- Nyitóoldal
- Kalendárium
- Októberi jeles napok
- Klebelsberg Kunó
Klebelsberg Kunó
„A hatalmas magyar hazafiságnak van egy nagy gyengéje s ez az, hogy számbelileg aránylag kicsiny az a réteg, amely ennek a nagy érzésnek az aktív hordozója."
„Egy nép csak azzal szerez jogot ahhoz a földhöz, amely a hazája, ha azt halhatatlan művekkel magához, nemzeti géniuszához kapcsolja. A haza földjére ontott véren kívül a művek és alkotások azok, amelyek révén a nemzet magát a haza földjével elválaszthatatlanul jegyzi el."
„Minden értékes nép szentnek tartja a haza földjét és szent az a munka is, amely magát az ország felületét, földrajzi szerkezetét gyökeresen átalakítja."
„A mi sebeinkre nincsen balzsam és nem fog rajtunk senki sem segíteni. Csak önmagunkon segíthetünk és csak egy eszközzel segíthetünk s ez az eszköz a munka."
„Míg a közgazdasági és szociálpolitikában óriási összegeket kell mozgásba hozni, hogy számottevő eredményeket érhessünk el, addig a kultúrpolitikában aránylag kisebb pénzügyi erővel is nagy dolgokat lehet művelni."
„Ha nem sietünk a középosztály segítségére, lecsúszik, helyét újgazdagok foglalják el, kik nemzeti és kulturális hagyományok hiányában nem lesznek képesek az államfenntartó szerepre.”
„A magyar hazát ma elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg és teheti ismét naggyá." (1922)
„Minden bölcsesség csődje, ha az idősebb nemzedék az ifjabbnak nem tud más tanácsot adni, mint a kétségbeesést."
„Nincs ország, ahol több lenne a tehetség, mint éppen magyar földön, de egyúttal nincs ország, ahol a tehetség nehezebben tudna teljes kifejlődéshez jutni, mint éppen miközöttünk. Az idegen nemzetek négyzetre emelik kiválóságaikat, mi magyarok gyököt igyekszünk belőlük vonni. És többnyire jaj annak, aki bár csak egy arasszal is kimagaslik az átlagemberek közül."
„Egész történelmünk, a régmult és a félmult, egyaránt a mellett tanuskodik, hogy egyik legvégzetesebb hibánk a pártoskodás."
„Le kell fokozni a köztudatban a politikai szereplés jelentőségét. Ne a politizálás, hanem a közegészségügyi, kulturális, tudományos és irodalmi, közgazdasági és szociálpolitikai alkotás legyen az új nemzedék eszményképe.”
„Minden törekvése azt szolgálta, hogy a trianoni békeszerződés által szétszaggatott hazájában szellemi erőkkel pótolja azt a veszteséget, amelyet területében és lakosságszámában szenvedett Magyarország." (Friedrich Schmidt-Ott)
Gróf Klebelsberg Kunó (Magyarpécska, Arad megye, 1875. november 13. - Budapest, 1932. október 12.) magyar jogász, országgyűlési képviselő, művelődéspolitikus, vallás- és közoktatásügyi miniszter. Széchenyi óta a legnagyobb álmú és hatású konzervatív reformpolitikus, „szünet nélkül cipelte a téglákat a magyar kultúra házához." Történelmünk talán legválságosabb időszakában, kilátástalan gazdasági helyzetben mutatott kiutat a lelkileg is összetört nemzetnek: a kulturális építkezés, az oktatás, tudomány és egészségügy felvirágoztatásának útját. Megszervezte a korszerű oktatási rendszert, felkarolta a természet- és műszaki tudományokat, s olyan erőteljes támogatást biztosított, hogy nemcsak utolértük, de némely területen meg is haladtuk az európai szintet.
