Fáy András

Fáy András 1845-ben Barabás litográfiáján
Fáy András 1845-ben Barabás litográfiáján

„Városon mintegy színjátszói vagyunk az életnek, s csupán szerepei tulajdonaink; falun magok vagyunk a személyek, sajátunk az élet úgy bajával, mint örömével együtt. Városokon szétoszlunk érzeményeinkkel, s kis köreink biztos érzelmei elfúladnak a zaj tengerében; falun önmagunkba vonulva boldogítnak azok: itt hozzánk simul az élet, mely városon bő köntösként áll el tőlünk."

„Ha éltünk boldogságát, minden reményeit, csupán egy pontba vonjuk össze, s a lélek ez egy ponton csüggvén egész erejével, ezen pont összerogyik, mit várhat többé a lélek az élet romja felett?"

„Én az embereket három osztályra osztanám. Az elsőbe tartoznának azok, kik sokat szeretnek, de magokat legjobban; a másodikba azok, kik csak magokat szeretik; a harmadikba jőnének azon pharisaeusok és írástudók, kik örömest akarnák elhitetni a világgal, hogy valami egyebet jobban szeretnek, mint magokat."





Péceli Fáy András (Kohány, 1786. május 30. - Pest, 1864. július 26.) író, politikus és nemzetgazda, a magyar reformkor társadalmi, politikai és irodalmi mozgalmainak egyik legtevékenyebb alakja. Széchenyi reformeszméinek egyik legfőbb követője, az első hazai takarékpénztár létrehozója.

Mikszáth Kálmán egy Fáy Andrásról szóló tanulmányában írta, hogy ha nem Széchenyit illetné „a legnagyobb magyar" jelző - akkor ez Fáy Andrásnak járna ki, és ha nem Deák Ferenc volna a „haza bölcse" - akkor Fáy Andrást illetné ez a cím. Így azonban csupán „a nemzet mindenese". Ezt a címet unokatestvére, jó barátja, vita- és harcostársa, Szemere Pál adta Fáy Andrásnak. Van ebben igaz elismerés is, de enyhe gúny is. Ebben az időben a falusi kúriákból polgárosodó városba költözött, szerényebb módú nemesi családoknál a házimunkát egyedül végző szolgálólányt „Mädchen für alles"-nek nevezték. Ez a német kifejezés lett a nyelvújítás során „mindenes". A jellemzést Fáy is, ismerői is igen találónak érezték. A nagyon lassan polgárosodó nemesi Magyarország háztartásában évtizedeken keresztül ő volt a mindenes. Tette a teendőt ott, ahol a legfontosabb volt valami nagyon szükségeset megvalósítani. Annak az óvatos liberalizmusnak, amely az első fontos lépéseket éppen akkor tette meg a magyar társadalom polgárosításáért, s amelynek szellemi és politikai vezére Széchenyi volt, Fáy András lett a gyakorlati tennivalókat kidolgozó és gyakran személyesen megvalósító „vezérkari főnöke". Alkatilag közéleti és gyakorlati ember volt. Irodalmi életműve ugyan terjedelemben felér egy kizárólag könyveket létrehozó író-költő-elmélkedő bőséges termésével, mégis: az irodalmi mű csak amolyan melléktermék ennek a politikus-közgazdász-szervező-agitáló közéleti mindenesnek az életében. Pedig ifjúkori jelentkezésétől kezdve mindhalálig sikeres író volt, egyes könyvei korának "bestsellerei" közé számítottak.

Élete

Fáy András arcképe (Barabás Miklós festménye nyomán)
Fáy András arcképe (Barabás Miklós festménye nyomán)

1786. május 30-án a Zemplén vármegyei Kohányban született. Előkelő református nemesi családból származott. Apja Fáy László ötezer holdas földbirtokos. Anyja Szemere Krisztina, aki az ősi, nagy tekintélyű, magukat egyenesen Huba vezértől származtató Szemerék leszármazottja. A családi emlékezet szerint a tatárjáráskor egyik őse a Muhi csatában felajánlotta lovát a menekülő királynak, aki ezért nemességet és Fái községet adományozta a családnak.

Szülei 1791-ben a Pest vármegyei Gombára, apai nagyapja birtokára költöztek. Fáy gyermekéveit anyai nagyszülei birtokán, Gálszécsen töltötte. Innen került 1793. május 30-án bátyját, Ferencet követve a sárospataki kollégiumba. Kivételes értelme már a sárospataki híres kollégiumban kitűnt. 1799-ben elsősorban a német nyelv jobb elsajátítása érdekében a pozsonyi evangélikus líceumban folytatta tanulmányait.

1803-ban elveszítette édesanyját, s ugyanebben az évben súlyos fertőzőbetegségben is szenvedett: a himlő nyomát élete végéig viselte arcán.

