Szent Imre

„A nemes Imre herceg előkelő nemzetségből, mint a cédrus a Libanonról, Szent Istvántól, Magyarország első királyától származott, erényekkel nagyon feldíszítve ragyogóan tündökölt” - olvashatjuk az Árpád-kori legendák és intelmek című könyvben.

Szent Istvánnak és feleségének, Boldog Gizellának a hagyomány szerint több gyermeke is született. A Képes Krónika több fiúról tesz említést, a gyermekek azonban nagyobbrészt már kiskorukban meghaltak, csak két fiúgyermek nevét ismeri az utókor: Ottóét és Imréét. Ez azonban nem cáfolja azt a feltételezést, hogy még több gyermekük is lehetett. Ottó - aki III. Ottó német-római császár nyomán kapta nevét - valószínűleg még 1000 előtt született és korán elhunyt. A másik fiú Imre, aki nevét anyai nagybátyjáról, II. Szent Henrik császárról kapta (Henricus, Enricus, Emericus, Emreh, Imreh, Imre).

Szent Imre életéről nagyon csekély történelmi adattal rendelkezünk, ugyanakkor a legendák a „liliomos herceg" alakját erősen kiszínezve jelenítik meg. A legendák pedig a „liliomos herceg” alakját még jobban kiszínezték, mint apjáét, István királyét. Már a krónika és a Szent Imre legenda is a 11. század végén, a 12. század elején az utókor Szent Imre-képét tükrözi. Szent Imre alakját később is az egymásra rétegeződő, egymásból kiinduló, de a különböző korokban az éppen adódó felfogás alakítja. Történelmi alakjának helyét az elmúlt évszázadokban elfoglalta egy sor olyan megjelenített alak, amely az egyes korok elképzeléseit tükrözte.

Még születési helyét és idejét sem ismerjük pontosan. Születési helyül általában Székesfehérvárt vagy Veszprémet szokták megjelölni. Pray György, aki 1764-66 között a jezsuita gimnázium igazgatója volt, latin nyelvű munkájában egy Székesfehérváron töredékesen előkerült kőtábla szövegét írta le, amely Szent Imre szülőhelyének állított emléket. A tábla azonban elkallódott. A feltételezések szerint a töredékeket a jezsuita rend 1773-ban történt betiltását követő zavaros időben más tárgyakkal együtt a padlásra mentették, s jelentőségét később már senki sem ismerte. Évszázadokkal későbbi esemény mégis a székesfehérvári születést erősíti. Történt ugyanis, hogy 1980-ban a ciszterci (korábban jezsuita) templom renoválása közben véletlenszerűen előkerült tábla töredékeit azonosították a Pray munkájában megjelölttel.

Zichy Mihály:<br/>Szent István, Szent Imre és Szent Gellért
Zichy Mihály:
Szent István, Szent Imre és Szent Gellért

Születésére nézve egyes források (pl. az ún. Érdy-kódex) az 1000. évet jelölik meg. Régi breviáriumok szerint viszont 24 éves korában halt meg, és miután halálának 1031. évi dátumát ismerjük, így valószínűbb, hogy 1007-ben született.

Bizonyos, hogy nevelésére különös gondot fordítottak szülei. A kis herceg már zsenge korában csak szent és magasztos példát, édesatyja példáját látta maga előtt és fogékony lelkében korán kezdtek fejlődni az erények, melyek őt az újult magyar haza fénylő csillagává tették. A legendaíró szerint „már gyermekkorában is szorgalmas őrködés alatt nevelkedve" fejlődött. Első nevelői szülei voltak, akik mindketten az életszentség útján jártak, s az ő hatásuk alatt érlelődött meg a kis királyfiban az az életideál és az az út, amelyet járni megtanult. Mint a korabeli íróknál olvassuk, István szenvedélyesen szerette fiát, nevét nap nap után belefoglalta imádságos megemlékezésébe, és nem szűnt meg Krisztus kegyes pártfogásába és a mindenkor szeplőtelen Szűz anyai oltalmába ajánlani.

Gyökeres változást jelentett Imre herceg nevelésében, hogy hétéves korától Szent Gellérttől, a szent olasztól, a tudós teológustól és írótól tanulhatott, aki még azt is elmondhatta magáról: „Nincs könyv, amelyet ne olvastam volna". Szent Gellért 1015 körül a Szentföldre utaztában véletlenül érkezett Magyarországra. Szent István királyunk azonnal fölismerte benne a kiváltságos, nagy tudományú, szent életű szerzetest és nem bocsátotta el, hanem udvarában tartotta s reá bízta legdrágább kincsének, egyetlen gyermekének, Imrének nevelését.

