- Nyitóoldal
- A Turul nemzetség szentjei
- Skóciai Szent Margit
Skóciai Szent Margit
(Szent Margit tanítása gyermekeinek)
„...vallásosságának gyökerei a magyar királyi udvarban keresendők. Igaz ugyan, hogy István király már nem élt, mikor Szent Margit született... azonban sok minden, amit Margit tett Skóciában, hasonlít ahhoz, amit Szent István tett Magyarországon..." (Webster J. M. skót egyházi vezető)
A leginkább elfeledett, vagy talán az egyik legkevésbé ismert Turulházi szent Skóciai Szent Margit, pedig élettörténete igencsak kalandregénybe illő. Sorsát már születése előtt is erősen befolyásolták a világtörténelem eseményei. Margit magyar földön született, de történetének megértéséhez messzebbre kell kalandoznunk.
Az események Margit születése előtt körülbelül 30 évvel a ködös Albionból indulnak. Mintegy évszázadon át uralkodtak ott Nagy Alfréd király leszármazottjai, amikor Nagy Kanut dán király hosszantartó háborúskodás és vérontás után megfosztotta őket trónjuktól. Edmund király, az akkori uralkodó a harcok során rejtélyes körülmények között elhunyt. A király 2 és 3 éves fiait, (lehetséges, hogy ikreket) Edward és Edmund hercegeket, svéd származású anyjuk miatt a svéd udvarba menekítettek. A gyermekek sem itt, sem Kijevben, sem Lengyelországban nem kaptak menedéket. Az angolszász ill. a worcesteri Florence krónika szerint a „hunok királya” a hagyományos vendégszeretettel fogadta be őket, még birtokot is biztosított számukra. Egy fennmaradt birtoklevél őrizte meg, hogy az angol hercegek földje Nádasd - a mai Mecseknádasd - mellett volt. A területet „Terra Britanorum”-nak, „britek földjének” nevezi az 1235-ben II. András király által Bertalan pécsi püspök javára kiállított oklevél másolata. A magyar főúri családok közül a Nádasdy család vallja magát Edmund leszármazottjának.
A két herceg magyarországi életéről nem sokat tudunk, de Szent István védelme alatt jól érezhették itt magukat. Amikor apjuk mostohatestvére, Eduárd a dánok kiűzése után 1041-ben elfoglalta Anglia trónját, az otthoni viszonyok miatt már hazamehettek volna, ám a család mégis inkább nálunk maradt. Edward itt választott magának feleséget is, Szent István lánya, Ágota személyében. (Ágota származását illetően néhány kutató más álláspontot képvisel, egyesek szerint Szent István húga - ami korban nehezen elképzelhető -, mások szerint Gizella rokona volt.) Házasságukból három gyermek született, Margit (jelen történetünk főhőse, a későbbi Skóciai Szent Margit), Krisztina és Edgár. Lakóhelyük minden bizonnyal a Réka-vár lehetett, gyermekeik a bencések kezei alatt kiváló oktatásban részesültek.
„…Margit Magyarország déli részén Réka várában született, ahová apját, Száműzött Edwardot, Vasbordájú Edmund fiát küldték, hogy oltalmat találjon István magyar királynál. Anyja, Ágota hercegnő akár István leánya, akár Gizella királyné unokahúga is lehetett.” - meséli a történetet a Collins Encyclopaedia of Scotland.
Maga a királyi birtokon álló Réka vára és a Várhegy aljában álló ősrégi templom, az Ecclesia Sanctus Regis, vagyis a Szent Király temploma feltehetően már ebben az időben is múltidéző volt. Egészen Atilla királyig vezethet vissza bennünket a múltban.
Majd az angol történelem újabb fordulatot vett, ami ismét kihat történetünk szereplőinek életére is. A gyermektelen uralkodó, „Hitvalló Edward király...követséget küldött a hunok királyához, hogy bátyjának, Edmundnak fiát családjával együtt engedje haza, hogy ő vagy esetleg fia kerüljön az angol trónra.” - számol be a hazahívásról William Malmesbury.