Klebelsberg Kunó az Arad vármegyei Magyarpécskán született 1875-ben. A Klebelsberg grófi család ősei közül többen nevezetes szerepet játszottak a magyar történelem során, különösen a török háborúk idején. Klebelsberg János a párkányi és az érsekújvári csatákban tanúsított vitézségéért a XVII. században bárói címet kapott, Klebelsberg Ferencet pedig 1686-ban Buda visszafoglalásakor tanúsított hősiességéért grófi méltóságra emelték.
Édesapja osztrák katonatiszt, édesanyja dunántúli középnemesek leszármazottja. Kisgyermekkorában elveszítette édesapját. A család Székesfehérvárra költözött. A ciszterci gimnáziumban tanult, s ez az időszak egész életére hatást gyakorolt, katolikus hite és erkölcsi elkötelezettsége mindvégig elkísérte. Az iskola lépcsőjén álló szobor melletti táblán olvasható az életét meghatározó gondolat: „Sokat gondolkodtam azon, mi a titka a cisztercita nevelés nagy sikereinek. Én ezt az erkölcsi erők fennmaradásának törvényében látom... Jó öreg tanáraink a fehérvári gimnáziumban megtanítottak bennünket erősen akarni, nyomatékosan cselekedni, a hazát szeretni, az Istent félni, és ezek az erkölcsi erők fennmaradtak és élnek bennünk tovább".
Építész szeretett volna lenni, a családi hagyományok azonban katonai pályára kötelezték, így egyik utat sem választva, jogot tanult Budapesten, Berlinben és Münchenben. A Sorbonne-on államtudományokat, történelmet és közgazdaságtant is hallgatott. 1898-ban a budapesti egyetem állam- és jogtudományi karán a politikai tudományok doktorává avatták.
A diploma megszerzése után állami szolgálatba lépett. 1898 és 1910 között előbb a miniszterelnökség munkatársa, majd osztályvezetője, 1910-től közigazgatási bíró volt. Tisza István második kormányában 1914 januárja és 1917 márciusa között a Vallás-és Közoktatásügyi Minisztérium államtitkára, majd 1917. márciustól júniusig a miniszterelnökség politikai államtitkára lett. 1917-1918-ban a Nemzeti Munkapárt képviselőjeként részt vett az Országgyűlés munkájában.
1919 februárjában Bethlen Istvánnal közösen megalakította a Nemzeti Egyesülés pártját. A Tanácsköztársaság idején a letartóztatás elől vidéken bujkált. 1920-tól a Keresztény Nemzeti Párt, 1922-től 1931-ig az Egységes Párt országgyűlési képviselője, 1921-22-ben a Bethlen-kormány belügyminisztere, 1922 júniusától vallás- és közoktatásügyi minisztere volt.
„Soha irodalomra és tudományra - kultúrára - olyan szent feladat nem várt, mint ma, nemzetünknek ebben a lelki válságában. Megmutatni nemzeti múltunkban, nemzeti géniuszunkban az örök értékeket, ennek révén növelni az önbizalmat, az önbecsülést, figyelmeztetni a nemzeti hibákra, fejleszteni a nemzeti erényeket, saját értékének öntudatára ébreszteni a magyart: ez a szent feladat.” mondta 1920-ban Klebelsberg Kunó.
Neve akkor vált országosan híressé, mikor 1922-1931 között vallás- és közoktatásügyi miniszterként tevékenykedett. „A demagógia ellen csak egy szérum van: a kultúra."- vallotta. Tárcáját kiemelten fontosnak tartotta: „...óriási felelősség van a mindenkori kultuszminiszteren, akinek húsz évre előre kell dolgoznia. Nekünk olyan nemzedéket kell ma felnevelnünk, amely húsz év múlva meg fogja állni a versenyt az akkori más nemzetek generációival.”
