Vitéz nagybányai Horthy Miklós újratemetése

A Horthy kripta Kenderesen
A Horthy kripta Kenderesen

„Gondolataim az Atlanti-óceán partjáról szüntelen hazaszállnak a Duna-Tisza partjaira, édes hazámba, melyet számomra a világ legszebb országa sem pótolhat. Itt naponta látom a tengert, eredeti élethivatásom annyira kedvelt életelemét, és gyönyörködöm benne. Mély a tenger és végtelen... de mélyebb szeretetem mely szülőhazámhoz fűz, és nagyobb vágyódásom mely a magyar földre, a magyar nép körébe hazavonz!”
- Horthy Miklós: Emlékirataim


Vitéz nagybányai Horthy Miklós élete alkonyán emigrációban Portugáliában talált otthonra feleségével, menyével és a mauthauseni táborból megszabadult fiával, ifjabb Horthy Miklóssal. Utolsó éveiben megkérte menyét, hogy ha még egyszer lesz szabad Magyarország, akkor hozza haza őt és családját és itthoni földne temesse el. 1957-ben, 89 évesen halt meg. Hamvai évtizedkig a lisszaboni Angol Katonai Temetőben pihentek, amíg hazájában olyan politikai helyzet alakul ki, hogy végakaratának megfelelően a kenderesi családi sírboltba kerülhettek az időközben elhunyt feleségével és fiával együtt. Sírja addig is zarándokhelyül szolgált a Portugáliába látogató magyarok és nem magyarok számára.

A hazahozatal kezdeményezője Szimon Miklós hosszújáratú tengerészkapitány volt, akinek elképzelése egybeesett a Horthy család tagjainak, így elsősorban özvegy Horthy Istvánné és fia, ifj. Horthy István akaratával. Az ügy mellé állt mások mellett Kéri Kálmán tábornok, az akkori országgyűlés korelnöke, a kormányzó egykori szárnysegédje. Az 1993. szeptember 4-én lezajlott újratemetésen - annak ellenére hogy a család szűkkörű szertartást tervezett - becslések szerint ötven-hetvenezer ember vett részt. Vagyis 50 év múltával ennyi ember még emlékezett. És a sok negatív "kampány" ellenére mégis tisztában volt a valós történésekkel. Néma tüntetés volt ez. A rengeteg koszorú egyikén ez a felirat állt: "A hálás zsidóság". Egy másikon: "A megmentett zsidóság nevében". Vagy: honvédek kis csoportja - az állami és katonai részvételt tiltó rendelkezés ellenére - szabadságukat feláldozva, saját költségükre egyenruhában fegyvertisztelgéssel búcsúzott a főparancsnokuktól.

Horthy újratemetésén a résztvevő tömeg egy része
Horthy újratemetésén a résztvevő tömeg egy része

Horthy Istvánné írta: „Érdekes volt a rendőrökkel elbeszélgetni; elmondták, hogy még sohasem volt ilyen tömeggel dolguk, mint amilyen a temetésen megjelent."

A példaszerűen megrendezett szertartás azonban nem állami ceremónia volt. Az Antall-kormány tagjai, látva a baloldali és liberális ellenzék harsány ellenzését, nem merték felvállalni, hogy Magyarország volt kormányzójának állami, méltóságát megillető temetést szervezzenek, az eseményen csak magánemberként vettek részt.

Így joggal mondhatjuk, hogy bár az újratemetés megtörtént, a Kormányzó úr és családja tagjai végakaratuknak megfelelően hazai földbe kerültek, de az igazi, az állami újratemetés, - mely egyben visszaadja vitéz nagybányai Horthy Miklósnak az őt megillető helyet, a magyar hősök és államfők sorában - az bizony még várat magára.