A hívószóra 1057-ben Edmund feleségével és gyermekeivel visszatért Angliába és királlyá koronázták. De a trónviszályok tovább folytatódtak és a hazatért király rövid uralkodás után, máig ismeretlen körülmények között elhunyt. Margit ekkor 12 éves lehetett. Miután a „Hitvalló" Edwardtól állítólag kicsikart ígéret révén az angol trónra került Harald herceg 1066-ban Hastingsnál vereséget szenvedett a normannoktól és elesett a csatában, a „Bölcsek Tanácsa", hogy mentse a még menthetőt, a fiatal Edgart, Edmund fiát, Margit öccsét választotta királynak. Hódító Vilmossal az élen a normannokkal szemben (akikről a történetírás azt jegyezte fel, hogy a XI. század egyértelműen az övék) azonban a gyermek Edgárnak nem voltak esélyei. Azért sem, mert a legfontosabb állami hivatalok még a korábbi király jóvoltából normannok kezében voltak, akik a normann Vilmost ujjongva ünnepelték, mint új királyt.
Edgár anyjával és nővérével, Margittal együtt az angolok ősi ellenségéhez, a skótokhoz menekült, bár arról is szól a fáma, hogy hazatérésük közepette egy tengeri vihar sodorta őket Skóciába. Ekkor ott III. Malcolm uralkodott, aki korábban szintén élt Londonban, így azt is feltételezhetjük, hogy ismerték egymást a királyi családdal. Ez, valamint Edgar későbbi cselekedetei ellene szólnak a tengeri vihar teóriájának. A Magyarországra visszatérés a fiatal Edgar számára az angol trónról való végleges lemondással lett volna egyenértékű. Bár 1066-ban anyjával együtt aláíratták vele, hogy örökre lemond a trónról, később azonban a bátor harcos férfi hírében állt Edgár többször is megpróbálta megszerezni az angol trónt, de nem járt sikerrel.
Nem tudjuk hát, hogy a véletlen, a gyors menekülés, vagy a szövetséges keresés eredményezte, mindenesetre a menekülők otthonra találtak III. Malcolm király udvarában. Malcolm király híres vadász és harcos volt, ötvenes éveihez közel járó özvegyember, akinek családja már 600 éve uralkodott Skóciában. Malcolm nevét, ha történelmi tanulmányainkból nem is, de Shakespeare Machbetjéből, illetve az abból készült operából biztosan ismerhetjük. Machbet volt, aki Malcolm apját, Duncan királyt megölette és elfoglalta a trónját. Machbet halála után Malcolm került trónra és kegyetlen bosszút állt Machbet hívein. Alattvalói nemes egyszerűséggel ezért csak „Véres"-nek hívták. Az életében bekövetkezett fordulatig cselekedeteivel nevét bőven ki is érdemelte.
De aztán Margit hajója kikötött a mai Queensferry, a Királyné révjének nevezett öbölparti településen és egycsapásra megváltozott minden. A helyet később a hálás skótok St. Margaret’s Hope-nak, azaz Szent Margit reményének nevezték el. William Hole festményén láthatjuk Malcolm király és Margit hercegnő találkozását.
Margit szépsége és okossága révén hamarosan meghódította a királyt. Malcolm rövid idő múlva már meg is kérte a kezét. Margit családja biztatására és védelmében a nagy korkülönbség ellenére igent mondott a házasságra. Így lett Margit III. Malcolm második feleségeként Skócia királynéja. Az esküvőt 1070. húsvét másnapján, április 5-én Dunfermlinben tartották, mely ezután vált skót fővárossá. Margit édesanyja, Ágota és testvére, Krisztina kolostorba léptek.