„Trianon lehántolta rólunk a nemzetiségi vidékeket, itt maradt a színmagyar Dunántúl és az Alföld - intézményektől üresen. Ezért kellenek ezrével az iskolák és sok száz kilométerével a közutak". Ennek érdekében széles körű iskolareformot dolgozott ki, minisztersége alatt megreformálták a polgári- és a leányiskolákat, létrehozták a reálgimnáziumok intézményét. A népoktatás fejlesztésére a birtokosok kötelezésével az Alföldön kiépíttette a tanyasi iskolák rendszerét. 1926-tól kezdődően három év alatt közel hatezer modern népiskolai tantermet, több mint kétezer tanítólakást építtetett, legnagyobb részt az Alföldön.
Hitvallását hűen tükrözi az alábbi történet: „A világtörténelem útján négy gépkocsi robog - jelentette ki 1928 májusában az országgyűlés alsóházában. - Az egyik gyorsítja az ütemet, de a három másik gépkocsi utána jön és már harsonajelt ad, mert kerülni akar. Erre a másik három gépkocsira az van írva: Románia, Szerbia és Csehország. Arra a kocsira pedig, amely gyorsít, az van írva: Magyarország. Kérdem t. Ház, akadhat-e jó hazafi, aki vállalja a felelősséget azért, hogy ez a három másik kocsi a világtörténelem végzetes országútján mellettünk elrobogjon és minket elhagyjon, porfelhőbe borítva bennünket. Ha ezt akarják, igen t. uraim, ehhez más kocsivezetőt keressenek, mert én egy kultúrpolitikai Nagymajténynak, Világosnak fegyverlerakó közoktatásügyi minisztere sohase leszek. Én nem hozhatom fel a magam védelmére Trianont. A politikai Trianonba be[le] kellett mennünk, de a kultúrpolitikai fegyverletétel önkéntes lenne.” Úgy vélte: „A trianoni béke következtében lefegyverzett Magyarországban a kultusztárca voltaképpen honvédelmi tárca is. Honvédelmi tárca olyan értelemben, hogy most elsősorban a szellem, a művelődés fegyvereivel kell védeni hazánkat, és ezekkel az eszközökkel kell mindig, újból és újból bebizonyítanunk a világ nemzetei előtt, hogy a magyar viszontagságos életének második ezer esztendejében is életképes, erős és hogy bántani nagy történelmi igazságtalanság."
Az ország megmaradásának és naggyá tételének egyetlen lehetőségét a művelődés fejlesztésében látta. „Lehet egy nemzetet szegénnyé, koldussá tenni, de ha a nemzetben lakozó szellemi és erkölcsi erőket megtartani és gyarapítani képesek vagyunk, akkor a nemzet nincs elveszve.” Konzervatív reformjaival egy erős, európai szintű, művelt polgári középosztály megteremtése és hatalomra juttatása volt a célja.
1930-ban ő volt a negyedik, aki elnyerte a Nemzeti Sport nagydíját. „Az első kormányférfi, aki felismerte a sport nemzetnevelő jelentőségét, alatta vált a sport a kultúrpolitika szerves részévé s neki köszönhetjük az esztendő legnevezetesebb tettét: a fedett uszoda felépítését” - szólt a méltatás.
Magyarországon először ő dolgozott ki tudománypolitikai koncepciót. A kutatások összehangolt fejlesztésére 1934-ben létrehozta az Országos Természettudományi Tanácsot, az anyagi támogatás biztosítására az Országos Természettudományi Alapot. A Széchenyi Tudományos Társaság 1927-es megalapításával az üzleti világ befolyásos embereit hozta kapcsolatba a tudósokkal.
Tízéves minisztersége alatt az egyetemes kultúrtörténetben is kiemelkedő programot valósított meg: 3 egyetemet, 21 klinikát, 3 főiskolát és több, mint 5.000 népiskolát építtetett fel; 1931-ben a nemzeti jövedelem 15 %(!) -át fordította kultúrára, oktatásra, tudományra. Szent istván-i léptékű ez az alkotás!
