Eötvös Loránd

Eötvös Loránd 1889-es portréja Morelli Gusztáv metszetén
Eötvös Loránd 1889-es portréja Morelli Gusztáv metszetén

„Csak az az igazi tudomány, amely világra szól, s ezért, ha igazi tudósok és - amint kell - jó magyarok akarunk lenni, úgy a tudomány zászlóját olyan magasra kell emelnünk, hogy azt határainkon túl is meglássák, és megadhassák neki az illő tiszteletet. Ez a mi eszményképünk.”

„A titok honában többre megy a költő, mint a természettudós."

„Tanuljunk egymástól, hogy minél jobban taníthassunk."

„Az igazi természettudós (...) örömet talál magában a kutatásban s azokban az eredményekben, melyeket az emberiség anyagi jólétének előmozdítására értékesít."

„Múlékony életünkben arra törekszünk, hogy valami maradandót alkossunk."

„Változatlanul és mozdulatlanul semmi sem marad ezen a világon."

Vásárosnaményi báró Eötvös Loránd Ágoston (Buda, Svábhegy, 1848. július 27. - Budapest, Józsefváros, 1919. április 8.) magyar fizikus. Egyetemi tanár, vallás- és közoktatási miniszter, akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke 1889-től 1905-ig, a Mathematikai és Fizikai Társulat alapító elnöke, hegymászó.

Az Eötvös család címere
Az Eötvös család címere

Eötvös Loránd, a torziós inga egyik feltalálója és tökéletesítője 1848. július 27-én, a magyar forradalom és szabadságharc évében Budán, a Svábhegyen látta meg a napvilágot. Atyja, báró Eötvös József, elszegényedett arisztokrata család sarja, aki mint író és nagytekintélyű politikus a reformmozgalom egyik irányítója és élharcosa volt. Édesanyja barkóczi Rosty Ágnes (1825-1913), keresztszülei Trefort Ágoston és Rosty Ilona.

Tanulmányai

Tanulmányait otthon családi körben magántanulóként kezdte. Nevelői között olyan ismert embereket találhatunk, mint Keleti Gusztáv festőművész, Vécsey Tamás egyetemi jogtanár csiszolgatta rajztehetségét, illetve elméjét. Középiskolai tanulmányait a piaristák pesti gimnáziumában végezte, ahol 1865-ben érettségizett.

Eötvös Loránd atyjától nemcsak a nemzet iránti mély elkötelezettségét, a közélet iránti fogékonyságát és a kötelességtudást örökölte, hanem költői tehetségét is. Gyermekkorától fiatal felnőtt koráig verselt, mintegy 70 költeménye maradt fenn.

A kor szellemének megfelelően arisztokrata származású kortársaihoz hasonlóan apja politikai, jogi pályára szánta, így az egyetemen jogi és államtudományi tanulmányokat folytatott. Az ifjú Eötvöst azonban nem kötötték le jogi tanulmányai, ezért mindig szakított időt magának, hogy természettudományi előadásokra is eljárjon. A természettudományok iránti érdeklődése már a gimnáziumban is nyilvánvaló volt. Édesapja felismerve a tárgy iránti érdeklődését számos természettudományos könyvet ajándékozott neki, illetve megbízásából több kiváló elmétől szerezhetett magán úton ismereteket. Kezdetben Kernel József Sándor tanította ásvány- és kőzettanra, majd Than Károly laboratóriumában dolgozott, ahol a kémia alapjaival ismerkedett meg. Matematikai ismereteit Petzval Ottó segítségével mélyítette 1864 és 65-ben.

a híres Eötvös-féle torziós inga
a híres Eötvös-féle torziós inga

Ennek ellenére befejezte jogi tanulmányait, de továbbra is leghőbb vágya, hogy „külföldi egyetemen, jó tanárok vezetése alatt" ismerkedhessen meg a természet világával és az abban ható erők játékával. 1867-ben atyai jóváhagyással véglegesen a természettudományok mellett döntött és Than Károly javaslatára Heidelbergbe utazott, ahol az egyetemen Kirchhoff, Bunsen és Helmholtz tanítványa lett. Elsősorban fizikát, matematikát és kémiát tanult, majd egy félévet a königsbergi egyetemen töltött, de az ottani előadásokat túlságosan elvontnak tartva visszatért Heidelbergbe. A kalandvágyó Eötvös 1869-ben csatlakozni kívánt Petermann német földrajztudós Spitzbergákra induló expedíciójához, de apja kérésére lemondott utazási terveiről.

