Trefort Ágoston

Pollák Zsigmond 1862-es metszete Trefort Ágostonról
Pollák Zsigmond 1862-es metszete Trefort Ágostonról

„Barátom, e két ajtó mögött fekszik Magyarország jövője. Iskolák és vasutak! - íme, jövőnk programja, íme, haladásunk két mozdonya!”

„Mindenki, bár minek is született, s bár micsoda természetű birtoka legyen, minden a honban létező adóban birtokához aránylag részt vegyen”

„A közoktatás nem olyan mint a perrendtartás, hogy abban mindent fixirozni kelljen… a fejlődésre időt s az életre tért kell engedni.”

„Minden erőmmel oda törekszem, hogy a hazai ipar bízassék meg mindazon termelés előállításával, melyre már képes, s hogy buzdíttassék azon czikkek előállítására is, melyekkel még nem foglalkozott, de amelyek termelési előfeltételeit bírja.”

„Trefort miniszterségének jellemvonása az egyetemesség, vagyis óriási reszortjának minden ágára egyenlő tevékenységgel való kiterjeszkedés… Trefort közoktatásügyi politikája: egyszerre, együttesen s párhuzamosan fejleszteni a közoktatás minden ágát, minden fokozaton…” (Szász Károly)



Trefort Ágoston (Homonna, 1817. február 6. - Budapest, 1888. augusztus 22.) magyar művelődéspolitikus, a korszerű magyar oktatásügy és művelődéspolitika megalapozója. Reformer, publicista, közoktatási és vallásügyi miniszter, az MTA tagja, később igazgatója, majd 1885-től 1888 között elnöke.

Családja

Trefort Ágoston a felvidéki Homonnán, egy felső-zempléni mezővárosban született 1817 február 6-án vallon eredetű, katolikus családban. Dédapja Belgiumban volt ügyvéd, katonaorvosként dolgozó nagyapja jött Magyarországra az 1770-es évek elején. Édesapja, Trefort Ignác megyei sebészorvos volt. Első felesége halálát követően 1816. február 25-én házasodott össze Beldovics Teklával, a homonnai sótárnok lányával. Házasságukból három gyermek született: Ágoston, Antal és István. A neves sebészorvost 1798-ban választotta meg Zemplén vármegye tisztiorvosnak.

Tanulmányai

A szülők fiaiknak a legjobb neveltetést igyekeztek biztosítani. Ágostont édesanyja már négy éves korában kezdte tanítani. Elemi iskolai tanulmányait 1822-ben, öt évesen kezdte meg a homonnai nyilvános iskolában. 1826 novemberében az eperjesi katolikus főgimnáziumba került, ahol a szlovák és a magyar nyelv mellett főleg németül tanult. Ő volt a harmadik eminens. 1829-ben - a magyar nyelv és a retorika elsajátítása végett - a sátoraljaújhelyi piarista gimnáziumba íratták be. Így emlékezik vissza a sátoraljaújhelyi tanulóévekre: „A következő évben egy valóban kiváló professzorom volt, a piarista Tóth Lajos atya, aki sokat követelt a tanulóktól. Szorgalmam rendkívülien megnőtt: nyáron minden nap már reggel négy órakor a könyvek mellett voltam, télen pedig gyakran fél éjszakákat tanultam. Az első eminensség volt ennek jutalma.”

