Tárgyak

Lehel kürtje

A Bécsi Képes Krónika feljegyzésében találkozhatunk először Lehel kürtjével. Igaz ennek rajzában nem ismerhető fel a hangszer, de az ismert történet itt jelenik meg először. A monda szerint a 955-ös augsburgi ütközet után a sereg két vezérét, Lehelt és Bulcsút Konrád császár elé vezetik. A magyar vezérek kijelentik, hogy az isten őket a népek ostorául rendelte, s hogy nemzetük léte a többi népek üldözéséhez van kötve. „Válasszatok, a halálnak mely nemével akartok meghalni?" - szól a császár. Lehel válaszol: „Előbb hozzák ide kürtömet, ha megfúttam, majd felelek." Elhozták neki kürtjét, Lehel pedig a császárhoz közeledvén, amint kürtölni készült, azt mondják, oly erősen vágta homlokon a császárt kürtjével, hogy Konrád ettől az egy ütéstől szörnyethalt. „Előttem mégy és szolgám leszel a másvilágon" - szólt Lehel. „Mert a szittyák hite, hogy akiket életükben megöltek, azok lesznek a másvilágon az ő rabjaik. Mindjárt megfogták és Regensburgban felakasztották őket.

A jászberényi Jász Múzeumban őriznek egy elefántcsont kürtöt, melyet a hagyomány Lehel kürtjének tart.

A bonyolult szerkezetű és jelentésű díszítmények és figurák lényegében öt sorban (sávban) helyezkednek el; állat-alakok, kentaurok, griffek és emberek népesítik be a felületet. A szájperem alatt nyolc medaillonban kentaur, balra néző ülő férfi, páva, oroszlán, sas-turul, jobbra lépőoroszlán, madár és egy jobbra néző ülő alak. Egy elválasztó szalagfonat után balról jobbra vonuló kétlovas és négy gyalogos (egyet levéstek!) látható, akik közül az ötödik egy feldíszített agancsú szarvasra akar ujjal rálőni, a szarvas és a hátán ülő turulmadár visszanéz a vadászra. A harmadik sorban egy kifelé fordított nyitott tenyér után kentaurok, két szembenéző férfialak, madarak, a negyedik sorban kiterjesztett szárnyú sas mellett szárnyas oroszlángriffek, mint védőállatok, az ötödik sorban szoknyás öltözetű zenészek és mulatozó figurák.

Az államalkotó magyar nemzet története a nevezetes vérszerződéssel kezdődik, amikor is két rokon nép, a szavárd-szabír-magyar és az húnonogur-magyar vezetőinek "mindegyike Álmos vezérért, pogány szokás szerint, saját vérét egy edénybe csorgatta s esküjét ezzel szentesítette." A vérszerződés kikövetkeztetett dátuma: 890 tája. A mondai Lehel-kürt vélelmezhetően azonos a vérszerződéskor használt szent ivókürttel, amelynek felső peremén a 7+1 (kavar) törzs jelképei sorjáznak, alatta a hét törzs vezetői (hét királyfi), középen a csodaszarvassal, majd a zodiákus csillagképek jegyei közt az egymás ellen forduló testvérek jelképezése, oltalmazó Nap-szimbólumok között (kakasok). Azután az égi és földi hatalom szimbóluma: a szent Turul madár két őrzőállat között s végül, legalul az örömujjongó nép. A Képes Krónika be is mutatja ezt a kürtöt: Árpád nagyfejedelem tartja a kezében! A magyar erő, az összefogás szent ereklyéje kerülhetett Tas fia Lél és Vérbulcsú kezébe. Lásd: A magyarság hadjáratai a IX-X. században fejezetünkben.

Mondavilágunk is megőrizte Lehel kürtjének történetét.

A Lehel kürtjét ősvallásunk jelképtáraként is felfoghatjuk, melyről nagyon szép magyarázatot találhatunk Tóth József írásában.

Az „Élet a jászok földjén" című 2004-es jászberényi kiadvány így mutatja be Lehel kürtjét:

Tákosi templom padja

Bereg talán egyik legszebb kulturális hagyatéka a tákosi református templom. Legősibb része 1766-ban épült.

