Mátyás király

A megkoronázott és koronázási jelvényekkel ellátott Hunyadi Mátyás a Thuróczi Krónikában
A megkoronázott és koronázási jelvényekkel ellátott Hunyadi Mátyás a Thuróczi Krónikában

„Az isteni szolgálatra bármilyen idő alkalmas, és mindaz, amit a haza érdekében tesz az ember nem egyéb, mint Isten szolgálata."

„A tudatlan király olyan, mint a koronás szamár."

„Mátyás király… Különös, rejtelmes és mégis: derűsen és édesen zengő visszhangja van ennek a két szónak a magyar ember lelkivilágában. Mintha még ma is inkább a népmese Hunyadi Mátyása élne bennünk, mint a „történelemé”. De csak kevesen tudják, hogy a népmese Mátyása - az igazi.” (Bajcsy-Zsilinszky Endre)

„A királyok dicsősége a népek sokaságában, az országok dísze és ereje a városok gazdagságában és teljességében áll."

„...Az ilyen király csinál a maga alattvalóiból is vitézeket; a maga példájával felserkenti az alvókat és felébreszti a szunnyadókat; az ilyen alatt nevelkednek jók és lesznek vitézek mindennemű és rendű emberek… Ezek a dolgok nem minden királyoknak adatnak és legfőképpen azoknak soha nem, akik a magok országát és nemzetét nem tiszta szívből szeretik s nem gyönyörködnek benne, mint Mátyás király!” (Zrínyi Miklós.)

Hunyadi Mátyás a kései középkor talán legjelentősebb magyar uralkodója. I. Mátyás, vagy gyakran Corvin Mátyás (Kolozsvár, 1443. február 23. - Bécs, 1490. április 6.) néven Magyarország királya 1458 és 1490 között. Az első olyan uralkodónk, aki leány ágon sem állt rokonságban az Árpád-házzal. A magyar hagyomány az egyik legnagyobb királyként tartja számon, akinek emlékét sok népmese és monda őrzi. Népszerű ragadványneve az Igazságos.

Andrea Mantegna Mátyás-portréjának másolata
Andrea Mantegna Mátyás-portréjának másolata

Hunyadi János erdélyi vajda (később a Magyar Királyság kormányzója) és Szilágyi Erzsébet második gyermekeként született 1443. február 23-án. Apja a középkori Magyar Királyság egyik legkiemelkedőbb hadvezére. Nevéhez fűződik az 1456-os nándorfehérvári diadal.

Gyermekéveiről és tanulmányairól keveset tudunk. Mindenesetre apja révén komoly katonai ismeretekre tett szert, és a hadi tudományok iránt érdeklődése élete végéig megmaradt. Vitéz János irányításával humanisták nevelték. A magyaron kívül latinul, németül és csehül beszélt. Műveltsége messze meghaladta a korabeli főurak műveltségét.

Amikor apja korai halála után V. László király és gyámja, Cillei Ulrik személyesen látogattak meg Nándorfehérvárra, Mátyás még nem játszott politikai szerepet. De ellenfelei, a király és a Habsburg udvarhoz hű arisztokraták már ekkor is mint lehetséges politikai tényezővel számoltak vele. E látogatás alkalmával vált egyértelművé, hogy nem a nagyobbik Hunyadi fiú kapja meg apja tisztségét, a főkapitányságot, hanem a király gyámja, a német birodalmi herceg, Cillei. A szóváltás közben a felek kardot rántottak és Hunyadi emberei lekaszabolták Cilleit. A megrémült király esküvel színleg büntetlenséget ígért a családnak és Hunyadi Lászlóra ruházta a főkapitányi tisztet. A szorult helyzetéből kiszabaduló király azonban esküje ellenére bosszút állt, s a bosszú elérte az ifjú Mátyást is. A két testvért Budán elfogták, és két nappal később Hunyadi Lászlót lefejezték. A kivégzést követően a Bécsen át Prágába menekülő gyáva király a fiatal Mátyást politikai túszként magával vitte. László 1457 őszén Prágában pestisben meghalt. Mátyás Podjebrád György cseh kormányzó, majd király kezébe került, aki csak hosszas tárgyalások és leánya, Katalin és Mátyás házasságát kimondó politikai alku után engedte szabadon értékes foglyát.

