Szőke István Atilla: ÜGYEK ÉS EMESE

Ügyek délceg harcos, hű Emese férje,
Istenére tekint ég áldását kérve:
„Egyetlen asszonyom lesz mindig a párom,
Fiam születését hívő szívvel várom!”

Emese az „ünő”, békés türelemmel,
Kezét keblén tartva alszik lehunyt szemmel,
Áldott állapotban anyaságát várja,
Türkiz-csőrű Sólyom épp gyermekét áldja:

„Leszel a magyarnak jó útmutatója,
Megindulsz tavasszal, mint a kecses gólya.
Nyugatra igyekszel, Atilla földjére,
Oda is érsz hamar népünk örömére.”

Azután a Turul áldó csókja csattan,
Az álombuborék hirtelen elpattan,
S Emese megszülé- így nyere kegyelmet!
Ügyeknek utódját, az új fejedelmet.

Gyönyörű gyümölcse Emese méhének,
Édesanyja álma jelöli népének,
A megfáradt anya mélyíti a vánkost,
Karjai közt tartva a kisdedet - Álmost.