1870 július 8-án tette le a doktorátust (természettanból mint fő tárgyból, matematika és kémia tárgyakból mint melléktárgyakból) Kirchoff, Königsberg, és Bunsen előtt summa cum laude minősítéssel. (Rajta kívül e fokozatot ebben az évben csupán egyetlen tanuló kapta meg, ő is magyar volt, a győri származású König Gyula) Hazaérkezve önálló kutatásba kezdett.

1871. februárjában meghalt atyja, Eötvös József „a legjobb és legigazibb barát". Halálos ágyán is óva intette fiát, hogy boldog csak akkor lehet, ha tudós marad és nem avatkozik a politikába.

Egyetemi munkássága

Apja halála után megpályázta a pesti egyetem elméleti fizikai tanszékén meghirdetett tanársegédi állást, melyet meg is kapott. A korabeli társadalmi viszonyokra és nézetekre jellemző, hogy bemutatkozó előadásán a hallgatóság nagyobb részét az az érdeklődés vitte a terembe, hogy lássák a tudós bárót, aki az egyetemen előadást tart.

Karrierje viharos sebességgel emelkedett felfelé. Huszonhárom éves korában egyetemi magántanár, 24 évesen rendes egyetemi tanár, 25 évesen akadémiai levelező tag, 32 évesen tanszékvezető egyetemi tanár, 35 évesen akadémiai rendes tag, 41 évesen az Akadémia elnöke, 43 évesen az egyetem rektora, 46 évesen vallás és közoktatásügyi miniszter volt.

Körmendi Frim Jenő kettős domborműve Szegeden
Körmendi Frim Jenő kettős domborműve Szegeden

Tanársegédi működése után 1872-ben a király az elméleti fizikai tanszéken nyilvános rendes tanárrá nevezte ki. 1874-ben jogot kapott rá, hogy az egyetem fizika-mechanika tanszékén Jedlik Ányos mellett kísérleti fizikából is előadásokat tarthasson. Jedlik nagy hatással volt Eötvösre. 1878-ban - Jedlik Ányosnak, a dinamó feltalálójának nyugalomba vonulása után - a kísérleti fizika professzora lett és megbízást kapott az elméleti és kísérleti fizikai tanszék egyesítése révén létrejött fizikai intézet igazgatói teendőinek ellátására.

Tevékenységét a Tudományos Akadémia is elismerte. 25 éves, amikor 1873-ban levelező, majd 1883-ban rendes tagja lett az akadémiának. Székfoglaló értekezését az „Adatok az elektrosztatika elméletéhez " címmel tartotta. 1889-ben megválasztották az Akadémia elnökévé, mely tisztséget aztán 16 éven át megszakítás nélkül töltött be.

1881-ben Magyarország hivatalos képviselője volt az I. Nemzetközi Villamossági Kongresszuson Párizsban. Itt tartózkodása alatt tanulmányozhatta a francia oktatásügyet is. Ennek kapcsán fogalmazódott meg benne a gondolat a párizsi École Normale Supérieure mintájára a majdani Eötvös Kollégium létrehozására.

1891-ben rektori székfoglalóján az egyetem feladatát így határozta meg: „Tudományos az iskola, tudományos a tanítás ott, de csakis ott, ahol tudósok tanítanak. Hozzátehetem, hogy tudósnak nem a sokat tudót, hanem a tudomány kutatóját nevezem... A gondolkodásban önállóságot csak az olyan tanár tanítása adhat, aki maga önállóan gondolkodik, s éppen ez az önállóság az, ami a legszükségesebb a tudósnak, mint a gyakorlat emberének."

„A történészek feljegyezték, hogy Eötvös báró oktatási sikerei nyomán robbanásszerűen megnőtt a zsenik száma. Ilyen nevezetességek, mint a fizikus Teller Ede, Wigner Jenő, Szilárd Leó és a matematikus Neumann János mind-mind az Eötvös-korszakban Budapestről indultak. A XX. század kezdetén olyan mértékben termelte Magyarország a természettudósokat és matematikusokat, hogy sok - egyébként higgadt megfigyelő - azt hitte, hogy Budapestet Marslakók szállták meg, azért, hogy mindenhova beszivárogjanak és elfoglalják bolygónkat." - olvashatjuk Leon Lederman fizikatörténet-író értékelését Eötvös rendkívül sikeres oktatói tevékenységéről.

