Május 2. - Kezdetüket veszik a millenniumi ünnepségek - 1896

A budapesti kiállítás hivatalos plakátja -
Gerster Kálmán és Mirkovszky Géza alkotása
A budapesti kiállítás hivatalos plakátja - Gerster Kálmán és Mirkovszky Géza alkotása




„Hangos örömtől róna, halom zengjen,
Tárja ki kelyhét ma minden virág,
Habozó serleg vígan összecsengjen,
Örömünk hangját hallja a világ.
Völgyben s a bércen szent örömtűz égjen.
Fénye ragyogjon földön és az égen,
Szállja szívünk' meg Erő, Hit, Remény
Új ezredévünk kelő reggelén!"
(Lampérth Géza: Nemzetem ezredéves ünnepe)

A XIX. század utolsó évtizedében kivételes jubileum megünneplésére készült Magyarország. Ezer esztendeje múlt, hogy Árpád vezetésével a kelet felől érkező magyar törzsek átlépték a Kárpátok hegyvonulatát és fokozatosan birtokba vették a későbbi Magyarország területét. A honfoglalás eseménysorozatát természetesen nem lehetett egy konkrét naphoz kötni. Több korabeli tudományos szakvéleményt meghallgatva, a kormány végül is azzal az előterjesztéssel fordult az Országgyűléshez, hogy a honalapítás ezredik évfordulóját 1895-ben ünnepelje meg az ország. A képviselők elfogadták a javaslatot, amely így törvényerőre emelkedett.

Az ezredéves kiállítás madártávlati képe
Az ezredéves kiállítás madártávlati képe

A nagyszabású világkiállítás gondolatáról kellő anyagi fedezet hiányában le kellett mondani. Ám így is impozáns program készült. Számos közintézmény erre az évre tervezett átadása mellett döntés született egy - Magyarországon addig soha nem látott méretű - országos kiállítás megrendezéséről. Az előkészítésre szánt idő azonban túl rövidnek bizonyult. Ezért az 1893. évi III. törvénycikk 3. §-ával megváltoztatták az évfordulós ünnepségek időpontját: 1895 helyett 1896-ban került sor ezek megtartására.

A magyar szent korona országainak törvényhozása vallásos áhítattal ad hálát az isteni gondviselésnek, hogy az Árpád és vitéz hadai által megalapított hazát oltalmába fogadta, fejedelmeit bölcsességgel, népét erővel és önfeláldozó hazaszeretettel megáldotta, és az országot jó és balsorsban segítve, annak lételét ezer éven át sok viszontagság között is fenntartotta - az országgyűlés által a honalapítás emlékét a fenti szavakkal megörökítő törvény híven fejezte ki a millenniumi ünnepségek emelkedett hangulatát.

A honalapítás ezeréves évfordulójának megünneplését és a magyarság történetének európai fordulópontját jelentő esemény méltó megörökítését az 1896. évi VIII. törvénycikkben rögzítette az országgyűlés. A törvénycikk első paragrafusában „a törvényhozás a honalapítás ezredik évfordulójának maradandó emlékekkel való megörökítése czéljából elhatározza, hogy

A megnyitó ünnepség színhelye
A megnyitó ünnepség színhelye

a) Budapesten a városligetnek az Andrássy-út és a tó közötti részében a honalapító Árpádot és a nemzet egész történelmi múltját megörökítő emlékművet állít,
b) az ország hét különböző pontján, nevezetesen: a munkácsi várhegyen, a nyitrai Zobor hegyen, a Morva vizének a Dunába torkolásánál emelkedő dévényi várhegyen, Pannonhalmán, a zimonyi várhegyen, Pusztaszeren és a brassói Czenk hegyen emlékoszlopokat emel,
c) Budapesten a várban a Nagy-Boldogasszonyról elnevezett koronázási templom melletti Halászbástyán Szent István király lovas szobrát állítja fel,
d) országos szépművészeti múzeumot létesít s annak gyűjteményei befogadására Budapesten alkalmas helyen megfelelő épületet emel,
e) az ország különböző vidékein 400 új népiskolát állít fel.” (idézet a törvénycikkből)

