Szent László király

Szent István halála után az uralkodása alatt kemény kézzel megteremtett egységes állam a megosztottság, a hatalmi harc állapotába került. Ebben a magyar földön zűrzavaros időben, 1046. június 27-én lengyel földön született a későbbi Szent László király, a magyar néphagyomány és népemlékezet szerint Mátyás király mellett nemzetünk legkedvesebb uralkodója.

László még a Vazultól származó hercegek száműzetése idején született, a későbbi I. Béla magyar király és Richeza lengyel hercegnő második gyermekeként. Az otthoni hatalmi harcok veszélyeitől védve a magyar édesapa felesége hazájában szigorú keresztényi szellemben, biztonságban nevelhette fiait. László atyjának vitézségét, anyjának a vallásos lelkületét köszönhette, melyek állandó tulajdonságai maradtak élete végéig. A leírások alapján magas, erős alkatú ember tehetséges katona hírében állt. Jártas volt a harcban, a katonai ügyekben, ám vallásossága és hite is kimagasló volt. Halála után közvetlenül kialakult kultusza. Igen hamar példaképpé vált. Számos legenda őrzi hősies erényeit. Közülük több a kortárs krónikások tollából származik, így bizonyos túlzó voltuk ellenére is mindenképpen hordoznak valóságelemeket.

Székely Bertalan: Szent László átkel a Dráván
(Pécsi Székesegyház Mária-kápolna)

Családja csak András trónra lépése után két esztendővel, 1048-ban tért haza Magyarországra. László fiatalkora apja és annak testvére hatalmi harcainak jegyében telt. Apja halála után testvérével, Gézával együtt Lengyelországba menekült, majd II. Boleszláv király segítségével visszatértek és megegyeztek a trónt birtokló Salamonnal. Géza és László a kompromisszum eredményeként dukátust - az ország területének egyharmadát - kapott a fiatal királytól. László kétszer házasodott: az elsőből egy leánya született, aki később Jaroszláv orosz herceg hitvese lett. Második felesége Sváb Rudolf német ellenkirály lánya, Adelhaid volt. Ebből a frigyből született Piroska, aki Komnénosz János bizánci császár neje lett, majd az orthodox egyházakban Eirené néven szentként tisztelnek.

A két testvér számos alkalommal nyújtott segítséget Salamon királynak háborúi során. László számtalan csata győztes hőse, sikeresen harcolt IV. Henrik német császár ellen is. Az 1068-as kerlési, vagy más néven cserhalmi ütközetben jeleskedett először, amikor a betörő fekete kunokat sikeresen kiverte az országból. Ekkor született a legenda László és a kun vitéz párviadaláról is, melyben a menekülő kun vezértől László még az elrabolt magyar leányt is visszaszerezte. Ez a hőstette még életében nagy dicsfénnyel övezte őt.

Kisfaludy Károly: László király a cserhalmi ütközetben

Salamon király tanácsadói befolyására a testvérek ellen fordult. Többször is életükre tört, ami újabb belharcokhoz vezetett. László bátyja mellé állt a trónért vívott küzdelemben és az 1074-es győztes mogyoródi csatában döntő szerepet vállalt. A csata után Salamon elmenekült, Géza átvehette a hatalmat. Rövid, hároméves uralmának halála vetett véget. Az ország főnemesei VII. Gergely pápa javaslatára 1077-ben Lászlót, a megvakíttatott Vászoly unokáját koronázták Magyarország királyává. A kortársai által „Elegantissimus rex” jelzővel illetett László rátermettsége alapján lett Magyarország királya, bár még élt a IV. Henrik német-római császár pártfogását élvező Salamon.