Trefort Ágoston 1880 körül
Trefort Ágoston 1880 körül

Az 1831-es kolerajárvány idején a halálos kór orvosi hivatása teljesítése közben elragadta édesapját, édesanyját pedig hamarosan a bánat és a félelem vitte el. Az árván maradt három gyermek gyámságát a családfő végakaratának megfelelően a gyermektelen Csáky Petronella grófnő vállalta, aki biztosította számukra a jó nevelést. Ágoston az egri érseki líceumban folytatta iskoláit. A rendkívül szorgalmas, jól tanuló fiú szó szerint éjt nappallá téve olvasott, tanult. Gimnáziumi tanulmányai idején már beszélt németül, szlovákul és latinul is. Az 1833/1834 tanévet a pesti tudományegyetem jogi karán kezdte meg. Ebben az időben született meg benne először politikai nézőpont: „Kialakult politikai látóköröm, ami éles ellentmondásban volt a fennálló renddel, s ezzel egyidejűleg bensőségesen lelkesedtem a nemesért és a szépért. Bepillantást nyertem mind a magyar közjogi felfogásba, mind Ausztria és hazám politikai berendezkedésébe. Hogyan fogadhattam volna szimpátiával azokat a privilégizált állapotokat, amiket csak a nemesség élvezett?" Kitűnő nyelvtehetségének köszönhetően megtanult angolul, olaszul és franciául. A kor tanulmányi lehetőségei és saját szorgalma eredményeképpen már 19 éves korában befejezte egyetemi tanulmányait. Ezután Eperjesen a kerületi táblánál végezte jurátusi gyakorlatát.

Bölcsészeti és jogi tanulmányai mellett személyes úti élményeivel gyarapította tudását. Az apai öröksége és a Csákyak jóvoltából részt vehetett első nagy nyugat-európai körutazásán. Osztrák, német, itáliai, francia, németalföldi, brit területek mellett megfordult Skandináviában, Oroszországban, Görögországban és Törökországban is. Elsősorban a kulturális létesítmények - képtárak, műemlékek, múzeumok és a legújabb műszaki vívmányok - iránt érdeklődött. Másfél évi utazás után tapasztalatokkal gazdagon, széles látkörrel tért vissza hazájába, megalapozva széleskörű európai műveltségét. Utazásának fő szempontja és iránya a különböző nemzetek műveltségi s nemzetgazdasági állapotának tanulmányozása volt. „Ez az utazás rendkívüli módon jó hatással volt rám, elősegítette érésemet, és évekkel öregbített. Mint ifjonc mentem el, s mint férfi jöttem meg. Gyakorlati érzékem kifejlődött, s nemcsak látóköröm tágult, de külső megjelenésem is finomodott, és megtanultam megérteni a világot és az embereket.” Hazatérése után 1837. december 22-én dicséretes eredménnyel tette le ügyvédi vizsgáját. Ezt követően állami szolgálatba állt, a Magyar Királyi Kamaránál gyakornokoskodott.

Tagja lett a Nemzeti Kaszinónak, ami fontos baráti kapcsolatokat hozott számára. Itt ismerkedett meg többek között Eötvös Józseffel is 1837 őszén, akivel életre szóló barátságot kötöttek. Ez a baráti, később rokoni kapcsolat meghatározta Trefort egész életútját. Eötvös irányításával a centralista csoport tagjaként indult politikusi pályája. Nemsokára rokoni szálak is összekapcsolták őket, mivel mindketten a Rosthy családba nősültek be. Trefort Ágoston 1847. március 14-én vette feleségül Rosthy Albert Békés vármegyei másodalispán lányát, Ilonát, akitől hat gyermeke született.

Munkássága

Az 1830-as évek végén kilépett az állami hivatalból, érdeklődése a politika, a tudomány és az irodalom felé fordult. Elsősorban közgazdasági kérdésekkel foglalkozott. Történelem- és közgazdaságtudományi témájú tanulmányai és folyóiratcikkei alapján munkássága elismerésként 1841 őszén, alig 24 évesen a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Székfoglaló előadását 1841. december 6-án „A nemzeti gazdaságnak rendszerei” címmel tartotta meg.

A nyilvánosság előtti első fellépése 1839-ben volt. A pozsonyi Századunk című folyóiratban jelent meg felhívása a magyar képzőművészet ápolására. Ezzel is bizonyította, hogy a hasznosat a széppel jól tudja párosítani. Több neves személyiség is aláírta a kezdeményezést, melynek eredménye a Pesti Műegylet megalapítása lett. Hazánk első képzőművészeti szakintézménye 25 éven át működött. Első elnöke is ő lett.