Horthy Miklós Kenderesen született 1868. június 18-án. Az Osztrák-Magyar Haditengerészet tengerésztisztje, 1909-1914 között Ferenc József szárnysegédje, ellentengernagyként a flotta utolsó főparancsnoka volt. Az uralkodó a világháború végén altengernaggyá léptette elő. Az első világháborút követő proletárdiktatúra összeomlása után megszilárdította az államhatalmat. 1920. március 1-jétől 1944. október 15-éig ő volt a Magyar Királyság kormányzója. Emigrációban, a portugáliai Estorilban hunyt el 1957. február 9-én. Végakarata szerint addig nem szállíthatták haza holttestét, amíg a szovjet csapatok ki nem vonultak Magyarországról.

Kopjafa a sírkertben idézettelHorthy bátaszéki beszédéből<br/>'... a magyar élet egyetlen célja, amely egyedül kell, hogy minden magyar célja legyen: a haza boldogulása'
Kopjafa a sírkertben idézettelHorthy bátaszéki beszédéből
'... a magyar élet egyetlen célja, amely egyedül kell, hogy minden magyar célja legyen: a haza boldogulása'

Hosszú ideig Horthynak tudták be mindazokat a hibás döntéseket, amelyeket az 1920-1945 közötti kormányzatok hoztak. Sőt a korabeli politikusok, ideológusok tanultak "elődeiktől". Ahogy a Horthy-korszakban minden 1920 utáni nemzeti és társadalmi-gazdasági nehézség okául az 1918 előtti liberalizmust jelölték meg, úgy 1945 után is, minden aktuális nehézségért szintén az előző időszak kormányzati politikáját tették felelőssé. A két háború közötti korszak tárgyilagosságra törekvő újraértékelése lassan megkezdődött. Megindultak a forrásszerű feltárások, történészeink elemzéseikben a közép-kelet-európai térség egészének fejlődésébe illesztették az 1920 utáni Magyarországot. Határozottan beszélnek már az egész nemzeti hagyományrendszer differenciáltabb megítéléséről: a trianoni sokkról, arról, hogy a nacionalizmus nem a térség egyetlen, hanem "csak" egyik nacionalizmusa volt.

Felmerült az 1945 előtti társadalom ma is értéket képező erőinek "rehabilitálása", nem utolsósorban a korábban egyoldalúan elítélt nemzeti középosztály, a gazdag parasztság, a városi kispolgárság és a művelt munkásréteg érdemeinek kiemelése. Amelyeket az 1948 utáni proletárdiktatúra megsemmisített, és így a történetírás megítélésében is negatív jelzőket kaptak.

A Horthy korszakban a világháborút elvesztő, Trianont elszenvedő országban spanyolnátha, infláció, munkanélküliség, világválság pusztít, nagyhatalmak és kelletlen szomszédok acsarkodnak ránk, mégis Magyarország az 1920 és 1937 közötti - a még és már világháborútól mentes - korszakban jelentős fejlődést mutat. Ennek szemléltetéséül álljon itt néhány adat Czikó Árpád gyűjtéséből.

- Hazánk lakossága e másfél évtizednél alig több idő alatt 1.639.479 fővel növekedett.
- Alap- és középfokú iskoláink száma 7418-ról csaknem a duplájára: 13780-ra; óvodáinké 975-ről 1140-re emelkedett.
- Új kórházat 160-at is építettünk a kezdetekkor meglévő 187 mellé, s bennük megkétszereződött az orvosok száma.

Fenyő a Hargitáról: 'a Hargitáról jöttem, hogy a Kormányzó úr álma fölött őrködjem'
Fenyő a Hargitáról: 'a Hargitáról jöttem, hogy a Kormányzó úr álma fölött őrködjem'

