Than Károly

Than Károly Ellinger Ede fényképfelvételén
Than Károly Ellinger Ede fényképfelvételén

Apáthi Than Károly Antal (Óbecse, 1834. december 20. - Budapest, 1908. július 5.) magyar kémikus, a budapesti tudományegyetem egykori kémiatanára, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1872-től 1880-ig a Királyi Magyar Természettudományi Társulat elnöke. Királyi tanácsos, a magyar főrendiház tagja. Jó nyelvérzékkel rendelkezett, hiszen a magyar mellett németül, franciául, angolul és latinul is beszélt.

Than Károly 1834. december 20-án született Óbecsén. A családnév írásmódja eredetileg Thann volt, Than Károly neve első dolgozatain is így szerepel. Első dolgozata, melyben Thanként írta a nevét, 1861-ben a Természettudományi Társulat Közlönyében jelent meg. Hivatalos irataiban is 1861-ig, például egyetemi tanári kinevezéséért folyamodó levelében Thann Károly szerepel. Érdekes, hogy az 1856. évi gimnáziumi bizonyítványát Thán Károly névre állították ki.

Gimnáziumi tanulmányait 1843-ban kezdte meg, az első hat osztályt Szabadkán, Kalocsán, Szolnokon, Nagybecskereken és Szegeden végezte. Önéletírásaiban nem találunk magyarázatot rá, miért váltott többször is iskolát.

Than Károly mikroszkópja
Than Károly mikroszkópja

Még 15 éves sem volt, amikor részt vett a szabadságharcban. A fegyverletétel után gyógyszerész-gyakornok volt. 1855-től kezdve a bécsi egyetemen tanult, 1858-ban avatták a kémia doktorává. Ezután Heidelbergben Bunsen, Párizsban Wurtz laboratóriumában dolgozott. Amikor 1860-ban a pesti egyetemen magyar oktatási nyelvre tértek át, a 25 éves Thant hívták meg a kémiai tanszékre. Ettől kezdve közel fél évszázadon keresztül vezető egyénisége volt a magyar kémiai életnek.

Than igazi iskolateremtő tudós volt. Alapos előtanulmányai után megválasztják a pesti egyetem tanárává, innentől kezdve egész erejét a közoktatás, közművelődés és a tudományos munkásság hazai felvirágoztatásának szentelte. A kémia tanításának módszerét az egyetemen átalakította; tartalmas és a formában is kiválóan gondos előadásaival nemcsak megkedveltetni tudta tárgyát, hanem fölébresztette tanítványaiban a kutatásra való hajlamot is. A XX. század első felében működő kémiai tudósaink mindegyikét Than Károly tanította. Az egyetemi tanításra vonatkozó nézeteit már 1871-ben az Akadémia elé terjesztette és 1875-76. évi rektori beszédében részletesen taglalta a tanítási és tanulási szabadság jelentőségét.

Tanítványaiból lettek a későbbi professzorok, a rohamosan fejlődő magyar vegyipar irányítói. Tervei alapján készült el 1872-ben a Trefort-kertben ma is működő kémiai intézet, amely a maga korában világszerte mintaképül szolgált. Kiváló szervezőképességét többek között a Magyar Tudományos Akadémia alelnöki, a Természettudományi Társulat elnöki székében is hosszú ideig csillogtathatta.

Than Károly sírja a Kerepesi temetőben
Than Károly sírja a Kerepesi temetőben

Mint tudós is világhírre tett szert. Legfontosabb eredményei: felfedezte a harkányi vízben a karbonil-szulfidot, az analitikába bevezette a mérőoldatok hatóértékének beállítására a kálium-hidrogén-karbonátot és a kálium-hidrogén-jodátot. Jóval Arrhenius előtt javasolta, hogy az elemzések eredményét ne a vegyületekben, hanem a későbbi ionoknak pontosan megfelelő csoportosításban adják meg. Ő javasolta, hogy a gázok normál térfogatának az egy gramm-molakulasúlynyi gáz által 1 atm nyomáson és 0 oC-on elfoglalt térfogatot nevezzék, melyet ő 22,3 liternek állapított meg. Kétkötetes főműve, a „Kísérleti chemia elemei” ma is figyelemreméltó, több mint 100 dolgozata szintén nagy értékû.

A tanításon kívül az első Magyar Gyógyszerkönyv (Pharmacopoea Hungarica, 1871) kidolgozásában is elévülhetetlen érdemeket szerzett. A fent említett Kémiai Intézet alapítója és vezetője. Közegészségi tekintetben igen fontos munkát végzett (tagja az Országos Közegészségügyi Tanácsnak), 1885-ben Fodor Józseffel és Balló Mátyással együtt a fővárosnak vízzel való ellátása ügyében, továbbá az orosz pestisveszély alkalmával hatékony módszert dolgozott ki a fertőtlenítésre, amelyet a bécsi birodalmi járványbizottság is elfogadott. Tanítás mellett ami ideje maradt, azt a kutatásra fordította. Korszerű eredményeit azonban elsősorban magyar lapokban publikálta, nem vágyott nemzetközi hírnévre.

1908-ban ment nyugdíjba, pár hét múlva, július 5-én halt meg Budapesten.

Forrás: kfki.hu és wikipedia