Trefort Ágoston budapesti szobra
Trefort Ágoston budapesti szobra

Az 1840-es években a fiatal reformer értelmiség egyik vezéralakja volt. Zólyom szabad királyi város követeként kapcsolódott be az 1843/1844. évi országgyűlés munkájába, tagja lett a kereskedelmi ügyek tárgyalására kiküldött bizottságnak. Idejétmúltnak tekintette az ország berendezkedését: „Törvények fönnállhatnak ugyan egy ideig, ha okaik s alapjok meg is szűnt már; végtére bukniok kell. A kiszáradt fa is áll, míg a fejsze nem éri, míg a vihar le nem sújtja.” Az ősiség eltörlését tűzte zászlajára: „… mi tehát az ősiség teljes megszüntetését kívánjuk…”. A közteherviselésről a következőképpen írt: „mindenki, bár minek is született, s bár micsoda természetű birtoka legyen, minden a honban létező adóban birtokához aránylag részt vegyen”.

1844-ben a centralista irányítású Pesti Hírlap legtermékenyebb cikkírói közé tartozott. Főként gazdasági, irodalmi és történelmi témájú cikkei jelentek meg. A pénz alapjának a nemesfém fedezetet tartotta és a kor sok liberális gondolkodójával szemben óva intett a papírpénz túlzott nyomásától. Centralistaként bírálta az elmaradott vármegyei intézmény visszásságait. Sürgette a nyugat-európai mintájú, parlamentáris, felelős kormányzás bevezetését. Trefort kora egyik legolvasottabb, legműveltebb embereként fontos szerepet játszott a korabeli nyugat-európai eszmék magyarországi meghonosításában. Azt vallotta, hogy a fő cél „a magyar cultura előmozdítása a nyugati civilisatio ösvényén”.

Az 1848-as diétára Pest terézvárosi kerülete választotta meg. 1848. március 16-án kinevezést kapott a helytartótanács ideiglenes sajtórendészeti osztályába, a pesti nemzetőrségben tiszti rangra emelkedett. Bár egyáltalán nem volt forradalmi alkat, az áprilisi békés átalakulás után szerepet vállalt a megújult Magyarország vezetésében. 1848. április 27. és szeptember 28. között Klauzál Gábor mellett földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi államtitkár volt. Ezzel párhuzamosan a minisztérium ügykezelését is vezette. Amikor 1848. szeptember 28-án a pest-budai hajóhídon a feldühödött tömeg felkoncolta a törvénytelenül Magyarország katonai parancsnokává és ideiglenes nádorává kinevezett Lamberg Ferenc altábornagyot, Trefort sógorával, Eötvössel együtt Bécsbe, majd Münchenbe emigrált. 1850 szeptemberében tért haza és felesége birtokán, a Békés megyei Csabacsűdön telepedett le és a közügyektől teljesen visszavonulva a családdal együtt itt töltötte a Bach-korszak nehéz politikai viszonyok között múló éveit.

Az elzárkózás lassan oldódott és a politikai klíma enyhülésével az 50-es évek végén bekapcsolódott a megyei közügyekbe. 1860 május 15-én megszervezte a Békés Megyei Gazdasági Egyesületet, amelynek alelnöke és egy személyben a statisztikai és közgazdasági szakosztály elnöke lett. A vármegye közigazgatásából is kivette részét, az 1860. december 11-én tartott tisztújítás alkalmával közakarattal első alispánná választották. Néhány hónapos működésének az országgyűlési képviselő-választás vetett véget, a gyomai kerületben ő kapta a legtöbb szavazatot.

A 60-as években bekapcsolódott a kiegyezést előkészítő politikai körbe, Deák mérsékelt irányzatát támogatta. Eötvös Józseffel attól tartottak, hogy Deák „passzív” politikája következtében a konzervatív arisztokrácia fogja magához ragadni a kezdeményezést a kiegyezés terén, ezért az aktív kiegyezési politika szócsöveként megalapították a Politikai Hetilapot. 1867-ben pedig bekapcsolódott a kiegyezés gazdasági előkészítésébe. A kiegyezés után viszont eleinte passzívan szemlélte az eseményeket. Ahogy fogalmazott: „Nem okos, nem is szükséges az embernek mindenbe elegyedni.” Először csak országgyűlési képviselő volt, és 1867-ben az Akadémia rendes tagja lett. 1867 után meglazultak Békés megyei kapcsolatai, felesége halála után végleg Pestre költözött. 1872-ben már Sopronban választották meg országgyűlési képviselővé.

