Sötét órákban ők voltak a fény
ifjú szívekben ott élt a remény.
Meghozták értünk az áldozatokat
ne feledd soha a pesti srácokat.

E maroknyi magyar vállalta a harcot.
Meghalt, de nem hátrált végsőkig kitartott.
Barikádokat emelt, védte a sáncokat,
ne feledd el soha a pesti srácokat.

Kiket nem hatott meg Kádár hazug szava,
akik bátran mondták azt, hogy ruszkik haza.
Újra élesztették a szunnyadó lángokat,
ne feledd el soha a pesti srácokat.

Kiket legyilkoltak vagy GULAG-ra vittek,
kik szabadságban a végsőkig hittek.
Elszántan támadták az orosz tankokat,
ne feledd el soha a pesti srácokat.

Könnyező szemekben büszke tekintetek,
rabházban élni csak rabként lehet.
Valóra váltani a merész álmokat,
így látták meghalni a pesti srácokat.

Emlékükre mindig gyújtsd meg a gyertyákat,
gondolatban érintsd e kis magyar fejfákat.
Jeltelen sírjukra szórjál virágokat,
őrizd szívedben a pesti srácokat.