Imre királyfi hét éven keresztül tanult kiváló mestere irányítása mellett. Megtanult latinul, elvégezte az akkori kor iskolafokozatait, a triviumot és quadriviumot. Azt mondja a legenda, hogy Imre a „grammatikai mesterségnek minden tudományával betelt". Egy velencei krónika szerint „tudós és szent" volt. A világi tudományok mellett Gellért apát bizonyára beavatta őt a vallás, valamint a papi élet rejtelmeibe is. Így érthető, hogy olyan ifjú lett belőle, „akit szeretett az Isten és tiszteltek az emberek", mint a krónika mondja róla.

Szent Gellért tanítja Imre herceget<br/>Székesfehérvár, Püspökkút
Szent Gellért tanítja Imre herceget
Székesfehérvár, Püspökkút

Szent Gellért nevelői működését befejezve visszavonult egy időre a bakonybéli kolostorba, ahonnan királyának bizodalma később a csanádi püspöki székre szólította. Ami Imre herceg neveléséből még hátra volt, hogy jövendő magas hivatalára, az ország kormányzására felkészüljön, e tekintetben atyja, a nagy bölcsességű és nagy tapasztalású király maga volt oktatója. A herceg ezentúl atyja mellett tartózkodott legtöbbet s ő bevezette fiát az államügyek intézésébe. Imre elsajátította tőle a diplomácia, az államirányítás, a hadvezetés tudományát. Szent István Intelmeiben tisztán láthatjuk, hogy a magyar király azt akart nevelni belőle, amire legnagyobb szüksége volt: méltó utódot, igazi keresztény királyt, - ami ő maga akart lenni. Az Intelmek nevelése a királynak, a hősnek, az apostolnak ideálját állította a zseniális fiú lelke elé. De nemcsak harcosnak, hősnek és „minden tudománnyal ékesnek", hanem mindenekelőtt buzgó kereszténynek, jámbornak nevelte.

Szent István királynak gyakorlatban megmutatott s atyai intelmeiben írásba is foglalt bölcs oktatásait Imre herceg a fiúi tisztelet és minden jóra való hajlandóság készségével véste elméjébe és szívébe. A királyi atya minden nap jobban meggyőződött, hogy népe bölcs és szent uralkodót nyer szeretett fiában.

Huszonhárom éves korában Szent István befejezettnek látta nevelését. Ekkor - mint a legenda mondja - „nemes királyi nemzetségből való leányzót" szerzett neki hitvesül. Imrétől, mint jövendő uralkodótól elvárták, hogy rangjának megfelelő házasságot kössön, s biztosítsa a dinasztia fennmaradását utódaiban. Nem tudjuk biztosan, lengyel, horvát, vagy görög hercegnő volt-e a választott.

Az Imre szentségéről, szűzi életéről szóló hagyomány az egyházi tanításnak, a templomi prédikációknak és vallásos kiadványoknak köszönhetően széles körben, mondhatni általánosan ismert. Azt azonban hozzá kell tenni, hogy az a hír, miszerint Imre tudatosan zárkózott el az utódnemzéstől, csak a 11. század után kapott szárnyra. Mint a 12. századi Imre-legenda írta hőséről: „Ő a testi nemzést, amely romlandó, a szüzesség lelki fogadalma mögé helyezte…, és érintetlen hitvese szüzességét romlatlanul megőrizte.” A korábban keletkezett nagyobbik István-legenda szerint Imre halála után István rádöbbent, hogy utód nélkül maradt, vagyis Istvánnak aligha volt érdeke, hogy ne szülessék unokája. A 14. századi krónika feltehetően korai része Imrének több mint egy tucat kiváló erényét sorolta fel, de ezek között nem szerepel a szüzesség. Vagyis Imréből csak utóbb, a 12. században faragtak az önmegtartóztatás, a papi nőtlenség (a cölibátus) eszméjét propagálni hivatott szentet, kihasználva azt a sajnálatos és bizonyára akaratával ellentétes tényt, hogy házasságából nem származott gyermeke. Ezzel a téves gondolattal magyarázhatók azok a bosszantóan szentimentális, félrevezető képek, amelyek a középkorból fennmaradt képeitől eltérően valami nőies, elfinomult, légies alaknak rajzolják őt, szinte azt hihetnénk róla, hogy nem is e világból való.