Az Országos Levéltár III. emeletén a kép közepén Trefort Ágostont ábrázolta a festő, amint a megmutatja a betegeknek az Üllői úti klinika befejezés előtt álló épületét.
Az Országos Levéltár III. emeletén a kép közepén Trefort Ágostont ábrázolta a festő, amint a megmutatja a betegeknek az Üllői úti klinika befejezés előtt álló épületét.

Számos kereskedelmi-, ipari-, s nemzetgazdasági vállalatnál működött, mint igazgató-tanácsos s választmányi tag. Amikor 1872-ben elvállalta a miniszterséget, mindezekről azonnal leköszönt. Példát akart mutatni, hogy a közszolgálat embere nemcsak összes idejével és erejével, de önérdekei s anyagi hasznai föláldozásával is tartozik a közügynek.

Minisztersége

1871-ben Eötvös József vallás és közoktatásügyi miniszter halála után azonnal felajánlották számára a miniszteri pozíciót, de ő ekkor még kegyeleti okokból nem fogadta el. („Ne kívánjátok tőlem" — monda — „hogy az ő még meleg székébe üljek.") 1872-ben azonban már a másodszori felkérést nem utasíthatta vissza.

1872. szeptember 4-i kinevezésétől egészen 1888-ban bekövetkezett haláláig miniszterként öt kormányzat alatt tizenhat éven keresztül irányította a magyar kulturális életet. (Közben, 1876 és 1878 között a gazdaságért felelős minisztérium élén is állt.) Jó érzékkel választotta ki munkatársait. A mintegy hetvenfős apparátust a tudományos élet kiválóságaival tovább erősítette. A kulcspozíciókban foglalkoztatott, igen magas színvonalú gárdával rendszeres értekezéseket folytatott.

Koncepciója

Miniszteri munkájában az Eötvös által kijelölt úton, a nagy előd által lefektetett alapokon folytatta az oktatási rendszer kiépítését. Nemzetstratégiai szempontból is fontosnak tartotta az oktatásügyet. Fél évszázaddal a későbbi kultuszminiszterhez, Klebelsberg Kunóhoz hasonlóan fogalmaz: „Magyarország fennállása a kultúra kérdése.” Úgy vélte, hogy sokat kell ugyan áldozni erre, de „ezen szellemi investitió kamatjai fogják legbiztosabban helyre állítani az ország pénzügyét”. Politikai hitvallását, programját gyakran e három szóban foglalta össze: „tudomány, vagyonosság, egészség". Megítélése szerint az a nemzet, amely ezen tulajdonságokkal bír, mindent elérhet.

Azt vallotta, hogy az 1867-ben kivívott politikai önállóság mit sem ér, ha kulturális és gazdasági értelemben nem tudunk a nagy európai nemzetekhez felzárkózni. Célja, hogy „a tudományos élet nagy nemzetközi munkájában egy önálló és művelt nemzethez méltó részt biztosítsunk magunknak”. Oktatáspolitikája szerint a szűkös anyagi lehetőségek ellenére a közoktatás minden ágát fejleszteni kell, mert az iskolarendszer szervesen összefüggő egészet alkot. Pedagógiailag előremutató intézkedései az egész iskolarendszer reformjára irányultak.