A több évtizedes hatalmi harcok után rá várt a tekintélyt és erőt kívánó nehéz feladat, az ország egységének helyreállítása. Az országot védő harcokban László már hercegként kitűnt mindenki fölé magasodó termetével, lovagiasságával és vitézi cselekedeteivel. Királyként sem volt más. Első volt a csatában, első volt a gyengébbek segítésében. Okos fejjel, keresztényi megbocsátással és népét szerető szívvel kormányozta az országot. A legkeményebb csatában is nemes lelkű maradt, akiről egyszerre mondták, hogy „lovagkirály" és hogy „szent". A kiváló katonai erényei mellett még az idegen források is elismerően írtak László erkölcsösségéről, erényességéről és mély vallásosságáról. 18 éves országlása során kiemelkedőt alkotott a törvényhozás, az egyházszervezés és a hadászat terén is.

Szent László és a kun ‒ az üldözés és a küzdelem egy képbe sűrítve (Thuróczi-krónika)

Az ő korában teljesedett ki és szilárdult meg a Szent Korona tan. A néphit szerint Szent László fejére maga a Szűzanya tette a Szent Koronát. A néphagyomány Boldogasszony lovagjának, vagy „Szűz Mária választott vitézének” nevezi. Lovagias viselkedésével olyan népszerűséget szerzett, hogy már életében legendák születtek róla.

Szent István nyomdokain haladva megszilárdította az ország rendjét. István királyt annak ellenére tartotta példaképének, hogy nagyapját, Vazult az ő uralkodása alatt vakíttatták meg. István 1083-as szentté avattatásával teljes mértékben elismerte nagy elődje tetteit, eszmeiségét. Művészi alkotásokon előszeretettel ábrázolják Szent István, és Szent Imre társaságában. Uralkodói nagysága, nemes és lovagias szellemisége eredményezte, hogy Dalmácia, Horvátország és Szlovénia önként kérte magát a soknemzetiségű Magyarország Szent Koronájának védelme alá. Nem értett egyet VII. Gergely egyházi reformjaival és annak világi főségét hirdető ideológiájával. A pápát tiszteletben tartva elismerte hitbéli hatalmát, de függetlenségét elődjéhez hasonlóan ő is megőrizte. A pápaság mellé állt a kibontakozó invesztitúraharcban, miközben Henrik ellenlábasának, Rudolf trónkövetelőnek a lányát, Adelhaidot vette feleségül. A hercegnőtől később három leánygyermeke született, akik közül egyedül II. János bizánci császár későbbi feleségét - a Bizáncban szentté avatott - [link url="/szentek/szentpiroska" text="Piroska hercegnőt"} ismerjük név szerint.

László király vizet fakaszt

Kemény kézzel szilárdította meg a legyengült államot. Megakadályozta, hogy országa pápai vagy német-római hűbéres legyen, biztosította a független magyar állami létet. Útját állta a német terjeszkedésnek, megvédte országát a keleti népek pusztításától. Minden időkre példaképévé vált az erényekben dús és a tetteiben évszázadokra előre cselekedni tudó ország-vezetőnek.

Uralkodása során három törvénykönyvet is megalkotott, melyek egyrészt a keresztény vallás helyzetének megszilárdítására, másrészt a tulajdon védelmére törekedtek. Szent László legendásan szigorú törvényei híven mutatják be a 11. század végi magyar társadalom helyzetét. Az anyagi szempontok szerinti rétegződés már lassan végbement, a magántulajdon tisztelete rendkívül fontossá vált. A tulajdon elleni bűncselekmények nagyobb súllyal estek latba, mint mondjuk a nemi erőszak vagy akár a gyilkosság. Drákói szigorral büntették a lopást: a tetten ért tolvajra akasztás várt. Kisebb tételek eltulajdonításáért, mint egy liba, vagy egy tyúk értéke is csonkítás, az orr, a fül vagy a kéz levágása járt. Még a templomba menekülő bűnös is szeme világával fizetett tettéért.

