A magyarság hadjáratai a X. században időrendben

A magyarság hadjáratai
A magyarság hadjáratai

Árpád honvisszafoglaló vezér és utódai vezetésével a 896-tól 972-ig tartó háromnegyed évszázad során a magyarság - mai szemmel nézve - szinte hihetetlen, érthetetlen és felfoghatatlan haditetteket hajtott végre.

899. szeptember 24. Itália, a brentai csata, győzelem Berengár király ellen.
Az első hadjárat, amelyet bizonyosan kárpát-medencei hazájukból indítottak a magyar seregek. Az pedig, hogy a hazatérés után ilyen gyorsan külországi hadviselésre vállalkoztak azt mutatja, hogy őseink tökéletes biztonságban érezték magukat a Kárpát-medencében. Nemcsak az állítólagos besenyő támadás ellen nem kellett védekezniük, de a hátország katonai biztosítása sem volt komoly probléma számukra.

A magyar seregek nem önös érdekből, hanem Arnulf keleti frank uralkodó felkérésére indították az itáliai hadjáratot. Arnulf rokonát, Berengárt akarta megakadályozni a császári cím elnyerésében. Ekkor Arnulfnak nem volt nélkülözhető hadereje, ezért fordult erős keleti szomszédjához. Mindkét nevet érdemes megjegyezni, mert a későbbiekben még találkozunk velük.

A kb. 5000 fős lovas sereg békésen átvonul a szövetséges pannóniai keleti-frank területen, a régi római úton közelítve meg Itáliát. Ezt, a következő fél évszázadban gyakran használt utat az olaszok nemes egyszerűséggel róluk „Strata Ungarorum"-nak (a magyarok útjának) nevezték. Legalább elgondolkodtató, hogy ezt a nevet már egy 888. évi oklevél is megőrizte. A hadjáratot eldöntő esemény a Brenta-folyó mellett, pontosabban nem meghatározható helyen 899. szeptember 24-én vívott csata volt. A pontos dátumot a nonantolai monostor alapítása függelékéből ismerjük. Ez a magyarok ragyogó győzelmét, az itáliai sereg katasztrófáját hozta. Ekkoriban jegyezték fel az ismert imát: „A magyarok nyilaitól szabadíts meg, Uram!". A brentai győzelmet követően egész Észak-Itália magyar megszállás alá került. Ezt követően a magyar sereg a Pó-síkságon töltötte 899/900 telét. A magyarok pedig bekalandozták Trevisót, Padovát, Bresciát és a többi tartományt, elérték Paviát és Milánót, elpusztítva mindent egészen a Jób hegyéig. Van olyan kutató, aki ezt egy tartós berendezkedés kezdetének tartja, de az áttelelésen kívül más érvet nem tudtak ennek bizonyítására felhozni. 900 nyarán került sor egy színes epizódra, Velence megtámadására. A Rialtóra bőrtömlők segítségével beúsztató magyar harcosokat Péter dózse csak hajóhadának bevetésével tudta feltartóztatni. A magyar vezetők célja Itáliában a rendszeres évi adófizetés kikényszerítése volt. Ezt a célt valóra is váltották. Berengár király "túszok és ajándékok adásával" rávette a magyarokat országa elhagyására. Már itt meg kell jegyeznünk azt a rendkívüli teljesítményt, mely szerint a magyar lovas sereg mintegy 1600-2000 kilométer hadi utat tett meg Észak-Itália földjén, némelykor 32 km/nap menetteljesítménnyel.

900. Itáliai hadjárat, Velence és Modena megtámadása, mely utóbbiról a Szt. Geminianus legendája így számol be 910-ből: „a lakosság elmenekült... a magyarok az elhagyott városba benyomulva végigkutattak minden zugot, majd a templom közelében pihentek, néhány óra múlva elhagyták a várost, amely teljesen érintetlen maradt, anélkül, hogy bárkivel rosszat tettek volna." Modena bántatlansága kiváló bizonyítéka annak, hogy a magyarok nem kizárólagosan zsákmányoló, rabló szándékkal indították hadjárataikat.
Még 899. december 8-án meghalt Arnulf keleti-frank uralkodó, a magyarok szövetségese. A kor felfogása szerint ezzel a magyarokkal kötött szerződése érvényét vesztette, és az Itáliában járt magyarok a nyáron hazafelé jövet megszállták Pannóniát.