Szent Imre herceg a koronázási paláston
Szent Imre herceg a koronázási paláston

Pedig Szent Imre kétségtelenül erőteljes, férfias jelenség volt. Elég, ha csak a családfára gondolunk. A hősi magyar hagyományban nevelkedett herceg ereiben kétféle vér egyesül. Apai és anyai öröksége kétféle, de mindkettő a hősiességnek, a hivatásnak, a heroizmusnak hagyománya. Nevelése is ezt a kettős hősies lendületet mutatja nekünk. Azt lehet mondani, hogy születésétől hősiességre nevelték.

A húszas évek végén elkerülve a szülői házból Imre bizonyára elfoglalta a trónörökös hercegeket megillető dukátust (valószínűleg a bihari dukátust), és apja reá bízta a "királyi sereg" parancsnokságát is. Ismeretes, hogy Imre viselte a „Dux Ruisiorum" címet is, ám ennek értelmezése vitatott. Jellemzően mégis a királyi testőrség parancsnokságát értik alatta.

Imre arcélével kapcsolatban meg kell még említenünk II. Konrád német császár - a Száli-ház első császára, tehát nem Gizella illetve Imre rokona - Magyarország ellen 1030-ban indított hadjáratát. A németek számára teljes kudarccal végződött ez a fiatal magyar királyság elpusztítására indított támadás. Nagy valószínűséggel a győri csatában Imre vezette a magyar sereget. A győztes csata után nyitva állt Bajorország kapuja, de a magyar királytól távol állt a hódítás szándéka. Békét ajánlott a császárnak, aki a szégyenletes kudarc után nem akart maga tárgyalásokba bocsátkozni, s a békekötést 13 éves fiára bízta. Henrik bajor herceg - a későbbi III. Henrik császár - 1031 tavaszán Esztergomba érkezett „az igazságtalanul megbántott magyar király" megkövetésére, s a Lajta és Fischa folyó köze Morvamezővel együtt újra visszakerült Magyarországhoz.

Zichy Mihály: Szent Imre a ravatalon
Zichy Mihály: Szent Imre a ravatalon

Ekkor minden rendben levőnek látszik, szinte idilli. István király hatalmának csúcsán, a herceg neveltetése befejeződött, uralkodásra érett ifjúvá érett, hozzá méltó ara az oldalán, a legveszélyesebb ellen, a rokon németek legyőzve. Szent István király az ország főembereivel tanácsot tart, fiát még életében megkoronáztatja, az uralkodást teljesen reá bízza, maga pedig még hátralevő napjaiban a világtól elvonulva, egyedül Istennek szenteli idejét. A tanács tagjai megnyugodtak a király akaratán s elfogadták tervét, mert szent Imre hercegben a bölcs, igazságos és szentéletű király méltó utódját látták s erős reményük volt, hogy atyját kellően tudja pótolni. Az ünnepélyes koronázást az 1031. évi szeptember hó 8-dikára tűzték ki. Valószínűleg erre az alkalomra készült Gizella királyné keze munkájával és irányítása alatt azon miseruha, amelyet 900 esztendőn keresztül használtak koronázási palástként.

Minden jel arra mutatott, hogy a nagy apánál nem kisebb fiú következik majd a trónon, amikor egyszerre csak váratlanul, néhány hónappal a német támadás visszaverése után a trónörökös halálhíre érkezik a királyi udvarba és koronázási ünnepély helyett gyászszertartásra gyülekezett a nép Székesfehérvárra. A reményeit vesztett királyi atya kesergése s az egész nemzet mély szomorúsága között helyezték örök nyugalomra Imre herceget a Boldogasszony templomának kriptájába. „Siratta őt Szent István és egész Magyarország vigasztalhatatlanul, nagy sírással...” - szerepel a krónikákban. 24 éves korában meghal, utód nélkül, és az ország itt marad árván, abban a rettentő, kilátástalan helyzetben, amely Szent István életének végét oly tragikussá teszi. Később (1344) Domonkos székesfehérvári prépost a következő latin felirattal jelölte meg koporsóját:

„Kereszténynek lenni nagy dolog, szent dolog,
nélkülözhetetlen dolog: el kell zarándokolni
Szent Istvánhoz, hogy megtanuljuk tőle. De
még ez sem elég. El kell menni a lélek hősének,
Imrének sírjához is, meg kell tanulnunk tőle,
hogy nem lehet igazán keresztény az, aki nem
vállalja valamilyen formában a hősiességet is.
Harcosok nem mind lehetünk, vértanúknak aligha
kell lennünk, holtig való fogadalmas szűzességre
csak kevesen vannak kiválasztva, de a keresztény
lélek hősiességére mindnyájan hivatva vagyunk:
hogy egyre jobbra, többre törjünk, hogy úrrá
legyünk önmagunkon, hogy önérdek, kényelem,
sőt - ha kell - egy ellenséges világ ellenére is
vállaljuk becsületes, tevékeny szolgálatát annak,
amit jónak, nagynak, szentnek, keresztény és
magyar eszmének, értéknek megismertünk."

(Részlet Sík Sándor: Szent magyarság c. művéből)

Hic divi Stephani quondam sanctissima proles
Dúx Emericus — noscitur esse satus.

(Itt van Szent István fia, a szentéletű Imre
Herceg hamvainak szent nyugodalmi helye.)

Csonkának látszik ez az élet, megdöbbentő ez a befejezés! Úgy érezzük, hogy itt valami nincsen rendben, nincsen befejezve, itt valamit még nem értünk, itt valami titoknak kell lappangania. Halálának helyét és okát nem ismerjük.

A Hildesheimi Évkönyvek egykorú feljegyzéséből úgy értesülünk, hogy Imre egy vadászaton vadkan áldozata lett. A magyar legenda azonban szót sem ejt e férfias kedvtelésről, sőt halálának okáról, a vadászbalesetről sem.

Ha elfogadjuk, hogy vadászat közben egy vadkan öklelte fel a magyar történelemben nem egyedülálló módon, akkor az egyik változat szerint ez Hegyközszentimre közelében történhetett. Más vélemények szerint Soltszentimre határában lelhette halálát, vagy éppen a Bakonyban történt a szörnyű tragédia. Az első hely egy aprócska település a Partiumban, a régi Bihar megyében, mely a hercegről kapta nevét, s méltó módon ápolja ma is a Szent Imre-hagyományokat. A helyi emlékezet szerint a királyfi itt vadászott, mikor a végzetes baleset érte - egy vadkan megtámadta és kioltotta életét az Igfon erdejében. Itt épült fel a XI.- XII. század fordulóján a Szent Imre apátság épülete (szentté avatása után). Mivel a középkori szokás szerint a szentek halálának helyszínén monostort építettek (így pl. a Szent Egyed- és Szent Dénes-apátság Franciaországban, a Szent Mór- és Szent Gál-monostor Svájcban, a Szent Gellért királyi kápolna Budán), így ez is ezt erősíti meg. Holttestét az akkor még épülő fehérvári bazilikában helyezték el.

Szent Imre temetése<br/>a Képes Krónika miniatúráján
Szent Imre temetése
a Képes Krónika miniatúráján

Egy másik emlékezés szerint Soltszentimre határában lelhette halálát. Szentimre ősi település az Alföldön, mára már csak Árpád-kori erődített pusztatemplomának maradványa, a Csonkatorony található meg a Bárómajorban. A legenda szerint a ma látható szépen helyreállított templomot maga Szent István király építtette Imre fia emlékére. István király Szent Imre herceg sírjánál (gyakorlatilag a mai Szent Imre emlékezetére épült ősi templomnál) ajánlotta fel a Szent Koronát - és vele együtt az országtestet - a Szűzanya-Mária oltalmába.