Kultúrpolitikájának alappillére a tudományok terjesztése, a népoktatás és népművelés volt. Óriási népiskola-építési programot hajtott végre az Alföldön, három év alatt 5784 tantermet és 2278 tanítói lakást építtetett. Az iskolán kívüli népművelés fejlesztésére 1555 népkönyvtárat, 1500 iskolakönyvtárat és 500 óvodát is felállíttatott. Ezzel párhuzamosan került sor a polgári iskolák és a középiskolák reformjára, a középiskolák tananyagának korszerűsítésére, a tankötelezettséget 16 éves korra emelte.
Többek között törvény írta elő, milyennek kell lennie az iskola épületének és berendezésének. Az iskolát az alföldi nádfedeles vályogházaknál tartósabbra kellett építeni, téglából, pala tetővel és nagy ablakokkal. Az iskolán kívüli népművelés fejlesztésére ezerötszáz népkönyvtárat, iskolai könyvtárat létesített és ötszáz óvodát is felállíttatott. A korabeli népiskolákban általában nemcsak gyerekek tanultak, hanem felnőtteknek is tartottak ott egészségvédelmi vagy gazdálkodási előadásokat. Sőt, mivel a tanyaközpontoknak gyakran nem volt pénzük saját templomot építtetni, az iskola annak a szerepét is ellátta, ezért állt harang és kereszt az iskola udvarán.
Nagy súlyt helyezett a Pozsonyról Pécsre költözött Erzsébet Tudományegyetem és a Kolozsvárról Szegedre telepített Ferenc József Tudományegyetem fejlesztésére. Nevéhez fűzhető az első világháború miatt félbemaradt debreceni Tisza István Tudományegyetem befejezése. Felépíttetett három főiskolát (Budapest, Szeged és Sopron) és 21 klinikát, valamint a Tihanyi Biológiai Intézetet..
Megreformálta az alap-, közép-, és felsőfokú iskolarendszert, 16 évre emelte a tankötelezettséget, nagy hangsúlyt fektetett a népegészségügyre és a tehetségkutatásra. Létrehozta a Collegium Hungaricumokat és az egyéb külföldi ösztöndíjak rendszerét, melyben a tudósutánpótlás biztosítását látta. 1924-ben Bécsben és Berlinben, 1927-ben Rómában, Párizsban és Zürichben nyílt ilyen intézmény.
A Széchenyi Tudományos Társaság 1927-es megalapításával az üzleti világ befolyásos embereit hozta kapcsolatba a tudósokkal.
„Amint korábban csak a magyar művelődés megteremtése menthette meg a magyar nemzetet, akként nemzeti katasztrófáink után, ma is csak művelődésünk megőrzése és minden kicsinyességen felülemelkedő, nagyarányú, lendületes továbbfejlesztése tarthat életben bennünket." - így szólt a miniszteri hitvallása.
„Mert miből fakadt mindaz, amit tettem? Egy politikai alapmeggyőződésből, abból, hogy mostani helyzetünk javulását, sorsunk jobbra fordulását csak attól várhatjuk, hogy művelődési téren fajsúlyosabbak leszünk, s hogy ezt a világ irányadó nemzetei elismerjék... Lehetséges egy másik alternatíva is, amelyre a magyar nemzet nem is mer gondolni, az, hogy kitörölnek bennünket az önálló nemzetek sorából. Ha kultúrfölényünket elveszítjük, ez be is fog következni. Ez adta meg nekem a kétségbeesés elszántságát, hogy küzdjek azért, hogy a nemzet minél szélesebb rétegeit hassa át az a végzetszerű meggyőződés, hogy lenni és művelődni, vagy nem lenni; ez nálunk teljesen egyértelmű! Meggyőződéses embert el lehet pusztítani, de meggyőződésétől eltávolítani nem lehet!”