901. Karintiai hadjárat. Nyilván azzal a céllal indították, hogy biztosítsák az adózó szövetséges Berengár itáliai királlyal való összeköttetést, a Dunántúlról Itáliába vezető útvonal ellenőrzését, de a magyar határövezet kitolása egy Laibach környéki csata következtében nem sikerült a Fuldai Évkönyv bejegyzése szerint.

902. Morvaország, II. Majomir legyőzése, halála.
A magyarok morva területre törtek be és sikerült a gyepűt a Kárpátokon túlra kitolni. A morva állam ekkor megszűnt. Ez egyben a nyugati szlávok szomszédos és részben távolabbi csoportjai feletti ellenőrzést is jelentette. Jól jelzi ezt, hogy néhány évvel később már a Meissen-vidéki szláv dalemincek is a magyarok adózó "szövetségesei". Hasonló viszony alakult ki a Dél-Lengyelország és Galícia földjén élő fehér horvátokkal.

903: A magyarok felajánlották az Arnulffal kötött szövetség megújítását. Az elutasítás után három éven keresztül folyt a magyar-bajor háború.

904. Támadás Berengárral szövetségben III. Lajos császár ellen.
Sereget kellett küldeni, hogy kiűzzék a Berengár ellen fellépő III.(Vak) Lajos császárt Itáliából. A másodízben Itáliában hadakozó magyar sereg újra az enyhe éghajlatú olasz földön töltötte a telet, majd 905-ben nagy győzelmet aratott a római császár felett, aki emiatt kénytelen volt feladni itáliai terveit. Ezzel stabilizálódott szövetségesük, I.Berengár olasz király helyzete (később, 915-ben X. János pápával császárrá is koronáztatta magát).

A bajorok tárgyalást színlelve a Fischa folyónál tőrbe csalták és megölték Kurszánt.

906. Szászország, a szláv dalamancok hívása. Henrik szász herceg megtámadta a magyaroktól laza függésben lévő Elba-vidéki szláv daleminceket.

A pozsonyi csata
A pozsonyi csata

907. július 4-6. A pozsonyi győztes csata a bajor herceg vezette egyesült keresztény csapatok ellenében, amelyben több ezer harcosa mellett elesik maga a bajor herceg, 19 grófja, a salzburgi érsek, 2 püspök és 3 apát. E győzelem biztosította kárpát-medencei uralmunkat. Ettől az időtől a magyar határ nyugaton az Enns folyó, melyet 970-ig idegen csapatok szinte nem léptek át! Ez a győzelem biztosította megmaradásunkat. Ez történelmünk legjelentősebb honvédő háborúja. A pozsonyi csatáról részletesen itt olvashat.

908. augusztus 3. Hadjárat Szászországba és Türingiába.
A türingiai Eisenachnál győzelem a türingiai őrgróf serege ellen, elesik az őrgróf is, Freising feldúlása. A magyar vezetők módszeresen hozzáfogtak a Németországgal szembeni erőszak érvényesítéséhez. Az eseményekből egyértelmű, hogy egy újabb, az előző évihez hasonló német támadás megelőzése volt a cél, az észak-németországi területek voltak kiszemelve a magyar sereg célpontjául. Augusztus 3-án a türingiai Eisenach mellett vívták őseink azt a fontos csatát, amelyben életét vesztette Burckhard türingiai őrgróf, Egino gróf és Rudolf würzburgi püspök.

909. A magyar seregek első ízben harcolnak sváb területen.
Ebben az esztendőben Dél-Németország következett. A kalandozók megostromolták és felégették az egyik bajor püspöki székhelyet, Freisinget. Jellemző a sorozatosan súlyos, sokkoló hatású kudarcokat elszenvedő németekre, hogy apró magyar csapatok legyőzését érdemesnek tartották évkönyveikben feljegyezni (pl. 909. augusztusában Pocking mellett, a Rott folyó átkelőjénél Arnulf bajor hercegtől (Liutprand fiától); vagy 910 nyarán Neuchingnál, az Isar jobbparti erdingi mocsár területén sikerült legyőzniük helyi bajor erőknek egy-egy kisebb magyar egységet). Ezzel szemben az országrészek sorsát évekre eldöntő súlyos vereségeiket lakonikus rövidséggel említették meg (ami persze az ő szempontjukból érthető).

