- Nyitóoldal
- Kalendárium
- Februári jeles napok
- Vitéz nagybányai Horthy Miklós
Vitéz nagybányai Horthy Miklós
„Mindannyiunk közös, szent célja Magyarország felszabadítása!"
„Mély a tenger és végtelen... De mélyebb szeretetem, mely szülőhazámhoz fűz, és végtelenebb vágyódásom, mely a magyar földre és s magyar nép körébe hazavonz!"
„Hírnév, kincs, dicsőség nem adhat földi boldogságot, önmagunkban kell azt keresnünk, a szív nyugalmában s az erkölcs tiszta érzet ártatlan örömeiben."
„... Aki csak valaha is szerepet vitt a közéletben, jól tudja, hogy a pártoskodó gyűlölködés vagy kedvezés egyoldalú megítélésével szemben senki sem számíthat mentességre. A tárgyilagos ítéletmondás a történelem feladata..."
„azok a politikusok vagy politikai pártok, akik ma a nemzetet széttépik és ellenséges táborokra osztják, megbocsáthatatlan bűnt követnek el. Ma egy irány van, a becsületes, a tiszta magyar nemzeti keresztény irány. Aki másik irányra gondol, az csak magára gondol.”
„A kormányzó újrateremtette az évszázadok óta nem létező magyar államot. Ez Horthy Miklós elévülhetetlen érdeme."
(Nemeskürty István)
„Horthy Miklós, akármilyen tragikusan végződött országlása, a magyar nép emlékezetében mindig a nemzet nagy fia lesz. Egyéni kvalitásai, jelleme, lovagias lénye, szándékainak tisztasága, minden kritikán felül álló jóakarata és népe iránt érzett olthatatlan szeretete: ezek mérik ki az ő helyét történelmünkben."
(Kállay Miklós)
Becsületessége és bátorsága éppen úgy erénye volt, mint lélekből fakadó kötelességtudata. Ellentétben minden más nagy emberrel, különösképpen nem volt sem hiú, sem törtető, sem önző. Nem kereste azokat a magas hivatalokat, melyeket rákényszerítettek, inkább elfogadta azokat, abban a reményben, hogy így rajongásig szeretett hazáját szolgálhatja. Szigorú volt, amikor kellett, de az alaptermészete kedves, szívélyes. (Nicholas Roosevelt)
Vitéz nagybányai Horthy Miklós (Kenderes, 1868. június 18. - Estoril, Portugália, 1957. február 9.) az Osztrák-Magyar Haditengerészet tengerésztisztje, 1909-1914 között Ferenc József szárnysegédje, ellentengernagyként a flotta utolsó főparancsnoka volt. Az uralkodó a világháború végén altengernaggyá léptette elő. Az első világháborút követő proletárdiktatúra összeomlása után megszilárdította az államhatalmat. 1920. március 1-jétől 1944. október 16-áig ő volt a Magyar Királyság kormányzója. Portugáliai emigrációban halt meg 1957-ben. 1993. szeptember 4-én temették újra Kenderesen.
A család őse, Horti István 1635-ben kapott nemesi oklevelet II. Ferdinánd királytól.
Horthy Miklós,- egy kilenc gyermekes (hét fiú,- két lány) középbirtokos család ötödik gyermekeként született. Apja Horthy István a magyar főrendiház tagjaként aktív közéleti életet élt, református egyházmegyei gondnok, és a főrendiház tagja volt. Édesanyja dévaványai Halassy Paula a háztartást vezette, de a gazdaság irányításában is részt vett. A gyerekek nevelésére és neveltetésére a szülők megkülönböztetett figyelmet fordítottak.
Horthy Miklós elemi iskolai képzése részben magánúton, részben egy debreceni tanintézetben történt, egy francia nevelő közreműködésével. Gimnáziumi végzettséget egy soproni német nyelvű intézményben szerzett. A magyar tisztikar létrehozását támogató édesapja kívánságára, István és Béla bátyjait követve, Miklós is katonai pályára lépett. 1882-ben - szülei ellenállását legyőzve - felvételizett a Fiumei Császári és Királyi Tengerészeti Akadémiára, ahol Béla bátyja 1880-ban baleset következtében életét vesztette.