- 2628 km elsőrendű országutat építettünk,
- vasútvonalaink hossza 8671 km-re nőtt, ebből 243 km-t villamosítottunk - magyar találmány alapján.
- Diesel mozdonyok gyártásában pedig világelsők lettünk!
- Duna-tengerjáró flottánk összeköti vízi útjainkat a világtengerekkel.
- Államadósságunkat az időszak felére kifizettük, sőt el tudtuk engedni a gazdák összes tartozását.
- Megteremtettük a mindenkire egyaránt vonatkozó szociális ellátórendszert, biztonságos működéshez szükséges vagyonnal látva el a nyugdíj- és betegségbiztosítókat.
- Ingyenes gyógyszert kapnak az egyre növekvő számú cukorbetegek.br] - Budapest (gyógy)fürdővárossá vált.
- Nyaralótelepeket építettünk a munkásoknak a Dunakanyarban, a Soroksári Duna-ágban; a tisztviselőknek a hegyvidékeken és a Balatonnál.
- Filléres vonatok szolgálták a hétvégi kikapcsolódást. A közszolgáinak (közüzemek dolgozó, köztisztviselők, közalkalmazottak) vasúti, üdülési, biztosítási, közüzemi díjbéli és egyéb kedvezményekkel honoráltuk áldozatos munkáját.
- Mindehhez a világ egyik legértékállóbb valutájának megteremtése is járult.
- Politikai téren önállóságra törekedtünk.
- Korlátok közé szorítottuk a szélsőséges pártok működését, megtiltottuk a horogkereszt használatát, és az Egyesült Államokat másfél évtizeddel megelőzve (!) eltöröltük a máskülönben csupán ideiglenesen bevezetett numerus clausust.

Amit általában hibájául szoktak felróni, hogy „vesztesei” is voltak e kornak. Hogyne lettek volna „vesztesek”, hisz az egész Magyarország vesztes volt! És akkor még nem is említettük, hogy ebből a tragédiákkal induló 17 évből 3-4 év a Nagy Gazdasági Világválság idejére esett!

Horthy Mikós sírja Kenderesen.<br/>'Üldöztetünk, de el nem hagyatunk,<br/>tiportatunk, de el nem veszünk.'
Horthy Mikós sírja Kenderesen.
'Üldöztetünk, de el nem hagyatunk,
tiportatunk, de el nem veszünk.'

A másik megszokott vád a "Horthy-fasizmus". Horthy alatt nálunk se fasizmus, se nemzeti szocializmus nem volt! Szálasi már más eset: az valóban náci típusú rendszer volt! De ez már később, és egy idegen hatalom katonai megszállása alatt. Nem volt hivatalos ideológia a történelmi jog- és szokásrendszer durva leváltására, majd erőszakolt helyettesítésére. Nem uralta egy, egyetlenegy politikai irányzat a médiát, és hallatlan választék: 1500 lap, s ebből mintegy 400 politikai jellegű jelent meg e korban! És bizony nem tartotta rettegésben semmiféle terrorrendszer a lakosságot. Csupán az értékeket tisztelő, azokat megőrző s továbbadó konzervatív világ volt. Beszélő a neve: értékkonzervatív.

Természetesen nem volt XXI. századi értelemben vett demokrácia, már csak azért sem, mert a XX. század elejéről van szó. Mai politikailag korrekt mércénk szerint valóban antidemokratikus a szélsőséges pártok korlátozása. De szögezzük le: Horthy alatt nálunk se fasizmus, se nemzeti szocializmus nem volt! A valóban antidemokratikus és szélsőséges pártok korlátozása akkor nemzetet mentett. Nem uralta egy, egyetlenegy politikai irányzat a médiumokat, és hallatlan választék: 1500 lap, s ebből mintegy 400 politikai jellegű jelent meg e korban!

Hogy tekintélyuralmi rendszer volt? Például az akkori törvények szerint a Kormányzó csupán egyszer küldhette vissza megfontolásra a képviselőháznak a törvényjavaslatokat, szemben a mai gyakorlattal. A puszta tekintélyt pedig megérdemelte, mint tisztakezű, becsületes, erős akaratú magyar vezető! És egy apró megjegyzés: a Horthy család birtoka ugyanakkora volt amikor lemondatták, mint amikor kormányzóvá választották!

Forrás: tortenelemportal.hu; mult-kor.hu; gyor-adyvaros.network.hu; magtudin.org