Urmánczy Nándor, „a megalkuvás nélküli magyar"

„A mi országunk a Kárpátok országa, Nagy-Magyarország,
896-ban alapította Árpád fejedelem, fennmarad a világ végezetéig."
(A budapesti Szabadság téri Ereklyés Országzászló
emlékművön is megörökített jelmondata)



Báró dr. Urmánczy Nándor (Toplica, 1868. október 1. - Maroshévíz, 1940. október 31.) az örmény származású erdélyi politikus, író, országgyűlési képviselő, a Védő Ligák Szövetségének elnöke, a „megalkuvás nélküli magyar".

Urmánczy János és Novák Mária Magdolna hatodik gyermekeként Topliczán, a nevét később Maroshévízre változtató, Maros-Torda vármegyei helységben született. Nyolc testvére közül négy fiú (János, István, Jenő, Jeromos) és négy leány (Anna, Ilona, Janka, Lenke) volt. Ebben az időben ugyanis az erdélyi magyarság még nem volt híve sem az „egyke”, sem az „egy se” nemzetpusztító divatjának! Az Urmánczy család 1650 környékén emelkedett bárói rangra, de ezt a nemesi rangját, címét ő maga nem használta. Középiskolai tanulmányait Brassóban végezte, majd útja a fővárosba vezetett, ahol jogot hallgatott, s 1895-ben szerzett doktorátust.

Életútja két főbb szakaszra tagolható. Az 1894-1902 közötti első szakaszban a helyi közélet aktív szereplője. Kisküküllő vármegyében főszolgabíró, majd Maros-Torda vármegyében szolgabíró, aljegyző, főszolgabíró. Topliczai Híradó néven megalapítja az első maroshévízi újságot, megalapítja és saját költségén fölépítteti a település első állami iskoláját, kórházat alapít és működtet. 1902-ben testvérével újból megalakították Maroshévízen az amatőr színjátszó társulatot. Abban az időben pedig, amit a politika még meghagyott számára, főleg írással foglalkozott, verseket, dalokat, elbeszéléseket és helytörténeti munkákat írt. Különösen a Szászrégen és Gyergyószentmiklós közötti területek kérdései foglalkoztatták. Az 1891-ben alakult Erdélyi Kárpát Egyesület a millennium évében, 1896-ban a „Turistaság Bajnoka” címmel tüntette ki Erdély szépségeinek bemutatása és népszerűsítése érdekében kifejtett munkássága elismeréséül.

Munkásságának második szakasza 1902-től az 1940-ben bekövetkezett haláláig tartott. Ebben az időszakban már aktívan politizált, írói munkásságában is ekkor már inkább a politikai témájú írásai és könyvei a hangsúlyosak. De ezeknél is jelentősebb politikusi pályafutása.

A szászrégeni választókerület küldötteként tizenhat éven keresztül (1902-1918) volt tagja a magyar képviselőháznak. Az 1902. október 9-i országgyűlési képviselői választáson gróf Teleki Domokossal szemben indult a szászrégeni választói kerületben, s szabadelvű párti programjával mandátumot is nyert. Majd az 1910-es választásokon indult: ekkor is sikerrel, hiszen Malonyai Dezső ellenében 646-632 arányban győzött.

Maroshévizi szoboravató
Maroshévizi szoboravató

1908. október 24-én feleségül vette a szatmárnémeti születésű Freund Júlia Irént, s házasságukból Júlia és Anna nevű leányaik születtek.

Aktív képviselői tevékenységének köszönhetően fejezték be és adták át 1909. október 29-én a Székely körvasút Szászrégen és Gyergyószentmiklós közötti szakaszát. 1909-ben közbenjárásának eredményeként kezdte meg működését Maroshévízen az első bíróság és pénzügyőrség.

Az első világháború ideje alatt, 1917-ben önként vonult be katonának. Negyvennyolc évesen a 9-es honvédhuszárok önkéntese lett, és a bukovinai fronton teljesített szolgálatot. Katonaként ugyancsak helytállt, többször is előléptették, zászlósi rangban szerelt le, még vitézségi érmet is kapott. 1918 októberében kormánybiztossá nevezték ki, és Pólába (ma Pula) küldték, hogy az ott szolgálatot teljesítő, mintegy húszezer magyar tengerész helyzetéről készítsen jelentést.