Kiváló sportember lévén nagy tekintélyt vívott ki magának. Kiválóan vitorlázott és eredményes középtávfutó volt. Vívásban hadseregbajnoki címet nyert. Emellett kerékpárversenyzőként és teniszben is kiemelkedően teljesített (párosban legyőzte az angol hadseregbajnok párost), valamint elsőosztályú lovas volt. Fenti sporteredményei, jó tánctudása, megnyerő modora és az általa beszélt nyelvek a társasági körökben szívesen látott emberré tették.
1886 október 1-én tengerészapródként lépett a monarchia haditengerészetének szolgálatába. Harminckét éves szolgálati ideje alatt csaknem minden hajóegységen teljesített szolgálatot.
Huszonkét évesen Horthy Miklós zászlós a Saida fedélzetén két év alatt beutazta az egész világot. Bejárta Kelet Ázsia és Óceánia vizeit, megismerte Indiát, a Maláj-szigeteket és Melanéziát, közelebbi kapcsolatba került a távolkeleti kultúrával. Perfekt német tudása mellett megtanult horvátul, angolul, franciául és olaszul.
1901-ben feleségül vette Purgly Magdolnát, egy Arad megyei katolikus birtokoscsalád leányát. Házasságukból két fiú és két leány született. Négy gyermekük közül az első leány (Magda) tizenhat éves korában, skarlátban meghalt. A második leány (Paulette) előbb vitéz Fáy László földbirtokos, majd gróf Károlyi Gyula neje volt, 1938-ban a TBC áldozata lett. Az idősebb fiuk, István, a kormányzó-helyettes repülőszerencsétlenség során hősi halált halt a szovjet fronton (1942. 08. 20.). Miklós fiuk pedig sportbaleset következtében visszamaradt sérülései miatt élete végéig (1993. március 28-án hunyt el) csökkent munkaképességűvé vált.
Ferenc József császár és király Horthy Miklós korvettkapitányt 1909. novemberében személye melletti szárnysegédnek nevezte ki. Csaknem 5 évig tartott szolgálati ideje a bécsi Hofburgban. A császár közelében sok mindent tanult, ami később, mint Magyarország kormányzójának hasznára vált.
Az első világháború kitörésekor háborús szolgálatra jelentkezett és ezt engedélyezték is. Különböző hajók parancsnokaként teljesített szolgálatot és a Monarchia szempontjából sikeres hadműveleteket irányított. Sikeresen törte át az antant blokádját Otrantónál, majd a Cattarói-öbölnél. 1918. február 27-én altengernaggyá és az osztrák-magyar haditengerészet parancsnokává nevezték ki. Ebben a minőségében reá hárult az a keserves feladat, hogy a fegyverletételt követően 1918. november 3-én átadja flottáit a zágrábi Horvát Nemzeti Tanácsnak.
Visszavonult kenderesi birtokára. Itt élte meg Kun Béla terrorját, majd az ország teljes káoszba döntését. Engedelmeskedve a nemzet hívó szavának, Horthy 1919. június 6-án Szegedre érkezett: megszervezte a Nemzeti Hadsereget, melynek élén 1919. november 16-án bevonult Budapestre. Határtalan lelkesedéssel fogadta az egy évig tartó lidércnyomásos, szörnyű lázálomból derengő eszméletre tért Budapest a csapatai élén bevonuló fővezért. Így szólt a fogadására felsorakozókhoz:
„A hosszan tartó szétzüllési processzusból a felépítés is hosszan tartó lesz. Ha tartamát meg akarjuk rövidíteni, akkor ki kell irtanunk minden mérget a nemzet lelkéből és össze kell fogni minden magyar hazafinak egy szent cél érdekében, melynek két pillére: a nemzeti eszme és keresztény morál! Mindenekelőtt meg kell szűnni a széthúzásnak, hogy az ezer jelszóval agyonagitált lakosság nyugvópontra juthasson. Ha valamikor, most lehetetlen, hogy politikai pártok a nemzetet ellenséges táborokra szakítsák. A Nemzeti Hadsereg, mint egy test és lélek fogja segíteni a keresztény világnézetet, a tisztességnek, becsületnek és igazságnak uralmát. Fegyvereink oltalma alatt a nemzet minden rétege megkezdheti megint az oly szükséges termelő munkát, amellyel egy szebb, boldogabb, viruló Magyarországot akarunk felépíteni.”
