- Nyitóoldal
- Kalendárium
- Júniusi jeles napok
- Dudits Andor
Dudits Andor
„A régi mesterek műveit ebben az időben emberfeletti alkotásoknak gondoltam. A pleinair szempontjából semmi összefüggést sem találtam műveik és a természet között. A patinás színek nem is emberi kéz alkotásainak tűntek fel előttem. Képtárakban végigmenve, hatásuk összefolyt és végeredményben egy művész alkotásainak látszottak, akinek más a véralkata, szeme, keze, palettája és festéke, mint a mi szemünk, kezünk, festékünk és temperamentumunk."
„Konzervatív természetű, a muzeális hagyományokkal kapcsolatot tartó művészet a Dudits képeinek világa, de ez csak az alap, amelyre épülnek az ő egyéni megjelenésű mondanivalói.” (Nemzeti Ujság, 1924)
Dudits Andor (Budapest, 1866. június 24. - Budapest, 1944. november 7.) magyar festő. A múlt század egyik legtehetségesebb festőművésze, neve mégis csak igen szűk körben ismert igazán. Pedig saját korában olyan művészekkel tartották egyenrangúnak, mint például Munkácsy vagy Rippl Rónai. Bár személye feledésbe merült, alkotásait számos nagy galéria, többek között a Nemzeti Galéria is őrzi, faliképei pedig az Országház, az Országos Levéltár és a pécsi egyetem falait díszítik.
Dr. Dudits Miklós és Képessy Ida fiaként született 1866 június 24-én Budapesten. Az édesapa békéscsabai orvos volt. A sebgyógyulást elősegítő találmányának kórházi vizsgálatai miatt a fővárosban tartózkodott. A kudarccal végződő kísérletek azon a napon fejeződtek be, amelyen Andor megszületett.
A Munkácson született, de korán árvaságra jutott Lieb Mihály ez idő tájt nevelő szüleinél Békéscsabán bontogatta szárnyait. A később világhírűvé vált Munkácsy a vidék tehetősebb családjai számára készített arcképeket. 1865-ben lefestette a Dudits szülőket is. A két kép Dudits Andor élete végéig műtermének falán függött. Az orvos Dudits Miklós közreműködésével sikerült megmenteni Munkácsy szeme világát 1866-ban. Apja páciense volt Orlai Petrich Soma is, aki tanítómestert is ajánlott az öreg Rostagni Alajos, a jelentéktelen festő és fura pedagógus személyében.
Andor 1877-től a pesti piaristák gimnáziumában tanult, majd ötödikes korától magántanuló lett. A sokoldalú műveltségű orvos apa rajongott a művészetért, ezt tekintette a legközelebbi kapocsnak az ember és természet között és leghőbb vágya volt, hogy fia művészi pályára lépjen. Andor ebbe az irányba indult el. 1886-ban előbb a bécsi Művészeti Akadémiára iratkozott be, majd a következő évben már müncheni Képzőművészeti Akadémia hallgatója lett. A tíz üres helyre 130 jelentkező közül választották ki az arra legérdemesebbeket, felvételével tehát Dudits tehetségét ismerték el, aki 1888-ban és 1889-ben is dicséretet kapott az akadémia éves kiállításán.
A széles nyilvánosság elé a müncheni Üvegpalotában 1890-ben lépett Klinikai ambulatórium (Rendelő órában) című festményével. Ezt a festményt Munkácsy elhelyezte párizsi műtermének falán, amelyre Dudits igen büszke volt. A képet csak azért ismerjük, mert 1891-ben Berlinben is kiállították, és egy családi lapban megjelent a kép reprodukciója. A kép hűen tükrözi a nyolcvanas évek művészi törekvéseit. Látszik a mozgalmasság gondos kerülése, mozdulatlan, szinte nyomasztóan egyhangú minden.
1892-ben hazatért, beiratkozott Benczúr Gyula mesteriskolájába. A Képzőművészeti Főiskolán tanult 1897-ig. Az itt töltött évek új irányba terelték Dudits művészetét.
1893-ban a „Plén parád” című festményével vett részt a Műcsarnok téli kiállításán. Az uralkodó, I. Ferenc József - aki magánvagyonából ez időben rendszeresen vásárolt képet, hogy ezzel segítse a hazai festőművészet és a mecenatúra fejlődését - megvette ezt az alkotást is. A kép 1912-ig a budavári királyi palotában volt, ekkor I. Ferenc József a honvéd főparancsnokságnak adományozta. A képvásárlás ténye Dudits szakmai hírnevének is jót tett, hamarosan ismert és elismert művészként tartották számon. 1893-ban a Lánykérés (Döntő pillanat) című festményét, 1894-ben Samassa József egri érsek megrendelésére a recski templom Szent István-oltárképét festette meg.
