaratlanul hőssé válás kérdései vetődtek fel benne, elesett bajtársa fájdalmas búcsúját idézte:

„Én már elvégeztem minden számadásom
Ifjú életemből kora elmúlásom."
/Halott szemek halott beszéde 1916/

Gyula deákként Gyújtogatás címmel ő az első hazai irredenta verseskötet szerzője. Ebben olvasható a „Magyar Miatyánk 1919-ből” című megdöbbentő költeménye, Sík Sándor: Magyarok gyónása és Mécs László: Hajnali harangszó című versei. Mindhárom vers a magyar sorsért való aggódás, a nemzet bús sóhaja, egy magasra hevített, igaz fohásza.

Az 1920-as évek elején megjelent verseiből Isten- és haza iránti szeretete árad. Bár német nyelvű és származású magyarnak született, lírája mégis a legmagyarabb érzelmű költőink közé emelte. Miután végigharcolta az első világháborút, Trianon iszonyatát elutasító, forró hangvételű verseivel vált országos hírű költővé. Ez, valamint hazája sorsáért,felemelkedéséért érzett aggodalma végigkísérte művészetét. Minden könyve és verse adott valamit a magyar embernek, segíteni a tisztánlátásban, és az előrébb jutásban! (Egy időben az összes könyvét be is tiltották, éppen az igazmondása miatt!)

Három nyelvű emléktábla tanúskodik:
Füles lakói 100 év múltán is büszkék
'Gyula diákra', a magyar íróra

Bár ma már csak kevesen ismerik műveit, régen a családi könyvespolcokon nélkülözhetetlenek voltak háborús, csatákról szóló teljesen hiteles történelmi regényei.

Mint összekötőtiszt a háború után részt vett a dunántúli mozgalmakban a kormány és az antant különmegbízottjai között. Erről és Sopron magyarhűségéről az „És mégis élünk" könyvében drámai erővel írta meg a történteket. Aztán húsz éven keresztül regényeinek sorozatával: „Ne sárgulj, Fűzfa!", „Virágzik a mandulafa", „Mihály harcolt" stb. vált elismert íróvá.

Gyula deák néven ő az első hazai irredenta verseskötet, a Gyújtogatás szerzője. Ebben olvasható a „Magyar Miatyánk 1919-ből” című megdöbbentő költeménye. Ez a vers a magyar sorsért való aggódás, a nemzet bús sóhaja, egy magasra hevített, igaz fohásza.

A „Gyula diák" néven ismert hazafias író, költő akkor sem hallgatott, amikor a Gestapo, majd az ÁVH fogságában sínylődött. Szülőfaluja, Füles ma Ausztriáé; talán ez is motiválta, amikor a Rongyos Gárda nyugat-magyarországi, honvédő hőstetteit megírta. Előbb 1934-ben a budapesti Nemzeti Színházban és Sopron városában nagy sikerrel színre vitt Hűség című drámájában, majd az 1936-ban kiadott És mégis élünk című regényében állított örök emléket a Rongyos Gárdának és a 19 éves korában Nyugat-Magyarország védelmében elesett, általa nevessé tett hősének, Vámossy Tibornak, akinek sírja a Farkasréti temetőben áll. A hősi halott földi maradványai fölé állított sírszobor alkotója a ditrói szobrászművész Siklódy Lőrinc. A szobor a hazát védelmező fiatal műegyetemistát jobb kezében kivont karddal, az elestekor bal kezéből kihulló nyitott könyvvel ábrázolja.

Vámossy Tibor síremléke

Somogyváry Gyula "És mégis élünk" című regényében egy testvérpár romantikus szerelmi történetén keresztül hazánk egyik legtragikusabb korszakát idézi fel, az 1920-21-es éveket. Trianon döntéshozó urai Nyugat-Magyarországot is el akarták csatolni - szövetségesünkhöz, Ausztriához! De akadt egy maroknyi népesség, amely fellázadt az igazságtalan döntés ellen. A Rongyos Gárda: egyetemisták, gazdalegények, veterán frontkatonák, volt különítményesek, magyarok, németek, horvátok harcoltak az országrész megmaradásáért. Hősies küzdelmük a híres, kikényszerített népszavazásig vezetett, ahol Sopron a leghűségesebb magyar városnak bizonyult.

1920-ban a Magyar Távirati Iroda (MTI) vidéki osztályának osztályvezetője lett, 1928-tól a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. irodalmi igazgatója. A hangjáték (a magyar elnevezés tőle származik) magyarországi meghonosítója. Az első hazai rádiós hangjáték, az 1927-ben bemutatott Hazatérés írása és rendezése is az ő nevéhez fűződik. Nevezetesek és emlékezetesek voltak az újévi rádióbeszédei.

1945-ig márványtáblán volt olvasható a Magyar Rádió általa csodálatosan megfogalmazott hitvallása:

„S most hordom szét, hűséges szolgamód
A magyar dalt, a tudást és a szót,
hogy akit sorsa szétszórt, szétzavart,
Eggyé forrasszak minden szál magyart"

Ismert regényének borítója

Részt vett a Gömbös-féle Fajvédő Párt, illetve az Ébredő Magyarok Egyesülete megalapításában, egyúttal alapító tagja lett a fajvédő szövetségnek is. Gömbös hívének számított.