Felsőoktatás

Kulcsfontosságúnak a felsőoktatást tekintette, mert „a világosság mégis felülről jön… s ezért - a felsőbb oktatás a legfontosabb.” E gondolat mentén a felsőoktatást európai színvonalra emelte. 1872-ben előbb a Polytechnikum Műegyetemmé alakult, majd megnyílt az ország második egyeteme, a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem. Rendkívüli jelentőséget tulajdonított az orvostudománynak, az orvosképzésnek és a közegészségügynek. Növelte a tanszékek számát, új tanulmányi és vizsgarendet, fegyelmi szabályzatot vezetett be, egységesítette az egyetemek szervezetét. Meglátása szerint „…tudományos egyetemünket nem csak törvény által alakilag kell formálni, hanem a szükséges épületekről, segédeszközökről, s tudományos intézetekről … kell gondoskodni.” Új épületek emelésével, új tanszékek alapításával, a laboratóriumok számának gyarapításával, felszerelésük korszerűsítésével emelte a felsőoktatás, különösen az orvosképzés színvonalát. Ez idő alatt alakult ki az Üllői út mentén a híres „klinikai negyed”. Kiterjesztette az egészségtan oktatását a jogi és bölcsészeti karokra, megszervezte a középiskolai egészségtan-tanári és iskolaorvosi tanfolyamokat is. Biztosította az iskolateremtő, kiemelkedő tudású professzorok működését. A bölcsészkar történetében kevés olyan időszak volt, amikor egy időben annyi kiváló professzor működhetett, mint Trefort alatt. 1881-től egy harmadik egyetem létrehozásán is fáradozott. 1885-ben törvényjavaslatot is kidolgoztatott a pozsonyi Orvos- és Természettudományi Kar felállításáról, de ez végül csak terv maradt. Különböző külföldi ösztöndíjakat is létrehozott, hogy a fiatalok európai szintű tudást szerezhessenek.

Szegedi szobra
Szegedi szobra

Népoktatás

Miniszterként sokat tett a „közértelmesség” előmozdítása érdekében. Trefort szerint a népoktatás feladata a nép erkölcsi és értelmi, egészségi és gazdasági állapotának javítása. Az Eötvös-féle népiskolai törvény nyomán az ő minisztersége alatt jutott közelebb az ország az általános elemi ismeretek tömegessé válásához. Ennek érdekében minisztersége idején 2500 új községi és 600 új felekezeti népiskola épült. Javultak a népiskolák munkájának tárgyi feltételei is, emelkedett a tanulók száma is. Félmillióval nőtt az iskolába járók száma, mellyel jelentősen csökkent az analfabéták aránya. Az általános tankötelezettség mégsem valósult meg a gyakorlatban. A tankötelesek 20-25 %-a egyáltalán nem járt iskolába. Nyomasztó volt a tanítók tudatlansága, a szakképzettség hiánya. Korát megelőzve is fontosnak tartotta a nőnevelést. „A nép erkölcsi, egészségi s anyagi jólétére nézve a nők igen fontos tényezők”. A nők számára is igyekezett lehetővé tenni a tanítói, ipari és kereskedelmi pályákon való elhelyezkedést. Különösen sokat tett a lányok oktatásáért. Rövid idő alatt létrehozta az első állami polgári iskolai tanítóképző intézetet, az ország első felsőbb leányiskoláját. 1876-ban Zirzen Janka szakmai irányításával megnyílt az első nőipariskola.

Szakképzés

Miniszterként arra törekedett, hogy a közoktatást összhangba hozza a társadalom szükségleteivel. A kapitalizmus fejlődése következtében konkrétabbá vált a közoktatással szembeni igény. A hangsúly az új, ipari-kereskedelmi oktatási formák felé fordult. Trefort előnyben részesítette az iparra, a mezőgazdaságra és a kereskedelemre nevelő iskolatípusokat. Az ipari szakoktatás kifejlesztése az ő érdeme. „Legyünk jó kézművesek, kereskedők, gazdák, szóval a productio emberei. Ez nem válik szégyenére, nem derogál senkinek. Erkölcseinkben és szokásainkban kell átalakulnunk, ha közgazdaságilag akarunk átalakulni.” 1880-ban hozta létre a Budapesti Állami Középipartanodát, mely intézmény azzal a céllal jött létre, hogy építőmestereket, művezetőket képezzen. Utolsó éveire mintegy negyvenezerre emelkedett az ipartanulók száma, vagyis megtette az első lépést a szakoktatás hálózatának a kiépítésére.

