Manno Miltiades

„A zengő kürtszó régen elviharzott...
S legendák őrzik már a hősi harcot
Amelynek híre szájról szájra jár,
Hogy tűzben, vérben, virtusában égve
Ezer csatából egyenest az égbe
Száguldott egykor a magyar huszár!”

A görög nevű Manno Miltiades (Pancsova, 1879. március 3. - Budapest, 1935. február 16.) a XX. század első harmadának igazi reneszánsz embere, kiváló magyar sportoló és kivételes művész-polihisztor.

Az közismert dolog Magyarországon, hogy kisebb diaszpórákban évtizedek óta élnek görögök, sőt az is, hogy van egy görög-magyar falu is, Beloiannisz néven. Az azonban talán kevésbé köztudott, hogy már a XVI. századtól kezdődően is éltek, és leltek új hazára a befogadó lelkületű Magyarországon a török hatalom alá került területekről menekülő emigráló görög családok. Bár idejövetelük és letelepedésük okai az idők folyamán eltérőek voltak, mindig kis létszámú közösséget alkottak, mégis közülük többen is jelentős szerepet játszottak a magyar közéletben.

'Horthy' című plakátja
'Horthy' című plakátja

Egy ilyen emigráns görög família leszármazottja volt a délvidéki Pancsován született Manno Miltiades. Édesapja kereskedőnek szánta, de őt a sport és a művészet érdekelte. Rendkívül színes pályát futott be, az élet számos területén bizonyította kiváló képességeit. Nagyszerű sportoló és művész volt egy személyben. Kiváló sportolói képességeit mutatja, hogy atlétaként, kerékpárosként, evezősként, labdarúgóként és gyorskorcsolyázóként is a legkiválóbbak közé tartozott, nem egyszer komoly nemzetközi sikereket ért el. Olyan élsportoló volt, aki számára a sport nem megélhetési forrást jelentett, hanem sokkal inkább nemes virtus volt, amelyben kiteljesedve teljesítményével büszkén öregbíthette hazája hírnevét. Művészeti tehetségét grafikusként, festő- és szobrászművészként, valamint versfaragóként is bizonyította.

Diákként már az iskolai, majd az országos junior bajnokságokon is sikereket ért el. A millenniumi időkben már mint a Magyar Úszó Egyesület tagja, aktívan részt vett országos versenyeken.

1898-ban az akkor legjelentősebb hazai kerékpárversenyt, a Siófok - Budapest közötti versenyt nyerte meg, majd a századfordulókor már mint futóbajnok szerepelt versenyeken.

Kifejező korrajz az utca hangján: 'Minden a miénk'
Kifejező korrajz az utca hangján: 'Minden a miénk'

Atletikus képességeit nagyszerűen kamatoztatta a futball pályán is. A Budapesti Torna Club csapatával - melyben középcsatárt játszott - az 1901-ben és 1902-ben lebonyolított első két magyar bajnokságot megnyerte és mindkét alkalommal gólkirály lett. Az 1901-ben hat mérkőzésen lőtt 17 gólja még ma is rekord. A magyar labdarúgó válogatott csapat tagja volt. 1902-ben szintén gólkirály lett 10 góllal.

1900-ban részt vett a gyorskorcsolyázók első magyar bajnokságán. 1909-ig négyszer nyerte el a „Nemzeti Bajnok” címet. Eredményeire tekintettel e sportágban is válogatott lett, 1903-ban a magyar színeket képviselte a norvégiai Európa-bajnokságon Kristianiában, a mai Oslóban, ahol második lett és a szentpétervári világbajnokságon, ahol 500 méteren bronzérmet nyert. 1905-ben a davosi Európa-bajnokságon ismét ezüstérmet szerzett, az 1908-as klagenfurti Európa-bajnokságon pedig ötödik lett 500 méteren. 1909. január 23-24-én Magyarország rendezte a Női Műkorcsolyázó Világbajnokságot és a Gyorskorcsolyázó Európa-bajnokságot. Manno Miltiades az 500 méteres távon itt is ötödik helyezést ért el.

