Manno Miltiades

„A zengő kürtszó régen elviharzott...
S legendák őrzik már a hősi harcot
Amelynek híre szájról szájra jár,
Hogy tűzben, vérben, virtusában égve
Ezer csatából egyenest az égbe
Száguldott egykor a magyar huszár!”

A görög nevű Manno Miltiades (Pancsova, 1879. március 3. - Budapest, 1935. február 16.) a XX. század első harmadának igazi reneszánsz embere, kiváló magyar allround sportember és kivételes tehetségű művész-polihisztor. Egyszerre bátor huszár és kivételes művész, sportoló.

Az közismert dolog Magyarországon, hogy kisebb diaszpórákban évtizedek óta élnek görögök, sőt az is, hogy van egy görög-magyar falu is, Beloiannisz néven. Az azonban talán kevésbé köztudott, hogy már a XVI. századtól kezdődően is éltek, és leltek új hazára a befogadó lelkületű Magyarországon a török hatalom alá került területekről menekülő emigráló görög családok. Bár idejövetelük és letelepedésük okai az idők folyamán eltérőek voltak, mindig kis létszámú közösséget alkottak, mégis közülük többen is jelentős szerepet játszottak a magyar közéletben. Több tucat olyan honvédtisztről tudunk, akik görög származású, ám magyar szívű családban felnőve harcoltak az 1848—49-es magyar szabadságharcban: egyikük, egy bihardiószegi görög kereskedő család sarja, Kiss Pál (1809-1867) honvédtábornok lett. Többen a sport világában értek el kiváló eredményeket. Közülük talán a legismertebb Glykais Gyula, aki a két világháború közötti időszak egyik legkiválóbb magyar kardvívójaként csapatban kétszeres olimpiai bajnok lett (1928, 1932).

Egy ilyen emigráns görög família leszármazottja volt a délvidéki Pancsován született Manno Miltiades. Édesapja kereskedőnek szánta, de őt a sport és a művészet érdekelte. Rendkívül színes pályát futott be, az élet számos területén bizonyította kiváló képességeit. Nagyszerű sportoló és művész volt egy személyben. Kiváló sportolói képességeit mutatja, hogy atlétaként, kerékpárosként, evezősként, labdarúgóként és gyorskorcsolyázóként is a legkiválóbbak közé tartozott, nem egyszer komoly nemzetközi sikereket ért el. Olyan élsportoló volt, aki számára a sport nem megélhetési forrást jelentett, hanem sokkal inkább nemes virtus volt, amelyben kiteljesedve teljesítményével büszkén öregbíthette hazája hírnevét. Művészeti tehetségét grafikusként, festő- és szobrászművészként, valamint versfaragóként is bizonyította.

Diákként már az iskolai, majd az országos junior bajnokságokon is sikereket ért el. A millenniumi időkben már mint a Magyar Úszó Egyesület tagja, aktívan részt vett országos versenyeken.

1898-ban az akkor legjelentősebb hazai kerékpárversenyt, a Siófok - Budapest közötti versenyt nyerte meg, majd a századfordulókor már mint futóbajnok szerepelt versenyeken.

Atletikus képességeit nagyszerűen kamatoztatta a futball pályán is. A Budapesti Torna Club csapatával - melyben középcsatárt játszott - az 1901-ben és 1902-ben lebonyolított első két magyar bajnokságot megnyerte és mindkét alkalommal gólkirály lett. Az 1901-ben hat mérkőzésen lőtt 17 gólja még ma is rekord. A magyar labdarúgó válogatott csapat tagja volt. 1902-ben szintén gólkirály lett 10 góllal.

