Bulcsú vezér

Bulcsú horka
Bulcsú horka

A magyar hadtörténet egyik legnagyobb alakja Bulcsú vezér (vagy ahogyan a régiek hívták: Vérbulcsú) valamikor a 900-as évek elején születhetett családja szállásterületén, valahol a Győr-Pozsony-Fertő háromszögében.

Bulcsú horka a magyar törzsszövetség harmadik legmagasabb tisztségviselője volt a 10. század közepén. A kalandozások kései korszakának legnagyobb formátumú alakjaként bámulatos hadi teljesítmények kötődnek nevéhez. Személyében nem csupán egy volt a magyar törzsi vezérek között, a maga korában európai mértékű személyiség volt. Magyar vezéri rangján és a magyar törzsszövetség főhorkájának közjogi méltóságán kívül két olyan nemzetközi cím birtokosa is volt, amilyeneket e korban csak uralkodók viseltek.

Kál vezér fiát Bizáncba küldte, és bár arról nincs pontos adatunk hogy mennyi időt töltött ott, de mint látjuk, biztosan öregbítette a magyarok hírét. Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár megőrizte nevét az utókor számára, innen vannak információink is Magyarország ekkori viszonyairól. 948-ban Bodonyban (ma Viddin) megkeresztelkedett.

Ő volt a „bizánci császár vendégbarátja” és „római patricius”. Csak aki tisztában van a kor bizánci udvar szertartásaival és azok jelentőségével, tudja megérteni, hogy mit jelentett külföldi személynek az isteni szertartásokkal körülvett bizánci császár vendégbarátjának lenni. Mind a két cím nemzetközi kitüntetés, amit a császárok osztogatnak. Valami olyasmi, mint egy évszázaddal ezelőtt az aranygyapjú vagy térdszalagrend legfelső fokozata volt. A római patricius cím adományozása a Kr.u. VI. századtól kezdett divatba jönni, s a ravennai, a bizánci és a római pápai udvar adta kitüntetésül külföldi királyi személyeknek. E címet kapta és viselte büszkén élete végéig Alarich gót király, e címet kapta meg előbb, mielőtt császár lett, Theodorich, viselője lett a frank királyság megalapítója Chlodwig, és császársága előtt viselője volt Nagy Károly is. Nos, Tas vezér unokája, Bulcsú, aki mellesleg 948-ban Bodonyban (ma Viddin) megkeresztelkedett, egyéb magyar és nemzetközi címei között e címeket is viselte. Nem azért nevezték a vér emberének, azaz Vérbulcsúnak, mert „itta az embervért, mint a nadály", hanem azért mert vérbíró volt.

Vérbulcsú, a hatodik kapitány a Képes Krónika S iniciáléjában hegyes süveggel (Chronicon Pictum)
Vérbulcsú, a hatodik kapitány a Képes Krónika S iniciáléjában hegyes süveggel (Chronicon Pictum)

Származásáról annyit tudunk, hogy Bulcsú horka Tas vezér unokája és Kál vezér fia volt. Apja Kál szintén viselte a horka címet. Kál Huba vezér fiával, Zuárddal közösen - a két legnagyobb nyugati vezér - szervezte meg a magyarság X. századi dicsőséges hadjáratainak első csapásait. A következendő huszonöt évben majdnem minden évében indultak magyar hadak Európába és két esetet leszámítva csak fényes győzelmeket aratnak hadjárataik során.

Az egyik bajor győzelem a siheder bajor herceg Arnulf (Liutprand fia) nevéhez fűződik. E családnak pedig eddig is, de ezután még inkább jelentős szerep jut történelmünkben. Liutprand nevét leginkább a pozsonyi csata kapcsán szoktuk emlegetni. Az ifjú herceg 913-ban egy Burgundiából hazafelé tartó sereget támadott meg hátulról, és a meglepett magyarokat legyőzi. De természetesen nem ez a hadi tett emelte ki Arnulf nevét a többiek sorából.

