- Nyitóoldal
- Kalendárium
- Júniusi jeles napok
- Róth Miksa
Róth Miksa
„A szín az emberi élet egyik legnagyobb gyönyörűsége”.
„Az élet küzdelmeinek jótékony balzsama: a szépben való gyönyörködés. Hálás lehet az ember az Úristennek, ha őt azzal áldotta meg, hogy meglássa és átérezze a szépet, de méginkább tartozik hálával az, akinek megadatott, hogy a szép kultuszában töltheti el életét és az alkotás örömérzetében részesülve, ízelítőt kap az Isteniből, embertársainak pedig lelki gyönyörűséget szerez művészetével.”
Róth Miksa, születési nevén Roth Miksa József (Pest, 1865. december 26. - Budapest, 1944. június 14.) kiváló üvegfestő- illetve mozaikművész. Jelentős köz- és lakóépületekben számos fennmaradt, vagy az idők során hitelesen restaurált üvegablakait és mozaikjait ma is megcsodálhatjuk Budapesten. De alkotásai megtalálhatók az ország egyéb területén, vagy éppen külföldön is. Nevét az egyetemes művészettörténetben egyebek mellett az Országházban, a Gresham-palotában, a Magyar Nemzeti Bankban, a Zeneakadémián, vagy éppen a marosvásárhelyi kultúrpalotában, a szabadkai városházán látható művei tették igazán jól csengővé. Saját maga életművére visszatekintve 55 város 94 épületében található alkotását tekintette jelentősnek, mozaikművei közül pedig tíz város 29 építményén lévőt tartotta számon.
Roth Miksa 1865. december 26-án Pesten született a nyolc gyermekes Roth Zsigmond és Duller Mária hatodik gyermekeként. A család vezetékneve ekkor még rövid ó-val volt használatos. Apja és nagyapja is üvegesként dolgozott. Művészi tehetségük a gyermekekben teljesedett ki. A családból több művész is gazdagította az ország kultúráját. Miksa folytatta a családi hagyományokat és hamarosan nemzetközi hírű üvegfestővé nőtte ki magát. Három évvel fiatalabb öccse, Manó ugyancsak üvegfestőként kereste kenyerét. Másik öccse Pesti Kálmán néven Shakespeare-drámák főszerepeit alakító színművész lett. De mielőtt végleg el nem kötelezte magát a színészi pálya mellett rövid időszakokra ő is beállt az üvegfestő műhelybe. Ida nevű nővérének fia volt Elek Artúr a Nyugat című folyóirat szerkesztője, aki műfordítóként és művészettörténészként is elismert író.
Miksa a mesterség alapjait apja műhelyében sajátította el, majd a budapesti Mintarajztanodában, illetve a felsőbb Iparrajztanodában folytatta tanulmányait. Ezt követően külföldi tanulmányutakon sajátította el az üvegfestés mesterségét. A középkori üvegfestményeket Nyugat-Európa művészeti központjaiba ellátogatva tanulmányozta. Itthon erre nem volt lehetősége, hiszen hazánkban a török hódoltság alatt az összes középkori üvegablak elpusztult. Így emlékezett később erről az időszakról: „Ahhoz az időhöz fűződnek gyermekkorom legkedvesebb maradandó emlékei, amelyet atyám - aki egyike volt az utolsó céhmestereknek - műhelyében töltöttem. Az ott készült mesterségbelileg kifogástalan, de egyébként primitív ólomba foglalt színes üvegezések ragyogása és csillogása már serdülő gyermekkoromban nagy örömet szereztek nekem és misztikus varázsukkal egész életemre kiható mélységes benyomásokat váltottak ki belőlem.”
Apja sikeres évek után élete végén csődbe ment és 1885-ben elszegényedve, korabeli szóhasználattal élve "vagyonbukottként" halt meg. Miksa önálló „üvegfestészeti műintézet”-ét ebben az évben alapította. Végig igyekezett fenntartani az apai műhely jogfolytonosságát. Első műterme a VII. kerületi Dohány utca 10.-ben volt. Amint azt később írta, itt még „a mindennapimegélhetés súlyos gondjaival küszködött”. Ezután a VIII. kerület Német utca 3.-ban dolgozott. Később az ugyancsak VIII. kerületi Kender utca két, egymás melletti házát vásárolta meg. Végül 1911- 1939-ig a VII. kerület Nefelejcs utca 26 alatt működött a „Róth Miksa Császári és Királyi Udvari Üvegfestő és Mozaik Művész Műintézete”.
