Manno Miltiades

A görög nevű Manno Miltiades (Pancsova, 1879. március 3. - Budapest, 1935. február 16.) a XX. század első harmadának igazi reneszánsz embere, kiváló magyar allround sportember és kivételes tehetségű művész-polihisztor. Egyszerre bátor huszár és kivételes művész, sportoló, tartalékos huszártisztként a Nagy Háborúban is küzdött. Művészként a legnagyobb sportoló, sportolóként a legnagyobb művész, ahogyan tréfásan írta róla egyik méltatója: Keresztes H. István.

Manno Miltiades a bajnoki versenyben

Az közismert dolog Magyarországon, hogy kisebb diaszpórákban évtizedek óta élnek görögök, sőt az is, hogy van egy görög-magyar falu is, Beloiannisz néven. Az azonban talán kevésbé köztudott, hogy már a XVI. századtól kezdődően is éltek, és leltek új hazára a befogadó lelkületű Magyarországon a török hatalom alá került területekről menekülő emigráló görög családok. Bár idejövetelük és letelepedésük okai az idők folyamán eltérőek voltak, mindig kis létszámú közösséget alkottak, mégis közülük többen is jelentős szerepet játszottak a magyar közéletben. Több tucat olyan honvédtisztről tudunk, akik görög származású, ám magyar szívű családban felnőve harcoltak az 1848—49-es magyar szabadságharcban: egyikük, egy bihardiószegi görög kereskedő család sarja, Kiss Pál (1809-1867) honvédtábornok lett. Többen a sport világában értek el kiváló eredményeket. Közülük talán a legismertebb Glykais Gyula, aki a két világháború közötti időszak egyik legkiválóbb magyar kardvívójaként csapatban kétszeres olimpiai bajnok lett (1928, 1932).

A sok szobrot díszítő dombormű a Vajszlói emlékművön

Egy ilyen emigráns görög família volt a valószínűleg kevert, görög-makedón-vlah etnikumú, görögkeleti vallási gyökerekkel rendelkező Manno család is. A tehetős és asszimilálódott család nagy utat járt be a 18. század végétől a Balkánról Bécsbe, majd pedig Pestre költözve. Manno Demeter (eredetileg Manos Demetrios) az 1790-es években hozta létre kereskedését Bécsben. A gazdag kereskedő-, majd bankárcsalád 1802-től jelent meg Pest leggazdagabb köreiben. A beilleszkedés oly gyors és oly sikeres, hogy Manno István már a legtehetősebb pesti bankárok egyike volt. Az ügyvéd Manno János Újvidékre költözött, ott alapított családot, majd fia Pancsován lett termény- és gabonakereskedő. A kisebbségi és a többségtől eltérő vallású, de hamar magyar érzelmű és patrióta asszimilálódott családban az állampolgári hovatartozás nem volt kérdés.

Manno Miltiades Pancsován született 1879. március 3-án, a gabonakereskedő Manno Demeter és Auracher Josefa második gyermekeként. Bátyja, Leonidas 1878-ban, húguk, Calypso 1881-ben született, mindegyik gyereket a görögkeleti vallás szertartása szerint keresztelték meg. A tehetős szülőkben még élt az erős kötődés a gazdag felmenők kultúrája iránt. Ezért kaptak a gyerekek klasszikus görög mitológiai neveket. A család az 1880-as években a fővárosba költözött. A Lipót utcai elemi iskola elvégzése után 1889-től a piaristáknál folytatta tanulmányait. Már az első évben „osztályismétlésre utasíttatott”. Csupán tornából és vallástanból volt jeles, a többi tárgyból többnyire csak elégséges osztályzattal kellett beérnie.

Kifejező korrajz az utca hangján: 'Minden a miénk'

Manno Miltiades középiskolai tanulmányait Pancsován fejezte be. Nemcsak magyarul és szerbül, de görögül és anyja segítségével németül is folyékonyan beszélt, ez utóbbi tette lehetővé számára később a külföldi tanulmányutat, majd a tisztikarba való beilleszkedést. Valószínű, ha nem is jól, de értette a vlah (román) nyelvet is. Már itt is kitűnt rajongása a sportért és nagyszerű kézügyessége, ami aztán meghatározta későbbi életét is.