Akár el is hihetnénk a fenti változatok egyikét, hiszen szerencsétlen kimenetelű vadászbaleset még egy királyfival is megeshet. De azért van jó néhány ok a gyanakvásra! Ezek közül az egyik legerősebb a Képes Krónika egyik miniatúrája. Ezek a miniatúrák mindig egy történetet mesélnek el, még véletlenül sem kerülnek céltalanul egymás mellé a jelenetek. Gyakran sokkal többet mondanak el, mint amit az írott szöveg egyáltalán elmondhat. A kérdéses montázsszerű képen három eseményt ábrázolnak együtt, de hiányzik róla az okként megjelölt vadászbaleset. Nehéz úgy nézni a képre, hogy nem ok okozati összefüggést látunk rajta - vagy mindegyik jelenetnek oka ugyanaz? - Szent Imre temetésével, Vazul megvakításával és Vazul fiainak elmenekülésével. A kép arról számol be, amiről szólni nem lehetett. Most már csak az a kérdés, hogy kinek az érdekében állottak ezek az események. Nos ez nehezebb kérdés, mint elsőre gondolnánk. Hiszen jelölt lehet a merényletre Vazul és köre, esetleg Gizella, vagy talán Orseolo Péter. De ezzel még nem merítettük ki a lehetséges jelöltek körét, a legfajsúlyosabb kimaradt a felsorolásból. Imre herceg halálában súlyos szerepet játszhatott az éppen akkor is rossz német-magyar viszony. Ugyanis II. Henrik - Boldog Gizella magyar királyné bátyja - halálával a bajor uralkodócsalád férfiágon kihalt. Ezáltal viszont lehetséges örökösként szóba jöhetett az utolsó nőági leszármazott, Imre is. Aventinus német történetíró szerint Konrád császár 1030-as támadásának kiváltásában szerepe lehetett Imre herceg bajor örökösödési igényének. Ne feledjük, ez ugyanaz a rokonsági fokozat, amivel néhány év múlva Péter velencei herceg magyar király lett! Imre hercegnek azonban nem nyílt módja arra, hogy versenytársait eltegye az útból. Konrád nyilván számolt a lehetőséggel, ezt bizonyítja, hogy Henrik halálától kifejezett ellenséges viszony volt a két ország között, míg 1031-ben egy csapásra megszűnt a háborús állapot és békét lehetett kötni. És minő véletlen, a német béke delegáció Imre halála idején éppen hazánkban tárgyalt a béke feltételeiről. Sokan ezek miatt II. Konrád kíséretében keresik az elkövetőt. A Chronica Hungarorum mixta Polonorum című korabeli forrás leírása mérgezésre utal, mely szerint Imre herceg nyolc napi haldoklás után a kilencedik napon 9 órakor a lelkét kilehelte. Mindenesetre nem minden alap nélkül gondolják többen, hogy történelmünk ügyeletes vaddisznaja valahol a Bajor erdő környékén nevelkedett!

De hogy a történet még véletlenül se legyen könnyen megfejthető, a vadkanos forgatókönyv további megoldást is rejt magában. Abban az időben Magyarországon élt egy Kabán („Vadkan”) nevű besenyő törzs, akiknél az egyik főnök rangjelzése, titulusa Tonuzoba („Vaddisznó-apa”) volt. Anonymustól tudjuk, hogy István Tonuzobát élve temettette el feleségével együtt, ami még a kor viszonyait tekintve is páratlanul súlyos halálbüntetési forma volt, és nem is áll rendelkezésünkre adat, hogy államalapító királyunk bárki mással szemben is alkalmazta volna - tehát bizonyára nyomós oka volt rá. Ha mindehhez még azt is hozzávesszük, hogy Tonuzoba leánya révén egyes források szerint Vazul herceggel, a trón magyar jogszokás szerinti eredeti várományosával is rokonságban állt, még érdekesebb a helyzet. Azonban itt is csak egy dolog biztos: hogy az igazság már sosem derülhet ki.

Vastagh György oltárképén<br/>Budapesten a Szent István Bazilikában
Vastagh György oltárképén
Budapesten a Szent István Bazilikában

A fiatalon elhunyt trónörököst halála után igen hamar szentként ismerte el az egyház. Szent László király Imrét atyjával, Istvánnal és nevelőjével, Gellért püspökkel 1083. november 4-én az ország főpapjai és világi nagyjai jelenlétében oltárra emeltette - ez felelt meg akkor a szentté avatásnak. A szentté nyilvánítás alkalmával az akkori szokás szerint az elhunyt szent koporsóját felnyitották. Imre herceg földi maradványainak ünnepélyes fölemeltetését nagy csoda előzte meg, melyet szent Imre legendájának írója részletesen elbeszél.

A halála után több mint hetven évvel, az 1100-as évek elején egyházi olvasmánynak készült legendája, amely Imrét mint szűz házasságban élő királyfit mutatja be, történelmi szempontból nem tekinthető hitelesnek. Sírjához korán megindultak a zarándoklatok. A barokk kortól ő a magyar ifjúság védnöke, ünnepe november 5. Emlékét 18 helynév őrzi, és a XII. századtól csaknem 50 oltár és templom védőszentje volt, kultusza Lengyelországban is elterjedt.