A felsorolt emlékek közül kétségkívül a budapesti millenniumi emlékmű a legkiemelkedőbb alkotás. Zala György szobrász és Schickedanz Albert építész monumentális művének teljes befejezése és az avatási ünnepség 1929-ig váratott magára. Közben lezajlott jelenkori történelmünk legszomorúbb eseménye és a hét vidéki emlékmű közül öt idegen uralom alá került. A „maradandó emlékeket” barbár módon megrongálták, néhányukat még a trianoni békediktátum előtt elpusztították.

A dévényi Árpád emlékmű
A dévényi Árpád emlékmű

Érdemes néhány adat erejéig felidéznünk a hét vidéki emlékmű sorsát. Az emlékjelek felállításának fő kezdeményezője, szervezője és mozgatórúgója Thaly Kálmán történész, országgyűlési képviselő volt. Az emlékművek felállítását felügyelő bizottság a tervek elkészítésével, a színhelyek alapos feltérképezésével és az alépítmények kivitelezésével Berczik Gyula építészt bízta meg. A fővárositól eltérően, a rendelkezésre álló rövid idő ellenére, a vidéki emlékművek a millenniumi ünnepségek idejére elkészültek vagy legalábbis az alapkőletételük megtörtént, és a következő évben e műalkotásokat is felavatták. Az 1896. évi ünnepségek során a zimonyi, a brassói, a nyitrai és a dévényi emlékműveket adták át, és a munkácsi, a pusztaszeri és a pannonhalmi emlékek alapkövébe a millenniumi ünnepségek eseményeit megörökítő okiratokat is elhelyeztek. Az emlékművek talapzatára egységesen a „896-1896” felirat került. A felállított alkotásokról 1897-ben a kor híres fényképésze, Erdélyi Mór készített felvételeket, és az utókor számára nagyméretű album formájában bocsátotta közre „A magyar állam fennállását megörökítő hét vidéki emlékmű” címmel.

Magyarország északnyugati kapujánál (Porta Hungarica), a dévényi vár fokán állították fel Jankovics Gyula szobrász alkotását, egy korinthoszi oszlopon őrt álló Árpád-kori vitézt. Az „új idők új dalai” után Dévénynél cseh légionáriusok törtek be, porig rombolva a 21 méter magas emlékművet.

Nyitra mellett, a Zobor-hegyen felállított obeliszk szobordíszei - négy kőből faragott, leeresztett szárnyú turulmadár - Kallos Ede munkáját dicsérték. A kör alakú alépítményt az állami nagycímer díszítette. Az emlékmű a dévényihez hasonló sorsra jutott.
Az északkeleti felvidéken, Munkács várának a Vereckei szoros felé néző várfokán, a régi bástyafal visszabontásával alakították ki azt a 33 méter magas építményt, amelynek obeliszkben végződő tetejére Bezerédy Gyula alkotása került: egy kiterjesztett szárnyú turul.
Talán az emlékmű nehéz megközelíthetőségéből adódott, hogy a csehek 1924-ig vártak eltávolításával, és az alépítmény teljes lebontásával. A turul ezt követően a kaszárnyává alakított várban hevert a vidék visszacsatolásáig. Ekkor felmerült az emlékmű újraállítása, de ez csak részben valósult meg: a várban állították fel, valószínűleg ideiglenesnek szánt talapzatra. A szobor sorsa 1945-ben végleg megpecsételődött. A területet megszálló szovjetek a helyi öntödében beolvasztották, és ötágú csillagokat öntöttek belőle. A jelenlegi emlékművet szerényebb alapzattal a régi helyére állították fel, azonban az új turul méreteiben talán „túlszárnyalja” a régit. A helyi szobrászművész, Beleny Mihajlo fennmaradt korabeli dokumentumok alapján öntötte bronzba önálló műnek számító alkotását.