Margit személyében nem akármilyen királynét kapott Skócia. „Malcolm a legnemesebb családból vett magának feleséget, aki még nemesebb volt bölcsességében és jámborságában... hatására a király elhagyta vad szokásait... Egész környezete megváltozott Margit körül... Előtte többé egy durva szót ki nem ejtettek." (Szentek élete, Skóciai Szent Margit, Dussel E.-. dr. Diós István fordításában.) Malcomes Béla így ír: „Ágotán keresztül a magyar szokások, törvények, erkölcsök, nemzeti jellemvonások, vallásos felfogás érvényesültek Szent Margit egyéniségében és cselekedeteiben. Mindig az Istennek tetsző, tiszta életet kereste.”
Szent Margit és III. Malcolm esküvője fordulópontot jelentett Skócia történelmében. Margit skót királynéként nagy befolyást gyakorolt a kora középkori Skócia egészére. „Ez volt a kezdete a barbarizmusból kivezető civilizációnak. A szabadság, melyet a skótok ma élveznek, abból az időből való, amikor Margit befolyása Skóciát a népjogok szabad gyakorlatához juttatta.” Tevékeny szerepet játszott a vad, harcias skót udvar és környezete megszelídítésében, a keresztény hit erősítésében, sőt elmondható: a skót feudális állam megszilárdításában. Legfőképpen hitéleti munkássága volt jelentős. Megismertette Skóciát a római katolikus liturgián alapuló kereszténységgel. Bevezette az Úr napjának megtartását és a vasárnapi misén való részvételt.
Margit kivételes szerelemmel szerette férjét. A dunfermlini palotához közel, egy barlangba járt imádkozni, melyet ma is Margit barlangjának neveznek és tisztelettel ápolnak. Egy alkalommal bevádolták őt a királynál, hogy titkos szerelmi találkára megy oda. Malcolm király személyesen akart erről meggyőződni és követte Margitot. Amikor látta, hogy a királyné érte és országáért imádkozik, lelki újjászületésen ment keresztül, és ettől kezdve teljes szívével bízott benne, elfogadta tanácsait, Margit pedig tanította őt Jézus evangéliumi példabeszédeire.
Egyházszervező első szent királyunkhoz hasonlóan sorra építtette a kolostorokat, templomokat. Férjének, Malcolm királynak hű társaként még államügyekben is igen találékonynak és járatosnak mutatkozott. Életrajzírója azt is közli, hogy Margit - és nem a király(!) - összehívta a skót egyház zsinatát. Nemcsak részt vett, fel is szólalt, sőt vallási vitákat is folytatott az egyház vezetőivel. Teológiai kérdésekhez is hozzászólt. „A királyné a zsinaton tárgyalt teológiai kérdésekhez is hozzászólt. Akkoriban éles viták folytak arról, hogy a bűnös embernek egyáltalán szabad-e Krisztus Testét magához vennie. Margit azt a nézetet képviselte a zsinat előtt, hogy - jóllehet valamennyien bűnös emberek vagyunk - ha valaki meggyónt, megbánta bűneit, megtette az elégtételt, és hittel járul a szentáldozáshoz, az a Szentírás szerint nem ítéletre, hanem bűnei bocsánatára méltó.” (Szentek élete, Dussel, E - dr. Diós István fordításában.)
Az ország kormányzásában is fontos szerepet vállalt, a főnemesek ülésein jelen volt. A magyaron kívül beszélt latinul és angol-szász nyelven, de a skótok régi kelta nyelvét nem tanulta meg. Feljegyezték, hogy a hercegi család tagjai egymás között és magyar kíséretükkel csak a magyar nyelvet használták és a kíséretükben Skóciába érkező magyar urak a skót udvarban magas pozíciókat töltöttek be. Ma is több előkelő skót család származtatja magát ezektől a magyar nemesektől. Szent Margit a palota rendtartásában fényes és pompás magyar szokásokat vezetett be. Skóciában még ma is „A királyné serlegé”-nek nevezik a lakoma utáni záró áldomást, melyet Margit kezdeményezett, hogy a skót urak az Úristen tiszteletére ürítsék poharukat és így méltóképpen fejezzék be az étkezést.