Első munkáit a műemléki helyreállításoknak köszönhette. Steindltől kapta első megbízatását a máriafalvi gótikus templom üvegablakai elkészítésére, később pedig az egyik legnagyobbat, az Országház üvegablakainak elkészítését. Neve és művészete a millennium éveiben lett közismert, amikor együttműködve a kor kiváló építészeivel, számos budapesti és vidéki köz- és magánépület dekoratív díszítésére kapott megbízást.
Gyorsan felismerte, hogy az üvegfestészet díszítőművészet, s mint ilyennek, a díszítendő épület stílusával és rendeltetésével kell harmonizálnia. Ez magyarázza, hogy egy időben készített historizáló, magyaros és szecessziós motívumokkal operáló ablakokat is, igazodva a korabeli magyar építészet sokszínűségéhez.
1897. november 27-én nősült meg, felesége Walla (Schmidt) Jozefin lett, akit nem sokkal korábban fogadott örökbe a törökbálinti kisiparosból nagypolgárrá nőtt terrazzokészítő és cementgyáros Walla József. Leendő apósa kívánságára az esküvő előtt áttért a római katolikus hitre. A budapesti Szent István Bazilikában keresztelkedett. Ekkor kapta a „József” keresztnevet, de ezt nevet aláírásában nem használta. Házasságukból három gyermek született. Kapcsolatrendszere kiegészült a Walla család széles társadalmi beágyazottságával, anyagi biztonsága tovább szilárdult, megrendelői köre szélesedett. Házassága valószínűleg a terazzógyártás területén híres Walla gyár révén kihatott mozaikművészetének kialakulására is.
Munkásságában az 1890-es évek vége hozott fordulatot. Ettől kezdve a középkori technikát követő antiküveg-kompozíciók helyett a Louis Comfort Tiffany által felfedezett üvegfajtával foglalkozott. Különböző anyagokat: muránói mozaikot, opalizáló üveget és Zsolnay-féle eozinos kerámiát vegyítő egyéni technikát dolgozott ki.
Az igazi sikert az 1896. évi Ezredévi Országos Kiállítás hozta meg számára. Több kiállítási csarnok mellett a Vajdahunyad várába, az úgynevezett Jáki kápolnába is tőle rendeltek ablakokat. Ugyanebben az évben kezdte meg az épülő Országház üvegfestményeinek tervezését és kivitelezését, s így országos hírnévre tett szert.
1897-től üvegmozaik készítésével is foglalkozott. Üvegablakait és mozaikmunkáinak egy részét is jeles festők készítették. Lechner pozsonyi Szent Erzsébet-templomának mozaiktervét például Vaszary János rajzolta. A Postatakarékpénztár mozaik virágdíszeit új technikával készítette, cementbe ágyazta a díszítőelemeket. Munkáját művészi szintre emelte, stílusát kezdetben a historizmus, majd a szecesszió és az art déco illetve ezek ötvözete jellemezte.
A korabeli magyar művészet számos kiválóságával dolgozott együtt. Leghosszabb ideig a gödöllői művésztelep két vezetőjével, Körösfői-Kriesch Aladárral és Nagy Sándorral munkálkodott. Közös munkájuk eredménye többek között a Velencei Biennálé magyar pavilonjának üvegablakai és mozaikjai, a szabadkai városháza ablakai, a marosvásárhelyi Kultúrpalota tükörtermének négy, székely népballadát feldolgozó ablaktriptichonja. 1914-ben a Lipótmezei Elmegyógyintézet kápolnájának hat hatalmas méretű, a keresztény mitológia témáit bemutató szecessziós üvegablakát készítették el.