910.június 12. Győzelem Augsburgnál a sváb-alemannok felett.
Erről a csatáról nem tanulunk, csak a negyvenöt évvel későbbiről. A csata után a magyar sereg első ízben dúlta fel Frankföldet, június 22-én győzelem Rednitz mellett a frankok ellen. Mindkét csatában elesnek az ellenséges seregek fővezérei is, visszafelé vereség a bajoroktól Neuchingnél. A 910-es esztendőt nyugodtan nevezhetjük a "kalandozó" harcok egyik legfényesebb fejezetének. A Duna mentén felvonuló nagy magyar sereg célja ezúttal a német birodalmi főerők legyőzése volt. A hadjáratot irányító magyar vezér stratégiai érzékét dícséri és talán a gyorsan mozgó lovas csapatok jó felderítő képességével magyarázható, hogy sikerült megakadályoznia a német erők teljes összevonását. A IV. Lajos király vezette német fősereget június 12-én a Lech-mezőn verték meg. Erről a csatáról érdemes bővebben idéznünk az egyik közeli kortárs szerző (Liudprand) írásából:

Az Augsburgban tartózkodó német király előző nap kapta „a nem remélt, vagy inkább nem óhajtott hírt" a magyarok közeledéséről. A Lech folyó mentén elterülő síkságon táborozott a német sereg, melyet a hajnali órákban ért a meglepetésszerű magyar támadás: „többeket a nyíl előbb ébresztett fel, mint a kiáltozás". Ezt követően állt fel és indított támadást a német hadrend: "innét is, onnét is súlyos küzdelem kerekedik". A magyarok az ütközet folyamán a klasszikus nomád hadviselés ismert eljárását alkalmazták: „hátat fordítva, mintha megfutamodnának, serényen kilőtt nyilaikkal igen sokat leterítenek". Már lenyugodni készült a nap, amikor sor került a kitűnően kivitelezett hadicsel alkalmazására. A magyarok „minthogy nem ravaszság nélkül valók, szemtől-szembe cselt vetnek és futást színlelnek". Az egész napos harcban elfáradt németek ekkor „erősebb lendülettel" üldözőbe vették őket. Ekkor a magyar „lesben állók minden oldalról előjönnek és megsemmisítik" a magukat győztesnek hívő németeket. A csatát követő üldözés során „még a lovak nyerítése és a kürtök harsogása is a futókat rémítette".

Tíz nappal a Lech-Felden aratott győzelem után mértek vereséget Frank-földön arra a német seregre, amelyiket Gebhard lotaringiai herceg vezetett. Az ütközetben kivívott magyar sikert jelzik a németek súlyos veszteségei, maga Gebhard herceg is elesett. Talán ekkor volt Németország helyzete a legnehezebb. Ha hihetünk Liudprand feljegyzésének, akkor „a nép itt jó néhány éven keresztül adófizetőjük lett". IV.Lajos német király „aranyért és évi adóért a magyaroktól békét vásárolt". Ettől kezdve - több-kevesebb sikerrel - egészen 955-ig ismétlődően igényelték a magyar fejedelmek a német királyok rendszeres évi adófizetését.

911. Hadjárat Burgundiába, Aargau.
A magyar sereg első ízben kelt át a Rajnán.

912. Hadjárat Türingiába és Frankföldre.
Ez a hadjárat az előző évben meghalt Gyermek Lajos utódjának, I. Konrádnak az adóztatását célozta. Ezzel adtak nyomatékot az adó fejében való békekötési ajánlatnak.

913. hadjárat Burgundiába
A magyarok ismét átkeltek a Rajnán és Burgundiában folytattak hadjáratot. Visszafelé újra vereség Arnulftól az Inn-nél.

914. Arnulf Magyarországra menekül
A magyarokat többször legyőző Arnulf fellázadt, de vereséget szenvedett Konrád német királytól és a magyarokhoz menekült. A befogadás fejében bajor-magyar szövetség jött létre. A szövetség révén Itáliától az északi szláv területekig széles adófizető sáv jött létre és csapatainkat szabadon engedték át, a magyarok viszont ezen a területen nem pusztítottak.

915. hadjárat Svábföldre, Szászországba, Türingiába
A magyarok nem tudták bevenni a fuldai kolostort, de eljutottak viszont egészen a dán határvidékig, közben Brémát felgyújtották. Szászországban állítólag csehek is harcoltak mellettünk. Még ebben az évben hadjáratot folytattunk Itáliába X. János pápa hívására.