A műszer első kipróbálása 1891 tavaszán, a Celldömölk melletti Ság hegyen
A műszer első kipróbálása 1891 tavaszán, a Celldömölk melletti Ság hegyen

1900-ban a Párizsi Világkiállításon az Eötvös ingáért a tervező Eötvös Lorándot és a kivitelező Süss Nándort nagydíjjal, aranyéremmel tüntették ki. (A világhírű Eötvös ingák Süss Nándor mechanikai műhelyében, a későbbi Magyar Optikai Művek területén készültek)

Közéleti tisztségei közül feltétlenül megemlítendő, hogy 1894-ben rövid 7 hónapon keresztül vallás- és közoktatásügyi miniszter volt Wekerle Sándor és Bánffy Dezső kormányaiban. A bársonyszék birtokosaként négyszáz új népiskolát hozott létre, nagy mértékben emelte a tanítók jutalmazására szánt összeget. A tanárképzés megjavítására elévülhetetlen érdemeket szerzett a báró Eötvös József Collegium létrehozásával. Az 1895-ben alapított kollégium a nehéz anyagi helyzetű tehetséges hallgatók felkarolását tűzte ki céljául és később olyan géniuszokat indított el a tudományos pályán, mint Kodály Zoltán vagy Szekfű Gyula. Rövid politikai karrierjéhez hozzátartozik, hogy 51 napig, 1894 október 3-tól december 19-ig körmendi képviselő is volt.

1875-ben házasodott meg, a szombathelyi születésű Horvát Gizellát, Horvát Boldizsárnak, az Andrássy-kormány igazságügy-miniszterének nagy műveltségű lányát vette feleségül. Házasságukból három lány született, de csak kettő érte meg a felnőtt kort. Az elsőszülött, Jolán 2 évesen távozott az élők sorából.

báró Eötvös Lóránd Menedékház
báró Eötvös Lóránd Menedékház

Eötvös Loránd szerény, a háttérben meghúzódó tudós volt, nem szerette a zajos ünnepléseket, nem vágyott sem erkölcsi sem anyagi elismerésekre. Ennek ellenére tudományos eredményeiért és tudományszervező tevékenységéért számos hazai és külföldi elismerésben és kitüntetésben volt része. Csak a legfontosabbakat említve: a francia kormány a Becsületrenddel, a magyar király a Ferenc József renddel, a szerb király a Szent Száva renddel tüntette ki. A berlini Porosz Királyi Tudományos Akadémia kültagjává választotta. A krakkói Jagello Egyetem és a krisztinániai (osloi) Norvég Királyi Frederik Egyetem tiszteletbeli doktorává avatta. Ezeken kívül élete során még számos kisebb- nagyobb kitüntetésben részesült, különböző tudományos és társadalmi egyesületeknek elnöke vagy vezetőségi tagja.

Sportember

Eötvös kiegyensúlyozott egyéniség volt. Az intenzív szellemi munka mellett mindig talált időt a kikapcsolódásra, sportolásra. Rendszeresen lovagolt, 12 kilométerre levő házából rendszeresen lóháton járt be egyetemi előadásait megtartani. Neves természetjáró és hegymászó volt. A hazai turistamozgalomba is bekapcsolódott. Nyolc éven át volt az elnöke az akkor alakult Magyar Turista Egyesületnek.

Nyaranta kerékpározott és szenvedélyes sziklamászó volt. Alig tizennyolc éves, amikor megmászta Európa második legmagasabb csúcsát, a 4638 m magas Monte Rosa-t. A hegymászás klasszikus korában nem maradt le a legjobb német és osztrák hegymászók mögött. Mint szenvedélyes fényképész, alpesi túráiról fényképfelvételek százait készítette. Idősebb korában lányai is elkísérték túráira, akik szintén szenvedélyes alpinistává váltak.

Eötvös Loránd mellszobra az Eötvös Loránd Tudományegyetem
Eötvös Loránd mellszobra az Eötvös Loránd Tudományegyetem

Hegymászó teljesítményei Dél-Tirolban annyira ismertté tették a "magyar professzor" nevét, hogy 1902-ben az egyik 2837 m magas csúcsot róla nevezték el Cima di Eötvösnek, azaz Eötvös csúcsnak. Baráti társaságban gyakran emlegette tréfásan, hogy büszkébb hegymászó sikereire, mint a torziós inga felfedezésére. Mint a Magyar Turista Egyesület elnöke, hosszú éveken át sokat tett a magyar természetjárás fejlesztése és népszerűsítése érdekében. Róla nevezték el a védett sporttörténeti emlékű dobogókői turistaházat, amely első volt a főváros környékén.