A nemzetgyűlés 1920. március 1-jén Horthy Miklós altengernagyot a magyar királyság kormányzójának választotta. Horthy Miklós egy vesztett háború, a vörösterror, a fehérterror, és a cseh-román intervenció minden katasztrofális járulékát követően vállalta az ország vezetését, és erkölcsi-gazdasági-politikai-katonai talpra állítását. A trianoni békediktátum idején, 1920. június 4-én Magyarország gazdasági tekintetben az összeomlás szélén állt. Szívós, kitartó munkával helyreállította tekintélyét és sikeresen konszolidálta Magyarországot. Visszaadta a Trianon utáni magyarság nemzeti önbecsülését és soha, egy percre se mondott le arról a szándékáról, hogy a magyar nemzetet újra egyesítse.
Ellenezte IV. Károly király visszatérési kísérleteit az ország trónjára. De ezt nem esküszegésből, vagy hataloméhségből tette, hanem mert a nagyhatalmak a leghatározottabban tiltakoztak ez ellen. A Habsburg király visszatérésére a szomszédos országok a csonka ország teljes megszállásával fenyegetőztek.
A következő évek a konszolidáció, a megszilárdult jogrend jegyében peregtek le. A forradalmi hangulat véget ért s a belső politikai élet a nagy nemzeti érdekek eszméi körül kezdett kikristályosodni. Az érdeklődés homlokterébe a gazdasági kérdések kerültek s éreztetni kezdte hatását a nemzetre kényszerített, átkos békeszerződés. A gazdasági újjáépítés pénzügyi akadályai mégis elhárultak, mert a népszövetségi kölcsön felhasználásával megszüntettük az inflációt, sikerült tartósan helyreállítani az állami költségvetés egyensúlyát. A külföld bizalma nemsokára újjáéledt hazánk iránt s a gazdasági és társadalmi konszolidáció nemcsak az állam belső tekintélyét állította vissza, hanem jelentősen megerősítette külpolitikai helyzetünket is.
Vezetésével a magyar nemzet viszonylag rövid idő alatt (6-8 év elteltével), megkezdte a felzárkózást a nyugati államok szintjéhez! Fellendült a mezőgazdaság, az ipar és a kereskedelem. A Pengő (a Koronát 1926-ban felváltó új pénzegység) Európa egyik legerősebb valutája lett, és értékállósága a második világháború végéig stabil maradt!
Világ és európai hírű gyárak tömegei nőtték ki magukat az országban (Ganz, Weiss Manfréd, Láng, Tungsram, Hoffer, Telefongyár, Kábel Művek, Chinoin, Richter, Ózdi Vasművek, Győr, stb., stb.). Megnyílt a kontinens első földalatti vasútvonala, a világ első telefonhírmondó központja, és Európa egyetlen ópiumgyártó üzeme.
Az oktatás, az orvosi ellátás és a közbiztonság mintaszerűen lett megszervezve! A magyarság bebizonyította, hogy a legnagyobb tragédiából is van kiút, ha a csüggedést,- a hit és a tenni akarás váltja fel az emberekben, vezetőik pedig értik a dolgukat!
Magyarország (geostratégiai helyzete miatt) egyszerűen nem maradhatott ki a második világháborúból. Legfeljebb egy időhúzás „eredményeként”,- a német megszállás évekkel hamarabb következett volna be, és az ország lakossága nagyobb áldozatoknak lett volna kitéve!
Horthy és a magyar kormány még várakozó állásponton volt, de a Kassát ért bombázás felgyorsította az eseményeket, és a szovjetek elleni - elkerülhetetlen - hadüzenet deklarálását június 27-én. Nem mi voltunk az elsők, akik ezt a tragikus és kényszerű lépést megtettük! Magyarország csak egy apró kis figura volt a nagyhatalmak politikai-katonai sakktábláján.
"Honvédek! A trianoni igazságtalanság egy újabb része jóvátételt nyert. Indulunk, hogy újból birtokba vegyük ezer esztendős jussunk egy újabb részét. Felszabadulást viszünk huszonkét év óta rabbilincsben élő erdélyi magyar testvéreinknek és szeretetet a határainkon belül élő, hozzánk hű nemzetiségeknek. Ezt tartsátok szemeitek előtt, amikor elindultok Isten és a Haza nevében! Előre a Keleti-Kárpátok gerincéig!" - Vitéz Nagybányai Horthy Miklós kormányzó hadparancsa az erdélyi bevonuláskor.