916. Arnulf első visszasegítése Bajorországban (végleges a következő évben)
A magyarokkal szövetségben harcoló Arnulf elfoglalta Regensburgot és ismét Bajorország ura lett. A magyarok ezután átkeltek a Rajnán és a Mosel völgyében benyomultak Elzászba és Lotaringiába.

917. Az első olyan év amelyben egyszerre két irányba indult hadjárat.
Elzászra és Lotaringiára támadnak, Konrád ellen egy koncentrált támadás keretében. Burghardt sváb herceg Schwabenből, Arnulf pedig Bajorországból támad. Január 21-én Basel lerombolása, Elzász, Lotharingia, a remiremont-i apácák bedobálása a jeges Moselbe.
Ebben az évben indítottak a magyarok hosszabb idő után újra hadjáratot a Balkánra. I. Simeon bolgár cár szövetségeseként részt vettek annak Bizánc elleni háborújában és győzelmet arattak ellenük Ankialosz mellett.

918. Az Északi-tenger partvidékén egészen Brémáig jutnak a magyar seregek. Arnulf bajor herceg pedig legyőzte I. Konrád német királyt, aki meg is sebesült a csatában, majd karácsony előtt közvetlenül meg is halt.

919. Szászországban győzelem Püchennél Henrik herceg ellen, majd hadjárat Lotharingiába
Hasonló metódus, mint 912-ben, új német király, új magyar hadjárat az adóztatását céljából. De most Henrik nem volt hajlandó, ezért a magyarok Burghardt és Arnulf hercegekkel szövetségben végigdúlták Szászországot és Püchen mellett vereséget mértek Madarász Henrik, az új német király seregére. Ezután Flodoardus Reims-i kanonok tudósítása szerint átkeltek a Rajnán és feldúlták Lotaringiát, miközben egy magyar sereg Itáliában is járt.

920. Itália

921. Verdun felgyújtása

921-922. Berengár hívására magyar csapatok vesznek részt az itáliai belháborúkban.
Ez volt a második legnagyobb itáliai hadjárat. Liudprand szerint egyes itáliai grófok (Adalbert őrgróf, Odelrik palotagróf, Gislebert gróf és mások) II. Rudolf burgund királyt akarták meghívni az itáliai trónra, ellenük kért segítséget Berengár. A magyarok Dursak és Bogát vezetésével Verona mellett rohanták meg Berengár gyanútlan ellenfeleit, Odelriket megölték, Adalbertet és Gislebertet pedig elfogták. A magyarok ezután dél-itália vették útjukat, 922. február 4-én már a bizánci fennhatóság alatti Apuliánál voltak.

923. Újra Itália

924. Szászország, Itália, ott Pavia felgyújtása
Berengár király szövetségeseként, Szalárd vezetésével indítottak hadjáratot Itáliába. A magyar csapatok március 15-én megsarcolták Pávia városát. Ezt követően az Alpokon átkelve Galliára akartak támadni, de meghalt Berengár király és ellenfelei a magyarok üldözésére indultak. II. Rudolf burgund király és Provence-i Hugó csapdát állítottak egy szorosban, amiből azonban sikerült kitörniük Gothia (a mai spanyol-francia határvidék) felé és Galliába jutniuk. Végigdúlták Gothiát, a toulouse-i gróf területeit, majd Nimes környékét. Végül a források szerint a magyar sereget járvány törte meg.
Ugyanebben az évben Szászországba is indult hadjárat, ahol egy ismeretlen nevű magyar vezér fogságba esett. Szabadon engedése és évi adó fejében Madarász Henrik kilencévi békét vásárolt a magyaroktól. A szász származású Liudolf-ház első német uralkodója a békét arra használta fel, hogy a magyar harci taktika ellen eredményes sereget szervezett.

926. Bajorország, Svábföld (Szent Gallen elfoglalása május elsején) Lotharingia, Ardennek, egészen az Atlanti-óceánig
A Sankt Galleni kaland után a magyarok felgyújtották Konstanz külső falait, de a belsőkkel nem boldogultak. Tovább vonultak nyugat felé és a Fekete-erdőben rájuk támadó Liutfredet véres csatában megverték. Ezután végigpusztították Elzászt, Lotaringiát, majd a Jura hegységen átkelve Besancon vidékét és Burgundiát, majd a Loire völgyén keresztül az Atlanti-óceánig nyomultak előre. Hazafelé Bajorországban Arnulf herceggel hat évre megújították a békét.