Elméleti munkássága

Jelentős elméleti munkássága során maga tűzte ki kutatási céljait. Az anyagi részecskék között működő három erő: a kapilláris, a nehézségi és a földmágneses erő képezte kutatásainak tárgyát. E három erő annyira természetes, megnyilvánulásai annyira közismertek, hogy még a legnagyobb tudósok is elmentek mellettük anélkül, hogy valami új, megoldandó problémát ismertek volna föl bennük. Eötvös éles, analizáló szellemének kellett jönnie, hogy új felismerések szülessenek.

Megalkotta az ún. Eötvös-szabályt, mely szerint a tiszta folyadékok felületi feszültsége és a hőmérséklet változása között összefüggés van. Mozgó testek súlyának változásával foglalkozó törvényét Eötvös-hatásnak nevezték el. Kimutatta a súlyos és tehetetlen tömeg azonosságát, amivel - tudta és szándéka nélkül ugyan - alapot adott Einstein általános relativitás-elméletéhez.

Bányai József térplasztikája<br/>'MÚLÉKONY ÉLETÜNKBEN ARRA TÖREKSZÜNK, HOGY VALAMI MARADANDÓT ALKOSSUNK'
Bányai József térplasztikája
'MÚLÉKONY ÉLETÜNKBEN ARRA TÖREKSZÜNK, HOGY VALAMI MARADANDÓT ALKOSSUNK'

Gravitációs vizsgálatai során megszerkesztette a róla elnevezett Eötvös-ingát, melynek gyakorlati alkalmazása során következtetni lehet a föld mélyének titkaira a nehézségi erő változásaiból. A gravitációt, a föld vonzóerejét a tudományos világ már régen ismerte, azt azonban nem tudta, hogy a földön levő tárgyakra nemcsak maga a föld, hanem a rajta lévő másfajta kisebb-nagyobb tárgyak és dolgok is gyakorolnak vonzóerőt. Ez az úgynevezett tömegvonzás olyan kicsi, hogy Eötvösig nem is igen tudták lemérni.

Már Coulomb (1785) és Cavendish (1794) használtak torziós ingát, de Eötvös kezében körültekintése, gondossága, fizikai érzéke révén a sok hibaforrás kiküszöbölésével egy új eszköz vált belőle. Eötvös más eljárással és más anyagból készítette a torziós szálat, és másképp helyezte el az inga két végén a súlyokat. Így vált az Eötvös-inga alkalmassá a föld alatti nagyobb tömegű, a környezet sűrűségétől eltérő anyagok kimutatására a tömegvonzás mérése alapján. Maga Eötvös így mutatta be az ingát: „Egyszerű egyenes vessző az az eszköz, melyet én használtam, végein különösen megterhelve és fémtokba zárva, hogy ne zavarja se a levegő háborgása, se a hideg és meleg váltakozása. E vesszőre minden tömeg a közelben és a távolban kifejti irányító hatását, de a drót, melyre fel van függesztve, e hatásnak ellenáll és ellenállva megcsavarodik, e csavarodásával a reá ható erőknek biztos mértéket adván. A Coulomb-féle mérleg különös alakban, annyi az egész. Egyszerű, mint Hamlet fuvolája, csak játszani kell tudni rajta, és miként abból a zenész gyönyörködtető változásokat tud kicsalni, úgy ebből a fizikus, a maga nem kisebb gyönyörűségére, kiolvashatja a nehézségnek legfinomabb változásait. Ily módon a földkéreg oly mélységeibe pillanthatunk be, ahová szemünk nem hatolhat és fúróink el nem érnek."

A History Teaching Physics nemzetközi konferencia (1994) tiszteletére Eötvöst és Einsteint ábrázoló rézkarc
A History Teaching Physics nemzetközi konferencia (1994) tiszteletére Eötvöst és Einsteint ábrázoló rézkarc

Az Eötvös-inga alkalmas volt arra, hogy a föld alatti nagyobb tömegű, a környezet sűrűségétől eltérő anyagokat kimutasson a tömegvonzás mérése alapján. Nem az olajat mutatta ki, hanem azokat a geológiai jelenségeket, melyek közelében olajlelőhelyek valószínűsíthetők. (Főleg olyan föld alatti sóhegyeket, melyek alatt gyakran olaj található.) Az 1920-as években már világszerte alkalmazták gravitációs mérésekre, tehát közvetlen olajkutatásra. Az I. világháború után két évtizeden át az Eötvös-inga az olajkutatás nélkülözhetetlen eszköze volt. Olajlelőhelyek százait fedezték fel vele a világon, ami több milliárd hordó olajat jelentett. Ezzel az ingával fedezték fel a lispei, illetve a nagylengyeli olajmezőt hazánkban. Az inga hatalmas gazdasági sikerét Eötvös nem érte meg.