Horthyt, még a megtámadott Szovjetunió vezére, és az emberiség történelmének legkegyetlenebb gonosztevője - Sztálin - sem nyilvánította háborús bűnössé. Csupán a hatalomért lihegő magyar bolsevikok kutatták nagy erővel, hogy találjanak (vagy kitaláljanak) valami kompromittáló anyagot Horthy ellen.
A német megszállás után Horthy nem mondott le, mert: „Tisztában voltam vele, hogy lemondásom nemcsak Magyarország megszállását nem akadályozná meg, hanem még jó alkalmat is adna Hitlernek arra, hogy százszázalékosan náci-nyilaskeresztes kormányt ültessen nyeregbe... akiknek uralma... nemcsak számtalan magyar hazafi, hanem 800.000 zsidó és több tízezer menekült pusztulását is jelentené… Bizonyára sokkal, de sokkal kényelmesebb lett volna számomra, és egyúttal számos szemrehányástól is megkímélhettem volna magamat, hogy hatásos gesztussal elhárítom magamtól a felelősséget és visszavonulok. Azt azonban nem tehettem meg, hogy a süllyedő hajót éppen akkor hagyom el, amikor legjobban rászorul a kapitányára”.
A magyar állampolgárságú, valamint a külföldről (Ausztriából, Szlovákiából, Lengyelországból, Romániából) idemenekült zsidók Magyarországon voltak a legnagyobb biztonságban, a német megszállás (1944. március 19.) bekövetkeztéig! Horthy kormányzó, még a megszállást követően is (augusztus 26-án) az esztergomi páncélos hadosztályt rendelte Budapestre, hogy megakadályozza a Gestapót a főváros zsidó lakosainak elhurcolásában!
Számtalan zsidó ember mondott köszönetet Horthynak a háború után, bár a bolsevik propaganda hatására sokan hallgatásba burkolóztak azok közül, akik neki köszönhették életüket.
Vitathatatlan, hogy Horthy a német megszállást követően, a hazai eseményeket egyre nehezebben tudta befolyásolni, ahhoz sem katonai erővel, sem környezetének politikai támogatásával nem rendelkezett.
A németek a magyarországi zsidókérdés „lerendezését” felgyorsították, de már nem maradt annyi idejük, mint amennyit a korábban megszállt (Horthy nélküli) területeken való garázdálkodásukra fordíthattak! Horthy megtette azt Hitlerrel szemben, amit a német befolyás alatt lévő államok egyetlenegy vezetőjének sem volt bátorsága megtenni!
A kormányzó a román kiugrás (augusztus 23.) keltette káoszban lemondatta Sztójayt (helyére Lakatos Géza került). E lépéseknek köszönhetően átmenetileg megmenekült a Budapesten összezsúfolódott közel negyedmillió zsidó állampolgár. Immár nyilvánvalóvá vált, hogy Horthy a Szovjetunióval lesz kénytelen tárgyalni. Faragho Gábor tábornok előzetes fegyverszüneti bizottsága Moszkvába ment, ahol október 8-án elfogadta a feltételeket (hadüzenet Németországnak, visszavonulás az 1937-es határok mögé), október 15-én pedig megkezdődött a kiugrási kísérlet, a kormányzói hadparancs beolvasásával kezdődött, de a nyilas és németbarát tisztek ellenállásán az egész akció elbukott. Ennek kudarcában jelentős szerepet játszott az, hogy a nyilas puccskísérletről szerzett információk alapján annak időpontját az eredetileg tervezett október 20-áról 15-re helyezték át. Idő hiányában így a szükséges előkészítést végrehajtani nem lehetett.
A Gestapo 1944. október 15-én elrabolta Horthy fiát, ifjabb Horthy Miklóst és a mauthauseni majd a dachaui koncentrációs táborba szállították. A kormányzó pedig október 16-án kénytelen volt visszavonni parancsait és lemondani. „Én nem mondok le, még kevésbé nevezem ki Szálasit miniszterelnökké, de aláírom a papirost, hogy megmentsem egyetlen megmaradt gyermekem életét. Kényszerrel, géppisztolyok között kizsarolt aláírásnak nem is lehet alkotmányjogi értelme”.
