KLEBELSBERG KUNÓ

„A magyar hazát ma elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg és teheti ismét naggyá." (1922)

„Egy nép csak azzal szerez jogot ahhoz a földhöz, amely a hazája, ha azt halhatatlan művekkel magához, nemzeti géniuszához kapcsolja. A haza földjére ontott véren kívül a művek és alkotások azok, amelyek révén a nemzet magát a haza földjével elválaszthatatlanul jegyzi el."

„Minden értékes nép szentnek tartja a haza földjét és szent az a munka is, amely magát az ország felületét, földrajzi szerkezetét gyökeresen átalakítja."

„A mi sebeinkre nincsen balzsam és nem fog rajtunk senki sem segíteni. Csak önmagunkon segíthetünk és csak egy eszközzel segíthetünk s ez az eszköz a munka."

„A hatalmas magyar hazafiságnak van egy nagy gyengéje s ez az, hogy számbelileg aránylag kicsiny az a réteg, amely ennek a nagy érzésnek az aktív hordozója."

„Minden bölcsesség csődje, ha az idősebb nemzedék az ifjabbnak nem tud más tanácsot adni, mint a kétségbeesést.

„Nincs ország, ahol több lenne a tehetség, mint éppen magyar földön, de egyúttal nincs ország, ahol a tehetség nehezebben tudna teljes kifejlődéshez jutni, mint éppen miközöttünk. Az idegen nemzetek négyzetre emelik kiválóságaikat, mi magyarok gyököt igyekszünk belőlük vonni. És többnyire jaj annak, aki bár csak egy arasszal is kimagaslik az átlagemberek közül."

„Egész történelmünk, a régmult és a félmult, egyaránt a mellett tanuskodik, hogy egyik legvégzetesebb hibánk a pártoskodás.




Gróf Klebelsberg Kunó (Magyarpécska, Arad megye, 1875. november 13. - Budapest, 1932. október 12.) magyar jogász, országgyűlési képviselő, művelődéspolitikus, vallás- és közoktatásügyi miniszter

A két világháború közötti időszak legnevesebb kultúr- és tudománypolitikusa, ki mint kultuszminiszter megszervezte a korszerű oktatási rendszert, felkarolta a természet- és műszaki tudományokat, s olyan erőteljes támogatást biztosított, hogy nemcsak utolértük,de némely területen meg is haladtuk az európai szintet.

Szobra a székesfehérvári ciszterci gimnázium előtt
Szobra a székesfehérvári ciszterci gimnázium előtt

Klebelsberg Kunó az Arad vármegyei Magyarpécskán született 1875-ben. A Klebelsberg grófi család ősei közül többen nevezetes szerepet játszottak a magyar történelem során, különösen a török háborúk idején. Klebelsberg János a párkányi és az érsekújvári csatákban tanúsított vitézségéért a XVII. században bárói címet kapott, Klebelsberg Ferencet pedig 1686-ban Buda visszafoglalásakor tanúsított hősiességéért grófi méltóságra emelték.

Édesapja tiroli hivatalnok, édesanyja dunántúli középnemesek leszármazottja. Még kisgyermek volt, mikor édesapját elveszítette, minek következtében a család Székesfehérvárra költözött. Ő a ciszterci rend iskolájában tanult, s ez az időszak egész későbbi életére hatást gyakorolt, ugyanis katolikus hite és erkölcsi elkötelezettsége mindvégig elkísérte. Az iskola lépcsőjén álló szobor melletti táblán egy szép gondolat olvasható életét meghatározó régi iskolai emlékéről. „Sokat gondolkodtam azon, mi a titka a cisztercita nevelés nagy sikereinek. Én ezt az erkölcsi erők fennmaradásának törvényében látom... Jó öreg tanáraink a fehérvári gimnáziumban megtanítottak bennünket erősen akarni, nyomatékosan cselekedni, a hazát szeretni, az Istent félni, és ezek az erkölcsi erők fennmaradtak és élnek bennünk tovább" Építész szeretett volna lenni, a családi hagyományok azonban katonai pályára kötelezték, így egyik utat sem választva, jogot tanult Budapesten, Berlinben és Münchenben. A Sorbonne-on államtudományokat hallgatott, valamint történelmet és közgazdaságtant is.

1919 februárjában Bethlen Istvánnal közösen megalakította a Nemzeti Egyesülés pártját. Végigjárta az állami hivatalok különböző fokozatait. Volt előadó, osztálytanácsos, 1910-től közigazgatási bíró, 1914-től közoktatásügyi államtitkár. 1917-től a Hadigondozó Hivatal elnöke, majd a miniszterelnökség politikai államtitkára posztot töltötte be, 1921-22 között pedig belügyminiszter volt.