Háborús kitüntetéseire és érdemeire tekintettel 1929-ben Horthy Miklós vitézzé avatja. Ekkor magyarosítja Somogyváry-ra németesen hangzó nevét. Somogyvárhoz, ahol gyermekéveit töltötte, mindig hű maradt.

Csornát és a Rábaközt két cikluson keresztül is képviselte az országgyűlésben. Saját útját így jelölte ki maga számára: „Nem pártpolitikai célokkal léptem át az ország házának küszöbét, hanem hogy mélységes hittel, alázatosan és szerény erőm egész megfeszítésével szolgálhassam Magyarországot.” 1935-ben a csornai körzet országgyűlési képviselőjévé választották a Nemzeti Egység Pártja (NEP) színeiben. 1938 októberétől a Délvidéki, Felvidéki, majd 1939 márciusában Kárpátalja visszacsatolásakor önkéntes katona, haditudósító, aki repülőgépről is megörökítette ezeket az eseményeket a Magyar Filmhíradó számára. A kassai bevonulás után szerveztette és szólaltatta meg az új kassai magyar rádiót.

Bár az akkori kormánypárthoz tartozott, náciellenes felfogását, beállítottságát nem titkolta a hivatalos körök előtt sem. Idejekorán fölismerte a hitleri nemzeti szocializmus hiteltelenségét, embertelen és pusztító rendszerét. A magyar parlamentben Bajcsy-Zsilinszky Endrén kívül egyedül ő szavazott a második zsidótörvény ellen. Nem szerette a németeket, ócsárolta őket „pángermanizmusuk" miatt, szidta Hitlert, de félt a bolsevizmustól is. Úgy képzelte, hogy kellő felkészültséggel ki lehet védeni a szovjet csapást. Német származása ellenére a helyét állandóan változtató rádióleadót működtetett, amelyben többször is kijelentette, hogy a Harmadik Birodalom elveszti a háborút. Náciellenes megnyilvánulásai miatt két nappal Magyarország német megszállása után, 1944. március 21-én a németek letartóztatták és a mauthauseni koncentrációs táborba vitték.

Emléktáblája itt még az Ybl Miklós téri ház falán, a felújítás után bekerült a lépcsőházba

1945-ben hazatért, de a kommunista rendszer nem vette tudomásul érdemeit, humanista szellemiségét. Nyugdíját a Magyar Rádiótól megvonták, személyét teljesen elszigetelték, a rádió igazoló bizottsága eltiltotta minden publikációs lehetőségtől. Időközben leányát koholt vádak alapján tíz esztendeig tartó Gulag-rabságra ítélték, fiát hadifogolyként a Szovjetunióban tartották.

1950-ben budai lakásán az ÁVO lefogta és Kistarcsára internálta. Feleségét és szüleit 400 budapesti polgárral Dombrádra telepítették. A kistarcsai internálótáborból a fővárosba szállítás után, máig sem tisztázott körülmények között, 1953. február 12-én a Mosonyi utcai rabkórházban halt meg. Halála után két nappal földelték el a rákoskeresztúri temető 301-es parcellájának jeltelen sírjában. Csak 1992-ben találták meg. …Isten iránt érzett hálával tudatjuk, hogy számunkra oly kedves emlékű Somogyváry Gyula, író, országgyűlési képviselő, rádióigazgató földi maradványait 39 évvel eredeti elföldelésének időpontja után 1992. február 14-én az új köztemető 301-es parcellájába emberhez méltó módon helyezzük örök nyugalomra." - tudatta a gyászjelentésben felesége.

Sírja a 301-es parcellában

Akit mind a német Gestapo, mind a magyar ÁVH méltónak talál az elhurcolásra, az nem is lehet olyan rossz ember. S ha ma már részben elavult is munkássága, hiszen elvein, és sajnos erkölcsein is túllépett már az idő, regényei, versei újraolvasásra, emberségtanulásra nagyon is méltóak. Gáspár Jenő így ír Gyula diák verseiről: „…Gyula diák lírájában az örökkévaló bizakodást, a törhetetlen magyar hitet hirdeti. Szerelmi költészete oly méltóságteljes és meleg férfilírával szól hozzánk, hogy talán még megkapóbb, mint a harctér szenvedésében kelt ciklusa. Tiszta világnézet, letisztult szerelem, mély Isten-filozófia váltakozik lantján, amely gazdag, kifejezésmódjában modern, de mindvégig magyar.

Emlékezete

1995-ben emléktáblát állítottak tiszteletére, a budapesti Ybl téri lakása közelében.

A rendszerváltás után sorra újra kiadták műveit.

Somogyváron, a templom déli falán emléktáblával tisztelegtek az ott töltött hat évnek

2012. december 22-én vitéz Somogyváry Gyulát posztumusz Magyar Örökség-díjjal tüntették ki.