Hunyadi Mátyás misekönyve<br/>A képen sírjából kiszállt Üdvözítő előtt a donator Mátyás király térdelő alakja és czímere látható
Hunyadi Mátyás misekönyve
A képen sírjából kiszállt Üdvözítő előtt a donator Mátyás király térdelő alakja és czímere látható

1458. január 24-én a korábban apját támogató köznemesi rétegek segítségével - az arisztokrácia egy részének és a Hunyadi hívek megegyezése révén - Mátyást királlyá választották, de nagybátyja, Szilágyi Mihály személyében kormányzót állítottak mellé. Támogatói úgy gondolhatták, hogy az ifjú Hunyadi majd a lekötelezettjük lesz. De Mátyás hamarosan megmutatta, hogy a korlátokat nem hajlandó elismerni és csorbítatlan királyi hatalomra törekszik. Híveit, és különböző érdekektől vezérelt támogatóit is meglepte, amilyen erélyességgel fogott hozzá az erős központi hatalom megszervezéséhez. Amikor Szilágyi Mihály Újlaki Miklós erdélyi vajdával, valamint Garai László nádorral ellene szövetkezett, Garait leváltotta, Szilágyit lemondatta és elfogatta. A III. Frigyes szász választófejedelmet Garai vezetésével magyar királlyá választó főurakat pedig legyőzte.

Lényegében csak ez után, 1459-től kezdhette meg a békés kormányzást. De a koronázáshoz ekkor még hiányzott a korona, hiszen a Szent Koronát 1440 óta Bécsben őrizték. Enélkül pedig a középkori Magyarországon senki sem lehetett legitim uralkodó. Hosszas alkudozás után végül 1463-ban Bécsújhelyen békét kötöttek Frigyessel. Mátyás ígéretet tett, ha törvényes utód nélkül halna meg, akkor Frigyesé a trón. Frigyes ezen alku, és a kapott 80000 arany forint fejében visszaszolgáltatta a Szent Koronát. Ez a dokumentum a későbbiekben a Habsburg-ház magyarországi trónigényének egyik alapja lett. (Azért e tény megítélésekor ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy Podjebrád Katalin, az ifjú feleség ekkor már áldott állapotban volt!) E béke eredményeképpen Sopron városa is visszakerült a királysághoz, amely az 1440-es évek eleje óta osztrák megszállás alatt állt.

A bécsi ambrasi gyűjteményben levő egykorú domborművű arcképek után. — Rajz. Gyárfás Jenő
A bécsi ambrasi gyűjteményben levő egykorú domborművű arcképek után. — Rajz. Gyárfás Jenő

A Szent Korona ugyan már 1473. nyarán visszakerült Magyarországra, de röviddel ezután a beteges fiatal királyné és az újszülött is meghalt. A bekövetkezett gyász miatt a koronázásra csak 1464. március 29-én került sor az évszázados magyar királykoronázási hagyományoknak megfelelően Székesfehérvárott. Bár nem ez volt Mátyás első koronázása, mégis ez volt az, ami minden magyar koronázási feltételnek eleget tett, így innentől fogva mondhatta el magáról a király, hogy teljes joggal uralja az országot.

Mátyás uralkodása alatt a központi hatalom megerősítésére törekedett. Módosított a kancellária és az udvari bíróságok szervezeti rendszerén és működésén. Az 1486. évi Nagy Törvénykönyvében (Decretum maius) megfogalmazott bírósági, perjogi és a nádori tisztet érintő rendelkezéseit a kora újkori, hivatali jellegű állam felé tett első lépésekként értékelhetjük. Társadalmi reformjaival a köznemesség politikai befolyását növelte. A nádor hatáskörét kiterjesztette, új központi hivatalokat állított fel.

Pénzügyi reformot hajtott végre és újjászervezte az adórendszert. A maga számára biztosította a vámszedés jogát, a bányák és a pénzverés jövedelmét. Az így megnövekedett bevételeket az uralkodása alatt összesen 43-szor kivetett rendkívüli hadiadóval tovább növelte s az így befolyt jövedelmekből jól szervezett zsoldos sereget állított fel.

Hunyadi Mátyás országainak címerei Thuróczy János krónikájának első oldalán
Hunyadi Mátyás országainak címerei Thuróczy János krónikájának első oldalán

A történeti köztudatban Mátyás mint törökverő szerepel, ezzel szemben az ízig-vérig reálpolitikus felmérte országa katonai és gazdasági erejét, s ennek fényében viszonyult a török kérdéshez. Úgy ítélte meg, hogy a törököt a magyarság nem támadó hadjáratokkal, hanem csak védőállásból tudja legyőzni.

