Bánki Donát

„Az absztrakt tudományos vizsgálatok eredményeit a mérnök számításainak alapjául csak szigorú ellenőrzés mellett fogadhatja el."

„Bánki Donát a legnagyobbak közül való volt: a Siemensek, a Carnot-k, a Poncelet-k, a Grashof-ok fajtájából. Nevét ismerik és tisztelettel említik az összes művelt nemzetek gépészmérnökei ... ... A kép, melyet Bánkiról, mint emberről festünk, nem lenne teljes, ha ki nem emelnőnk azt a nagy szívjóságot, mely egész lényéből áradt, és amely megfogott és meghatott mindenkit, aki ismerte. A nagy tudós egyben a legjobb ember is volt. Mi sem állott tőle távolabb, mint a nagyképű póz. A nagyelméjű kutató férfiban, ki a tudományban a legnehezebb és legfogósabb problémákkal birkózott, egy gyermek szeretetreméltósága és naivan meleg kedélye lakozott. Koporsójánál a tudományos világ meghajtotta lobogóját a nagy tudós előtt, barátainak és tanítványainak szemében pedig ott ragyog a könny, mely a páratlanul jó embert siratta." (Sasvári Géza)



Bánki Donát (Bánk, 1859. június 6. - Budapest, 1922. augusztus 1.) eredeti neve Lőwinger Donát, korának egyik legnagyobb gépészmérnöke, feltalálója, a Budapesti Királyi József Műegyetem nemzetközi hírű professzora, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

1859. június 6-án született a Veszprém megyei Bakonybánk községben dr. Löwinger Ignác, a község körorvosa és Salzer Betti negyedik gyermekként. Édesapja a szabadságharc alatt a világosi fegyverletételig katonaorvosként szolgált. A család Donát 8-9 éves kora körül a Veszprém megyei Lovászpatona nagyközségbe költözött. Édesapja gyógyító munkája mellett sok időt szentelt gyermekei oktatására. Bánki Donát részben még a középiskolai tananyagot is a családi házban sajátította el, de középfokú tanulmányait végül Budapesten az V. kerületi főreáliskolában fejezte be 1876-ban. Ezt követően a Műegyetem Gépészmérnöki Karára iratkozott be, ahol tanulmányait 1880/81-ben fejezte be, oklevelét azonban csak 1893-ban kapta meg. Már negyedéves korában megnyerte a Műegyetem 100 Ft-os pályadíját a gázmotorokról szóló tanulmányával, melynek híre gyorsan az ország határain is túljutott. Az 1879-ben tagja lett a Magyar Mérnök és Építész Egyletnek. Apja nevelésének köszönhetően Bánki hazafias meggondolásból visszautasította a Műegyetemnél lényegesen jobb körülményeket felkínáló zürichi Szövetségi Műszaki Főiskola hívását, hogy ott tanítson és kutasson. Nevét is e szellemben magyarosította.

Bánki Donát és Csonka János porlasztója, 1892
Bánki Donát és Csonka János porlasztója, 1892

Tanulmányai befejeztével az iparosodó hazai környezetben kezdte mérnöki tevékenységét. Az első évben a Magyar Királyi Államvasúti Gépgyárban műszaki díjnokként dolgozott, majd 17 éven át (két év műegyetemi konstruktori munkásságot is beleértve) tevékenykedett a Ganz és Társa Vasöntöde- és Gépgyárban, kezdetben konstruktorként, majd osztályvezetőként, s végezetül 8 évet főmérnökként. Életpályájának ezen időszakában gépszerkesztőként közreműködött a budapesti gabonaelevátor, a Mechwart-eke megtervezésében, jelentős szabadalmi tevékenységet folytatott a gázmotorok és a belsőégésű motorok terén. Ezen időszakra esik a közvélemény előtt talán legismertebb találmánya, a Bánki-Csonka féle karburátor szabadalmaztatása.