A hatalmat Szálasi Ferenc, a nyilasok vezetője vette át. Másnap Horthyt családjával együtt a németországi Hirschbergbe internálták. A hatalomátvétel után Horthyt súlyosan gyalázó propaganda plakátok jelentek meg az utcákon: „Horthy Miklós, Magyarország zsidóbérenc, hazaáruló volt kormányzója…”. Szálasi hatalomra kerülésével kezdetét vette a nyilasok 170 napos rémuralma Magyarországon, a budapesti zsidóság üldözése, a kimerült ország végső erőforrásainak tönkretétele.
Hazáját mérhetetlenül szerette, széleskörű nemzetközi kapcsolatait felhasználva még Portugáliában is (az emigrációból) sokat tett a magyarságért, bár itthon csak pejoratív szövegkörnyezetben emlegették a hatalom szószólói. Portugáliából üzente: „Bármit is hoz a jövendő, kérve kérek minden magyart, aki e névre méltó és akár otthon szenved némán az idegen uralom alatt, akár kiüldözötten keres magának és családjának fedelet, meg falatot széles e világon: temessen el minden pártviszályt és személyes perpatvart és csak egyetlen egy célra vesse tekintetét, fordítsa minden erejét és csakis ezért dolgozzék, meg imádkozzék. Ez a cél mindnyájunk közös, szent célja: Magyarország felszabadítása"
Az 1956-os forradalom híre előbb fellelkesítette, majd a szabadságharc eltiprását követően,- testileg és lelkileg összeomlott. Teljes apátiába zuhant, és bár az orvosok szerint szervi bajban nem szenvedett, nemsokára elhunyt. Menye, Edelsheim Gyulai grófnő végig a kormányzó mellett volt az emigrációban. Így emlékezett a kormányzó halálára:
„Egy Casa San José nevű kis villában élt szerényen Horthy Miklós és felesége, ott ünnepelték 1951. július 22-én az aranylakodalmukat, és ott hallgatták végig rádión az 1956-os magyar forradalmi eseményeket. Ekkor még a kormányzó jó egészségnek örvendett, sokszor járt unokájával úszni a tengerbe. Az otthoni rossz hírek azonban kioltották életerejét, és 1957. február 9-én elhunyt, noha semmilyen, orvosilag megállapítható betegségben nem szenvedett. Megható részvétnyilvánítás mellett temették el a gyönyörű, kertszerű, lisszaboni angol temetőben. Sírjánál még ma is sokszor lehet maréknyi magyar földet, nemzetiszínű szalagokat, névjegyeket és leveleket találni. Szerető hitvese hamarosan követte: 1959. január 8-án hunyt el."
A lisszaboni temetőt maga választotta, amikor a következőket mondta: „Itt szeretnék pihenni, amíg haza nem visznek egy szabad Magyarországra”.
Kívánsága teljesült. Hamvait 1993. szeptember 4-én, a kenderesi családi kriptában helyezték örök nyugalomra, felesége és négy gyermeke földi maradványai mellé.
Végezetül idézzük még ide Ormos Mária szavait:
„Mit is tanult ő, az átlag magyar annak idején? Megtanulta, hogy a Horthy rendszer restauráló, fasiszta, fasisztoid, fél-fasiszta, diktatórikus, militarista, nacionalista, önző, népnyúzó, hatalomféltő, utolsó csatlós és így tovább. És főleg: ellenforradalmi. Most ezt hallja és olvassa: konzervatív, autokrata, autoritárius, tekintélyelvű, nemzeti, öncélú, dinamikus, modernizáló, magárahagyott, becsapott stb. Nos, azt hiszem, hogy itt és most egy új, átgondolt szintézisnek még akkor sem járt le az ideje, ha a világ nagyobbik részében történetesen ez lenne a helyzet. A magyarok ugyanis láthatóan nem akarnak lemondani a történelmükről, és joggal azt hiszik, hogy ezt végre megkaphatják." Úgy legyen! Tenném még hozzá csendesen.
Forrás: wikipedia.org; horthymiklos.eoldal.hu; karpatiharsona.info (Prof. Dr. Bokor Imre írása); tortenelemklub.hu