Számos hazai és külföldi elismerésben részesült. A millenniumi kiállításon szerzett kiváló érdemeinek elismeréséül 1896. december 19-én arany érdemkeresztet nyert el az uralkodótól. 1898-ban elsőként neki ítélték az Iparművészeti Állami Aranyérmet, az 1900-as párizsi világkiállításon ezüst, az 1902-es torinói és az 1904-ben St. Louisi (USA) világkiállításon pedig aranyéremmel tüntették ki. Idehaza megkapta a Ferenc József-rend lovagi fokozatát majd pedig a kormányfőtanácsosi címet. A mozaikkészítés technikájának megújításáért az olasz király aranyérmét nyerte el. Évtizedeken keresztül a Magyar Iparművészeti Társulat alelnöke (rövid ideig elnöke) volt, számos művész és művészetpártoló egyesületben (többek között a Steindl Céhben) tevékenykedett.
A kor világkiállításain olyan sikeres volt, hogy végül megkérték, legyen inkább zsűri tag, hogy másokat is díjazhassanak. Üvegfestménye díszíti a holland királynő palotáját Hágában, Oslo legnagyobb templomát, Mexico Cityben pedig a Theatro Nationalt, ahová 2000 négyzetláb nagyságú üvegkupolát festett, és elkészítette a város egyik büszkeségeként számon tartott „kristályfüggöny” tervét és modelljét, amit Tiffany cége kivitelezett.
Róth azonban nem csak üvegfestő volt, hanem mozaik-művész is. A modern mozaik-technika talán legnagyobb megújítójaként tartották számon: az olasz király két alkalommal is a legmagasabb kitüntetéssel díjazta munkáit, szabadalmait. Itthon a Szent István Bazilikába készített mozaikokat és a királyi Vár Szent Jobb kápolnájába. Utóbbit merőben szokatlan módon nem semmisítették meg a Vár újjáépítésekor, hanem az ötvenes években (!) egy kis kápolnát építettek számára Balatonfüreden, ahová felrakták a Szent Istvánt, a Szent Koronát és a hit erejét szimbolizáló mozaikokat. Nevét szinte mindenki ismeri Magyarországon, de legtöbb művét csak nagyon kevesen tudnák megnevezni. Az alkotások többsége ugyanis olyan helyeken található, amit nem könnyű látogatóként megnézni. Nem csupán azért, mert külföldre kell utazni értük, hiszen Szabadka, Pozsony, Kolozsvár vagy Graz könnyen elérhető. Csakhogy az üvegfestmények jelentős része olyan helyen van, ahová igencsak nehéz szabadon bejutni: egy zárdában Kassán, a pannonhalmi főapát magánkápolnájában, Budapesten az Orosz Kereskedelmi Kirendeltség épületében, a Magyar Nemzeti Bankban, a Pénzügy- a Gazdasági és a Belügyminisztériumban, vagy a már évek óta bezárt Lipótmezei Elmegyógyintézet elhagyott, lelakatolt és egyre romló kápolnájában, pedig ezt a hat ablakot az 1900-as évek legszebb európai üvegfestményei közé sorolták.
Számtalan alkotása elpusztult a történelem során. Az Üllői úti Örökimádás-templom festett ablakai, a Törley-mauzóleum üvegképei - vagy az Országház kupolájának üvegfestményei (a delegációs folyosók és lépcsőházak Róth által festett ablakainak többsége azonban ma is láthatóak). A közhiedelemmel ellentétben nem maradtak fenn a Szent István-bazilikába készített üvegfestményei sem, csupán a mai Szent Jobb Kápolna néhány ablakának szegélydísze és néhány kisebb mozaik alkotás származik tőle.
Mozaikalkotásai is közismertek: a Szervita téren (az egykori Török Bankház homlokzatán) látható Budapest legnagyobb köztéri mozaikja; Róth (Vajda Zsigmond festőművésszel közös tervek alapján) készítette a Széchenyi gyógyfürdő, valamint a Deák- és a Kossuth-mauzóleum mozaikjait és a Fiumei úti temető mozaikjait is a Róth műterem kivitelezte.
1939-ben, a második zsidótörvény után bezárta műhelyét. 1944. június 14.-én súlyos betegségben, otthonában halt meg. Törökbálinton a Walla család kriptájában helyezték örök nyugalomba.