Középiskolai képzés

A sok nehézség árán elfogadtatott 1883. évi XXX. törvénycikk, a dualizmus időszakának középiskolai alaptörvénye egységesen szabályozta a középfokú oktatást. Biztosította a középiskolákban és a felekezeti gimnáziumokban az állam felügyeleti és ellenőrzési jogát, érvényesítette az állam vezető szerepét. Megalapozta a szakszerűen képzett, a magyar közigazgatást és államigazgatást végző tisztviselő középosztálynak a műveltségét.

A törvény kétféle középiskolát határozott meg: a gimnáziumot és a reáliskolát. Trefort e törvénnyel létrehozta annak a gimnáziumi és reáliskolai képzésnek a kereteit, mely valóban európai színvonalú elitet hozott létre. Ezekből a középiskolákból olyan tudással kerültek ki a magyar fiatalok, amellyel Franciaországban vagy Angliában is megállhatták a helyüket. A középiskolai építkezésekkel is hozzájárult a hazai középfokú oktatás korszerűsítéséhez. 1875-ben Magyarországon 145 (!) gimnázium működött, vagyis több mint a Monarchia összes országában együttvéve, beleértve Ausztriát is! Ezek közül is kiemelkedett az egyik szívügyének számító gyakorló gimnázium, az 1872-ben induló „Minta”, melynek mai épülete is Trefort miniszterségének eredményeként jöhetett létre. A XX. századi magyar Nobel-díjasok sikereit az ország anyagi teljesítőképességét szinte meghaladó módon fejlesztett középiskolákra, és így Trefort működésére is visszavezethetjük.

Trefort erőteljesen fejlesztette az elsősorban a kispolgárság által kedvelt és a törvény által nyolc évfolyamossá váló és érettségivel záruló reáliskolát, s hangsúlyozta annak fontosságát a gyakorlati pályákra való képzés tekintetében. Egységesítette a tanórák számát. Megkönnyítette a reáliskolákban a gimnáziumba történő átlépést. Például a latin nyelvet bevezette az előbbi iskolatípusban. A felsőbb osztályokban lehetővé tette az ipari, gazdasági, vagy kereskedelmi szakképzést.

Trefort szerint döntő tényező a tanár személye, ezért e területen is minden irányban sokat tett. Egyesítette a gimnáziumi és reáliskolai tanárok képzését. A színvonal javítása érdekében újraszervezte a tanárvizsgáló bizottságot, biztosította a külföldi ösztöndíjakat. Az 1883. évi középiskolai törvény rendelkezett a tanári képesítés feltételeiről és a vizsgálatok általános követelményeiről. Előírta a szakjukhoz tartozó tárgyak négyéves tanulmányozását. Az egyéves nevelői gyakorlatot, továbbá a képesítő vizsga tételét vizsgáló bizottság előtt. Állami ellenőrzés alá vonta és fejlesztette a tanító- és tanítónőképzést, de a nem állami iskolafenntartók szabadságjogait nem korlátozta. A tanárképző átalakításával egységesítette a gimnáziumi és reáliskolai tanárok képzését. Fontos intézkedés volt a tanulmányi idő négy évre emelése és a szemináriumok intézményének megalkotása. A szemináriumi rendszer biztosította a diákok és tanárok folytonos érintkezését, a diákok útmutatást és gyakorlási lehetőséget kaptak. A rendszer pedig annyira bevezeti őket a tudomány módszerébe, hogy idővel maguk is művelni tudják azt. Minisztersége idején először rendezte törvény a népiskolai tanítók nyugdíját és ötévenkénti 10%-os korpótlékát. Gondoskodott tanítói árvaház létesítéséről is. Elősegítette tankönyvek írását, megalapozta a szemléltető oktatást, térképeket, falitáblákat, földgömböket készíttetett.

Kultúra

Trefort Ágoston díj
Trefort Ágoston díj

Tevékenysége átfogta a magyar kultúra egész területét. A művészetek fejlesztésére irányuló működéséből kiemelhetjük a Zeneakadémia megalapítását. A művészetpártolás meghatározója volt egész miniszteri pályafutásának. Megszervezte az első festészeti mesteriskolát; foglalkoztatott festőket, építészeket, szobrászokat az építkezések, restaurálások révén. Megalapította az Iparművészeti Múzeumot, iparkiállításokat rendezett; a hazai ipar és iparművészet pártolására biztatott nyílt leveleiben.

