Irinyi János

„Egyedül az igazság győzhet s azt csak kutatás útján lehet megtalálni; a természet felett úgy szerezheted meg az uralmat, hogy megismered."

„...egyike volt azoknak a múlt századi magyar értelmiségieknek, akik egyaránt kivették részüket a kor tudományos, technikai, sőt társadalmi-politikai küzdelmeiből, s akikről elmondhatjuk, hogy sokrétűen teljes életet éltek."
(Jókai Mór)



Irinyi János (Albis, 1817. május 18., - Vértes, 1895. december 17.) magyar vegyész, a hírlapíró, műfordító, országgyűlési képviselő, Irinyi József testvérbátyja. Általában a zajtalanul gyúló foszforos gyufa feltalálójaként ismert, de pillanatnyi ötletén messze túlmutató eredményei voltak a kémia újszerű szemléletének terjesztésében.

1817-ben született Erdélyben, a Bihar megyei Albison, Irinyi János mezőgazdász és Janovits Roxanda (másként: Jánossy Róza) gyermekeként. Születésének helye és időpontja sokáig bizonytalan volt. Egyesek szerint 1817-ben Albison, más vélemény szerint 1819-ben Nagylétán látott napvilágot, de van, aki Zsákára teszi szülőhelyét. Születési anyakönyvi kivonata azonban a fenti adatot hitelesíti. Édesapja kiváló mezőgazdász, a báró Mandel család nagylétai uradalmának tiszttartója. Különösen állattenyésztési szempontból mind a Mandel uradalmat, mind saját vértesi birtokát korszerű mintagazdasággá fejlesztette. Maga az Irinyi család régi református nemesi család.

A feltaláló Irinyi János elemi iskoláit Nagylétán (ma Létavértes része) végezte, majd középiskolai tanulmányait Nagyváradon folytatta. Édesapja elvárásainak megfelelően a debreceni Református Kollégiumban jogi diplomát szerzett, majd vegytant hallgatott a bécsi Politechnikumban.

Egy erdélyi származású professzorának, Meissner Pálnak egyik sikertelen kísérlete adta számára azt az ötletet, hogy az addig robbanásszerűen lángra lobbanó gyufából miként lehetne egy „zajongásmentes" biztonsági gyufát készíteni. „Meissner többek között az ólom hiperoxidjáról tartott fölolvasást s a barna port kénvirággal dörzsölgette üveg-mozsárban, ígérvén a figyelmes hallgatóságnak, hogy a kén meg fog gyulni. Mikor ez nem történt, nekem hamar eszembe jutott, hogy ha kén helyett foszfort vett volna, ez már régen égne. Ebből áll a találmány. Egy F. nevű fiatalember azt a tanácsot adta: vegyek magamnak rá privilégiumot" - írta később Irinyi. És a 19 éves fiatalember még aznap elkészítette az első biztosan, zaj nélkül fellobbanó gyufát, a foszforos gyújtót. Így szól a legenda. De hogy mi az igazság, azt ma sem tudjuk teljes biztonsággal kijelenteni, merthogy a foszforos gyufa feltalálóját megnevezni ma sem tudjuk. Ullmann, „Encyclopaedie der techn. Chernie” című munkájában pl. ezt olvashatjuk: „A foszforos gyufa feltalálását se a würtenibergi Kammerernek, se az angol Walkernek (John), se a magyar Irinyinek nem tulajdoníthatjuk, hanem miként a nagy találmányokkal lenni szokott, többek egyazon gondolat gyakorlati megvalósítására fordított munkájának végső eredménye.”

A kérgüktől megfosztott fatörzseket, 60 cm hosszú rönkök formájában leháncsolták, aztán vékony szalagokra, majd kis pálcikákra vágták. A pálcikát foszforsavba mártották, illetve foszforsavas ammónium vizesoldatával impregnálták, ami megakadályozta az eloltott gyufaszál továbbizzását. Az impregnált szálakat forró dobban megszárították. Utána a szálvégeket először megolvasztott paraffinba, vagy a foszforos gyufáknál, olvasztott kénbe, majd a gyufafejet képező gyújtóelegybe mártották. Az így megszilárdult anyagból jött létre a gyufa feje.

Irinyi János domborműves emléktáblája Józsefvárosban gyufagyára helyén
Irinyi János domborműves emléktáblája Józsefvárosban gyufagyára helyén

Mivel ekkor Magyarországon még nem lehetett találmányt bejegyeztetni, osztrák szabadalmat viszont Irinyi nem akart, felfedezését nem kis pénzért eladta Rómer Istvánnak, egy Bécsben lakó magyar kereskedőnek, a Rómer és Treviani gyufagyár magalapítójának. Ez az összeg fedezte későbbi európai tanulmányútját. Rómer pedig tekintélyes vagyonra tett szert a szabadalomból, amelyet Irinyi találmányára kért, és még 1836-ban meg is kapott.

1837-ben indult egy éves tanulmányútra: Berlinben az ágyú- és robbanóanyaggyárban gyakornokként dolgozott, itt jelent meg első tudományos munkája is. Járt Magdeburgban, Kölnben, Düsseldorfban, Frankfurt am Mainban, Stuttgartban. Hohenheimben beiratkozott a híres mezőgazdasági akadémiára és gazdász oklevelet szerzett.

