Kormorán: ZOBORALJA HIMNUSZA

Nem adhatok mást,
imára kulcsolt kézzel,
felemelt fejemet,
tépett büszkeségem.
Vezet engem utamon
hős Huba vezér.
Gyepűőrként állok helyemen,
Isten magyarnak teremtett!

Lesz még olyan idő,
négy turul száll az égen.
A tiszta hangok a hamisakkal,
végleg helyet cserélnek.
Kiárulni lelkemet,
az lenne a szégyen.
A kezek összeérnek,
Isten magyarnak teremtett.

Beszánthatják a sírokat,
a házat, az erdőt, a rétet,
de apám, anyám énekében
a mondák tovább élnek.
A gerencséri utcán
piros rózsák nyílnak.
Zobor-hegyen új Nap kel fel -
Isten magyarnak teremtett!

Nem maradt más nekem,
csak igazam, tisztességem.
Védd meg Uram, Teremtőm
maradéknyi népem.
Szívem kérést karcol
fel a magas Égre:
Ne hagyd veszni Istenem,
Ne hagyd Zobor-vidéket!