Édesapja kereskedőnek szánta, de őt a sport és a művészet érdekelte. Rendkívül színes pályát futott be, az élet számos területén bizonyította kiváló képességeit. Nagyszerű sportoló és művész volt egy személyben. Kiváló sportolói képességeit mutatja, hogy atlétaként, kerékpárosként, evezősként, labdarúgóként és gyorskorcsolyázóként is a legkiválóbbak közé tartozott, nem egyszer komoly nemzetközi sikereket ért el. Olyan élsportoló volt, aki számára a sport nem megélhetési forrást jelentett, hanem sokkal inkább nemes virtus volt, amelyben kiteljesedve teljesítményével büszkén öregbíthette hazája hírnevét. Az 1920-as években egy újságírói kérdésre, miért kezdett el aktívan sportolni, nemes egyszerűséggel csak annyit mondott: „Tisztán passzióból.” Művészeti tehetségét grafikusként, festő- és szobrászművészként, valamint versfaragóként is bizonyította.

'Horthy' című plakátja

Diákként már az iskolai, majd az országos junior bajnokságokon is sikereket ért el. A millenniumi időkben már mint a Magyar Úszó Egyesület tagja, aktívan részt vett országos versenyeken.

1898-ban az akkor legjelentősebb hazai kerékpárversenyt, a Siófok - Budapest közötti versenyt nyerte meg, majd a századfordulókor már mint futóbajnok szerepelt versenyeken.

Atletikus képességeit nagyszerűen kamatoztatta a futball pályán is. A Budapesti Torna Club csapatával - melyben középcsatárt játszott - az 1901-ben és 1902-ben lebonyolított első két magyar bajnokságot megnyerte és mindkét alkalommal gólkirály lett. Az 1901-ben hat mérkőzésen lőtt 17 gólja még ma is rekord. A magyar labdarúgó válogatott csapat tagja volt. 1902-ben szintén gólkirály lett 10 góllal.

1900-ban részt vett a gyorskorcsolyázók első magyar bajnokságán. 1909-ig négyszer nyerte el a „Nemzeti Bajnok” címet. Eredményeire tekintettel e sportágban is válogatott lett, 1903-ban a magyar színeket képviselte a norvégiai Európa-bajnokságon Kristianiában, a mai Oslóban, ahol második lett és a szentpétervári világbajnokságon, ahol 500 méteren bronzérmet nyert. 1905-ben a davosi Európa-bajnokságon ismét ezüstérmet szerzett, az 1908-as klagenfurti Európa-bajnokságon pedig ötödik lett 500 méteren. 1909. január 23-24-én Magyarország rendezte a Női Műkorcsolyázó Világbajnokságot és a Gyorskorcsolyázó Európa-bajnokságot. Manno Miltiades az 500 méteres távon itt is ötödik helyezést ért el.

16-os huszár emlékmű

Evezősként 1901-ben egyesben Bécsben, a Duna-bajnokság keretében legyőzve az addigi háromszori győztest, nyert aranyérmet és a hozzá tartozó művészi vándordíjat. A mai evezősversenyekhez viszonyítva igen nehéz pályán kellett versenyezni, mert a 4300 méteres távot a Bécs melletti szeszélyes folyású Dunán kellett megtenni, ahol a kormányzás komoly kihívást jelentett a versenyzőknek.

1902-től a Pannónia Evezős Egyletben versenyzett: egypárevezős hajóban 1906-ig tizenegy magyar bajnokságot nyert. Nemzetközi téren is sikeresen képviselte a magyar színeket: 1906-ban a Molsey-regattán két hajóhosszal verte meg az Európa legjobbjait. 1912-ben részt vett a stockholmi olimpián, ahol a magyar evezős-nyolcas tagja volt.

Túlzás nélkül mondhatjuk: egyike a legnagyobb „elsőknek” a magyar sportban. Az elsőként alakult (BTC) futballcsapattal szerepelt az első hivatalos amatőr bajnokságban, amelyben csapat első lett, ő maga pedig a bajnokság gólkirálya címet nyerte el. Tagja volt a MÚE frissen alakult első labdarúgócsapatának, majd az első labdarúgó-válogatottnak. Ő volt az első gyorskorcsolyázó, aki világbajnokságon dobogós helyezést ért el. Ó volt az első evezős, aki néhány nap leforgása alatt három nemzet bajnokságát nyerte meg, s aki Angliában, az evezés birodalmában versenyt, a Henley-regattán pedig futamot nyert. - Két neves evezős egyesület alapító tagja.

A Gorodoki lovasroham a Hadtörténeti Múzeum falán

1905-től a müncheni képzőművészeti akadémián tanult, s csak szabad idejében foglalkozhatott sporttal. Hat éven át folytatott, saját erőből finanszírozott tanulmányait igen komolyan vette. Sportplakátjait a Das Plakat című német szaklap is közölte. Az induláshoz bátyjától kapott kölcsönt hamar visszafizette. Az első félévben Heinrich Knirr magániskolájában tanult, a későbbiekben Angelo Jank tanítványa lett az akadémián.