Felkarolta a természet- és műszaki tudományokat is. 1926-ban a József Műegyetemen országos kongresszust hívott össze, amelyen a természettudományok, orvosi, műszaki és mezőgazdasági tudományok kutatására készítettek munkaprogramot. Sikerült a közfigyelmet a természettudományok és a műszaki tudományok fejlesztésének fontosságára irányítania, ennek köszönhetők a korszak reálértelmiségének eredményei a vegy- és gyógyszeriparban valamint a villamossági és gépiparban. Személy szerint is jól ismerte az egyetemi tanárokat, kapcsolatban volt velük, tudta, min dolgoznak. Számon tudott tartani minden reményre jogosító fiatalt. Ő hívta haza az akkor külföldön tartózkodó - és hazatérni már nem szándékozó - Szent-Györgyi Albertet, akit aztán Szegeden egyetemi tanárrá nevezett ki.
Kiemelt figyelmet fordított a népegészségügyre, az egészségügy legégetőbb feladatának a gyermekhalandóság csökkentését és a gyermekbetegségek elleni harcot tartotta. Törvénnyel szabályozta a tehetséges falusi gyermekek felkutatását. Ő valósította meg először hazánkban a tudatos sportpolitikát és -diplomáciát, megépíttette a margitszigeti Nemzeti Sportuszodát.
Amikor a szegedi egyetem díszdoktorává avatták (1926), a következő szavakat intézte a professzori karhoz: „Az állam és a város csak épületeket, klinikákat, laboratóriumokat emelhet. Tudományos szellemet azonban ezekbe a külső keretekbe mi nem lehelhetünk bele. Ezt a tanári kar adja meg."
Megsokszorozta a hazai kutatói állások számát, kidolgozta a tudománypolitikai koncepciót és megvalósította a kultúrdiplomáciát. Az Akadémia támogatását és politikától való függetlenségét törvénnyel biztosította. 1926-ban létrehozta az Országos Természettudományi Tanácsot és a kutatók támogatására az Országos Természettudományi Alapot. A Széchenyi István Tudományos Társaság (1927) megalapításával az üzletvilág befolyásos embereit akarta kapcsolatba hozni tudósokkal, tudományos intézetekkel a kutatások fejlesztésének céljából. „A nagyvagyonú embernek vagyonából, a nagy munkaerejű embernek munkásságából sokat oda kell a köznek áldozni, különben nem sok jót remélhetünk." - mondotta.
Különös szeretettel foglalkozott Szeged városával és a szegedi egyetemmel. Az egyetem alapkövének 1926. október 5-én történt letétele egyben a gyermekklinika alapkövének letétele is, mi nagy esemény volt a város életében, ugyanis jelen voltak a társegyetemek, az Akadémia vezetői, Horthy kormányzó, József főherceg, Glattfelder Gyula, a Temesvárról elűzött csanádi megyés püspök is. Az alapító kalapácsütéseket Klebelsberg "Magyar tudás, magyar hatalom" mondat kíséretében tette meg. A szegedi egyetem feladatának szánta az Alföld súlyos problémáinak, a gyermekhalandóságnak, a kubikos-kérdés, az öntözés, a munkanélküliség orvoslását is. Ő álmodta meg és alakíttatta ki a Dóm-teret is, ahol elhelyezték az orvoskari elméleti intézeteket, a gyógyszerészeti kart, a természettudományi laboratóriumokat. Kolozsvár, Sopron, Szeged országgyűlési képviselője volt. Széles körű műveltsége rendkívüli munkaintenzitással párosult, kiváló munkatársakkal vette körül magát. A maga diktálta óriási munkatempó, az állandó szélsőséges támadások kikezdték egészségét, és alkotóereje teljében 1932-ben váratlanul, paratífusz fertőzésben halt meg. Kossuth búcsúztatása óta nem mozdult meg annyi ember, mint temetésekor. A szegedi Fogadalmi templom kriptájában nyert örök nyugodalmat.
