NAGY GÁSPÁR: Október végi tiszta lángok

oratorikus emlékezés 1956 vértanú hőseire

'Romolhatatlan arcuk, mint a márvány,<br/>Isten elé tett memorandum: fényes kiáltvány!'<br/>Emlékmű Budakeszin
'Romolhatatlan arcuk, mint a márvány,
Isten elé tett memorandum: fényes kiáltvány!'
Emlékmű Budakeszin

1. (REQUIEM)

A lángok lobbanó szívéhez értem,
mikor a nagyszerű halált megidéztem,
mikor a könnyek az Égből estek,
mikor legjobbjaink értünk elestek.

Helyettem, helyetted is
itt, Budapesten,
fiatal vérük folyt már az első esten,
egy örökre szent-évszámú Kedden,
aztán sokáig ... !

Sortüzek gyalázta Magyarország!
Csak halott hőseid szemében
villant a szabadság!

Október-vég... és nem akárhol!
Most is március idusa lángolt
egy letiport nemzet szívében...

De nem tilthatták a lángot!
Egyetlen költőnk volt:
Petőfi Sándor!

"Szent suhancok" bátor
tettei sokkolták a Világot!
Ámultak közel és távol...

Mert elszoktak már
az ilyen csodáktól:
hogy Dávid ismét
legyőzi Góliátot!

2. (KYRIE)

Láttad aztán: mennyi kereszt állt itt!
Valaki mindig egy újabb nevet ráírt...
s alattuk hány győztes, vértanú-Dávid...
kérdezte: talán egy Angyal járt itt?

Mert a gyalázott, szétlőtt tereken,
szent halottaink "mint oltárköveken"
a megtöretett test és a kiomló vér
misztériumát másolták le hányszor...

Akár a pap úrfelmutatáskor!
Ezért a tiltott börtön-parcella, temetőárok
csöndjében is ők tanúskodtak a szabadságról!
Nem a halálról: mert a gyertya értük lángolt.

És a kereszt hirdette: valóban győztek,
hiszen emlékük maradt a legerősebb!
Romolhatatlan arcuk, mint a márvány,
Isten elé tett memorandum: fényes kiáltvány!

3. (DIES IRAE)

Az ország lett
néma és halott...

Talán halottabb is
mint nem egy ifjú holt...

Ezért a lelkük
dacos és tiszta volt,

akár a novemberi
fehér krizantémok.

Mésszel leöntött testüket
reflektorozta már a Hold,

vallata brutális csönd,
majd a végső borzalom
tüstént munkába állt...
s szorgos hóhér-idő jött!

Ez volt akkor (azóta, most)
a te édes hazád,
és ez a vérrel dúsan öntözött
drága mostohád...!

Ez a minden árva rög
fölött őrködő
maradék hited:
egyetlen anyaföld!

Éltüket menteni
elhagyták akkor annyian...!
Nem segített itt semmi már,
de befogadta őket legalább
az addig szájaló Nyugat!

4. (LIBERA ME)

A gyertya lángja, korma,
s a hirtelen szabadság
fehér áldozati füstje,
akár a holdfény színezüstje
a kivágott zászló-lyuk helyén sietve,
gyűlölt címerét s csillagát feledve
szállt föl az égi csillagokba!

S az idő titokzatos méhéből
egyszer csak kirobbant
a gyermek... az a nem várt,
aki majd mindent
halálpontosan lát:
ő lett az első forradalmár!

És mámorosan skandált
utcákon, tereken át
szavalta a verset...
keze még nem érintett fegyvert,
de már félni sem mert,
hősként tette a dolgát:
vele üzent a szabadság!

Hogy véréből született ő,
aztán hirtelen felnőtt,
mint az a szép őszi álom
mielőtt kilobbant
annyi fiatal élet álma ottan...
testükön nem "fújó paripák"
vágtatták át...
tankok gyalázták őket holtan!

5. (SANCTUS)

Mert ezerszer is október-november...
ritka ősz: csak erre gondol az ember,
mert ezerszer is szent hősökért kiált,
kikért eljött még a láng!

S forró szívükben a világ
fölemelhette mégegyszer
lehajtott fejét,
míg reszketve arra várt:
hátha megválthatja bűnös önmagát!

Gyújtott hát sebesen örökmécset...
A halál bizony több lett mint az élet!

S ezerszer szentebb a gyávaságnál!
Fényeskedjetek a gyertyalángnál!

6. (AGNUS DEI)

Minden a vérükből termett,
és a vérük áramával mozdult,
ha volt még börtönajtó...
megcsikordult.

A gyökér, ha lent szunnyadt a mélyben,
fényre fordult.
Nem volt hiábavaló az sem, ami elmúlt:
feledésre ítélt legutolsó szavuk,
életük, álmuk, hősi áldozatuk.]

Temetetlen, megtört testük fölött
a jövő lélekharangja kondult.

7. (LUX AETERNA)

A lángok forró szívéhez értem,
nincs, nem is lehet már több
ellobbanó pillanata ennek az útnak.

Élők: mutassátok föl a világnak,
s a hunyorgó égi csillagoknak
a mi hőseinket, szent halottainkat,
akik most már jobban ragyognak
és fényük egyre fényesebb lesz,
ahogy megérti áldozatukat a nemzet,
ha századonként legalább egyszer
fölkel és nem riaszthatja semmi fegyver...

Ekkor nagy lesz és hatalmas,
tántoríthatatlanul forradalmas,
bukásaiban is büszke, méltóságos...

Azt súgja: csak a holtak igazára hallgass,
mert az október végi tiszta lángok
szívébe égették a szabadságot!

(2004-2005)