A millenniumi ünnepségek lázában fordult a történeti festészet felé. Ekkor számos törvényhatóság készíttetett történelmi képeket a kortárs festőkkel. Dudits előbb az ezredévi kiállítás egyik első díjjal jutalmazott plakátját tervezte, majd a kor történeti képfestészetének két darabját is ő készítette. A fiumei városháza számára azt a jelenetet festette meg, amikor a fiumei podesta felolvassa Mária Terézia királynő adománylevelét a város Magyar Királysághoz csatolásáról. Zemplén vármegye számára pedig II. Rákóczi Ferenc ónodi országgyűlésre érkezését vitte vászonra. Mindkettő színes, mozgalmas tömegeivel, hazafias pátoszával a kornak és műfajának egyik jellemző terméke.
Az újonnan épült országház szabad falfelületeire hirdetett festőművészeti pályázaton Kardvágás című színvázlatával nyert. 1901-re készült el a Parlament delegációs termében Magyarország talán legnagyobb szekkó stílusú - vagyis száraz vakolatra festett - alkotása. A kerettel együtt 120 m2 falkép az 1867-es koronázás egyik legfestőibb jelenetét, a pesti Lánchíddal szemben emelt koronázási dombon történt Kardvágást ábrázolja. A képen pompa, lelkesedés, történeti hangulat mindenütt. Délceg lovasok, méltóságteljes főpapok, tarka, éljenző nép, lobogó zászlók. Reprezentációs kép a legjavából, erős realitással, sok festői finomsággal, érdekesen komponálva. Lotz Károly, a magyar freskó-festészet mestere 2000 koronás "Lotz-dij"-jal tüntette ki. 1902-1903 között a Parlamentben elkészítette a Törvény, a Vallás és kultúra, a Hadviselés, a Földművelés, az Ipar és a Kereskedelem allegóriáit. Ezek a nagyszabású képek jelzik Duditsnál ennek a "történeti" festészetnek a legmagasabb fokát.
1890-től állított ki a Műcsarnokban. 1895-től főleg történelmi képeket, oltárképeket, faliképeket festett, egyre nagyobb mesterségbeli tudással kiválóan szerkesztett monumentális kompozíciókat alkotott.
1901. február 12-én feleségül vette Pécsi Stefániát, Pécsi (Fuchs) Manó virágkereskedő és Rieger Júlia 20 éves leányát. 1904. december 20-án megszületett fiuk, ifjabb Andor, aki orvos lett, Budapesten, Szegeden, majd Léván praktizált, és sajnálatosan fiatalon, 1943-ban elhunyt.
A nagy kompozíciók, falképek előkészítő munkájának mintegy ellensúlyozásául a monotípiával is megpróbálkozott. Ez a technika szinte belekényszeríti az improvizációba a művészt. Csudálatos állhatatossággal évekig folytatta kísérleteit, százszámra állította elő ezeket a sajátságos nyomatokat, tájkép tanulmányokat, arcképeket, idilli képeket, melyeknek sikere részben a véletlentől is függ. Érdekes monotípiáinak egy nagy sorozatát 1905-ben állította ki a Nemzeti Szalonban.
1908-ban készítette el a kőbányai polgári sörfőzde Népszínház utcai bérházának homlokzatát díszítő mozaikfríz tervét, amelyet Róth Miksa valósított meg. A pályázat által előírt feladat: a sörfőzde által előállított három sörfajtának, a király-, polgár- és barátsörnek dicsérete. Ez a frivol és köznapi tárgy megkapó és költői képet öltött Dudits művészetében.
Nem szakított az egyházi művészettel sem: 1908-ban oltárképet festett Bácskatopolya (ma Szerbia) katolikus temploma számára, 1909-ben a breznóbányai (ma Szlovákia) templom hat szekkóját készítette el, 1917-ben oltárképet festett egykori iskolája, a pesti Piarista Rendház kápolnája részére (Kalazanci Szent József). Rákóczi Ferenc és bujdosó társai hamvainak méltó elhelyezésére, emlékük megörökítésére a kassai székesegyházban felállítandó emlékmű elkészítésére kiírt pályázatot Dudits Andor nyerte meg. A kassai dóm Szent István-kápolnájában Rákóczi Ferenc életútját képregényszerűen bemutató történelmi képet festett. Az alkotás 1914 és 1916 között készült el. (Restaurálása után 2012 májusától újra eredeti szépségében látható)
Az alkotó tollából idézzük a kép leírását:
Jobbra alul Zrínyi Ilona őrködik a kis Rákóczi Ferenc bölcsője felett. Feljebb a serdülő gyermeket látjuk, amint papi nevelője az istenfélelmet oltja szívébe, majd odább a foglyot, akit poroszlók kísérnek bécsújhelyi börtönébe. Legfölül, a lépcsőzet tetején, mely Rákóczi életének delét, működésének és dicsőségének teljét fejezi ki, a fejedelem lovon ülve kardját magasra emeli és azt a haza védelmének szenteli. Körülötte a kor nagy alakjai, Bercsényi, más kuruc vezérek, tábornokok, - - az előtérben térdelő paraszt alakja pedig már a következő eseményekre utal, midőn Rákóczi a nép fájdalmától kísérve bujdosó társaival együtt kénytelen a hazát elhagyni. Két fejedelmi alak jelképezi Rákóczi további élete folyását: XIV. Lajos, aki befogadta, de utóbb útjára bocsájtotta a hontalant és a török császár, aki végső menedéket nyújtott neki. Alul ábrázoltam Rákóczit élete végén, Rodostóban, íródiákjával, Mikes Kelemennel oldalán. Az egységes hatás kedvéért az egyes jeleneteket nem választottam el egymástól és beértem azzal, hogy a sírdombszerű részből kiemelkedő virágokkal jelezzem az egyes ütemeket. Ezzel a fő résszel szervesen összefügg a félköríves timpanon képe. Míg a lépcsőzet, amelyen Rákóczi élete folyása elvonul előttünk, mintegy az ő sírjának külső kiképzése, addig a timpanonban levő kép a számkivetésben eltemetett fejedelem sírboltját mutatja be, amint az uralkodó, a nemzettel való együttérzése jeléül, a béke olajágát küldi a dicső hamvakhoz, a nemzet koszorúja mellé. Az oldalt fekvő könyv kitépett lapja a Rákóczit megbélyegző törvény törlését jelképezi. Az architektonikus keretbe foglalt legfelső rész Rákóczi történetének utolsó fejezetét tünteti fel: a hamvak hazahozatalát Törökországból a kassai székesegyházba."
„A trianoni döntés őt is személyesen is érintette, hiszen több alkotása kerül a határon túlra. Az ország integritásának megmentésére törekedő irredenta egyesület, a Védő Ligák Szövetsége pályázatára 1920 nyarán megfestette azt a jelenetet, amikor a nemzeti hadsereg budapesti helyőrsége 1920. április 11-én felesküdött a kormányzó előtt." „A kilenc méter hosszú és három méter magas, bronzfényű rámába zárt kép szerencsés beállításban, sötétbordó drapériákkal díszítve, két oszlop közé helyezetten várja az ünnepi avatást, amely után valószínűleg a történelmi arcképcsarnokban nyer végleges elhelyezést” - írta a Pesti Napló. „Az alkotás a korabeli politikai propaganda egyik kedvelt darabja lett, és a mű számos fontos ember barátságát - és ezen keresztül állami megrendelések sorát - hozta a már ekkor is híres és elismert művésznek." A kép 1945 után eltűnt, így annak csak - a pályázatra benyújtott -színvázlata maradt fenn, a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. A kép jobb oldalán a művész saját magát is felfestette.
Támogatója az 1922-től vallás- és közoktatásügyi miniszteri pozíciót betöltő Klebelsberg Kunó volt. Az ő felkérésére készíthetett 1923. szeptember-októberében a pécsi egyetem aulájába hatalmas falfestményt az egyetem alapításáról. A beázástól megrongálódott szekkót 2017-ben restaurálták, így ismét teljes pompájában tekinthetik meg az aulába érkezők.
1924-1929 között az Országos Levéltár történelmi falképciklusa, több mint 30 szekkó is az ő munkája. Klebelsberg a megrendeléseken túl azzal is segítette a művész munkáját, hogy a Képzőművészeti Főiskolán a monumentális falfestészet katedráját adta neki, ahol „Freskótan”-t tanított. 1925-ben kormányfőtanácsossá nevezték ki. Dudits Klebelsberg 1932. évi halálával elvesztette fő támogatóját, eltávolították a főiskoláról (nyugdíjazták az akkor már 66 éves művészt).
1921-ben a Benczúr Társaság egyik alapító tagja volt, majd első elnöke lett, elnökséget az 1930-as években újra vállalt. 1925-től tanított a Képzőművészeti Főiskolán.
A két világháború között sem szakított az egyházi épületek díszítésével: Sárbogárd, Gyöngyös és Gödöllő falképei dicsérik keze munkáját. Dudits életében számos elismerésben és díjban részesült.
1944. november 7-én hunyt el. A második világháború után személyét - bizonyára a világháború előtti sikerei miatt - agyonhallgatták, díszsírhelyét a Farkasréti Temetőben megsemmisítették. Ez ideig sem életmű, sem tematikus kiállítást nem szenteltek egyedi stílusú művészete bemutatására. 1903-tól haláláig a XI. kerületi Kelenhegyi út 12. szám alatti műteremházban élt és dolgozott. Emlékét egykori lakóhelyén 2015 őszétől a család kezdeményezésére állított tábla őrzi.
Dudits Andor festményével honlapunkon találkozhatunk az ónodi országgyűlésről, a II. Rákóczi Ferenc hazatéréséről vagy éppen a pécsi egyetem alapításáról szóló cikkekben.
Forrás: Reisz T. Csaba: Eskü a Vérmezőn; Éber László: Dudits Andor