Vitéz Csörgei Károly

Vitéz Csörgei Károly (1878-1928) Uhlig Károlyként Mosonmagyaróváron született, a nyilvánvalóan német származású nevét édesanyja nevére magyarosította. Neve már 1909-ben szerepel a Honvéd Lövészdandár vezérkarában, 1912-től már kapitányi beosztásban volt. 1914-től dolgozott a Honvédelmi Minisztériumban. Részt vett az I. világháborúban, egyszer súlyosan meg is sebesült, mert mint vezérkari tiszt is mindig az első sorban küzdött, ha a helyzet azt követelte. A háború végén őrnagyként teljesített szolgálatot. 1922-ben ütötte vitézzé Horthy Miklós kormányzó, majd 1927-től tábornokká nevezte ki.

A tiszteletére állított Turul emlékmű egyúttal a Trianoni békediktátum szomorú emlékét is hirdeti. A Trianoni büntető diktátum hazánk megcsonkításával a maradék országot erőforrásaitól megfosztotta, és azzal, hogy katonaiskolákat és nehézfegyvereket sem engedélyezett, az önvédelem jogától is eltiltotta. A magyar kormány titokban kényszerült a honvédelem fejlesztésére, korszerűsítésére és a tisztképzésre.

A tábornoki kinevezés
A tábornoki kinevezés

Vitéz Csörgey Károly tábornok a Honvéd Tüzérség felügyelője személyesen irányította a trianoni béklyókat feszegető Honvéd Tüzérség korszerűsítését.

A titkos program keretében 1928 július 12-én délelőtt új légvédelmi ágyú hadrendbe állítása előtti bemutató lövészetre készültek. A megjelent magas rangú küldöttséget Ferjentsik Ottó altábornagy vezette, akinek a nevéhez fűződik a mai Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem jogelődjének, a Hadiakadémiának a létrehozása, vagyis a vezérkari tisztképzés intézményének a megteremtése.

Vitéz Csörgey tábornok - a várpalotai csapatgyakorlótér parancsnokaként - a küldöttség érkezésekor már a tüzelőállásban tartózkodott. A Bizottság sem a fedezékből, hanem az ágyú közelében kívánta a bemutató lövéseket megfigyelni.

Ferjentsik altábornagy engedélyt adott a bemutató megkezdésére, elhangzott a tűzparancs. Az első lövést a kezdősebesség mérésére vízszintes csőállásból adták le. A második lövés a Bizottság kívánságára 60 fokos csőállásból következett. És ekkor történt a tragédia. Az anyaghibás gránát a csőben felrobbant, a tragédia több katona életét követelte. Vitéz Csörgey Károly tábornok több bajtársával együtt e helyen halt hősi halált, többen pedig súlyosan megsérültek, köztük Ferjentsik altábornagy is.

Vitéz Csörgey tábornok magas katonai beosztása mellett a 4. sz. Vitézi Rend törzskapitánya is volt. Tragikus halálával nem csak a Magyar Honvédséget, hanem a Vitézi Rendet is nagy veszteség érte, azt a szervezetet, melynek tagjai a hősies helytállás és a legmagasabb szintű áldozatvállalás minőségét képviselik, és annak látható jelét a „Vitézi Jelvény”-t a szívük fölött viselik.

Az 1922. VIII. 15.-i dokumentum
Az 1922. VIII. 15.-i dokumentum

Csörgey tábornok haláláról így emlékeztek meg a Vitézi Rend kiadványában:

„Halála nagy veszteséget jelentett a Vitézi Rendnek. Mint katona hős volt és a kötelességteljesítés mintaképe. Mint ember kivált embertársai közül önzetlenségével, puritánságával, fennkölt gondolkodásával és nagyszerű képességeivel. Igazságszerető, fáradságot nem ismerő, talpig férfi. Mint törzskapitány lelkes előmozdítója a Rend fejlődésének. Egész munkássága, gondolkodása példaképül szolgálhatott vitézeinek. Az elhunyt Törzskapitány holttestét Várpalotán szentelték be, majd Budapestre szállították, ahol július 15-én a Farkasréti Temetőben a részvét impozáns megnyilvánulása mellett helyezték örök nyugalomra. Emlékét a Vitézi Rend és a vitézek kegyelettel megőrzik."

Emlékét őrzi a Várpalota és Tés közötti Turul emlékmű