927. Itália (Toscana, Apulia)
X. János pápa testvérének, Péter márkinak a hívására a magyar seregek Toscana és Apulia feldúlása után Oria és Taranto városát is megsarcolva segítik vissza a pápa embereit Rómába.

A 'hunok csatája' emlékműve Merseburg közelében
A 'hunok csatája' emlékműve Merseburg közelében

933. Itália, Szászország,
Henrik király adómegtagadása miatt a magyarok megtámadták Szászországot, de Merseburgnál március 15-én Henrik páncélos lovasainak csapdájába akarta csalni a magyar könnyűlovasokat, de ők idejében észrevették a csapdát. A történelem könyvek úgy elékeznek meg az eseményről, hogy Madarász Henrik német király megfutamítja a magyarokat. Widukind szerint a magyarok a korábban velük szövetséges dalamancoktól sem kaptak segítséget, mert ők tudtak Henrik felkészültségéről. Bár a történetírók mérföldkőként igyekeznek a történetet beállítani, katonai erőnk és szellemünk „töréséről” írnak és a magyarok vereségeként könyvelik el az eseményeket. Ám mindössze csak annyi igaz, hogy a magyarok nem tudtak büntetni az adómegtagadás miatt. A merseburgi ütközet emlékét a képünkön látható hatalmas sziklatömb őrzi az egyik szomszédos község, Bad Dürrenberg parkjában. Figyelemre méltó a felirata: „Hunok csatája 933" - vagyis a helyiek több mint ezer éven át vélték úgy, s őrizték meg hagyományaikban, hogy Attila utódai felett győzedelmeskedtek.
Őseink ugyanebben az évben Itáliába is vezettek hadjáratot.

934. hadjárat Metzig, délre pedig Bizáncig
A merseburgi események nem okoztak törést a hadjáratok vezetésében, mert ismét két irányba indultak magyar csapatok. Az egyik sereg nyugat felé Metzig nyomult előre, a másik a Balkán-félszigeten bizánci csapatokkal harcolt. Ez volt az első jelentős hadjárat a Bizánci Birodalom ellen. Al-Maszúdi 10. századi történet- és földrajzi író szerint a magyarok a besenyőkkel szövetségben vettek részt a hadjáratban, sikerült is mind a bolgárokat, mind a bizánciakat megadóztatni kicsikarni, 941-ig nem tudunk újabb balkáni akcióról.

935. Burgundia, Aquitania, Itália
A magyarok Rudolf király seregei elől kitértek és átvonultak Itáliába.

937.Bulcsú hírneves hadjárata
Ebben az évben kezdődött a küzdelem a kor két nagy hadvezére, Bulcsú és Ottó között. Bulcsú hírneves hadjárata: A magyarok ezután átkeltek a Rajnán, Frankföld, Szászország, Lotharingia, Reims, Sens, Orleans, egészen az Atlanti-óceánig, visszafelé Burgundia, majd a zsákmánnyal együtt Itáliába vonultak, egészen délre, Campaniáig, győzelem Capuanál.
Július 14-én meghalt a magyarok régi szövetségese, Arnulf bajor herceg. Arnulf fia, Eberhard, fellázadt Ottó király ellen, ebben támogatta őt Ottó féltestvére, Thankmar, valamint a frank herceg és Wichmann szász gróf is.

938. Szászország, Türingia, vereség Drömlingnél
A magyarok kihasználva a német belháborút, betörtek Szászországba. A Madarász Henrik által jól megerősített vidéken azonban nem jártak szerencsével, és véget is vetettek a Szászországba indított hadjáratoknak. Ottó ezután lecsapott belső ellenfeleire, s Bajorországot Eberhard helyett Arnulf öccsének, az addigi karintiai herceg Bertoldnak adta.

939. Újabb felkelés tört ki Ottó ellen, melyben részt vett öccse, Henrik is, de Hermann sváb herceg az andernachi csatában legyőzte a lázadókat, s ezzel megszületett az erős, egységes Német Királyság

940. Itália, vereség Rietinél a longobárdoktól
Hugó itáliai király szövetségeseiként a magyarok Róma környékét támadták meg, amelyet Alberik őrgróf tartott hatalmában, de súlyos veszteségeket szenvedtek.