Magyarországon 65 Eötvös-ingát készítettek és adtak el külföldi megrendelésre. Eötvös tudományszeretetre hivatkozva nem szabadalmaztatta az ingát, így külföldön is több száz példányt gyártottak belőle.

Életkorának előrehaladtával igyekezett társadalmi tisztségeitől megválni, hogy minden erejét és energiáját kizárólag kutatásainak szentelhesse. E törekvéstől vezérelve mondott le 1905-ben akadémiai elnöki tisztségéről is.

Élete végén hosszan tartó súlyos betegség gyötörte, de míg betegsége engedte, megtartotta egyetemi előadásait. A terepi méréseket élete utolsó pillanatáig nagy figyelemmel kísérte. Kezdetben munkatársainak naponta táviratban kellett beszámolniuk a mérési eredményekről, mert Eötvöst nagyon izgatta, hogy a mérési eredmények mennyiben támasztják alá előzetes feltevéseit. Kutatásaitól rendszeres nyári hegyvidéki túrái alatt sem tudott elszakadni, szabadsága alatt is rendszeres levelezésben állt munkatársaival. Tudományos munkáját pedig még betegágyán is folytatta. Utolsó kéziratát halála előtt néhány nappal küldte nyomdába.

Eötvös Loránd 1919. április 8-án, alig egy héttel felesége március 30-án bekövetkezett halála után hunyt el Budapesten. Halálával a két nagy tudóst adó Eötvös ág kihalt.

Síremlékén a Stróbl Alajos portréja alapján Kallós Ede által készített márvány mellszobra a Kerepesi temetőben
Síremlékén a Stróbl Alajos portréja alapján Kallós Ede által készített márvány mellszobra a Kerepesi temetőben

Eötvös Lorándot három ízben, 1911-ben, 1914-ben és 1917-ben eredménytelenül jelölték a fizikai Nobel-díjra. Eötvös a legmagasabb elismerésen kívül szinte minden díjat elnyert: 1900-ban a párizsi világkiállításon arany minősítéssel jutalmazták, miközben Oslo, Berlin, Krakkó és számos város egyetemén díszdoktori címet kapott. Eötvös Loránd mind a Monarchiában, mind külföldön fejedelmi kitüntetések tucatjait vehette át, emlékét egy ásvány, a lorándit mellett tudományos díj, a róla elnevezett Geofizikai Intézet, és - 1950 óta - az ország legnagyobb egyeteme is őrzi. Eötvös kutatásaival mindmáig a magyar kísérleti fizika csúcsteljesítményét adta, 1919-ben bekövetkező halála után a nemzetközi tudományos világ a „fizika egyik fejedelmeként” gyászolta őt.

Alexander Bernát magyar filozófus, esztéta, az MTA tagja így emlékezett meg Eötvös Lorándról:

„A nagy fizikusoknak azon kiválasztottjaihoz tartozik, akik a tudományos vizsgálatokat irányítják, majdnem úgy, mint a hadvezér a harci mozdulatokat. […] Modora olyan halk és előkelő; amit alkotott, olyan magától értetődőnek tünteti fel - és csak a még megoldandókat fontosnak […] Azok közé tartozik, akiknek társaságában mindenki jól érzi magát, mert meg van győződve, hogy nála teljes elismerésre talál. […] Vezérszerepe magától értetődőnek látszik, nem mint apja után maradt örökség, hanem mint saját szerzeménye, mert ő sokkal több nagy tudósnál: ő nagy ember.”

Eötvös halálát együtt gyászolta a nemzetközi tudományos élet és az egész magyar társadalom. Eötvössel a klasszikus fizika egyik utolsó nagy képviselője, Magyarország legnagyobb természettudósa szállt sírba. A nemzetközi tudományos világ a „fizika egyik fejedelmeként” gyászolta őt. Alkotásai révén örökre beírta nevét a fizika és geofizika történetébe. Emlékét egy ásvány, a lorándit mellett tudományos díj, a róla elnevezett Geofizikai Intézet, és - 1950 óta - az ország legnagyobb egyeteme is őrzi.

A Nemzetközi Csillagászati Unió 1970-ben a Hold általunk nem látható, túlsó oldalán krátert nevezett el róla. Nevét őrzi az E. W. Elst csillagász által 1991. szeptember 4-én felfedezett 12301 Eötvös rendszámú kisbolygó.