16-os huszár emlékmű
16-os huszár emlékmű

Evezősként 1901-ben egyesben Bécsben, a Duna-bajnokság keretében legyőzve az addigi háromszori győztest, nyert aranyérmet és a hozzá tartozó művészi vándordíjat. A mai evezősversenyekhez viszonyítva igen nehéz pályán kellett versenyezni, mert a 4300 méteres távot a Bécs melletti szeszélyes folyású Dunán kellett megtenni, ahol a kormányzás komoly kihívást jelentett a versenyzőknek.

1902-től a Pannónia Evezős Egyletben versenyzett: egypárevezős hajóban 1906-ig tizenegy magyar bajnokságot nyert. Nemzetközi téren is sikeresen képviselte a magyar színeket: 1906-ban a Molsey-regattán két hajóhosszal verte meg az Európa legjobbjait. 1912-ben részt vett a stockholmi olimpián, ahol a magyar evezős-nyolcas tagja volt.

Katonai pályafutását egyéves önkéntesként a brassói 2. huszárezrednél kezdte 1903. október 1-én. 1904 őszén tartalékos hadapródjelöltként szerelt le. 1909. január 1-én tartalékos huszár hadnaggyá léptették elő. A 2. közös huszárezred tartalékállományából a szegedi 3. honvéd huszárezred tartalékába helyezték át.

FTC jelvény
FTC jelvény

Sportkarrierje mellett a rajzkészségét is fejlesztette. Hegedüs László festőművésztől, a Képzőművészeti Főiskola tanárától sajátította el a művészi alapokat. 1905-től Münchenben a Képzőművészeti Akadémián is tanult: a mesterségbeli fogásait magas szinten itt sajátította el. Művészi alkotásainak legkedveltebb témája természetesen a sport volt. Hosszú évtizedeken keresztül tevékenykedett a „Magyarság” című újság szerkesztőségében, de dolgozott a korabeli élclapok számára is. A karikatúra világában „Manno” aláírással szignálta rajzait, amelyekből áradt a vidámság. Jó festőként portrékat, egész alakos képeket festett. Plakátjai, reklámlapjai kifejezők és hatásosak voltak. A közéletben is meghatározó szerepet játszott. Alkotásainak leggyakoribb témája értelemszerűen a sport volt.

Sikeres sportkarrierje csúcsán avatkozott életébe a világháború. Népfelkelő huszár hadnagyként önként jelentkezett harctéri szolgálatra. A budapesti 1. honvéd huszárezred törzsének állományába került. Huszártisztként végigharcolta az első világháborút. A harcokban is igazolta, hogy kivételes fizikai képességei harmóniában voltak lelki és szellemi adottságaival. Az 1. honvéd huszárezred tisztjeként többször megsebesült. A tragikus végű gorodoki csatában is részt vett. A lovasrohamban parancs továbbítása során géppuska lövedéktől a bokáján megsebesült.

A sokat emlegetett dombormű
A sokat emlegetett dombormű

1915. március 1-jén léptették elő népfelkelő huszár főhadnaggyá, majd később századossá. A gorodoki rohamban tanúsított magatartásáért 1915. május 15-én megkapta a Bronz Katonai Érdemérmet a Katonai Érdemkereszt szalagján, pár hónappal később - 1915. szeptember 13-án - az Ezüst Katonai Érdemérmet a Katonai Érdemkereszt szalagján, a Sebesültek Érmét, szalagján egy sebesülési sávval, a Károly Csapatkeresztet és az 1930-as évek elején a Magyar Háborús Emlékérmet. Hazatérése után sebesüléseiből felépült ugyan, de az aktív versenyzéstől vissza kellett vonulnia.