Szent László Herma
Győr - Nagyboldogasszony Székesegyház

E szigor oka vélhetően az esetek gyakoriságában rejlett. Kálmán későbbi, enyhébb törvényei arra utalnak, hogy a szent király kemény fellépése eredményre vezetett. László törvényeiből azt is láthatjuk, hogy az ősi vallás elemei a nép körében még erősen éltek, hiszen az 1092-es szabolcsi zsinaton hozott híres törvény, mely megtiltotta a kutaknál, fáknál történő áldozatokat, szükségtelen lett volna. Róma elvárásával szemben, magyar szokás szerint engedélyezte a papok házasodását. Az egyházat érintő törvények emellett szabályozták a tized szedését, rendelkeztek a külföldről érkező klerikusokról, az ünnepekről, valamint a zsidók és az iszlám hitűek - az ún. böszörmények - helyzetéről is.

Szent László uralkodása során egyszerre lépett fel a keresztény hit és a szuverén Magyarország védelmezőjeként: a görögkeleti egyház pozícióinak visszaszorítására megalapította a zágrábi püspökséget, a kalocsai érsekség központját pedig Bácsba helyezte át. Uralkodása idején tudott csak elterjedni a káptalani és a főesperesi szervezet is. Adományaival buzgón segítette a templomokat. Több apátság és püspökség alapítása fűződik a nevéhez, közülük leghíresebb a Szent Jobb őrzésére és tiszteletére a Berettyó mentén épített Szentjobb kolostor, valamint a somogyvári Szent Egyed-apátság voltak. Kettős - nemzeti és vallási - célt szolgált az 1083-as szentavatási procedúra is, mely során László I. István mellett Imre herceget, Gellért püspököt, és a zobor-hegyi remetéket, Andrást és Benedeket is kanonizáltatta. Nagyon tudatosan kiválasztott a szentté avatottak személye, hiszen volt közöttük remete, remete-mártír, püspök (aki szintén mártírhalált halt) és uralkodó is, vagyis felölelték a teljes korabeli szenttípus-palettát.

A veleméri templom falfestményén

Máig vita zajlik arról, hogy Róma hozzájárult-e a szentté avatásokhoz, melyekkel a király egyfelől népe vallásos érzését akarta növelni, másfelől pedig jelezni akarta az ország hűbéri alávetésére törekvő császárnak, hogy Magyarország - szentjei révén is - önálló tagja a keresztény Európa családjának. Ugyanezt sugallja egyébként a László korában megírt nagyobbik István-legenda is, mely a koronaküldés történetét úgy meséli el, hogy azzal egyszerre gátolja meg a császárság és a pápaság hatalmi ambícióit.

Ragyogó híre nem maradt az országhatárain belül. Korának elismerten legkiemelkedőbb uralkodójának a német fejedelmek még a császárságot is felkínálták, de ő elhárította magától a felkérést. Neve komolyan felmerült a készülődő I. keresztes hadjárat egyik lehetséges vezéreként, amit csak halála hiúsított meg.

László uralkodása páratlan teljesítménye ellenére mindössze 18 esztendeig tartott, és még ötvenedik életéve előtt, 1095-ben véget ért. 1095. július 29-én halt meg Nyitrán. Először az általa felszentelt somogyvári Szent Egyed bencés monostorban temették el, majd Nagyváradon helyezték örök nyugalomra az általa alapított székesegyházban.

A legenda szerint végső temetkezési helyére igen kalandos körülmények között került. Végrendelete szerint Nagyváradon kívánta eltemettetni magát. Emberei azonban féltek, hogy a nagy melegben oszlásnak indul a király holtteste, ezért vonakodtak Váradra szállítani. Úgy döntöttek, inkább Somogyváron temetik el. Miközben az urak még a nagy király halála iránti bánatukban a tort tartották, a király holtteste az udvaron egy szekéren nyugodott. Egyszer csak a négy ökör szép lassan elindult Szent László holttestével. Négy álló napig ballagtak az ökrök és a holttest oly romlatlan maradt Váradig, mint volt kezdetben.