942. Itália, Provance, át a Pireneusokon, Hispánia, ott a leridai arab vár ostroma
Itália felé indult katonai akció, de Itália királya, Vienne-i Hugó békét vásárolt a magyaroktól és azok továbbvonultak az Ibériai-félsziget felé. Egészen Andalúziáig nyomultak, de végcéljukat Córdobát nem sikerült elérniük. A hadjáratról több nyugati és arab forrásból is tájékoztat. Ibn Haiján „Al Muqtabas" című munkájában nem csak a hadjárat részleteiről, hanem a magyarok Duna melletti lakhelyéről, illetve a magyarokról is értékes leírás található.

943. Bizánc, öt év béke velük, közben vereség Welsnél Berthold bajor hercegtől
Ismét két irányba indul hadjárat. A déli irányú támadás során a magyarok a Bizánci Birodalom területén pusztítottak, majd öt évre szóló békét kötöttek Theophanész patrikiosszal.
A nyugat felé támadó magyar sereget Bertold bajor herceg Wels városánál megállította és legyőzte.

947. Itália, Otrantóig Taksony vezetésével
Feltehetően a Wels-i vereség hatására több éves szünet után Itália felé indult hadjárat. A sereget Árpád unokája, Taksony vezette. A magyarok Otrantóig végigdúlták a félszigetet, majd adó fejében békét kötöttek a későbbi II. Berengár itáliai királlyal.
Ebben az évben meghalt Bertold bajor herceg.

948. Bajorország
A bajor hercegség élére I. Henrik (Gizella magyar királyné nagyapja) került. A magyarok ezért megtámadták Bajorországot, de ismeretlen körülmények között vereséget szenvedtek.
Ugyanebben az évben járt Bulcsú vezetésével magyar küldöttség Bizáncban, ahol Bulcsú megkeresztelkedett és a császár, Bíborbanszületett Konstantin lett a keresztapja.

950. Henrik bajor herceg seregével átlépte az Enns folyót!
907 óta első eset, hogy ellenséges hadsereg lép magyar területre. Egyes források szerint I. Henrik bajor herceg nagy zsákmánnyal és foglyokkal tér vissza Bajorországba. Mások szerint a támadás eredménytelen.

951. Itália, Aquitania
A magyarok a német területet elkerülve, Észak-Itálián keresztül vonultak fel, de itt időközben Ottó megszerezte a hatalmat. A visszatérő magyarok súlyos vereséget szenvedtek.

953: Lázadás tört ki Ottó német király uralma ellen. A lázadók élén fia, Liudolf és veje Vörös Konrád, Lotaringia hercege állt. A hercegek a magyaroktól kértek katonai segítséget.

954. Bajorország, Frankföld, Németalföld, Burgundia, Itália
Ez volt az utolsó nagy sikeres nyugati hadjárat
A hadjárat hatalmas területet érintett, viszonylag rövid idő alatt. Miután őseink megverték Maastricht védőit, majd belovagoltak Brabant-ba (Belgium) és megtámadták Cambrai-t, Bulcsu öccse itt esett el egy vár megtámadása során. Bulcsu megbosszulás nélkül hagyta el a várost, kegyelmet gyakorolt a város megbízottjának kérésére. Ezután keresztülmentek Észak-Franciaország területén, le délnek, ahol Burgundyt pusztították, Ottónak egy másik tartományát. Áthaladtak a Francia-Rivierán Itáliába, ahol legyőzték, elfoglalták Friault, Veronát és Aquileiát, s innen hazatértek. A hadjárat alatt több mint ötezer kilométert tettek meg. A hadjárat e része körülbelül hét hónapig tartott.
Hét hónap körülbelül 250 éjszakát, 500 étkezést, 500 etetést és itatást jelent 12.000 ló számára. Öt nagy folyón keltek át (Enns, Rajna, Rhone és kétszer a Pó), a kisebbekről nem is beszélve. A kisebb-nagyobb ütközetek száma számtalan.”

