Tamás István: Ne félj Magyar!

Nem találom hazám, bármerre is járok,
amerre nézek, mindenütt elvesztek az álmok.
Ellopott gyárak, földek, omladozó házak,
átok földje maradt Nagy Magyarországnak.

Hová lett az ős hit? Hol van a Nemzetem!
Istenben, emberben Trianont keresem.
Fáj a szívem nagyon, elorozták lelkem,
segítsd meg népemet irgalmas Istenem!

Harangokkal zúg a szél a Kárpát-medencében,
Igaz Magyar szívekbe mar a Trianoni szégyen.
Legyünk hát bátrak, szóljunk most szabadon,
ne legyen több könnycsepp a fájdalmas arcokon.

Nemzetiszínű zászlókat lobogtat a szél,
emeld fejed magasra, ne félj Magyar, ne félj!
Égi dalként zengjen, a Nemzet Himnusza,
emlékezz hát Magyar, a gyászos Trianonra!

2006.június.04.