Ebben az időben a német egység még nem állt fenn, a hercegek egymással és az uralkodóval is háborúztak. Szinte minden hadjáratunk a nyugat-európai belső viszályok mentén indult. Rendszerint az összetűzés egyik résztvevőjének szövetségeseként, az ő hívásukra, általában a gyöngébbikkel szövetkezve vettünk részt ezekben az összecsapásokban. Hadjárataink fő célja az egységes német birodalom újra megalakulásának akadályozása volt, hogy a meglévő megosztottság minél tartósabb maradjon. Itt kapcsolódik az Arnulf név újra hadjáratainkhoz. Ugyanis 915-ben Arnulf két vereséget szenved Konrád német királytól és a csata elvesztése után a gyűlölt ellenfeléhez, Kál horkához menekül. Kál lovagias nagylelkűséggel befogadja a vesztes bajor herceget, aki két évet tölt udvarában. Arnulf itt ismeri meg Kál lányát, Bulcsú nővérét, akinek sajnos a nevét nem ismerjük. A megismerkedésből házasság lett, ami után Arnulf magyar hadakkal és magyar feleséggel beleveti magát a német tartományurak véres civakodásaiba és 917-ben újra elfoglalja a bajor trónt. Kál horka pedig nem csak Konrád ellen, hanem később utódja Madarász Henrik ellen is folyamatosan magyar hadakkal segíti.

Történelmünk során számos házasság jött létre a magyar és az idegen királyi házak között. Láthatjuk, hogy nem István király kötötte az első „politikai” házasságot, amikor feleségül vette Gizellát. Ezen a téren Bulcsú horka nénje olyannyira megelőzte Istvánt, hogy Gizellának, István király hitvesének dédanyja volt.

924-ben indult a fiatal Bulcsú diadalútja, melynek állomásait A magyarság hadjáratai a X. században időrendben című fejezetben tekinthetjük át. Az itt felsoroltak alapján bátran kijelenthetjük, a kalandozások kései korszakának legnagyobb formátumú alakja ő volt. 927-ben Madarász Henrik a sorozatos magyar csapások elkerülését megelőzendő megalázkodott és békét kért Bulcsútól. A legnagyobb frank-római uralkodó így adófizetője lett Bulcsúnak és 9 éves béke a nyugati törzsek aranykora lett, a magyar Bulcsú Európa leghatalmasabb ura. A 920-as évek végén meghalt Kál vezér helyét egyértelműen Bulcsú vette át, ő lett a leghatalmasabb úr nyugat-Magyarországon és talán egész Európában.

Bulcsú lovasszobra Búcs főterén. A szájhagyomány szerint itt volt Bulcsú vezér szállásterülete, ezért tőle származtatják a felvidéki település nevét is.
Bulcsú lovasszobra Búcs főterén. A szájhagyomány szerint itt volt Bulcsú vezér szállásterülete, ezért tőle származtatják a felvidéki település nevét is.

A győztes csaták mellett feltétlenül kiemelendő, hogy 937-ben és 942-ben Bulcsú átkelt az Alpokon. Hannibál átkelését minden történelem könyv hadászati bravúrként tartja számon, ezzel szemben Bulcsú nevéről még szó sem esik ezekben. Pedig Hannibáléhoz hasonló cselekményt nem egyszer hajtottak végre lebecsült, „kalandozó" őseink. 942-ben átjutottak a Pireneusok hágóin, és Katalóniában hadakoztak. Jártak a Boszporusznál, az „olasz csizma sarkában”, az Északi-tengernél és a mai Franciaország legnyugatibb csücskeiben.

A német egység megteremtéséért Ottó kemény harcot vívott, mellyel szemben több tartomány is fellázadt, ami alkalmat adott Bulcsúnak az újabb hadjárat megindítására.

954 tavaszán Bulcsú és Lehel 35 000 emberrel és 120 000 lóval fényes sikerrel folytatott hadjáratot Ottó ellen, ami az akkori Európát jelentette. A hadjárat több mint fél évig tartott, megtettek vagy 7-8 ezer kilométert, hat nagy folyón keltek át, több mint negyven ütközetet nyertek. De Ottó nem adta fel, új seregeket állított fel, minden vagyonát bevetette az elkeserítő helyzet megfordításáért. És a hadiszerencse megfordult, 955. augusztus 10-én a nyolc-tízezer fős magyar sereg az augsburgi csatában vereséget szenvedett Ottó csapataitól. Kezdetben ez a csata is a magyarok sikerét ígérte, de amikor a magyarokat behívó Konrád (Ottó unokaöccse) váratlanul hátba támadta Bulcsút és Lehelt, az árulás teljesen megzavarta a magyarokat, akik a pánikszerű menekülést választották. Bulcsú és Lehel élve kerül fogságba. Ottó király elzárkózott a foglyok kiváltásának lehetőségétől is, véres leszámolást hajtott végre. A magyar csapatok vezéreit Bulcsút, Lehelt és Súrt, - mintha latrok lettek volna és nem hadvezérek -, bűnözök módjára felakasztották.

Bulcsúnak nem volt fiúgyermeke, így vele kihalt a Tas nemzettség.