- Nyitóoldal
- Kalendárium
- Júliusi jeles napok
- Than Károly
Than Károly
„Hosszú időn át egyszerűen kötelességemet iparkodtam a tanítás és a tudomány művelése terén tőlem telhetőleg teljesíteni és ez által hazámat tisztességesen szolgálni...”
„Bár hangja gyönge volt, mégis uralkodott hallgatóin, mert előadásának biztossága még a fegyelmezetlenségre hajlandókat is megillette. Mondhatnám: tanított és nevelt. Tanított kémiára és nevelt becsületességre, mert a becsületesség feltétlenül szükséges, hogy a megtanultakat megbízhatóan alkalmazni és a szakvélemény alapján ítéletet hozni lehessen. És tanított azzal a türelemmel, amely csak azoknak a sajátsága, akik tudják, hogy a szellem pallérozódása végtelenül lassú folyamat, és az ifjúság tökéletesítése csak sok szeretettel végezhető foglalkozás. Egyike volt a népszerű professzoroknak, és különösen azok, akik a laboratóriumban is tapasztalták, hogy boldogulásukat mennyire a szívén viseli, mindig hálával gondoltak vissza a vezetése alatt eltöltött évekre.” (Ilosvay Lajos)
Apáthi Than Károly Antal (Óbecse, 1834. december 20. - Budapest, 1908. július 5.) a modern kémia hazai megalapozója, a budapesti tudományegyetem egykori kémiatanára, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1872-től 1880-ig a Királyi Magyar Természettudományi Társulat elnöke. Királyi tanácsos, a magyar főrendiház tagja. Jó nyelvérzékkel rendelkezett, hiszen a magyar mellett németül, franciául, angolul és latinul is beszélt.
Than Károly 1834. december 20-án jómódú családba született Óbecsén. Apja, apáti Than János királyi pénztárnok volt Becsén, édesanyja cseténi Schrott Ottilia. Az Eizászból származó család nevének írásmódja eredetileg Thann volt, Than Károly neve első dolgozatain is így szerepel. Első dolgozata, melyben Thanként írta a nevét, 1861-ben a Természettudományi Társulat Közlönyében jelent meg. Hivatalos irataiban is 1861-ig, például egyetemi tanári kinevezéséért folyamodó levelében Thann Károly szerepel. Érdekes, hogy az 1856. évi gimnáziumi bizonyítványát Thán Károly névre állították ki. Három bátyjával, közöttük a későbbi festővel, Mórral, gondos nevelésben részesültek.
Gimnáziumi tanulmányait 1843-ban kezdte meg, az első hat osztályt Szabadkán, Kalocsán, Szolnokon, Nagybecskereken és Szegeden végezte. Önéletírásaiban nem találunk magyarázatot rá, miért váltott többször is iskolát.
Még 15 éves sem volt, amikor részt vett a szabadságharcban. Az erdélyi tüzérséghez került, a szebeni laboratóriumba, itt jutott el a tűzmesterségig. A fegyverletétel után otthon komoly gondok vártak rá. Időközben édesanyja meghalt, édesapja pedig elveszítette állását. Így tanulmányait csak munka mellett tudta folytatni. Érdeklődésének megfelelően a körösladányi gyógyszertárba állt gyakornoknak. Hódmezővásárhelyen tette le vizsgáját, majd Szegedre került Rohrbach Antal gyógyszertárába. Itt délelőttönként elvégezte a gimnázium hátralevő osztályait és a délutáni munka mellett 1855-ben kitüntetéssel tette le az érettségi vizsgát.
Fizetéséből annyit megtakarított, hogy az 1855/56. tanévre beiratkozhatott a bécsi egyetemre. A neves kémikus professzor Redtenbacher tanszékén tanult, ahol korábban Görgei Artúr is doktorált. A második félévtől már ösztöndíjat kapott. Az anyagi gondoktól megszabadulva minden energiáját a tanulásra fordította. 1858-ban kitüntetéssel avatták a kémia doktorává. Ezután Heidelbergben Bunsen, Párizsban Wurtz laboratóriumában dolgozott.