A tákosi templom a világörökség egy icike-picike része. Alig nagyobb, mint egy kisebb parasztház, mégis a „Mezítlábas Notre Dame”-ként emlegetik a Vásárosnaménytól alig tíz kilométerre keletre található tákosi templomot. A templom fala - Európában egyedülálló módon - paticsfal. A paticsfal olyan fal, melyben a fő "tartószerkezet" oszlopok közé font vessző, vagy nádfonat, amit mezítláb taposott vályogtéglával tapasztottak meg két oldalról. Azt tartják róla, hogy: a nép emelte magának fából és sárból, abban az időben, amikor Mária Terézia rendelkezései megtagadták a követ és a téglát a reformáció híveitől.

A templom döngölt agyag padlózata felett, szinte kézzel elérhető magasságban lebeg a kazettás deszkamennyezet. Lándor Ferenc, Erdélyből származó asztalosmester, „mennyfestő” készítette a napkeleti rész kazettáit 1766-ban, fel is véste az egyikre nevét. „Én Asztalos Lándor Ferenc Tsináltam Jóisten Segedelme Által.”

A napnyugati részben lévő 58 kazettát ugyancsak Erdélyből származó asztalosmesterek készítették. A két bevésett évszám 1784 majd 1808.

Ajtaja kívül lécbordázatos, hátlapját egyetlen fából faragták ki. Kovácsoltvas zára eredeti. Meredek tetejét zsindely fedi.

A falu nemes családjai a templom legelső soraiban saját széket készíttettek maguknak. Dancs Imre 1767-ben készített családi székén található a faragott, festett, tulipánnal „megkoronázott” turulmadár.

December 24-én délben itt a fény a napnyugati rész első padjának támlájára, a faragott turulmadárra esik.

Gizella síremlék

Gizella gótikus vörösmárvány sírfedele (Passau)

A kolostori hagyomány szerint a Gizella királyné sírját gyakorta meglátogató magyarok titokban el akarták vinni a hamvakat. Az apácák ennek megakadályozására az eredeti mészkő sírlapot láttatni alig engedő késő-gótikus oszlopos talapzatú vörösmárvány fedőlapot helyeztettek a sírra.

A széleken körbefutó az előző vésetét utánzó gótbetűs felirat szerint Gizella fejedelemasszony, magyar királyné nyugszik a sírban: „Obiit Venerabilis Domina Gisyla soror sancti Hainrici Imperatoris, uxor Stephani Regis Ungariae Abbatissa hujus monasterii, hic sepulta Anno Domini 1095. Non. May”. (Az elhunyt Gizella úrnő, szent Henrik császár nőtestvére, Istvánnak, Magyarország királyának felesége, a monostor tiszteletreméltó fejedelemasszonya itt lett eltemetve. Az Úr 1095. esztendeje május 7.)

A latin nyelvű feliratban több hiba is tetten érhető. Ha hinni lehet a síremlék-feliratnak, akkor Gizella 1095-ben, kb. 120-121 éves korában halt meg. Ez a középkori, 30-40 éves átlagéletkorhoz képest nagyon magas kor. Egyáltalán nem valószínű, hogy ezt a kort megérhette. Padányi Viktor szerint nagyobb realitása lehet annak, hogy a sírban nem István király, hanem fia Imre herceg felesége hamvai lettek elhelyezve. Az 1095-ös dátum és a szöveg együtt további problémákat vet fel. Ekkor már szentként említi II. Henrik német-római császárt, Gizella testvérbátyját, holott őt csak 1145-ben avattak szentté. I. Istvánt pedig még boldognak sem nevezi, őt pedig 1083-ban I. László apostoli király már szentté avatta. István szentté avatásáról a passaui apácáknak okvetlenül értesülniük kellett volna, hiszen a feliratok szerint a királyi özvegy akkor még a zárda fejedelemasszonya volt.

Képek

Irredenta képek

Egyéb használati tárgyak