Sokat tett a magyarországi művészeti élet fellendítéséért és a művészképzésért is. Közreműködött az Erkel Ferenc igazgatására bízott Zeneakadémia, a Benczúr Gyula vezetésével működő festészeti mesteriskola, az Iparművészeti Múzeum megalapításában. Minisztersége alatt indult el az Országos Rabbiképző és sokat tett a műemlékvédelemért is. Munkássága elismeréseként 1885-ben a Tudományos Akadémia elnökévé is megválasztották.

Jelentős érdemeket szerzett a magyar műemlékek védelemben. Miniszterségére esik többek között a budavári Mátyás-templom, a kassai Szent Erzsébet-dóm, a bártfai Szent Egyed-templom, a jáki apátság, a pécsi székesegyház, az erdélyi vajdahunyadi vár, a visegrádi Salamon-torony helyreállítása.

Elhíresült „nemzetvesztő felszólítása" - melynek eredetiségét a legtöbben tagadják - nehezen illeszthető életművébe. A sok helyen felbukkanó idézet alapvető hibája, hogy forrása sehol nem található. A gondolat minden bizonnyal vagy száz évvel ő utána született.

Trefort Ágoston a reformkori magyar nemzeti liberálisok kiváló személyisége volt. Európai műveltségű, hazáját szerető értelmiségi és politikus, aki nem annyira önálló elméletek megalkotásával, hanem nagy eszmék színvonalas megvalósításával tett sokat Magyarország modernizálásáért. Működése eredményességét az általa emeltetett intézmények, a nagy jelentőségű alkotások sorozata bizonyítja, amelyek még napjainkban is az oktatás műhelyei. Ha a minisztersége alatt létesített intézmények nagy számát azzal összefüggésben szemléljük, hogy a nagy költségvetési hiány és a jelentős államadósságok miatt az állam 1873-tól a nyolcvanas évek végéig állandó takarékosságra kényszerült, akkor teljesítménye még inkább felértékelődik.

Sírja a Fiumei úti Nemzeti sírkertben
Sírja a Fiumei úti Nemzeti sírkertben

Akadémiai pályafutása

A Magyar Tudományos Akadémiának 1841-ben levelező, majd 1867-ben rendes tagja lett. 1874-től igazgatói tisztet töltött be. 1885- ben Lónyay Menyhértet követte az elnöki székben. (Kultuszminiszteri elfoglaltsága erősen korlátozta akadémiai tevékenységét.)

Emlékezete

A magyar oktatás- és művelődéspolitika nagy alakja 1888. augusztus 22-én, életének hetvenkettedik évében hunyt el Budapesten. Sírja a Fiumei úti Nemzeti sírkertben található. Fraknói Vilmos püspök, a híres történész gyászbeszédében így búcsúzott: „Míg azon dicső férfiak, kik előtted ugyanazon célért hevültek, csak a tért készítették elő, vagy az alapelveket rakhatták le, neked megadatott, hogy a nemzeti műveltség nagy építőmestere lehettél.”

Emlékét utca őrzi Budapesten, ahol az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnáziuma működik. Szobra Budapesten az egyetem parkjában és Szegeden a Nemzeti Emlékcsarnok keleti árkádjai alatt áll.

Nevét őrzi még a Trefort Ágoston Két Tanítási Nyelvű Szakközépiskola Kispesten, az Óbudai Egyetem Trefort Ágoston Mérnökpedagógiai Központja Budapest VIII. kerületében, valamint a Szakképző Centrum Trefort Ágoston Szakgimnáziuma Békéscsabán.

Emlékét őrzi az oktatás érdekében hosszabb időn át kiemelkedő munkát végző dolgozók díjazására alapított Trefort Ágoston-díj is. A díjból évente legfeljebb tizenkettő adományozható.