Az irgalmasság minden cselekedetét gyakorolta egész életén át. A későbbi Turul-házi hercegnők elesetteket pártoló cselekedeteihez hasonlóan a szegények, a betegek támaszaként is fellépett. Az egyszerű nép bajainak orvoslását személyesen intézte. Kint ült a palota előtt „Szent Margit kövén” és eléje járulhattak az alattvalók. Szokása volt, hogy a vasárnap megszentelése után a szegényeket adományokkal és ruházattal látta el. Építkezéseket indított, nevéhez kötődik a dunfermlini apátsági templom, az Ilona szigetén álló dóm és az edinburghi Szent Margit kápolna megépítése. Bár ez utóbbit - más források szerint - lehetséges, hogy később, éppen az ő tiszteletére emelték. Nem véletlenül viseli a nevét Dunfermline határában a közelmúltban épített modern klinika.
Margit a nők jogainak védelmében kezdeményezője volt annak a törvénynek, hogy minden rangú hajadonnak jogában állt megkérni a férfit, akit szeretett. A megkért férfi visszautasíthatta a házasságot, de fizetnie kellett érte, illetve megmenekült a fizetéstől, ha bizonyítani tudta, hogy már másnak a jegyese. Margit Skócia kereskedelmi terjeszkedését is elősegítette, hogy mind a külföldi kereskedők jöhessenek Skóciába, mind a skót kereskedők könnyebben juthassanak külföldre. A királyi udvarban hímzésre és szövésre tanította a skót nemesek leányait, akik Margittól nemes hölgyhöz illő vallásos és erkölcsös nevelésben részesültek. A templomok számára saját kezűleg hímzett miseruhákat adományozott. Sőt, Webster szerint a jellegzetes skót szövet, a színes tartan készítését a skótok Szent Margittól illetve a kíséretében élő magyaroktól tanulták, mert a vászonszövés mesterségét ő vezette be Skóciában.
Margit templomokat és kolostorokat épített, és Krisztus szolgájaként minden nyomorúságos szenvedőn segített. Bárki hozzáfordulhatott bajával. Dunfermline mellett ma is Szent Margit kövének nevezik a követ, ahol a királyné a hozzá fordulókat fogadta. Minden reggel a királyi udvarban a királyi párral együtt reggelizhettek szegények és gyerekek, a legkisebbet ölbe vette és saját kanalával etette meg.
Margitnak és Malcolmnak nyolc gyermeke született, 6 fiú és 2 lány. Margit nagy szeretettel, de szigorúan bánt gyermekeivel. Amikor például Edmund fia hibát követett el, Margit kezdeményezésére elvették tőle hercegi címét. Angliában szerzetes lett, és csak évekkel később, amikor őszinte megbánást tanúsított, helyezték vissza méltóságába. A gyerekek nevelésében a következetes szigornak és a szülői példának meg is lett az eredménye. Szinte felsorolni sem lehet a számtalan dicsőséget, amit elértek.
A gyerekek közül többen is bizonyították kiváló uralkodói képességeiket. A hat fiú közül három (Edgar, David és Alexander) skót király lett. Később David két unokája lett király, IV. Malcolm és Vilmos, majd Vilmos fia, II. Alexander, majd az ő fia, III. Alexander uralkodott skót földön. Matild nevű lányuk királyné lett: Hódító Vilmos legkisebb fiával kötött házasságot, aki azután I. Henrik néven uralkodott (1100-1135). Az ő, ugyancsak Matild nevű lányuk 1128-ban Anjou Gottfried grófhoz ment feleségül, akivel megalapította - a gróf sisakját díszítő rekettyeágról elnevezett - híres Plantagenet-dinasztiát. A Plantagenet-ház pedig több mint három évszázadon keresztül uralkodott Angliában. Margit, aki Alfréd családjának utolsó királynéja volt, - Matild nevű unokájának leányán keresztül - minden angol királynő ősanyja is lett. Emléke mindmáig elevenen él Nagy-Britanniában. A Westminster apátságban ugyanis az ünnepélyes koronázási szertartáson megkérdezik a leendő uralkodót, hogy Nagy Alfréd leszármazottja-e? És ha ehhez még hozzászámítjuk, hogy Margiton kívül még gyermekei közül két fiút (David és Ethelred) is szentként tisztel a katolikus egyház, akkor elmondhatjuk, hogy egy minden szempontból különleges, egyedülálló családtörténettel állunk szemben.