1918-ban - amikor már világos lett, hogy az antant hatalmak segítségével Erdély a románoké lesz, Urmánczy Nándor három másik kiváló székellyel - Jancsó Benedekkel, Sebes Dénessel és Ugron Gáborral - a székelyek védelmére megalakította a Székely Nemzeti Tanácsot, melynek fő célja a Székely Köztársaság kikiáltása volt. Nem Urmánczyn múlt, hogy ez utóbbi elképzelés nem valósulhatott meg. De a célról ezután sem mond le, életét a két világháború között a revízió, az elrabolt magyar területek visszaszerzése gondolatának szenteli.

A következő év elején kormánybiztossá nevezték ki. Sokak véleménye szerint kora egyik legkiválóbb, kiemelkedő politikai személyisége volt. Tökéletesen beszélt és írt angolul, franciául, németül és románul. Több könyve is megjelent ebben az időszakban. 1928-ban küldöttséget vezetett Lord Rothermere angol újságvállalkozóhoz és miniszterhez, aki támogatta az irredenta mozgalmat.

Politikai és közéleti tevékenységének sokrétűsége rendkívüli változatosságot mutat. Célját és lényegét tekintve azonban mind egy kérdés, a nemzeti összetartozás és cselekvőkészség iránti elkötelezettség gondolata köré csoportosítható. A magyarság megmaradását szolgáló kezdeményezései közül álljon itt néhány.

A trianoni döntést követően nevéhez fűződik a Védő Ligák Szövetségének megalapítása, melynek két fő kezdeményezése volt, a pesti Szabadság téren felállítandó Észak, Dél, Kelet, Nyugat szoborcsoport, valamint a Nemzeti Hitvallás és Jelmondat megalkotására vonatkozó pályázat kiírása. Ez utóbbi Papp-Váry Elemérné tollából kelt életre. Az ő indítványára született a nemzeti összetartozást jelképező, 1928-ban a Szabadság téren felállított Ereklyés Országzászló, és annak egész Magyarországra kiterjedő mozgalma, melynek eredményeként a két világháború között több mint ezer országzászlót állítottak fel. Az ország e legjelentősebb társadalmi megmozdulásának vezéralakja lett. Az Országzászló mozgalom egy hatalmas nemzeti gondolat, a nemzeti együvé tartozás érzésének meghatározó kifejező eszköze volt. Benne testesült meg mindaz, ami akkor minden magyar ember szívében ott lakozott, a vágy a nemzeti újjáépítkezés és cselekvőképesség újbóli megteremtésére.

E gondolat és küldetés meghatározó erejű kifejezőeszköze az Ereklyés Országzászló, amelynek márványa csak kő, zászlaja csak szövet, földje pedig csak por lett volna, ha az új honalapító nemzedék szívében nincs ott az érzés, agyában nincs ott a gondolat, és lelkében nincs ott az eszmény, amelyet az ereklyetartóban elhelyezett föld, és az árbocra felhúzott zászló testesített meg: a nemzeti megmaradás és magyar jövő megteremtésének nagy eszmei célkitűzése. Az ő kezdeményezésére került sor a Fővárosi Szabó Ervin könyvtár főépülete előtt ma is álló, lord Rothermer emléke előtt tisztelgő Igazság Kútjának felállítására. Ő indítványozta a Honvédelmi Párt létrehozását is.

Az összmagyarság, kiemelten pedig az erdélyi magyarság érdekében kifejtett tevékenységeire tekintettel aligha meglepő, hogy az első világháborút követően egy olyan patrióta magyar ember, mint Urmánczy Nándor, a második bécsi döntésig szülőföldjére nem térhetett vissza.

Végül nem tagadta meg tőle a sors, hogy imádott szülőföldjére még visszatérhessen. De mindezt csupán egy sóhajtásnyi időre… Észak-Erdély visszatértével, 1940 október 23-án már öregen, betegen, 72 éves fejjel érkezett el számára a hazatérés lehetősége. Az éjszaka leple alatt, előzetes bejelentés nélkül, a rá jellemző szerénységgel érkezett haza Maroshévízre. A kiszámíthatatlan sors csupán nyolc rövid napot engedélyezett már számára a földi létezésből: e nyolc napot tölthette huszonkét év kényszerű távollét után szeretett szülőhelyén, Maroshévízen, rokonai, szerettei, barátai és ismerősei körében. A családi kriptában a politikai élet képviselőinek néma főhajtása mellett helyezték örök nyugalomra.