Fadrusz János Szent László szobra a Bazilikában

Holtteste valóban ép maradt, egyesek szerint évszázadokig, ezért is vált a Szent László-templom már a legkorábbi időktől búcsújáró hellyé. Csodák egész sora kapcsolódott a királyi sírbolthoz. Itt évszázadokon keresztül töretlen volt kultusza, nemcsak gyógyulni vágyók jöttek ide, de sokan vitás ügyeiket is a szent sírjánál intézték el, illetve itt tettek többen is fogadalmi esküt. Sírja csodatévő zarándokhely lett, mondák és legendák fonták be már életében is legendássá nőtt alakját. Vakoknak látását, süketeknek hallását, némáknak beszédét, sántáknak járását adta vissza a Jóisten Szent László király sírjánál.

Egy középkori himnusz Szent Lászlót „Csillagok közt fényességes csillagnak” dicséri. 1192-ben III. Béla dicső múltunk legfénylőbb csillagát, az országát minden helyzetben megoltalmazó szent királyt, a magyar uralkodói eszmény egyik legtökéletesebb megtestesítőjét, a kereszténység következetes védelmezőjét és terjesztőjét szentté avatta. Ereklyéinek hermát készíttetett, melynek utódja ma Győrben található meg.

III. Celesztin pápa két bíborost küldött, hogy Szent László király nagyváradi sírjánál történt csodákat felülvizsgálják. Miután több csodás gyógyulás szemtanúi lehettek, egy égi jel végképp meggyőzte az olasz „csodaszakértőket”. 1192. június 27-én, déltájban a nagyváradi székesegyház fölött, tündöklő fényes csillag jelent meg. A csillag két órán át tündökölt vörös fénnyel Szent László király sírja felett. Szent László napját a szokástól eltérően azóta nem fénnyé válásának, égi születésnapjának évfordulóján tartjuk, hanem június 27-én, a nagyváradi csillagjelenés napján.

Nagy Benedek alkotásán a P iniciáléjában László király megmenti a magyar leányt a kun vitéztől

Szent László halála után elsősorban törvényeivel, pogányok elleni hőstetteivel, hatalmas testi erejével és erényeivel maradt meg a magyarság tudatában. Kanonizációja után harcos szentként emlékeztek meg róla, kultusza a lovagi eszmény Anjou-kori hódításával pedig tovább árnyalta alakját.

Számtalan, ma is élő csodatétel emlékeztet minket Szent László királyunk szentségére. Nevéhez csodák és mondák végtelen sora fűződik. Szent László a lovag király, férfias, bátor harcos, hősies, ugyanakkor gyengéd és védelmező. Védi a nőket és irgalmas a bajbajutottakkal, betegekkel szemben. A róla feljegyzett történetek egy nemes királyról regélnek.

Nagy Magyarország egész területén találunk Szent László forrásokat, amit nemes királyunk fakasztott bárdjával, szomjazó katonáinak. Csaknem 30 falu vallja, hogy a lovagkirály keze, kardja, bárdja, lándzsája vagy épp lova patája nyomán fakadt forrásvíz a településük közelében ( pl. Nyitra, Püspökszentlászló, Torda, Erdőbénye, Kővágótöttös). Imádságára nyílt meg a tordai hasadék, hogy megmenekítse Szent Lászlót az üldöző kunok elől; lovának nyolcszögű patkónyomát máig őrzi a Patkóskő.

Azt is feljegyezték Szent Lászlóról, hogy ahol letérdelt imádkozni a fűre, nyomában csodálatos virágok nőttek. Számtalan, ma is élő csodatétel emlékeztet minket Szent László királyunk szentségére.

Égi sugallatra kilőtt nyílvesszője megmutatta, hogy melyik növényből készítsen főzetet a pestisjárvány megállítására. Ezt a füvet, amelynek latin neve Gentiana cruciata, ma is Szent László füvének nevezik.

A nagyváradi székesegyházban

A besenyőket üldöző seregével nagy pusztaságba jutott, ahol éhínség támadt. A király imádsága végeztével szarvasok és bivalyok egész csordája termett előtte, amelyek szelíden követték őt a táborába. Ezt látva „dicsérték Istent az ő szentjében, aki által ilyen kegyelemben részesültek”.

