Október 11. - Horthy Miklós megalapítja a Corvin-kitüntetéseket

Horthy Miklós kormányzó Magyarország mecénás királyának, Hunyadi Mátyásnak az emlékére alapította 1930-ban a két világháború közötti időszakban a legnagyobb állami kitüntetésnek számító Magyar Corvin-láncot, a Magyar Corvin-koszorút és a Magyar Corvin-díszjelvényt. A Corvin-lánccal és -koszorúval a magyar tudomány, irodalom, művészet és kultúrpolitika kiemelkedő képviselőinek munkáját ismerték el. Corvin-díszjelvénynyel azon nem magyar állampolgárok tetteit méltányolták, akik külföldön különösen hasznos szolgálatot tettek a magyar művelődés ügyének.

A Magyar Corvin-lánc és a Magyar Corvin-koszorú tulajdonosaiból álló testület szellemi elitklub volt, melynek az első alkalommal kitüntetettek után már csak az lehetett a tagja, akinek kitüntetéséhez a testület előzetesen hozzájárult. Az alapszabály értelmében a Corvin-lánccal, valamint a Corvin-díszjelvénnyel jutalmazottak száma egy időben nem haladhatta meg a tizenkettőt-tizenkettőt, míg a Corvin-koszorúval kitüntetetteké a hatvanat.

Ha a Corvin kitüntetésben részesítettek száma teljessé lett, újabb adományozásra már csak valamelyik kitüntetett elhalálozásakor volt mód.

A kitüntetésbe bevésték a kitüntetett nevét. A kitüntetéssel sem kiváltság, sem pénz nem járt, „mindössze” oklevelet adtak, s a kitüntetést az adományozott halálakor vissza kellett adni Magyarország kormányzójának.

Az első átadási ceremóniát 1931. február 23-án rendezték Mátyás király születésnapjának tiszteletére. Horthy Miklós kormányzó a királyi palota Mátyás-termében többek között a következő személyeknek adta át az első díjakat: Berzeviczy Albert történettudósnak, az MTA elnökének; Dohnányi Ernő zeneszerzőnek, az Országos Magyar Királyi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola címzetes igazgatójának; Herczeg Ferenc írónak; Hubay Jenő zeneszerzőnek, az Országos Magyar Királyi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola főigazgatójának; gróf Klebelsberg Kuno kultúrpolitikusnak, miniszternek; báró Korányi Sándor orvostudósnak, egyetemi tanárnak; Ravasz László református püspöknek, teológusnak; gróf Teleki Pál földrajztudósnak, egyetemi tanárnak; báró Wlassics Gyula jogtudósnak, a Magyar Királyi Közigazgatási Bíróság elnökének, kultúrpolitikusnak; Zala György szobrászművésznek.

A tizenkét Magyar Corvin-láncot összesen huszonhárman kapták meg, az utolsót 1942-ben adták át. Szintén ebben az évben adták át utoljára a Magyar Corvin-koszorút, ezzel összesen száztizenkettőre emelkedett a kitüntetettek száma. Néhányan közülük: Aba-Novák Vilmos festőművész, Bajor Gizi színművésznő, Bartók Béla zeneszerző, Csathó Kálmán író, Fejér Lipót matematikus, Glatz Oszkár festőművész, Hekler Antal művészettörténész, Heller Farkas közgazdász, Hevesi Sándor író és rendező, Hóman Bálint történész, Iványi Grünwald Béla festőművész, Kandó Kálmán elektrotechnikus, Kisfaludi-Stróbl Zsigmond szobrászművész, Kodály Zoltán zeneszerző, Kós Károly író és építész, Lechner Jenő építész, Lenhossék Mihály orvos, Márkus Emília színművésznő, Molnár Ferenc író, Pauler Ákos filozófus, Sándor Erzsi operaénekesnő, Szekfű Gyula történész, Szent-Györgyi Albert biológus, Székelyhidy Ferenc operaénekes, Tamási Áron író, Voinovich Géza irodalomtörténész, Zathureczky Ede hegedűművész, Zilahy Lajos író.

1945 után mindaz, ami a Horthy-korszakhoz kötődött - függetlenül a két világháború között játszott szerepétől - a történelem szemétdombjára került. Így merült feledésbe a Corvin-lánc, a Corvin-koszorú és a Corvin-díszjelvény is, amelynek adományozását több mint ötven év után újították fel és - a hagyomány megtartásával - a miniszterelnök adja át. A rendszerváltás után az elsőt 2001. augusztus 14-én Teller Ede atomfizikus vehette át San Franciscó-i otthonában az akkori kulturális államtitkártól.

A 2002-es kormányváltás után megszűnt kitüntetés 2011-ben újraéled.

Forrás: sulinet.hu