„Soha irodalomra és tudományra - kultúrára - olyan szent feladat nem várt, mint ma, nemzetünknek ebben a lelki válságában. Megmutatni nemzeti múltunkban, nemzeti géniuszunkban az örök értékeket, ennek révén növelni az önbizalmat, az önbecsülést, figyelmeztetni a nemzeti hibákra, fejleszteni a nemzeti erényeket, saját értékének öntudatára ébreszteni a magyart: ez a szent feladat.” mondta 1920-ban Klebelsberg Kunó.

Síremléke a szegedi Fogadalmi templom kriptájában
Síremléke a szegedi Fogadalmi templom kriptájában

Neve akkor vált híressé, mikor 1922-1931 között vallás- és közoktatásügyi miniszterként tevékenykedett. „A demagógia ellen csak egy szérum van: a kultúra."- vallotta.

„Trianon lehántolta rólunk a nemzetiségi vidékeket, itt maradt a színmagyar Dunántúl és az Alföld - intézményektől üresen. Ezért kellenek ezrével az iskolák és sok száz kilométerével a közutak". Ennek érdekében széles körű iskolareformot dolgozott ki, minisztersége alatt megreformálták a polgári- és a leányiskolákat, létrehozták a reálgimnáziumok intézményét. A népoktatás fejlesztésére a birtokosok kötelezésével az Alföldön kiépíttette a tanyasi iskolák rendszerét. 1926-tól kezdődően három év alatt közel hatezer modern népiskolai tantermet, több mint kétezer tanítólakást építtetett, legnagyobb részt az Alföldön.

Többek között törvény írta elő, milyennek kell lennie az iskola épületének és berendezésének. Az iskolát az alföldi nádfedeles vályogházaknál tartósabbra kellett építeni, téglából, pala tetővel és nagy ablakokkal. Az iskolán kívüli népművelés fejlesztésére ezerötszáz népkönyvtárat, iskolai könyvtárat létesített és ötszáz óvodát is felállíttatott. A korabeli népiskolákban általában nemcsak gyerekek tanultak, hanem felnőtteknek is tartottak ott egészségvédelmi vagy gazdálkodási előadásokat. Sőt, mivel a tanyaközpontoknak gyakran nem volt pénzük saját templomot építtetni, az iskola annak a szerepét is ellátta, ezért állt harang és kereszt az iskola udvarán.

Nevéhez fűzhető továbbá a szegedi, a pécsi és az első világháború miatt félbemaradt debreceni egyetem, több főiskola és 21 klinika létrehozása, fejlesztése. Megreformálta az alap-, közép-, és felsőfokú iskolarendszert, 16 évre emelte a tankötelezettséget, nagy hangsúlyt fektetett a népegészségügyre és a tehetségkutatásra. Létrehozta a Collegium Hungaricumokat és az egyéb külföldi ösztöndíjak rendszerét, melyben a tudósutánpótlás biztosítását látta.

„Amint korábban csak a magyar művelődés megteremtése menthette meg a magyar nemzetet, akként nemzeti katasztrófáink után, ma is csak művelődésünk megőrzése és minden kicsinyességen felülemelkedő, nagyarányú, lendületes továbbfejlesztése tarthat életben bennünket." - így szólt a miniszteri hitvallása.

Felkarolta a természet- és műszaki tudományokat is. 1926-ban a József Műegyetemen országos kongresszust hívott össze, amelyen a természettudományok, orvosi, műszaki és mezőgazdasági tudományok kutatására készítettek munkaprogramot. Sikerült a közfigyelmet a természettudományok és a műszaki tudományok fejlesztésének fontosságára irányítania, ennek köszönhetők a korszak reálértelmiségének eredményei a vegy- és gyógyszeriparban valamint a villamossági és gépiparban. Személy szerint is jól ismerte az egyetemi tanárokat, kapcsolatban volt velük, tudta, min dolgoznak. Számon tudott tartani minden reményre jogosító fiatalt. Ő hívta haza az akkor külföldön tartózkodó - és hazatérni már nem szándékozó - Szent-Györgyi Albertet, akit aztán Szegeden egyetemi tanárrá nevezett ki.

Amikor a szegedi egyetem díszdoktorává avatták (1926), a következő szavakat intézte a professzori karhoz: „Az állam és a város csak épületeket, klinikákat, laboratóriumokat emelhet. Tudományos szellemet azonban ezekbe a külső keretekbe mi nem lehelhetünk bele. Ezt a tanári kar adja meg."