Margit csak négy nappal élte túl férjének és legidősebb fiuknak elestét az angolok ellen vívott csatában. Életrajzában úgy szerepel, hogy Szent Margit 48 évesen, abban a pillanatban halt meg, amikor halálhírüket az egyik fia meghozta. Margit ekkor már legyengülten feküdt és készült, hogy visszatérjen a mennyei Atyához. Ezért fia nem merte elmondani az igazságot, s csak annyit közölt, jól vannak. De Margit szerette volna tudni az igazságot, ezért megeskette őt a feszületre. Így tudta meg mi történt, aztán hálát adott Istennek és megköszönte, hogy halála órájában még ekkora szenvedésben lehetett része. Távozása olyan csendes volt, hogy azt gondolták, lelke az örökkévalóság nyugalmába és csendjébe távozott. Feljegyezték róla, hogy önfeláldozásban, a szigorú böjtölések, vezeklések megtartásában, az órák hosszig tartó imádságokban nem ismert határokat.
Halála után szinte azonnal szentként kezdték tisztelni, különösen, hogy Dunfermlin-i sírja fölött többször fényvillanásokat láttak! Halálát követően arcán rózsapír jelent meg, mely hosszabb ideig volt látható rajta. Ereklyéit 1250-ben III. Alexander skót király és kísérete jelenlétében értékes ereklyetartóba helyezték. 1251-ben IV. Ince pápa szentté avatta Skócia pannóniai királynéját, majd X. Kelemen pápa négy évszázaddal később Skócia védőszentjévé nyilvánította.
„A szentté avatás alkalmával ereklyéit kiemelték, s a legenda szerint a következő történt. Felnyitották a sírt, és a maradványokat egy ezüst ravatalra helyezték, hogy a templom szentélyébe vigyék át. Amikor a menet Malcolm király sírboltja előtt haladt el, meg kellett állniuk, mert az ereklyét vivők nem tudtak továbbmenni. Akkor egy öregember azt tanácsolta, hogy emeljék ki Malcolm csontjait is, és helyezzék oda Margit mellé. Így “Véreskezű” Malcolm és Skóciai Szent Margit közös sírban pihen azóta is.”
Margit ereklyéje később, a francia forradalom idején Spanyolországba, az Escorialban álló Szent Lőrinc templomba került. Később visszavitték Skóciába és azóta az általa 1072-ben Dunfermlinben alapított bencés rendi kolostorban nyugszik együtt férjével, fiával és több skót királlyal és főnemessel.
Emlékezete
A királyné jótékony cselekedetei Skócia-szerte ismertek és elismertek. 1000 év múltán is az együttérzés szentjének tartják. Hatása oly mély nyomokat hagyott Dunfermline városában, hogy életének helyszínei máig megbecsült emlékhelyek. Katolikusok és protestánsok egyaránt nagy tisztelettel övezik. Emlékét Skócia szerte sok és sokféle helyszín őrzi, és a mai napig Skóciában a Margit a legelterjedtebb keresztnév.
Neve a görög margaron, gyöngy szóból ered, ezért Skócia gyöngyének is nevezik. A krónikák szerint nem volt nálánál szebb jellem a skót történelemben, „minden tisztaság és szentség inkarnációja volt”. Nemcsak a királyi krónikák, hanem más források is feljegyezték, hogy a skót nép hálás szeretettel tisztelte Margit királynőt. Webster J. M. Margitról írt tanulmányának záró sorai: „Nagy tiszteletben állt ő a skót nép előtt is, mert a régi skót nyelv a Margit nevet csak ebben a magyar formájában ismeri a máshol elterjedt Margaret névvel ellentétben. A skót szülők ma is előszeretettel adják a Margit (angol helyesírással Marget) nevet leányaiknak."
