Ferenczes István: Szent Erzsébet a Gyímesekben

Magyar királylány lángol omlik a szűz hóba
kötényében a kenyér mint pannoni rózsa
tékozló fényét ontja jég-Thüringiára
Árpád honából szakadt anyátalan árva
otthonából száműzött glóriában ázó
sorsára hagyva ő lett a legelső csángó
a fájdalmak adventje a tündöklő bánat
Jézus árnyéka járja a wartburgi várat
ostorzúgásban viszi angyalok karáig
a pártosan szaggatott magyari hazáig
hol a gőg orgiázik bordalba fulladók
gyalázzák a szüzeket és meráni rablók
amott a pogány halál emitt vér a sár
"Kívül fehér piros zöld a világ s dalra vár"
de bévül semmire vár Germánia szentje
hiába dalol tavaszt Walther Vogelweide
magyar hercegnőre hull a daróc himnusza
mocskot kiáltoz reá megváltott koldusa
önmagát kisemmizi pazarlón szétosztja
istálló hazában él Isten menyasszonya
christiana mystica eldobott korona
égi körökig repül szívből az orgona
leprások árvája ő földre tört liliom
bánatból sóhajokból felépült égi dóm
havazások zsoltára madonnás fájdalom
látnak a vakok szólnak a némák irgalom
a mindenséggé leszel a semmi fölszakad
fehér reszketés rázza a májuságakat
kápolnavirág vagy te homályom bársonya
gyolcs mezőkön harmat gyöngy kláris áfonya
alamizsna rónaság kék tengerek árnya
csillagokból lehullott magyar király lánya
ködök szállanak alá teérted Gyímesen
elsápad ha ránk tekint nyírfaágas hitvesem
ősz lesz ő is Istenem