1899-ben kinevezték a Budapesti József Műegyetem II. Gépszerkezettani (Gépelemek és Emelőgépek) Tanszékére professzornak, majd 1900-ban átvette az abból kivált III. Gépszerkezettani (Hidraulika és Hidrogépek) Tanszék vezetését. 1901-ben jelent meg a „Gyakorlati hydraulika és hydrogépek" című jegyzete I.-II. kötete, melyet előadásai alapján Misángyi Vilmos és Hoffmann Miklós adott ki.

1902-ben készült el új gondolatát megvalósító elsőkerék-hajtású gépkocsija, mellyel az akkor általánosan elterjedt hátsókerék-hajtás problémáit kívánta kiküszöbölni. Az általa tervezett és a Ganz-gyárban elkészült automobilnál a motort, a sebességváltót és a differenciálművet egy tömbbe építette fel, s az első kerékpár tengelyére helyezte.

Szobra az óbudai egyetem szoborparkjában
Szobra az óbudai egyetem szoborparkjában

Az 1908-as USA-beli tanulmányútját követően a repülés iránt érdeklődik. Ahogy a „Repülőgépek gépi kormányzása" című, a Magyar Aeroszövetség hivatalos lapja 1913 számában kiemeli: „A légi utazás biztos csak akkor lehet, ha gépi berendezéssel tudjuk kormányozni..." Ennek kifejlesztése érdekében hidraulikus szervomotorból álló stabilizátort szerkesztett és szabadalmaztatott 1909-ben.

A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai közé választotta, s 1912. december 16-án tartotta „Folyadékok mozgása hajlított csatornákban" című székfoglalóját. 1916-ban jelent meg „Energiaátalakulások folyadékokban" című könyve, mely a tervezők alapvető kézikönyvévé vált. A művet a Mérnökegylet Cserháti-díjjal és Egyesületi Aranyéremmel jutalmazta. A könyv 1922-ben a berlini Springer kiadónál németül is megjelent.

A századfordulót követően jelentős érdeklődés irányult a vízi energia hasznosítása irányába, a kis és közepes esésű patakok és folyók energiájának hasznosítására. Bánki egyszerű és olcsó turbinát szerkesztett, melyet 1917-ben ismertetett kéziratként „Neue Wasserturbine" címmel, majd 1918- ban a Molnárok Lapjában mutatta be magyar nyelven. A legyártott több száz Bánki-féle vízturbinából néhány még ma is működik.

Bánki Donát alkotásai közül mértékében is kiemelkedő a Vaskapu-vízerőmű terve.

Bánki Donát jelentős gépszerkesztői munkássága, szabadalmi tevékenysége mellett magas hivatástudattal látta el oktatói tevékenységét. Nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy hallgatói felkészülését előadási jegyzetekkel segítse.

Professzori tevékenysége során a mérnökképzésben bevezette a laboratóriumi képzést.

Sírja a Farkasréti temetőben
Sírja a Farkasréti temetőben

Bánki Donát munkásságát, alkotásait áttekintve az utókor csodálattal adózik tevékenységének. 1922. augusztus 1-én alkotó ereje teljében elhunyt tudós 136 hazai és külföldi publikációt hagyott hátra az utókor számára. Emlékezetére a Gépipari Tudományos Egyesület, a Budapest Műszaki Egyetem Emlékérmet, a Bánki Donát Műszaki Főiskola, s annak jogutódja a Budapesti Műszaki Főiskola Bánki Donát Gépészmérnöki Kara Emlékplakettet alapított. Nevét viseli még több műszaki középiskola, a fővárosban egy park és egy utca is. Alkotásai közül a hazai Országos Műszaki Múzeum mellett a müncheni Deutsches Museum-ban három jelentős munkája - a Mechwart-eke, a Bánki motor és a Bánki turbina - megtalálható. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen található Pátzay Pál 1959-ben felállított Bánkit ábrázoló bronz mellszobra. Pályafutását példaképül állíthatjuk minden mérnök, az alkotó műszaki értelmiség elé.

Forrás: bgk.bmf.hu