Szent László király halála után többször is megjelent népe között és tett csodát ott, ahol a legnagyobb volt a szükség. Halála után 200 esztendővel már Erdély védőszentjeként tekintettek I. László királyra és a közbenjárásáért imádkoztak. Magyar katonáknak tömegei mentek csatába „Szent László, segíts!" felkiáltással egészen a II. világháborúig.

Nagy Lajos idején rettenetes tatár horda támadt Székelyföldre. A székelyek elkeseredve imádkoztak segítségért a néhai lovagkirályhoz. A monda tanúsága szerint ekkor szellemhad jelent meg a székely sereg fölött. Élükön hófehér paripáján Szent László, aki „fejjel magasabb mindenkinél”, fején aranykorona, kezében csatabárd. A sereg látványától megijedt a tatár had, kezükből kihullt a fegyver, s Nagyváradon a király sírja előtt kereszténnyé lettek. Az 1479-ből származó Dubnici krónika így emlékezett a nevezetes eseményre:

„A székelyek az Úr 1345. évében, vízkereszt táján egynéhány magyarral kiszállván a tatárokra, számtalan pogányt kardra hánytak. A harc három napig tartott. És beszélik, hogy míg az üldözés tartott, Szent László király fejét a váradi egyházban sehol sem találták. Az egyház őre negyednap újból bement keresésére, akkor már ott volt szokott helyén, de átizzadva, mintha élve nehéz munkából tért volna vissza. Az őr elmondta a csodát a kanonoknak és egyéb jámbor embereknek, egy öreg tatár pedig megerősítette állítását. Azt beszélte ugyanis, hogy őket nem a székelyek és a magyarok verték meg, hanem ama László, akit mindig segítségül hívnak. És a többi tatár szintén bizonykodott, hogy mikor a székelység rajtok ment, egy hatalmas termetű vitéz járt előtte, magos lovon, fejében arany korona, kezében szekerce, és mindnyájukat lefogyatott rettenetes csapásaival és vagdalkozásával. A vitéz feje fölött pedig a levegőben egy szépséges asszonyszemély tündöklött csodálatos fényességben, fején aranykorona. Világos ebből, hogy a székelyeket Krisztusért harcoltukban maga a boldogságos Szűz Mária és Szent László segítette a pogányok ellen, akik saját erejökbe és sokaságukba vetették bizodalmukat.”

Mátyás templom - Szent László kápolna - Lotz Károly freskó

Mind a mai napig egyik legjelentősebb királyunkként tartjuk számon, emlékét számos szobor és intézménynév őrzi. A Kárpát-medencében több mint 150 templomunk lett az idők folyamán Szent László tiszteletére felszentelve. Sok katolikus templomban találkozhatunk Szent László képzőművészeti értékű ábrázolásával, életművének felelevenítésével. Hőstetteit számos falképciklus őrzi a történelmi Magyarország számos vidékén. Közülük is kimagaslóan szép, nemes veretű emléket állít a Nagyboldogasszonyról elnevezett budavári főtemplom, ismertebb nevén a Mátyás-templom északi mellékszentélye, a Szent László kápolna. Északi és keleti falán Lotz Károly hármas tagozású képeiben gyönyörködhetünk. Az oltár fölötti a király holttestével kapcsolatos csodákat ábrázolja: Angyal húzza Szent László testét szekerén Nagyváradra; László sírba tétele; A sírnál hamisan esküvő halállal lakol. Az északi falon balról jobbra haladva: A cserhalmi ütközet; A király vizet fakaszt a kősziklából; A nagyváradi székesegyház építése.

Az 1695-ben keltezett, templomainkban máig közismert egyházi ének a magyar szentekről így emlékezik meg Szent Lászlóról: „Isten, hazánkért térdelünk Elődbe, Rút bűneinket jóságoddal född be, Szent magyaroknak tiszta lelkét nézzed, Érdemét idézzed! - István királynak szíve gazdagságát, Szt. Imre herceg kemény tisztaságát, László királynak vitéz lovagságát, Ó, ha csak ezt látnád!"