Magyar feltalálók napja

„...Az emberi kultúra hősei nem nyugodt évszázadok kényelmes jólétében születtek, nem akkor volt rájuk szükség. Lángelmék tér és idő szűk tartományaiban virulhattak ki, amikor baj volt: amikor nem működött tovább az évszázados recept.

Hazánkban aligha volt valaha is változóbb az időjárás, mint a századelőn, mikor pár éven belül császárság és köztársaság, parlamentarizmus és diktatúra, feudalizmus és ipari forradalom, dzsentri bürokrácia és általános közoktatás, imperialista hadüzenet és idegen megszálló csapatok bevonulása követte egymást szédítő kavargásban.

A XX. század kezdetén, változó égbolt alatt támadt a magyar tudománynak az a nagy generációja, amelyik maradandóbb nyomot hagyott az emberiség arculatán, mint Brezsnyev vagy Nixon; amelyért hazánkat tisztelni tanulta a világ Los Angelestől Taejonig..." (Marx György)

„Egy találmány születésének pillanata sohasem véletlen; az emberek mindig csak azt találják fel, amire szükségük van, és azt mindig fel is találják.” (Szerb Antal)

A világ számos országában évtizedek óta rendeznek a feltalálók tiszteletére nemzeti emléknapot. Ezek mintájára alakult ki a magyar feltalálók napja. Az 1989-ben megalapított Magyar Feltalálók Egyesületének (MAFE) 20. évfordulója alkalmából a jubiláló szervezet kezdeményezésére 2009. június 13-án ünnepelték legelőször.

A választás azért esett erre a napra, mert az első Budapesten született magyar Nobel-díjas, Szent-Györgyi Albert biokémikus 1941-ben ezen a napon jelentette be „Eljárás jól eltartható, nagy C-vitamintartalmú készítmények előállítására” című találmányát. A Magyar Szabadalmi Bíróság 133 789. számon 1947-ben szabadalmat adott. Ez a magyar szabadalom indította el e létfontos vitaminnak a gyógyszerré válását, ami később világhírnevet szerzett hazájának. Nincs ezen kívül még egy magyar szabadalom, amely ekkora hatású lett volna az innováció terén.

Másodszor 2010. június 13-án ünnepelték a napot. Ez a dátum is kapcsolódik a világhírű feltalálóhoz; éppen a 70. évfordulója volt, hogy a Nóbel díjjal járó rendkívül értékes érme 1940-ben a Magyar Nemzeti Múzeum kincstárába került.

„Nekünk magyaroknak az a legfőbb bajunk a világban, hogy rólunk mást alig tudnak, mint hogy militaristák vagyunk és hogy itt terem a csikós, a csárda, a betyár és a gulyás. Ezen nincs sok tisztelni vagy megbecsülni való...” - írta Szent-Györgyi Albert nyílt levelében több mint fél évszázada, és azt tartotta kívánatosnak, ha minden erőnket az „alkotó, építő munkára fordítjuk és a kultúra terén próbálunk erősek lenni."

Mi magyarok méltán büszkék lehetünk feltalálóinkra, ezért ne csak ezen az egy napon emlékezzünk meg róluk, hanem akkor is jussanak eszünkbe, amikor a mindennapi használat során segítségünkre vannak.

Számos olyan magyar találmány született, amely megváltoztatta a világot. A teljesség igénye nélkül Szent-Györgyi Albert mellett olyan neves tudósokra emlékezünk, mint Bánki Donátra, korának egyik legnagyobb gépészmérnökére, Csonka Jánosra, a magyar technikatörténet kiemelkedő alakjára, Eötvös Lórándra, a torziós inga egyik feltalálójára és tökéletesítőjére, Ganz Ábrahámra, a vasöntőmesterre, a magyar nehézipar egyik megteremtőjére, Irinyi Jánosra, a zajtalanul gyúló foszforos gyufa feltalálójára, Jedlik Ányosra, a dinamó feltalálójára, Kandó Kálmánra, akinek neve elválaszthatatlan a vasúti villamos vontatás történetétől, Neumann Jánosra, a „számítógép atyjára", Richter Gedeonra, a modern hazai gyógyszeripar megteremtőjére, vagy éppen a bűvös kocka feltalálójára, Rubik Ernőre.

Befejezésül egy gondolat Eötvös Lorándtól: „Az államférfi, ki egy nemzet sorsát viszontagságok között jóra vezérli, a költő, ki dalával majd vigasztalja, majd önfeláldozó tettekre lelkesíti, a történetíró, ki neki múltjáról beszél és az alkotó művész, ki dicsőségének szobrot emel, mind-mind közelebb állnak a nemzet szívéhez és inkább számíthatnak elismerésére, mint a tudós, ki reá közvetlenül nem hat, kinek hazafiságát különös tettekben kimutatni legtöbbnyire még alkalma sincs, és aki, ha búvárkodása közben gyöngyöt talál, még azzal is nem kizárólag csak az Ő, hanem az egész világnak szellemi kincsét gazdagítja.”