A zimonyi emlékmű
A zimonyi emlékmű

Magyarország délkeleti kapujában, a Brassó fölötti Cenk hegyen állt a dévényi emlék „testvérpárja”, ugyancsak Jankovics Gyula alkotása. A dór oszlopfőn őrt álló vitéznek jutott az időtállóság legrövidebb szakasza. Már 1913. szeptember 27-én román merénylet áldozata lett. Egyes források szerint annyira megrongálódott, hogy egy ezt követő szélvihar ledöntötte az oszlopot is. Más helyen az áll, hogy 1916-ban a betörő román csapatok robbantották fel a már sérült emlékművet. A romos talapzatot az 1960-as években bontották el. A szobornak egy töredékét - a fejét - jelenleg a brassói evangélikus egyház parókiáján őrzik.

A Duna és a Száva összefolyásánál, a Hunyadiak lerombolt várának udvarán építették fel Zimony ezeréves emlékét. A 36 méter magas donjon-szerű építmény két oldaltornya között oroszlánok őrizték Hungária ülő alakos szobrát, a mögötte magasló főtorony tetején kiterjesztett szárnyú bronzból készült turul vigyázta a vidéket. A kőszobrok Róna József alkotásai, míg a 4,5 méteres fesztávolságú turul - a munkácsi párja - Bezerédy Gyula munkája volt. Felavatását követően, a köztudatban Hunyadi-toronyként, mint a törökverő hadvezér halálának helyét jelölő emlékmű vált ismertté. A megszálló szerb csapatok a tornyot megfosztották minden díszétől, nemcsak a szobrokat távolították el, de idővel a többi díszítőelemet és faragványt is eltüntették. A nándorfehérvári csata 550. évfordulója kapcsán felmerült az emlékmű helyreállításának gondolata, de a kezdeményező szándék nem valósult meg.

Millenniumi emlékmű Pannonhalmán
Millenniumi emlékmű Pannonhalmán

Az ország szívében, történelmi nevezetességű helyen, Pusztaszeren a monostor romjai mellett építették fel az Árpád-emlékművet. Az építmény klasszicista stílusban épült kettős dór portikusz, tetején Árpád fejedelem kőből faragott szobrával, a kiugró párkányzaton két nyugvó oroszlánnal. A műalkotások Kallós Ede munkái. Az emlékmű 1997-es felújításakor Buzár Károly szobrász újrafaragta a szobrokat. Az eredeti Árpád-szobor most fedett helyen, a Feszty-körképnek otthont adó körcsarnok bejáratánál látható.

A hetedik emlékmű Pannonhalmán a hármas halom középső dombján áll, a Szent István által alapított főapátság szomszédságában. A klasszicista stílusban épült rotunda bejárata fölött, a négy ion oszlopon nyugvó timpanonon Bezerédy Gyula domborműve látható. A hajdani kupola belsejét Lotz Károlynak és tanítványainak festményei díszítették. A kupolát 1938-ban lebontották, az újjáépített tető kifestésével Aba Novák Vilmost bízták meg. A festményeknek, a művész halála miatt, csak egy része készült el. A kupola tetején látható Szent Korona az egységes keresztény Magyarországot jelképezi.

Emlékműveink Kárpát-medencei jelenlétünk, múltunk kőbe, ércbe fogalmazott lenyomatai. Éppen ezért történelmi eseményeink, győztes vagy vesztes csatáink helyének megjelölésére minden magyar számára közérthető, egységes jelképrendszert használunk, leggyakrabban eredetmondánk ősi szimbólumát, a turulmadarat. Ezeréves emlékeink mellett ezzel jelöltük meg a Rákóczi, az 1848-49-es szabadságharc csatáinak emlékét, de turulmadár őrzi az első és második világháborúban elesett hőseink emlékét is. Trianon után számtalan emlékművünket elpusztították, de a barbárság nem fajult minden esetben odáig, hogy kegyeleti helyeinket is meggyalázzák. Talán ezért is felfoghatatlan egy csíkmadéfalvi székelynek, hogy egyes pestiek miért mondják fasiszta jelképnek az 1764-es Siculicidium emlékét őrző turulmadarat.