Bécsben maradva gyógyszertárat működtetett, ahol tűzijáték készítésével is foglalkozott.

Mint kora legfelkészültebb vegyésze tért haza 1838-ban, részt vett a reformkor iparfejlesztési mozgalmában. Miután látta, hogy mint tanár aligha jut tanszékhez, Budapesten gyújtógyárat alapított. Ha azt nem is állíthatjuk teljes biztonsággal, hogy a foszforos gyufát ő találta fel, azt azért kijelenthetjük, hogy a gyárában alkalmazott eljárást önállóan, mindenkitől függetlenül ő állapította meg. A gyár fellendült, és naponta félmillió gyufát gyártott. Irinyi János pesti gyújtógyára komoly versenytársa lett Rómer István bécsi gyárának, de vetélytársai mindent megtettek annak érdekében, hogy tönkretegyék. A körülmények sem voltak kedvezőek számára, így 1848-ban kénytelen volt a gyárat bezárni. Gyufájából két szál maradt az utókorra, egyet Pesten, egyet Veszprémben őriznek. A gyufa magyar neve a német gyújtófa fordítása és rövidítése.

Általában a gyufa feltalálójaként tartják számon, bár ezen a pillanatnyi ötletén messze túlmenő eredményei vannak a kémia újszerű szemléletének terjesztésében. Erről ő maga egyszer így nyilatkozott: „Ha én a chemia theoriájának nem tudnám egyéb hasznát venni ezen haszontalanságnál, még ma kitekerném a nyakamat”.

Könyvet írt a kémia elméletéről, amelyben kiemelten a savakkal foglalkozott. Szembeszállt Lavoisier-nak azzal az állításával, hogy a savas karakter az oxigéntől lenne. A következő évben hazatért Magyarországra, majd kémiai cikkek egész sorát jelentette meg a kémia elméleti és gyakorlati vonatkozásairól (pl. vegyaránytan, lőgyapot). Értekezett a magyar szikes talajokról is, melyek gipsszel történő javítását először Ő javasolta. Tankönyvét, „A vegytan elemei"-t háromkötetesre tervezte, de csak egy kötete jelent meg Nagyváradon 1847-ben.

1847-ben 100 holdas vértesi birtokán gazdálkodott. Meghonosította a géppel való szántást, vetést, boronálást, a talajt hamuval és mészsóval műtrágyázta.

1848-ban a '48-as ifjúság vezetői közé tartozott, mint erősen magyar érzésű nemesember már korábban is részt vett a forradalmi mozgalmakban. Többek között Ő és József öccse is részt vett a híres 12 pont megfogalmazásában. Egyre közelebb került Kossuth Lajos köréhez, aki később kinevezte az állami gyárak főfelügyelőjévé. Az 1849-es szabadságharc idején Kossuth Lajos megbízásából őrnagyként vezette a nagyváradi lőpor- és ágyúgyárat.

A szabadságharc bukása után egy ideig öccsével együtt a pesti hírhedt Újépületben (Neugebäude) raboskodott. 1850-ben amnesztiával bocsátották szabadon. A szabadságharc bukása megtörte, ezután már semmit sem publikált, a politikai életből visszavonult és újra Vértesre ment gazdálkodni, hogy - mint egy krónikása írta - „ott várja a magyar tudományosság jobb időszakát, midőn oly tehetség, annyi műveltség, mint övé, nem fog heverni parlagon, hanem a nemzet és közhaza érdekében hasznosíttatik". Sajnos, hiába várt.

Családja vértesi birtokán gazdálkodott. A gazdaságában meghonosított új művelési módszerek sok pénzébe kerültek és kísérletei anyagilag tönkretették. Adósságaitól azután sohasem tudott megszabadulni, hiába nézett pénzkereset után. Előbb a Tisza Biztosító és Jelzálogbankban dolgozott mint számtanácsos, majd 1863-1882 között hasonló minőségben a debreceni István gőzmalomnál.

Irinyi János eredeti sírköve
Irinyi János eredeti sírköve

Későn, 51 éves korában nősült meg. Neje Baranyi Hermin volt. Két gyermekük született, Janka és Lajos, de mindketten még gyermekkorukban meghaltak.

1895. december 17-én, 78 éves korában Vértesen (ma Létavértes része) hunyt el. A vértesi temetőben temették el december 19-én.

Emlékezete

Irinyi János nevét több közintézmény viseli, például a debreceni Irinyi János Gimnázium, Szakközépiskola és Szakiskola, a kazincbarcikai Irinyi János Református Szakközépiskola és Diákotthon, a balatonfűzfői Irinyi János Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény és a létavértesi Irinyi János Általános Iskola, valamint Budapesten az Irinyi János laktanya az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred laktanyája.

Egykori gyufagyárának helyén áll a mai Sophianum épülete, amelynek Mikszáth téri utcafrontját díszíti Horvay János szobrászművész alkotása. A bronz féldombormű, Horvay János szobrászművész alkotása 1936. október 29-én került elhelyezésre. 2015-ben a szobrot megrongálták, talapzatáról ledöntötték. A helyreállítási munkálatokat Meszlényi-Molnár János szobrász végezte.

Forrás: wikipedia.org; feltalaloink.hu; omikk.bme.hu; kfki.hu; users.atw.hu