Horváth István: A Turul ébredése

Tatabánya felett viharos szél ha száll,
az mossa tisztára nevedet szép Hazám.
Mi kelti életre e fergeteg erőt?
Mi döngeti egyre ott fenn a hegytetőt?

Évezredes rabságba kényszerített szárnyak
nem engednek többé az idegen nyomásnak.
Eddig önmagukba mélyen bevájt karmok
nem hagyják annyiban azt amit akartok.

Bennünk a Szeretet, a Remény, a Hit,
bontsuk le lelkünk kordonait.

De a Költő szava felizzik szívében
"Növekedned kell még számban, hitben, tűzben!
Míg Kárpátok felett viharos szél gerjed
fel kell, hogy nőjön a megalázott gyermek."

Bennünk a Szeretet, a Remény, a Hit,
bontsuk le lelkünk kordonait!

Még vár a Turul, de eljön majd az idő,
hogy Magyar hon felett megreng a levegő...