Történet, vadászat, ősfoglalkozások pavilonja
Történet, vadászat, ősfoglalkozások pavilonja

„A magyar szent korona országainak törvényhozása vallásos áhítattal ad hálát az isteni gondviselésnek, hogy az Árpád és vitéz hadai által megalapított hazát oltalmába fogadta, fejedelmeit bölcsességgel, népét erővel és önfeláldozó hazaszeretettel megáldotta, és az országot jó és balsorsban segítve, annak lételét ezer éven át sok viszontagság között is fenntartotta" - az országgyűlés által a honalapítás emlékét a fenti szavakkal megörökítő törvény híven fejezte ki a millenniumi ünnepségek emelkedett hangulatát. Az ünnepségekről a kormány és a képviselőház már korábban döntött, egyszersmind törvényben rögzítette az ezredév megörökítését szolgáló művek lajstromát. A mai Hősök terén található szoborcsoport mellett az ország hét különböző helyén emlékoszlopot állítottak fel, a Halászbástyára Szent István lovas szobrát tervezték. Döntés született 400 új állami népiskola létrehozásáról. Apponyi Albert 1895. karácsonyi felhívására a pártok az ünnepségek tartamára felfüggesztették politikai csatározásaikat.

A telefonhírmondó pavilonja a millenniumi ünnepségeken
A telefonhírmondó pavilonja a millenniumi ünnepségeken

A király 1896. május 2-án a Városligetben harangzúgás közepette nyitotta meg a millenniumi ünnepségek központi rendezvényét, a városligeti ezredévi kiállítást. Díszmagyarba öltözött országos főméltóságok, államférfiak, művészek, a főváros és a vármegyék küldöttségei, képviselői kíséretében a királyi pár a megnyitó után megtekintette a fél négyzetkilométernyi pompázatos kiállítás legfontosabb pavilonjait. A 240 pavilonban kizárólag magyar eredetű tárgyakat, alkotásokat, gyártmányokat és termékeket mutattak be. A kiállítást 5 főkapun keresztül közelíthette meg a közönség.

A Vajdahunyad vár épületegyüttese talán a legismertebb, melyet a millenniumi kiállítás Történelmi Főcsoportjaként emlegették. A nyitva tartás fél éve alatt „műemlékeink és történelmi kincseink egymás mellé sorozása a tudás, a vitézség, a munka, a szorgalom mutatványait mint fennmaradt vagy helyreállított emlékeket" tárta a kiállítás látogatója elé. Magán- és közgyűjtemények, egyházi kincstárak műtárgyait és történelmi relikviáit állították közszemlére, majd a millennium évében alapított Magyar Királyi Mezőgazdasági Múzeum költözött be az ideiglenes, alapozás nélküli, gerendavázas palotába. A millenniumi kiállítás bezárása után lebontották, de Alpár tervei alapján, némi változtatással, immár időtállóan újból felépítettek. 1907-ben pedig újra megnyílt a múzeum.

Az ipari csoport végén kapott helyet az építőipar csarnoka, amely építőipar és vas- és fémipar befogadását látta el. E csarnok körül sorakoztak a járművek csarnokai, a posta-, távírda- és telefon-pavilon, valamint a bányászati és kohászati csarnokok, melyekben mindben a legfrissebb vívmányokkal szembesülhettek az odalátogatók. A kiállítási épületek összköltsége meghaladta a 4,5 millió forintot, az ezredév tiszteletére emelt fentebb felsorolt épületek, emlékhelyek megépítésére pedig 5,2 milliót különítettek el a költségvetésben.