Herczeg Ferenc jegyezte fel róla, miután huszonkét esztendős száműzetést követően, 1940 októberében Maroshévízre, a magyar Észak-Erdélybe hazatérve csak annyit mondott: „Soha életemben nem voltam ilyen boldog.” Majd nyolc nap múlva meghalt. Lénye, személye, gondolatai és tettei azonban itt maradtak velünk, és cselekvésre köteleznek bennünket.

Az emlékpad reliefjén Urmánczy Nándor beszédet mond
Az emlékpad reliefjén Urmánczy Nándor beszédet mond

Kora elismerését mutatja, hogy már a következő hónapban József főherceg országzászlót avatott sírjánál és még ugyanezen a napon, posztumusz Maroshévíz díszpolgárává választották. Az Erdélyi Férfiak Egyesülete 1942. októberben Budapesten, a Margit-szigeten, azon a helyen, ahol a platánok alatt, kedvenc padján üldögélni szokott, emlékpadot építtetett és avatott fel Urmánczy Nándor tiszteletére. A mészkő emlékpadot az erdélyi, ditrói születésű Siklódy Lőrinc készítette. A pad oldalain három bronz domborművet helyeztek el. Az egyiken Urmánczy profilja, a másodikon az Ereklyés Országzászló előtt szónokoló Urmánczy látható Ditrói Siklódy Lőrinc szobrász- és plakettművész alkotásán. A harmadikon az Erdélyi Férfiak Egyesülete címere volt látható, melyet Füredi Richárd készített.

A profilt ábrázoló dombormű felirata: "Urmánczy Nándor országgyűlési képviselő 1868-1940. A trianoni béke elleni irredenta és revíziós mozgalom megteremtője és vezére. Az Ereklyés Országzászló Intézmény megalapítója, örökös elnöke. Hiszek Magyarország feltámadásában."

A revíziós mozgalom szellemiségét is őrző emlékpadot a kommunista hatalom nem tűrte el, és 1946-ban szétverték. Ez vezette be a hallgatás, az elhallgatás hosszú éveit, évtizedeit, mely alatt mind a magyar, mind a román oldalon sikerült elfeledtetni az utókorral tevékenységét, munkásságát. Ezért is létesült nagy sokára a Dr. Urmánczy Nándor Egyesület, melyet 2009 augusztusában jegyeztek be az erdélyi Maroshévizen. Az egyesület célja a nemzetpolitikus szellemi hagyatékának ápolása, illetve, hogy megpróbálja az életútját, tevékenységét visszaállítani a köztudatba. Ennek első látványos eredménye, hogy 2011.szeptember 5-én Maroshévizen, a római katolikus templom kertjében Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnökének jelenlétében felavatták Urmánczy Nándor első köztéri szobrát.

Budapesten maroshévízi kezdeményezésre a megsemmisült emlékpad újjáalkotott változatát - Módy Péter szobrászművész és Dani Gyula szobrász művét - 2013. október 1-jén, Urmánczy Nándor születésének 145. évfordulója alkalmából újból felállították a Margitszigeten.

Urmánczy végigélte mindazt, ami a 20. századi magyar történelem szempontjából sorsfordító esemény volt. Tanúja volt az ország háborúba lépésének, a forradalmak korának és hazánk katonai megszállásának. Történelmi szerepének tisztázása és helyes megítélése érdekében még rendkívül sok elvégzendő munka vár mind a hivatásos, mind az amatőr történészekre.

„A magyar múlt áldozatos munkása volt”, aki a trianoni tragédia után a nemzet egységéért dolgozott, ezért élt és halt, „hangja nemcsak a fájdalomé, hanem a reményé, a reménykedésé is volt, rendíthetetlenül hitt Magyarország feltámadásában.”

„Mindvégig hitt a nemzet felemelkedésében és az igazság mindenekfelett álló erejében. Magyar volt, aki szenvedélyesen szerette a fajtáját és hazáját, és ebben nem ismert megalkuvást.”