A sok szobrot díszítő dombormű a Vajszlói emlékművön
A sok szobrot díszítő dombormű a Vajszlói emlékművön

1900-ban részt vett a gyorskorcsolyázók első magyar bajnokságán. 1909-ig négyszer nyerte el a „Nemzeti Bajnok” címet. Eredményeire tekintettel e sportágban is válogatott lett, 1903-ban a magyar színeket képviselte a norvégiai Európa-bajnokságon Kristianiában, a mai Oslóban, ahol második lett és a szentpétervári világbajnokságon, ahol 500 méteren bronzérmet nyert. 1905-ben a davosi Európa-bajnokságon ismét ezüstérmet szerzett, az 1908-as klagenfurti Európa-bajnokságon pedig ötödik lett 500 méteren. 1909. január 23-24-én Magyarország rendezte a Női Műkorcsolyázó Világbajnokságot és a Gyorskorcsolyázó Európa-bajnokságot. Manno Miltiades az 500 méteres távon itt is ötödik helyezést ért el.

Evezősként 1901-ben egyesben Bécsben, a Duna-bajnokság keretében legyőzve az addigi háromszori győztest, nyert aranyérmet és a hozzá tartozó művészi vándordíjat. A mai evezősversenyekhez viszonyítva igen nehéz pályán kellett versenyezni, mert a 4300 méteres távot a Bécs melletti szeszélyes folyású Dunán kellett megtenni, ahol a kormányzás komoly kihívást jelentett a versenyzőknek.

1902-től a Pannónia Evezős Egyletben versenyzett: egypárevezős hajóban 1906-ig tizenegy magyar bajnokságot nyert. Nemzetközi téren is sikeresen képviselte a magyar színeket: 1906-ban a Molsey-regattán két hajóhosszal verte meg az Európa legjobbjait. 1912-ben részt vett a stockholmi olimpián, ahol a magyar evezős-nyolcas tagja volt.

A 25 éves MLSz emlékplakettje
A 25 éves MLSz emlékplakettje

Katonai pályafutását egyéves önkéntesként a brassói 2. huszárezrednél kezdte 1903. október 1-én. 1904 őszén tartalékos hadapródjelöltként szerelt le. 1909. január 1-én tartalékos huszár hadnaggyá léptették elő. A 2. közös huszárezred tartalékállományából a szegedi 3. honvéd huszárezred tartalékába helyezték át.

Sportkarrierje mellett a rajzkészségét is fejlesztette. Hegedüs László festőművésztől, a Képzőművészeti Főiskola tanárától sajátította el a művészi alapokat. 1905-től Münchenben a Képzőművészeti Akadémián is tanult: a mesterségbeli fogásait magas szinten itt sajátította el. Művészi alkotásainak legkedveltebb témája természetesen a sport volt. Hosszú évtizedeken keresztül tevékenykedett a „Magyarság” című újság szerkesztőségében, de dolgozott a korabeli élclapok számára is. A karikatúra világában „Manno” aláírással szignálta rajzait, amelyekből áradt a vidámság. Jó festőként portrékat, egész alakos képeket festett. Plakátjai, reklámlapjai kifejezők és hatásosak voltak.

FTC jelvény
FTC jelvény

Sikeres sportkarrierje csúcsán avatkozott életébe a világháború. Népfelkelő huszár hadnagyként önként jelentkezett harctéri szolgálatra. A budapesti 1. honvéd huszárezred törzsének állományába került. Huszártisztként végigharcolta az első világháborút. A harcokban is igazolta, hogy kivételes fizikai képességei harmóniában voltak lelki és szellemi adottságaival. Az 1. honvéd huszárezred tisztjeként többször megsebesült. A tragikus végű gorodoki csatában is részt vett. A lovasrohamban parancs továbbítása során géppuska lövedéktől a bokáján megsebesült.