A lengyel néphagyomány szerint Imre herceg sógoránál, Vitéz Boleszláv lengyel királynál egy vadászaton Lysa Gora hegyén felismerte, hogy álmában már járt ezen a helyen. Imre a mellén hordott kétágú keresztjét átadva megkérte Boleszlávot, hogy építsen itt kolostort. E kereszten Krisztus keresztfájának egy darabkáját foglalták ezüstbe, amelyet atyja, Szent István a bizánci császártól kapott ajándékba. Imre kérésére a király monostort alapított a hegyen. A ma is fennálló Szentkereszt-hegyi bencés rendházban egy Imre hercegnek szentel oltár, egy mellszobor és egy kétnyelvű márványtábla hirdeti a két nép ezeréves jósszomszédságát és barátságát, Szent Imre és a közös királyok emlékezetét.

Halálának 900. évfordulóján Szent Imre-év megtartásával tisztelegtek emléke előtt. Alig tíz évvel Trianon után a Szent Imre-év egyik vezérszólama érthető módon a Szent István-i Magyarország elvesztése feletti panasz volt. És értelemszerűen az elvett területek visszaszerzésének vágyáé, amelyhez elkél az égi segítség, mert mint a szervezőbizottság nevében Huszár Károly megfogalmazta, „Emberi erő aligha lesz elegendő históriai vágyaink elérésére". Ebben jut szerep a „liliomos ifjúnak", a magyar ifjúság mintaképéül állított Szent Imrének, aki - mint az ekkor már halott Prohászka Ottokár nevezte - személyében „az erős magyarság típusa". „Hegyeinket elvehették, bányáinkat kifoszthatják, erdeinket letarolhatják, pénzünk ronggyá értéktelenedhetik, a városok elnéptelenedhetnek, a falvak elpusztulhatnak, de az istenhívő magyar lelket nem lehet megölni bennünk, ha a magyar ifjúság nem akarja. Szent Imre daliás szelleme, a magyar ifjúság szót kér és helyet a jövő történelmében." A legelső magyar ifjú példája, azaz Szent Imre követése révén válhat tehát a fiatal nemzedék méltóvá nagy küldetéséhez, s ennek segítségével kerülheti el „a megostorozott és felfeszített magyarság" a teljes erkölcsi züllést, a bomlást s a világforradalmat.

Szent Imre szobor Hegyközszentimrén
Szent Imre szobor Hegyközszentimrén

Számtalan szobor állít emléket Szent Imrének. Ezek közül külön kiemelkedik az a szoboregyüttes, melynek első darabját, Lantos Gyöngyi szobrászművész alkotását, 2005. május 29-én avatták fel Hegyközszentimrén. A szobrot a Lakiteleki Népfőiskola ajándékozta a településnek. 2007-ben Szent Imre születésének 1000-ik évfordulóján Lakiteleken Emlékbizottságot hoztak létre a Szent Imre nevét viselő települések összefogására, melynek keretében további 13 településen állítottak ugyanilyen Szent Imre szobrot. 2007-ben Soltszentimre, Imrehegy, Tiszaszentimre, Görgényszentimre, Nyárádszentimre, Csíkszentimre, Székelyudvarhely - Szentimrefalva, Pestszentimre, Mátraszentimre, Lysa Gora (Lengyelország), 2008-ban Gelice, 2009-ben Lakitelek, 2011-ben a révkomáromi Szent Imre Kollégium is kapott egy példányt.

„Nekünk eszmékért nem kell idegenekhez fordulnunk: tisztán áll előttünk Szent István útmutatása. De lendületre, hősiességre, új vérre van szükségünk: heroikus nemzedékre. Vagy felfakad bennünk is a heroizmus forrása, vagy megértünk a pusztulásra. Ma már nem elég Szent Istvánt megérteni; az ő követéséből megszületett Magyarország, - de újjászületni a Szent Imre-ideálból fog! Szent Imre szelleme, teremtő nyugtalanság szelleme, szabadság szelleme, szolgálat szelleme, heroizmus lelke, jöjjön el a te Magyarországod!" - írja Sík Sándor Szent magyarság című művében.