Amikor 1860-ban a pesti egyetemen a latinról áttértek a magyar oktatási nyelvre, a 25 éves Thant hívták meg a kémiai tanszékre. Ettől kezdve közel fél évszázadon keresztül vezető egyénisége volt a magyar kémiai életnek. az egyetemi tanári tevékenységének negyvenedik évfordulóján rendezett ünnepségen így emlékezett a kezdetekről: „…mint az egyetem helyettes tanára, 25 éves ifjú koromban léptem át először a tudomány e magasztos csarnokának küszöbét… Mindenkor hálaérzettel tölt el a visszaemlékezés azon szíves fogadtatásra, amelyben akkor itt későbbi kartársaim részesítettek. E nagy idők eszményies hazaszeretetétől áthatva a nagyérdemű bölcsészeti kar engemet, a csaknem ismeretlen ifjút… meleg szeretettel és buzdító támogatással fogadott… Ez életem fordulópontját alkotta és további fejlődésemet döntőleg befolyásolta. Ebből indult ki az a feltétlen ragaszkodás és odaadás, amellyel e Kar magasztos érdekeit, mint a tudomány legmagasabb régióinak megtestesülését több mint négy évtizeden át benső szeretettel és őszinte lelkesedéssel szolgáltam”. Az idézetben említett kartársak közül elég csak Semmelweis, vagy Jedlik nevét említeni.
Than igazi iskolateremtő tudós volt. Alapos előtanulmányai után megválasztják a pesti egyetem tanárává, innentől kezdve egész erejét a közoktatás, közművelődés és a tudományos munkásság hazai felvirágoztatásának szentelte. A kémia tanításának módszerét az egyetemen átalakította; tartalmas és a formában is kiválóan gondos előadásaival nemcsak megkedveltetni tudta tárgyát, hanem fölébresztette tanítványaiban a kutatásra való hajlamot is. A XX. század első felében működő kémiai tudósaink mindegyikét Than Károly tanította. Az egyetemi tanításra vonatkozó nézeteit már 1871-ben az Akadémia elé terjesztette és 1875-76. évi rektori beszédében részletesen taglalta a tanítási és tanulási szabadság jelentőségét.
Tanítványaiból lettek a későbbi professzorok, a rohamosan fejlődő magyar vegyipar irányítói. Tervei alapján készült el 1872-ben a Trefort-kertben ma is működő kémiai intézet, amely a maga korában világszerte mintaképül szolgált. Kiváló szervezőképességét többek között a Magyar Tudományos Akadémia alelnöki, a Természettudományi Társulat elnöki székében is hosszú ideig csillogtathatta.
Mint tudós is világhírre tett szert. Legfontosabb eredményei: felfedezte a harkányi vízben a karbonil-szulfidot, az analitikába bevezette a mérőoldatok hatóértékének beállítására a kálium-hidrogén-karbonátot és a kálium-hidrogén-jodátot. Jóval Arrhenius előtt javasolta, hogy az elemzések eredményét ne a vegyületekben, hanem a későbbi ionoknak pontosan megfelelő csoportosításban adják meg. Ő javasolta, hogy a gázok normál térfogatának az egy gramm-molakulasúlynyi gáz által 1 atm nyomáson és 0 oC-on elfoglalt térfogatot nevezzék, melyet ő 22,3 liternek állapított meg. Kétkötetes főműve, a „Kísérleti chemia elemei” ma is figyelemreméltó, több mint 100 dolgozata szintén nagy értékű.
A tanításon kívül az első Magyar Gyógyszerkönyv (Pharmacopoea Hungarica, 1871) kidolgozásában is elévülhetetlen érdemeket szerzett. A fent említett Kémiai Intézet alapítója és vezetője. Közegészségi tekintetben igen fontos munkát végzett (tagja az Országos Közegészségügyi Tanácsnak), 1885-ben Fodor Józseffel és Balló Mátyással együtt a fővárosnak vízzel való ellátása ügyében, továbbá az orosz pestisveszély alkalmával hatékony módszert dolgozott ki a fertőtlenítésre, amelyet a bécsi birodalmi járványbizottság is elfogadott. Tanítás mellett ami ideje maradt, azt a kutatásra fordította. Korszerű eredményeit azonban elsősorban magyar lapokban publikálta, nem vágyott nemzetközi hírnévre.
1908 július 5-én, nem sokkal nyugdíjba vonulása után halt meg Budapesten.
Forrás: kfki.hu és wikipedia