Sokoldalú művésszé érett. Plakátfestészete (irredenta színezetű politikai és úttörőnek nevezhető sportplakátjai egyaránt) friss, új művészi stílust honosítottak meg. Plakettjei, grafikái ismertek, legotthonosabban mégis a karikatúra műfajában mozgott. A Magyar Művészet című lap a sportkarikatúra első magyarországi művelőjeként aposztrofálja.

Katonai pályafutását egyéves önkéntesként a brassói 2. huszárezrednél kezdte 1903. október 1-én. 1904 őszén tartalékos hadapródjelöltként szerelt le. 1909. január 1-én tartalékos huszár hadnaggyá léptették elő. A 2. közös huszárezred tartalékállományából a szegedi 3. honvéd huszárezred tartalékába helyezték át.

A M. Kir. Pápai 7. Honvéd Huszárezred emlékműve Pápán

Sportkarrierje mellett a rajzkészségét is fejlesztette. Hegedüs László festőművésztől, a Képzőművészeti Főiskola tanárától sajátította el a művészi alapokat. 1905-től Münchenben a Képzőművészeti Akadémián is tanult: a mesterségbeli fogásait magas szinten itt sajátította el. Művészi alkotásainak legkedveltebb témája természetesen a sport volt. Hosszú évtizedeken keresztül tevékenykedett a „Magyarság” című újság szerkesztőségében, de dolgozott a korabeli élclapok számára is. A karikatúra világában „Manno” aláírással szignálta rajzait, amelyekből áradt a vidámság. Jó festőként portrékat, egész alakos képeket festett. Plakátjai, reklámlapjai kifejezők és hatásosak voltak.

Sikeres sportkarrierje csúcsán avatkozott életébe a világháború. Népfelkelő huszár hadnagyként önként jelentkezett harctéri szolgálatra. A budapesti 1. honvéd huszárezred törzsének állományába került. Huszártisztként végigharcolta az első világháborút. A harcokban is igazolta, hogy kivételes fizikai képességei harmóniában voltak lelki és szellemi adottságaival. Az 1. honvéd huszárezred tisztjeként többször megsebesült. A tragikus végű gorodoki csatában is részt vett. A lovasrohamban parancs továbbítása során géppuska lövedéktől a bokáján megsebesült.

Önarckép 1916

1915. március 1-jén léptették elő népfelkelő huszár főhadnaggyá, majd később századossá. A gorodoki rohamban tanúsított magatartásáért 1915. május 15-én megkapta a Bronz Katonai Érdemérmet a Katonai Érdemkereszt szalagján, pár hónappal később - 1915. szeptember 13-án - az Ezüst Katonai Érdemérmet a Katonai Érdemkereszt szalagján, a Sebesültek Érmét, szalagján egy sebesülési sávval, a Károly Csapatkeresztet és az 1930-as évek elején a Magyar Háborús Emlékérmet. Rátermettségét az előléptetések felterjesztésében így méltatták: „Nagyon hasznos segédtiszt, egyben kiváló lovas. […] Éjjel és nappal mindig szolgálatkész, és önként jelentkezik nehéz és veszélyes feladatok ellátására is.” Hazatérése után sebesüléseiből felépült ugyan, de az aktív versenyzéstől vissza kellett vonulnia. Igaz, ehhez már kora is hozzájárult.

Az 1920-as években a már nem csak sportemberként ismert Manno Miltiades plakátművészetét méltatja a következő idézet: „Ha utcai oszlopokon plakát jelent meg, akár sportvonatkozású, akár más irányú, már messziről fel lehetett ismerni rajta Manno Miltiades egyéni művészetét.” Nagysikerű karikatúráiról egy korabeli vélemény: „Akár a sport, akár a politika hőseit veszi ezeken ceruzája, tolla hegyére, mindig megkapóan érdekes dolgokat tud róluk elmondani. Valósággal leleplezi őket testi-lelki mivoltukban, erőfeszítéseikkel, aláhúzza jelentőségüket, de sohasem szatirikusan, hanem jóindulatú mosollyal.”

Közel kilencven háborús emlékművön látható domborműve, különösen a Baranya megyei összeállításban láthatjuk gyakran alkotását. Baranyában összesen 76 emlékműre került fel alkotása. Pécs és környéke 1921 augusztus végén szabadult fel a szerb hadsereg megszállása alól és ezután emlékművek sora készült a térségben a világégés hősei emlékezetére. A mai Pécs területén két emlékmű bronz domborművét is Manno Miltiades tervei alapján Nemes György mintázta meg és Ficzek Károly öntötte.