Az augsburgi csata. Echter M. festménye
Az augsburgi csata. Echter M. festménye

955. Bajorország, vereség Augsburgnál
A szokásosnál nagyobb létszámú, nyolc-tízezer fős magyar sereg augusztus 10-én az augsburgi csatában vereséget szenvedett Ottó csapataitól. Kezdetben ez a csata is a magyarok sikerét ígérte, de amikor a magyarokat behívó Konrád (Ottó unokaöccse) váratlanul hátba támadta Bulcsút és Lehelt, az árulás teljesen megzavarta a magyarokat, akik a pánikszerű menekülést választották. A hadiszerencse megfordult. Ottó király elzárkózott a foglyok kiváltásának lehetőségétől is, véres leszámolást hajtott végre, a magyar csapatok vezéreit Bulcsút, Lehelt és Súrt kivégeztette. A németek kivétel nélkül minden elfogott magyart lekaszaboltak, meggyilkoltak, csak hetet hagytak életben, hét orrán, fülén megcsonkított gyászmagyart, hogy vigyék haza a hírt a magyar seregek vereségéről. Ez volt a magyarok utolsó Nyugat-Európa felé vezetett hadjárata. A vereség ellenére az Enns folyó melletti határ továbbra is szilárdan a magyarok ellenőrzése alatt maradt, és semmilyen területi veszteséget e „hatalmas vereség” nem okozott számunkra. Emellett az augsburgi csatában a németek is igen súlyos veszteségeket szenvedtek, hisz elesett maga Konrád herceg és Ulrich püspök is több ezer honfitársával egyetemben.

A német krónikák e tettet világraszóló győzelemnek állították be, holott nem az volt. Két hadtest ugyan elpusztult, de a mintegy 10 km távolságban táborozó Botond és sértetlen serege értesülvén az öldöklésről, a magyarok legyilkolásáról, iszonyú bosszút állt. Megtámadta a németeket, és senkit, még a lakosságot sem kímélve Bajorország-szerte üldözte, gyilkolta őket. Ennek eredményeképpen, hiába volt a csalással kicsikart győzelem, Géza fejedelem koráig a németek az Ennsnél húzódó magyar határ közelébe sem mertek jönni. Géza volt az, aki a quedlinburgi egyezmény értelmében a nyugati végeket a Lajtáig átengedte a németeknek.

De bármilyen úton módon szerezte is meg Ottó a csatában a győzelmet, a híradások szerint már a harcmezőn kitüntették az imperator címmel. Ugyan a tényleges császári koronázást csak 962-ben tartották, mégis az imperatornak kijáró tekintélyt Ottó ebben az ütközetben szerezte meg. A történetírás mindkét oldalról erősen túlértékelte a csata jelentőségét.

A német történelemben nem is a magyarok legyőzése jelentette az igazi fordulatot, igazi jelentősége nem is ebben, hanem a „nemzeti egység” megteremtésében rejlik, ami a birodalom alapításának legfontosabb előzménye volt.

Kapcsolódó mondák: Lehel kürtje, A gyászmagyarok

957: Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár az augsburgi csata hatására a még érvényes ötéves békeszerződés ellenére beszüntette az adófizetést a magyaroknak.

958. április 11. Bizánc
A magyarok hadjáratot indítottak Bizánc ellen és április 11-én a város falai alatt álltak Apor vezetésével. Ennek a hadjáratnak az emlékét őrizhette meg a Botond-monda. Eszerint a hadjárat sikertelen volt. A pontos történteket Theophanész 963-ban készült világkrónikája mondja el, miszerint a Thrákiát végigrabló, Bizáncig száguldó magyarokat egy éjjel a táborukra törve támadta meg egy bizánci sereg, szétverte és a zsákmányuktól megfosztotta őket.

961. Makedónia
A Bizánc területére behatolt haderő ismét egy éjszakai támadás során szenvedett vereséget.

968. Thesszaloniké
Kisebb, néhány száz fővel végrehajtott betörés során volt az utolsó sikeres magyar ütközet Thesszaloniké mellett. Állítólag a 300 fős magyar seregnek sikerült hazahajtania 500 bizánci foglyot Magyarországra.

970. Trákia
Viking (rusz), bolgár, besenyő szövetségben indult magyar hadjárat a Bizánci Birodalom ellen I. Szvjatoszláv kijevi fejedelem vezetésével. Az arkadiopoliszi csatában a szövetséges haderő vereséget szenvedett.

976. Győzelem a bolgárokkal szövetségben Bizánc ellen.