1915. március 1-jén léptették elő népfelkelő huszár főhadnaggyá, majd később századossá. A gorodoki rohamban tanúsított magatartásáért 1915. május 15-én megkapta a Bronz Katonai Érdemérmet a Katonai Érdemkereszt szalagján, pár hónappal később - 1915. szeptember 13-án - az Ezüst Katonai Érdemérmet a Katonai Érdemkereszt szalagján, a Sebesültek Érmét, szalagján egy sebesülési sávval, a Károly Csapatkeresztet és az 1930-as évek elején a Magyar Háborús Emlékérmet. Hazatérése után sebesüléseiből felépült ugyan, de az aktív versenyzéstől vissza kellett vonulnia.

16-os huszár emlékmű
16-os huszár emlékmű

Közel kilencven háborús emlékművön látható domborműve, különösen a Baranya megyei összeállításban láthatjuk gyakran alkotását. A tragikus gorodoki lovasrohamot megörökítő domborműnél helyszíni tapasztalatait felhasználva még csak közreműködőként szerepelt. A monarchia csapatai 1917-ben visszafoglalták a volt galíciai hadszíntereket, egy katonai küldöttség tagjaként felkereste a Gorodok melletti csatateret. Ekkor több vázlatot, képet is készített az ütközet helyszínéről. Ezek alapján mintázta meg később Nemes Ősz György azt a lovasrohamot ábrázoló, bronzból öntött emléktáblát, amelyet a Kerepesi úti huszárlaktanya bejáratánál helyeztek el. A dombormű rohamra induló, vágtató huszárokat ábrázol. A kivont karddal vezénylő huszártiszt mögött trombitát fújó vágtató huszár látható. Mögöttük a huszárok közül többen golyótól találva hanyatlanak le a lóról. A Pesti Hírlap 1929. augusztus 18-i cikke szerint Gyula diák, azaz a két világháború közötti korszak népszerű írója, vitéz Somogyváry Gyula fogalmazta a relief alsó részén olvasható kétsoros szöveget:

A ZENGŐ KÜRTSZÓ RÉGEN ELVIHARZOTT S LEGENDÁK ŐRZIK MÁR A HŐSI HARCOT A MELYNEK HÍRE SZÁJRÓL SZÁJRA
JÁR HOGY TŰZÖN POKLON VIRTUSÁBAN ÉGVE VÉRES CSATÁKBÓL AZ ÉGBE SZÁGULDOTT EGYKOR A MAGYAR HUSZÁR

A Gorodoki lovasroham a Hadtörténeti Múzeum falán
A Gorodoki lovasroham a Hadtörténeti Múzeum falán

Ma a Hadtörténeti Múzeum udvari falán látható az időközben elveszettnek hit alkotás. A gyászos végű huszárrohamról írta a következő, mandolinnal kísért rövid verset, amelyet később baráti körben többször is előadott: Asztalos, csinálj koporsót, / Egy egész ezrednek valót, / Vérbetűkkel, vérbetűkkel / Írd rá eztet: / Itt nyugszik az első honvéd / Huszár-ezred.

A bal alsó részen a Manno Miltiades, jobb oldalon a Nemes György / 1929 szignó utal az alkotók személyére.

A gorodoki emlékmű sikere után 1932-ben Debrecenben, a vármegyeháza kapualjában, a Hajdú megyei huszárokból alakult 16. huszárezrednek emléket állító, mozgalmas csatajelenetet megörökítő domborműnek már ő volt az alkotója. A „Volt cs. és kir. 16. huszárezred emlékére” címet viselő I. világháborús (1x1,5 m méretű bronzból készült) alkotás ma is értékes köztéri emlékmű. A 7. honvéd huszárezred 1935-ben Pápán felállított emlékművét szintén Miltiades készítette.

Az MLSz negyedszázados jubileumára emlékplakettet készített.