Megsokszorozta a hazai kutatói állások számát, kidolgozta a tudománypolitikai koncepciót és megvalósította a kultúrdiplomáciát. Az Akadémia támogatását és politikától való függetlenségét törvénnyel biztosította. 1926-ban létrehozta az Országos Természettudományi Tanácsot és a kutatók támogatására az Országos Természettudományi Alapot. A Széchenyi István Tudományos Társaság (1927) megalapításával az üzletvilág befolyásos embereit akarta kapcsolatba hozni tudósokkal, tudományos intézetekkel a kutatások fejlesztésének céljából. „A nagyvagyonú embernek vagyonából, a nagy munkaerejű embernek munkásságából sokat oda kell a köznek áldozni, különben nem sok jót remélhetünk." - mondotta.

'Klebelsberg tanterem' a Trianon múzeumban
'Klebelsberg tanterem' a Trianon múzeumban

Különös szeretettel foglalkozott Szeged városával és a szegedi egyetemmel. Az egyetem alapkövének 1926. október 5-én történt letétele egyben a gyermekklinika alapkövének letétele is, mi nagy esemény volt a város életében, ugyanis jelen voltak a társegyetemek, az Akadémia vezetői, Horthy kormányzó, József főherceg, Glattfelder Gyula, a Temesvárról elűzött csanádi megyés püspök is. Az alapító kalapácsütéseket Klebelsberg "Magyar tudás, magyar hatalom" mondat kíséretében tette meg. A szegedi egyetem feladatának szánta az Alföld súlyos problémáinak, a gyermekhalandóságnak, a kubikos-kérdés, az öntözés, a munkanélküliség orvoslását is. Ő álmodta meg és alakíttatta ki a Dóm-teret is, ahol elhelyezték az orvoskari elméleti intézeteket, a gyógyszerészeti kart, a természettudományi laboratóriumokat. Kolozsvár, Sopron, Szeged országgyűlési képviselője volt. Széles körű műveltsége rendkívüli munkaintenzitással párosult, kiváló munkatársakkal vette körül magát. A maga diktálta óriási munkatempó, az állandó szélsőséges támadások kikezdték egészségét, és alkotóereje teljében 1932-ben váratlanul, paratífusz fertőzésben halt meg. Kossuth búcsúztatása óta nem mozdult meg annyi ember, mint temetésekor. A szegedi Fogadalmi templom kriptájában nyert örök nyugodalmat.

Tudatos sportpolitikát és diplomáciát folytatott, ő alapította meg a Magyar Olimpiai Bizottságot, építtette fel a Nemzeti Sportuszodát. A Magyar Testnevelési Egyetem életre hívásának gondolata már a századfordulón felmerült, de megnyitása az ő minisztersége idejére esik. Támogatta a cserkészmozgalmat, a rendszeres iskolai testnevelési foglalkozások is a nevéhez fűződnek.

Klebelsberg a nemzeti kibontakozás - a trianoni Magyarország nemzetközi helyzetét és politikai adottságait tekintve - a társadalmi-politikai felemelkedést és a regionális középhatalmi státus kivívását egyetlen lehetőségben, a kulturális felemelkedésben látta. Keresztény-nemzeti alapról fakadó konzervatív reformjai egy erős, európai szintű, művelt polgári középosztály megteremtésére irányultak. Reformjainak kivitelezésében segítségére volt arisztokrata származása, közhivatalokban szerzett közigazgatási tapasztalata és rugalmassága, munkapárti múltja és összeköttetései, egyéni intellektuális ambíciói, valamint Bethlen István feltétlen bizalma.

Szobra Budapesten
Szobra Budapesten

1932. október 11-n halt meg Budapesten. Temetésén Kossuth Lajos gyászszertartása óta nem vett részt ennyi ember. A szegedi Fogadalmi Templomban nyugszik. Sírfeliratát Szalay József, a Dugonics Társaság elnöke fogalmazta: „Gondolattal, szóval, írással és alkotásokkal szolgálta hazáját és Szeged városát. Virulásuk felett virraszt a feltámadásig.”

2001. szeptember 21-én Budapesten a cisztercita rend Szent Imre temploma melletti téren avatták fel gróf Klebelsberg Kunó Tóth Kálmán által újjáalakított szobrát. A szobrot - melyet eredetileg Grantner Jenő alkotott - 1937-ben az akkori IV. ker.-i Eskü téren állították fel. A második világháború végén, majd az azt követő politikai indulat nyomán elpusztult - és ezért lebontották.

Szülővárosában álló szobrán Klebelsberg egy örök érvényű gondolata olvasható:

„Eszmények nélkül nem lehet élni,
illúziókban nem szabad élni!"