A 25 éves MLSz emlékplakettje

A pajzs alakú relief felső részén a magyar koronás kiscímer látható, alatta a fő motívum: ellenséges golyó által elesett honvédet emelnek fel az égbe az angyalok, a háttérben szuronyrohamra induló bajtársai láthatók. Mellette Vörösmarty örökbecsű szavai: „Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért…” E dombormű más emlékművekre is felkerült, mint például az esztergomi tanítóképző intézet hősi halált halt hallgatóinak mementója esetében.

A tragikus gorodoki lovasrohamot megörökítő domborműnél helyszíni tapasztalatait felhasználva még csak közreműködőként szerepelt. A monarchia csapatai 1917-ben visszafoglalták a volt galíciai hadszíntereket, egy katonai küldöttség tagjaként felkereste a Gorodok melletti csatateret. Ekkor több vázlatot, képet is készített az ütközet helyszínéről. Ezek alapján mintázta meg később Nemes Ősz György azt a lovasrohamot ábrázoló, bronzból öntött emléktáblát, amelyet a Kerepesi úti huszárlaktanya bejáratánál helyeztek el. A dombormű rohamra induló, vágtató huszárokat ábrázol. A kivont karddal vezénylő huszártiszt mögött trombitát fújó vágtató huszár látható. Mögöttük a huszárok közül többen golyótól találva hanyatlanak le a lóról. A Pesti Hírlap 1929. augusztus 18-i cikke szerint Gyula diák, azaz a két világháború közötti korszak népszerű írója, vitéz Somogyváry Gyula fogalmazta a relief alsó részén olvasható kétsoros szöveget:

A ZENGŐ KÜRTSZÓ RÉGEN ELVIHARZOTT S LEGENDÁK ŐRZIK MÁR A HŐSI HARCOT A MELYNEK HÍRE SZÁJRÓL SZÁJRA
JÁR HOGY TŰZÖN POKLON VIRTUSÁBAN ÉGVE VÉRES CSATÁKBÓL AZ ÉGBE SZÁGULDOTT EGYKOR A MAGYAR HUSZÁR

Ma a Hadtörténeti Múzeum udvari falán látható az időközben elveszettnek hit alkotás. A gyászos végű huszárrohamról írta a következő, mandolinnal kísért rövid verset, amelyet később baráti körben többször is előadott: Asztalos, csinálj koporsót, / Egy egész ezrednek valót, / Vérbetűkkel, vérbetűkkel / Írd rá eztet: / Itt nyugszik az első honvéd / Huszár-ezred.

FTC jelvény

A bal alsó részen a Manno Miltiades, jobb oldalon a Nemes György / 1929 szignó utal az alkotók személyére.

1924-ben megnősült. Feleségül vette Petschacher Máriát, az ismert pesti építész lányát. Nyergesújfalun vett nyaralót. Továbbra is a sportnak és a művészetnek élt.

A gorodoki emlékmű sikere után 1932-ben Debrecenben, a vármegyeháza kapualjában, a Hajdú megyei huszárokból alakult 16. huszárezrednek emléket állító, mozgalmas csatajelenetet megörökítő domborműnek már ő volt az alkotója. A „Volt cs. és kir. 16. huszárezred emlékére” címet viselő I. világháborús (1x1,5 m méretű bronzból készült) alkotás ma is értékes köztéri emlékmű. A 7. honvéd huszárezred 1935-ben Pápán felállított emlékművét szintén Miltiades készítette.

Az MLSz negyedszázados jubileumára emlékplakettet készített.

Mint grafikus különösön plakátjaival tűnt ki. Plakátjai, reklámlapjai korának legjobbjai közé tartoznak. A korra jellemző tematikájú, ugyanakkor igényes, jól megkomponált, kifejező, és hatásos rajzok, az utca művészetének remek alkotásai. Stílusa klasszikus, hagyományos, és mégis rendkívül szuggesztív erejű, elképesztő dinamizmus árad belőlük. Vitathatatlanul a Horthy korszak egyik legjobb propagandistája lett. Ő rajzolta többek között Horthy Miklós bevonulási plakátját, ő tervezte az új korszak egyik legjobb, egyszerűségében is lenyűgöző, Horthy című plakátját. A rajz egy izmos kart ábrázol, kezében a kormánykerékkel.