Mint grafikus különösön plakátjaival tűnt ki. Plakátjai, reklámlapjai korának legjobbjai közé tartoznak. A korra jellemző tematikájú, ugyanakkor igényes, jól megkomponált, kifejező, és hatásos rajzok, az utca művészetének remek alkotásai. Stílusa klasszikus, hagyományos, és mégis rendkívül szuggesztív erejű, elképesztő dinamizmus árad belőlük. Vitathatatlanul a Horthy korszak egyik legjobb propagandistája lett. Ő rajzolta többek között Horthy Miklós bevonulási plakátját, ő tervezte az új korszak egyik legjobb, egyszerűségében is lenyűgöző, Horthy című plakátját. A rajz egy izmos kart ábrázol, kezében a kormánykerékkel.

Az olimpiai ezüstérmes 'Birkózók'
Az olimpiai ezüstérmes 'Birkózók'

A Tanácskormányzás visszásságait bemutató, szókimondó grafikáiban megörökítette a bolsevista terror rémségeit, az első világháború végkimeneteléért a bolsevikokat hibáztatta. Gyakran ábrázolta a vörös kalapácsot negatív kontextusban. Emiatt a szocialista érában, mint afféle horthysta, antiszemita polgári művész lett elkönyvelve, politikai okokból tendenciózusan el lett hallgatva. Munkásságáról alig-alig jelent meg méltató cikk, személye pedig idővel - méltánytalanul - feledésbe merült, holott az 1919/20-as plakátjai korának legjobbjai közé tartoztak: elképesztő dinamizmus árad belőlük, szuggesztív erejük hatalmas. Politikai állásfoglalását és rajzművészi tehetségét egyaránt jól érzékelteti a Tanácsköztársaságról 1920-ban készített plakátja, mellyel egész Európában általános feltűnést keltett. Fiala Ferenc az „Így dolgoztak a bitangok!" című könyve 1942. évi kiadása címlapján is megjelent ez a plakátja, mely a bolsevista terror kegyetlenkedését ábrázolta.

1928-ban Manno Miltiades megtervezte a Ferencvárosi Torna Club labdarúgó szakosztályának hivatalos jelvényét, a turulmadaras jelvényt. A turulmadár a karmai között tart egy futball labdát, és egy pajzs alakú Ferencváros feliratú zöld-fehér csíkokkal ellátott címert tart. Ez a futball szakosztály külön címere, természetesen az eredeti kör alakú egyesületi címer használatával egyetemben. A jelvény a mai napig élő címere az FTC-nek, a szurkolók körében rendkívüli népszerűségnek örvend.

Manno Miltiades huszártiszt költői tehetségét jól mutatja az egyik, a világháborús csatákat idéző verse:

Apósával közös végső nyughelye a Kerepesi temetőben
Apósával közös végső nyughelye a Kerepesi temetőben

„A zengő kürtszó régen elviharzott...
S legendák őrzik már a hősi harcot
Amelynek híre szájról szájra jár.
Hogy tűzben, vérben, virtusában égve
Ezer csatából egyenest az égbe
Száguldott egykor a magyar huszár!"

Foglalkozott sportszobrok és sportérmek készítésével is. A szobrászatban is kiemelkedő művésznek bizonyult: szobrai napjainkra már felbecsülhetetlen értékű alkotások. A kiváló képességű sportoló a sors különös ajándékaként - kárpótolva őt a háborús sebesülések miatti kényszerű visszavonulásért - művészeti munkájáért nyert olimpiai ezüstérmet. 1932-ben Los Angelesben az olimpia szellemi versenyén érte el a hatalmas sikert: a művészeti versenyek szobrászati kategóriájában „Birkózók” című alkotásával kiérdemelte az ezüstérmet. Az alkotás modellje két olimpiai érmes birkózó volt. Tőlük származott a megörökített látványos fogás gondolata is. Milti a mozdulat tökéletes megformálásán túl mindkettejük vonásait is élethűen örökítette meg.

1935. február 16-án érelmeszesedésben hunyt el Budapesten. Apósa, az ismert építész, Petschacher Gusztáv Kerepesi temetőben álló, antik oszlopot formázó síremléke alá temették. Halálával egy rendkívül gazdag, értékes életút ért véget.