A városligeti kiállítás területére díszkapun jutottak be a látogatók, akik a különböző utazási kedvezményeknek köszönhetően az egész országból érkeztek, s akik száma megközelítette az ország lakosságának egyharmadát, vagyis a 6 milliót. A Városligetet átszelő sugárút mentén baloldalt a hadügyi kiállítás a közös hadsereg és a honvédség külön-külön pavilonját, valamint a haditengerészet tóparti kiállítóterületét foglalta magába. Mellette a fővárosi pavilon állt, benne a város makettjével és a királyi palota modelljével, valamint Benczúr Gyula Budavár visszavételét ábrázoló monumentális festményével.

Budapest pavilonja
Budapest pavilonja

A kiállítás fontos részét alkották a különböző tájegységeket megjelenítő néprajzi bemutatók: a skanzenszerű építményekből a faluvégi sátoros cigánytelepülés sem hiányzott, benne a cigány kovácsot és népes családját élethűen ábrázoló viaszfigurákkal, amelyről egy reprezentatív képeskönyvben azt olvashatjuk, hogy „a nyomor dacára, amely ebben a képben megnyilatkozik, a szabadság szelleme lebeg az alakok fölött". A legnagyobb pavilonok közé tartozott az 1885. évi kiállításra épült Iparcsarnok, a Ganz-pavilon, a Közlekedési Múzeum, valamint a Városligeti-tó szigetén felépült történeti épületegyüttes. A népi szórakozás központjaként fölöttébb népszerűvé vált az Ősbudavár nevet viselő, eklektikus vigalmi központ. A látogatókat bőséges kiszolgálás, egész napos szórakoztató műsorok várták: mutatványosok, katonazenekarok, mulatók és mindenfajta mulattatók. A kereskedelem-, pénz- és hitelügy pavilonja és a mezőgazdasági csarnokok mellett számtalan kisebb épület, alkalmi kiállítótér igyekezett bemutatni mindazt a haladást, amellyel az ország a múlt század végén történelme során ismét számos vonatkozásban közel került az európai élvonalhoz.

Az ünnepségek május 2-án este az Opera díszelőadásával folytatódtak. A következő napon a Mátyás-templomban hálaadó misét tartottak, este a város díszkivilágítás fényeiben úszott, a Gellért-hegyen óriási tűzijátékot rendeztek. Május 4-én felavatták a Műcsarnokot, 5-én pedig a Vérmezőn 17 ezer katona részvételével a király jelenlétében díszszemlét tartottak. Június 6-án katonai díszalakulatok kíséretében alabárdos koronaőrök, valamint az ország legfőbb méltóságai kíséretében a Szent Koronát a királyi palotából a Mátyás-templomba vitték át. A következő napon Ferenc József elhelyezte a palota új szárnyának alapkövét.

Az 'Ősbudavára' a Városligetben, 1896
Az 'Ősbudavára' a Városligetben, 1896

Az ország és a király egységét volt hivatva demonstrálni Ferenc József koronázásának 29. évfordulója: a millenniumi rendezvénysorozat csúcspontjává stilizált június 8-i ünnepség az ország 89 törvényhatóságának és az országgyűlés lovasbandériumainak a Vérmezőről a várba való felvonulásával kezdődött. A történeti jelmezekbe, díszmagyarba öltözött főtisztviselők, bandériumok színpompás menete a Mátyás-templomból az Országház új épületéhez vonult, amelyből még csak a főbejárat és a kupolaterem volt készen. Gyulai Pál, az irodalomkritika „nagy öreg"-je, itt felolvasta „a honalapítás évezredes emléket" megörökítő két törvény szövegét. Ezt követően az országgyűlés tagjai a koronát visszakísérve a királyi várba mentek, ahol a Citadella és a dunai monitorok ágyúinak díszsortüzei mellett hódolatukat fejezték ki az uralkodó előtt. Annak a meggyőződésüknek kívántak nyomatékot adni, amelyet az ezredévi törvénycikkely tartalmazott: a király és a nemzet közötti bizalom szilárd alapja „annak az áldásos összhangnak, melynek ereje a jövendő századok biztos haladásának is zálogát képezi".

Forrás: mult-kor.hu; wikipedia.hu; Elbe István: Hét vidéki emlékmű - a külhoni Turul-szobrokról