A török frontot az 1463-1464. évi Jajca körüli harcokkal és a vár elfoglalásával stabilizálta. Ezután sorozatos fegyverszünetekkel nagyjából haláláig biztosítani tudta az ország déli területeit a súlyosabb török csapásokkal szemben. Komolyabb török betörések csak a ritkán pusztították az ország belső területeit. Ezek egyike alkalmával, 1479-ben Kenyérmezőnél - a korszak legnagyobb török-magyar nyílt színi ütközetében - magyar győzelem született.

Igazi katonakirályként Mátyás egyéniségének egyik fontos eleme volt a személyesen vezetett hadjáratok nagy száma. Uralkodása harminckét esztendeje alatt huszonháromszor lépte át az országhatárt: Cseh- és Morvaország felé kilencszer - a török határon ötször -, osztrák tartományokba kilencszer, s ebből csupán háromszor békés, diplomáciai céllal. Megszerezte a cseh királyi címet, meghódította Morvaországot, Sziléziát. Bécs, Bécsújhely, Stájerország és Karintia ellen is hadba indult, de sikerei csak átmenetiek voltak.

Mivel második házasságából, Aragóniai Beatrixtól nem született gyermeke, élete utolsó éveiben megpróbálta (sikertelenül) házasságon kívül született fia, Corvin János számára biztosítani a trónt.

A Philostratus-corvina díszoldala
A Philostratus-corvina díszoldala

Mátyás király bőkezűen pártfogolta művészeteket és tudományt. Híres tudósokat és reneszánsz alkotókat hívott udvarába. Várakat, kastélyokat építtetett, s ezzel is elősegítette a reneszánsz építő- és díszítőművészet magyarországi fejlődését. Nevéhez fűződik 1465 után a pozsonyi egyetem alapítása (Academia Istropolitana), amely halála után feloszlott, s ugyancsak szerény előzményekre építve hozta létre és fejlesztette tudatosan a 15. századi Európa második legnagyobb könyvtárát, a Bibliotheca Corvinát (mintegy 2500 kötet). Legrégibb, keltezett kódexe 1464-es dátumot visel. E páratlan gyűjtemény nem sokkal halála után széthullott, legnagyobb része Buda török elfoglalása (1541) és visszavétele (1686) alkalmával semmisült meg, ma kb. 220 kötet létéről van tudomásunk.

Udvarában olyan ismert humanisták fordultak meg, mint Galeotto Marzio vagy Taddeo Ugoleto. A történetírás és irodalom területein is kiemelkedő nevek kapcsolódnak személyéhez, mecénási tevékenységéhez. A késő középkor történetírói közül Petrus Ransanus, illetőleg a korabeli ún. vándorhumanisták megtestesítője, a kora újkori magyar nemzeti történetírás egyik megalapozója, Antonio Bonfini részben hívására, részben aktív támogatásával működtek a budai udvarban. A korszak költői közül elég csupán a magyar irodalomtörténetben betöltött helye okán Janus Pannoniusra utalnunk. Széles körű műveltségét, Európa-szerte híres tudomány- és művészetpártolását, a Budára érkező külföldi értelmiségieket együttesen uralma hátterének szilárdítására, s annak idegen területeken való népszerűsítésére is felhasználta. Voltaképpen kortársai közül Mátyás az elsők között ismerte föl a politikai-kulturális propaganda fontosságát, s itt elég csupán az általa megbízott Bonfini Corvin-legendájára gondolnunk, amivel a hatalomba frissen bekerült Hunyadi-ház régiségét szándékozott igazolni.

A kolozsvári Mátyás szobor
A kolozsvári Mátyás szobor

Andrea Mantegna, a Mátyás korában élt híres padovai festő Mátyás-portréjának eredeti példánya a comói Musaeum Jovianumból az idők folyamán eltűnt. Ezt a papírra festett, később lenvászonra húzott olajképet Lord Rothermere ajándékozta 1930-ban Horthy Miklósnak, és a budai királyi palotában állították ki. A 20. században Mátyásról alkotott képnek ez a fent bemutatott kép szolgált mintául.

A magyar néphagyomány, amely egész legendafüzért font Mátyás alakja köré, a törökverő Hunyadi János fiát, mint jó és igazságos uralkodót őrizte meg emlékezetében. A magyar népmesék álruhás királya szembeszállva a gazdagokkal és hatalmasokkal, mindig a szegény, egyszerű embert segíti a boldoguláshoz. A valósághoz az is hozzátartozik, hogy bár Mátyás viselt dolgairól már életében több vidám történet forgott közszájon, a királyi udvarban élő humanista történetírók egyike sem jegyzett fel az álruhában igazságot osztó király legendájának alapot adó történetet.

Forrás: irisz.sulinet.hu.