Nagyon sok világháborús emlékművön látható domborműve, különösen a Baranya megyei összeállításban láthatjuk gyakran a nevét. A tragikus gorodoki lovasrohamot megörökítő domborműnél helyszíni tapasztalatait felhasználva még csak közreműködőként szerepelt. A Kerepesi úti huszárlaktanya bejáratánál elhelyezett alkotást Miltiades tervei és rajzai alapján végül Nemes Ősz György szobrászművész mintázta meg. Ma a Hadtörténeti Múzeum udvari falán látható az időközben elveszettnek hit alkotás. A gorodoki emlékmű sikere után 1932-ben Debrecenben, a vármegyeháza kapualjában, a Hajdú megyei huszárokból alakult 16. huszárezrednek emléket állító, mozgalmas csatajelenetet megörökítő domborműnek már ő volt az alkotója. A „Volt cs. és kir. 16. huszárezred emlékére” címet viselő I. világháborús (1x1,5 m méretű bronzból készült) alkotás ma is értékes köztéri emlékmű. A 7. honvéd huszárezred 1935-ben Pápán felállított emlékművét szintén Miltiades készítette.

A Gorodoki lovasroham a Hadtörténeti Múzeum falán
A Gorodoki lovasroham a Hadtörténeti Múzeum falán

Mint grafikus különösön plakátjaival tűnt ki. Plakátjai, reklámlapjai korának legjobbjai közé tartoznak. A korra jellemző tematikájú, ugyanakkor igényes, jól megkomponált, kifejező, és hatásos rajzok, az utca művészetének remek alkotásai. Stílusa klasszikus, hagyományos, és mégis rendkívül szuggesztív erejű, elképesztő dinamizmus árad belőlük. Vitathatatlanul a Horthy korszak egyik legjobb propagandistája lett. Ő rajzolta többek között Horthy Miklós bevonulási plakátját, ő tervezte az új korszak egyik legjobb, egyszerűségében is lenyűgöző, Horthy című plakátját. A rajz egy izmos kart ábrázol, kezében a kormánykerékkel.

A Tanácskormányzás visszásságait bemutató, szókimondó grafikáiban megörökítette a bolsevista terror rémségeit, az első világháború végkimeneteléért a bolsevikokat hibáztatta. Gyakran ábrázolta a vörös kalapácsot negatív kontextusban. Emiatt a szocialista érában, mint afféle horthysta, antiszemita polgári művész lett elkönyvelve, politikai okokból tendenciózusan el lett hallgatva. Munkásságáról alig-alig jelent meg méltató cikk, személye pedig idővel - méltánytalanul - feledésbe merült, holott az 1919/20-as plakátjai korának legjobbjai közé tartoztak: elképesztő dinamizmus árad belőlük, szuggesztív erejük hatalmas.

Az olimpiai ezüstérmes 'Birkózók'
Az olimpiai ezüstérmes 'Birkózók'

1928-ban Manno Miltiades megtervezte a Ferencvárosi Torna Club labdarúgó szakosztályának hivatalos jelvényét, a turulmadaras jelvényt. A turulmadár a karmai között tart egy futball labdát, és egy pajzs alakú Ferencváros feliratú zöld-fehér csíkokkal ellátott címert tart. Ez a futball szakosztály külön címere, természetesen az eredeti kör alakú egyesületi címer használatával egyetemben. A jelvény a mai napig élő címere az FTC-nek, a szurkolók körében rendkívüli népszerűségnek örvend.

Foglalkozott sportszobrok és sportérmek készítésével is. A szobrászatban is kiemelkedő művésznek bizonyult: szobrai napjainkra már felbecsülhetetlen értékű alkotások. A kiváló képességű sportoló a sors különös ajándékaként - kárpótolva őt a háborús sebesülések miatti kényszerű visszavonulásért - művészeti munkájáért nyert olimpiai ezüstérmet. 1932-ben Los Angelesben az olimpia szellemi versenyén érte el a hatalmas sikert: a művészeti versenyek szobrászati kategóriájában „Birkózók” című alkotásával kiérdemelte az ezüstérmet.

Halálával egy rendkívül gazdag, értékes életút ért véget 1935. február 16-án Budapesten.