Az olimpiai ezüstérmes 'Birkózók'

A Tanácskormányzás visszásságait bemutató, szókimondó grafikáiban megörökítette a bolsevista terror rémségeit, az első világháború végkimeneteléért a bolsevikokat hibáztatta. Gyakran ábrázolta a vörös kalapácsot negatív kontextusban. Emiatt a szocialista érában, mint afféle horthysta, antiszemita polgári művész lett elkönyvelve, politikai okokból tendenciózusan el lett hallgatva. Munkásságáról alig-alig jelent meg méltató cikk, személye pedig idővel - méltánytalanul - feledésbe merült, holott az 1919/20-as plakátjai korának legjobbjai közé tartoztak: elképesztő dinamizmus árad belőlük, szuggesztív erejük hatalmas. Politikai állásfoglalását és rajzművészi tehetségét egyaránt jól érzékelteti a Tanácsköztársaságról 1920-ban készített plakátja, mellyel egész Európában általános feltűnést keltett. Fiala Ferenc az „Így dolgoztak a bitangok!" című könyve 1942. évi kiadása címlapján is megjelent ez a plakátja, mely a bolsevista terror kegyetlenkedését ábrázolta.

Több sportegyesület is felkérte, hogy tervezze meg címerüket, zászlajukat. Ilyen volt például a Magyar Athletikai Club evezős szakosztályából megalakult Pannónia Evezős Klub és a Hungária Evezős Egylet. 1928-ban ő álmodta meg a Ferencvárosi Torna Club labdarúgó szakosztályának - mai napig is használatos - hivatalos jelvényét, a turulmadaras jelvényt. A turulmadár egy futball labdát, és egy pajzs alakú Ferencváros feliratú zöld-fehér csíkokkal ellátott címert tart a karmai között. Ez a futball szakosztály külön címere, természetesen az eredeti kör alakú egyesületi címer használatával egyetemben. A jelvény a mai napig élő címere az FTC-nek, a szurkolók körében rendkívüli népszerűségnek örvend.

Foglalkozott sportszobrok és sportérmek készítésével is. A szobrászatban is kiemelkedő művésznek bizonyult: szobrai napjainkra már felbecsülhetetlen értékű alkotások. A kiváló képességű sportoló a sors különös ajándékaként - kárpótolva őt a háborús sebesülések miatti kényszerű visszavonulásért - művészeti munkájával érdemelte ki az olimpiai ezüstérmet.

Apósával, a híres építész Petschacher Gusztávval közös végső nyughelye a 2022. évi felújítás után a Kerepesi temetőben

1932-ben Los Angelesben az olimpia szellemi versenyén érte el a hatalmas sikert: a művészeti versenyek szobrászati kategóriájában „Birkózók” című alkotásával kiérdemelte az ezüstérmet. A szobor kategória öttagú zsűrije (négy amerikai és egy svéd) az övénél csak az amerikai Mahonry Young Knockdown című alkotását találta jobbnak. Az alkotás modellje két olimpiai érmes birkózó volt. Tőlük származott a megörökített látványos fogás gondolata is. Milti a mozdulat tökéletes megformálásán túl mindkettejük vonásait is élethűen örökítette meg.

Sikere nyomán művészi pályája itthon is felívelt: számos megrendelést kapott, neve általánosan ismertté, munkássága elismertté vált. 1934-ben kinevezték a Toldi Miklós Sporttanár- és Vívómesterképző Intézet művészeti tanárának.

Túlhajszolt életmódja vezetett váratlan halálához. A korabeli hírlaptudósítások szerint szívbántalmak, tüdőbetegség és súlyos nikotinmérgezés miatt került a Tiszti Kórházba, ahol 1935. február 16-án ötvenhat éves korában érelmeszesedésben elhunyt. Apósa, az ismert építész, Petschacher Gusztáv Kerepesi temetőben álló, antik oszlopot formázó síremléke alá temették. Utolsó kívánságát teljesítve katonai tiszteletadás mellett régi huszár századosi atillájában temették el. Széles körű elismertségét mutatja, hogy temetésén Gömbös Gyula miniszterelnök mellett számos ismert közszereplő részt vett, többen pedig, mint Horthy Miklós kormányzó, Hóman Bálint és gróf Teleki Pál is küldtek özvegyének gyásztáviratot.

A Budapesti Hírlap a következő sorokkal búcsúzott: „[…] egyik legkedveltebb alakja volt a főváros előkelő társadalmának. A csupaszív, rendkívül kellemes, jókedvű embert mindenki szerette és nagyrabecsülte.” Halálával egy rendkívül gazdag, értékes életút ért véget.