Skóciában máig nagy kultusszal övezik a térítő, a szegényeket és betegeket gyámolító királynő személyét. Halálának 900. évfordulóján avatták fel a Dunfermlin határában álló kórházat, melyet róla neveztek el. Dunfermline-ben szépen ápolják azt a barlangot, ahol Margit elmélyülten imádkozott, s idegenforgalmi látványosságként is bemutatják a föld alatt húzódó hosszú, titkos járatot. Az apátság hatalmas színpompás üvegablakain őrzi életének eseményeit.
Edinburgh számtalan emlékét őrzi a kegyes és dicsőséges királynőnek. A St. Gilles templom gyönyörű, fafaragású oldalkápolnája az ő nevét viseli, ő tekint le a betérőkre a színes üvegablakról is. Még a tájékoztatóban is kiemelik a piros, fehér, zöld magyar színek jelenlétét Szent Margit Bibliáján. A vár történeti kiállításán a skót királyok sorában kivételes nőalakként szerepel Margit. Férje oldalán látható, ahol a magyar Szent Korona képe is feltűnik… Jelkép értékű, hogy az angol várromboló hódítások idején a várkápolnához a katonák egyetlen ujjal sem nyúltak. 1093. november 16-án e várból szállították le a szent királynő holttestét.
A londoni Bodleian könyvtárban Malcomes Béla még kezében tarthatta Szent Margit imakönyvét, melyhez szintén csodás történet kapcsolódik. Egy nap Margit asszony kezéből az imakönyv a folyóba esett, ahonnan csak több órai kutatás után tudták kimenteni. A könyvecskében az írás és a festmények mégis sértetlenek maradtak, kivéve a 3. és 37. oldalt, melyek csak fodrosak lettek a víztől. A francia lourdesi Mária kegyhelyen a skót katolikusok Szent Margit szobrot állítottak a barlang mellett, a forrás közelében.
2013. november 17-én
felszentelt alkotásán
Margit Skóciában is magyar hatás alatt állott; magyar hatások alatt növekedett azzal a hitbéli örökséggel, melyet Magyarországról hozott magával... „mert a családi erénynek, hazaszeretetnek, igaz vallásosságnak a példaképe volt, s mert Margit mutatta meg az utat, melyen át egybeolvadtak a különböző népek, melyek a jelenlegi brit nemzetet alkotják. A felelősség, mely erkölcsi tekintetben a nemzetre nehezedik, szintén Margit királyné idejéig vezethető vissza. Mi, skótok büszkék vagyunk Margitra, de méltán lehetnek rá büszkék a magyarok is. Emlékezzünk meg róla kegyelettel és tiszteljük őt, mint az első magyar keresztény misszionáriust.”
Skóciai Szent Margit mintaképe volt a tökéletes anyának, a hűséges feleségnek. Népének jótevője, a szegények segítője, az egyház pártfogója volt. Ünnepét 1673-ban vették föl a római naptárba, június 10-re. 1969-ben november 16-ra helyezték át.
Magyarországon Mecseknádasd és környéke számos Margit emlékkel (várromokkal, emlékkereszttel, templomi ábrázolásaival) büszkélkedhet. De az országban másutt is találkozhatunk ábrázolásával: Tompa templomában szobor, Budaörs katolikus templomában oltárkép őrzi a magyar földön született, távolba került szent királyné emlékét, aki éppen azt a szellemiséget vitte magával a magyar udvarból Skóciába, amely a Turul-ház magyar hercegnőit (boldogjait és szentjeit) olyan egyedülálló mértékben jellemezte.
Kultusza méltán terjedt el egész Európában. Lourdes-ban a barlang közelében, a skót hívők által a közelmúltban állított szobor, a Szent Péter-bazilika magyar kápolnájában dombormű őrzi emlékét. Még a tengerentúli angolszász nyelvterületeken is találunk példát: így tisztelik személyét Lousianában, ahol kis templomot neveztek el a helyi magyarok, sőt az új-zélandi Christchurch egyik templomában is látható ábrázolása.