Tudatos sportpolitikát és diplomáciát folytatott, ő alapította meg a Magyar Olimpiai Bizottságot, építtette fel a Nemzeti Sportuszodát. A Magyar Testnevelési Egyetem életre hívásának gondolata már a századfordulón felmerült, de megnyitása az ő minisztersége idejére esik. Támogatta a cserkészmozgalmat, a rendszeres iskolai testnevelési foglalkozások is a nevéhez fűződnek.
Klebelsberg a nemzeti kibontakozás - a trianoni Magyarország nemzetközi helyzetét és politikai adottságait tekintve - a társadalmi-politikai felemelkedést és a regionális középhatalmi státus kivívását egyetlen lehetőségben, a kulturális felemelkedésben látta. Keresztény-nemzeti alapról fakadó konzervatív reformjai egy erős, európai szintű, művelt polgári középosztály megteremtésére irányultak. Reformjainak kivitelezésében segítségére volt arisztokrata származása, közhivatalokban szerzett közigazgatási tapasztalata és rugalmassága, munkapárti múltja és összeköttetései, egyéni intellektuális ambíciói, valamint Bethlen István feltétlen bizalma.
1932. október 11-én szívelégtelenség miatt Budapesten meghalt. A Nemzeti Múzeumban ravatalozták fel, majd innen Szegedre vitték, az ottani Fogadalmi templomban helyezték örök nyugalomra. Kossuth gyászszertartása óta nem vett részt ennyi ember temetésen, mint az övén. A dómban 1935-ben elkészült jelképes sírja fölötti sírfeliratát Szalay József, a Dugonics Társaság elnöke fogalmazta: „Gondolattal, szóval, írással és alkotásokkal szolgálta hazáját és Szeged városát. Virulásuk felett virraszt a feltámadásig.”
Az Országgyűlés alsóházi ülésén, a házelnök Almásy László így méltatta Klebelsberg érdemeit: „A kultúra tiszta magasságaira irányzott tekintetével, nemzetét a gyász és tespedés helyett a magyar élni akarás törhetetlen őserejével az újjászületés gondolata felé vezette. Reformgondolata Széchenyi eszmevilágában gyökerezett, aki tudományos életünk és közművelődésünk fejlesztésében jelölte ki nemzetünk fennmaradásának és a civilizált világ közösségében hivatásához méltó érvényesülésének leghathatósabb biztosítékát. Nemes idealizmussal hitt nemzetünk történelmi elhivatottságában és messze jövendőbe tekintő szeme tisztán látta, hogy a nemzet előkészítése a fennmaradásért folytatott küzdelemben iskolamesterre vár.”
A Pesti Napló így méltatta halála után: Élt „ötvenhét évet, dolgozott egy évszázadnyit…" Halála után valóságos kultusza volt, de a 45 után részben elítélték, részben elhallgatták. Szellemi rehabilitációja csak a rendszerváltás után valósult meg. Emlékére több díjat is alapítottak, nevét viseli több iskola, egy budapesti kulturális központ, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, valamint 2011 óta a Szegedi Tudományegyetem könyvtára is.
1922-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti, 1924-től igazgató tagja volt. 1930-ban az elsők között kapta meg a Horthy Miklós kormányzó által alapított Corvin-láncot.
2001. szeptember 21-én Budapesten a cisztercita rend Szent Imre temploma melletti téren avatták fel gróf Klebelsberg Kunó Tóth Kálmán által újjáalakított szobrát. Az eredetileg Grantner Jenő készítette szobrot 1937-ben az akkori IV. kerületi Eskü téren állították fel. A második világháború végén, majd az azt követő politikai indulat nyomán elpusztult - ezért lebontották.
Szülővárosában álló szobrán Klebelsberg egy örök érvényű gondolata olvasható:
„Eszmények nélkül nem lehet élni,
illúziókban nem szabad élni!"
Pesthidegkúti otthona a főváros II. kerületében a 2017-es felújítás után a politikus életművét bemutató emlékhelyként, valamint vendégházként működik.