Mire felnőtt ifjúvá érett, a latin és a német mellett jól olvasott franciául és angolul is. A klasszikusokat és a felvilágosodott moderneket eredetiben olvasta franciául, Swiftet angolul. Már ifjúkorában írt verseket. Kezdeti versein a német szentimentálisok hatása érződött. Olyan mélabúval írt, ami sem akkor, sem később nem volt jellemző derűs, túlzásoktól mindig tartózkodó egyéniségére. Olvasóinak tetszését már e korai próbálkozások is elnyerték, mert mindig eltalálta az olvasók ízlését.

1803-ban visszatért Sárospatakra, ahol először bölcsészetet, majd jogot hallgatott. Főbb professzora az elismert jogtudós, Kövy Sándor és a Kant filozófiájának kritikusaként hírnevet szerző Rozgonyi József volt. Kövy tanácsára a kollégium joghallgatói létrehozták Pánczél vármegyét, egy egyesületet, mellyel a vármegyei adminisztrációt modellezték. Fáy András az alispáni pozíciót látta el. A „megyegyűléseken” különböző kitalált ügyek mellett az országgyűlés legfontosabb politikai kérdéseit is megtárgyalta a diákság. A Kollégiumon belül ez számított az országos politikai események megvitatásának legfontosabb színterének. A kísérlet oly jól sikerült, hogy végül is az egyesületet központi utasításra felszámolták.

A sárospataki jogi tanulmányok után 1804-től Pesten lett joggyakornok. Ügyvédi oklevelét kitűnő képesítéssel szerezte meg. Ügyvédkedés helyett azonban apja kívánságára közigazgatási hivatalt vállalt: 1810-ben a pesti, 1812-ben pedig a váci járás alszolgabírája, majd szolgabírája lett. Gyors karrier elé nézett. De amikor fiatalon főszolgabíróvá akarták választani, visszalépett, mert az ellenjelöltet alkalmasabbnak tartotta a viszonylag már magas vármegyei tisztség betöltésére. A közérdek már ifjan is fontosabb volt számára, mint az egyéni érvényesülés.

Visszavonult gombai birtokára gazdálkodni, hogy mellette életét az irodalomnak és a társadalmi tevékenységnek szentelhesse. Szerette az irodalmat és az írókat: sokat olvasott, anyanyelvén és latin nyelvű római klasszikusokon (Cicero és Tacitus) kívül a modern felvilágosult német, francia, angol irodalmat. 1807-től már maga is írogatott. Háza csakhamar a fiatal írók találkozóhelye lett. Rendes látogatója volt többek között: unokabátyja Szemere Pál, Kisfaludy Károly és Vitkovics Mihály. Vörösmarty Mihály híres Fóti dalát ia Fáy szőlőjében, egy szüreti mulatság alkalmával szavalta el. Eszmék értek tervvé a kis írói körben, melynek középpontja a mindenkit szívesen látó, jókedvű házigazda volt.

Legnevezetesebb alkotása a Pesti Hazai Első Takarékpénztár
Legnevezetesebb alkotása a Pesti Hazai Első Takarékpénztár

1823-ban Pestre költözött. A vármegye tekintélyes vezetőjeként mindinkább politikai és társadalmi tevékenységet fejtett ki. Erős gyakorlati érzékével, széles körű ismereteivel és nagy fogékonyságával már Széchenyi előtt felismerte az ország gazdasági és kulturális elmaradottságának legfőbb okait. Már 1825-ben javaslatot terjesztett be, megjelölve az orvoslás eszközeit (színház, szabad ipar és kereskedelem, jobb büntető kódex, erkölcsnemesítés, javító ház, törvénykezés és közigazgatás javítása, takarékpénztár stb.).

Különösen Széchenyi Hitel című munkája hatott rá. Ennek megjelenését követően Fáy lelkesedéssel csatlakozott a „legnagyobb magyarhoz”. Széchenyi felismerte benne a rokongondolkodású nemzetgazdát. Fáy liberális eszméi rá is hatottak, így Széchenyi szövetségesének fogadta. Előbb Pest vármegye gyűlésein, majd 1835-ben követté választása után az ellenzék egyik tekintélyes tagjaként az országgyűlésben szolgálta mesterkéletlen, magyaros, józan beszédeivel a gazdasági és társadalmi reformok ügyét. A társadalom körében buzdítással és példaadással toborzott híveket eszméinek. Az 1820-as évek derekától a 40-es évek derekáig Fáy a magyar közéletnek Széchenyi mellett a másik főszereplője. Kossuth fellépéséig ő a pesti ellenzék vezére, ugyanúgy foglalkozik a koldusok problémájával, mint a nőneveléssel, megszervezi az első magyar pénzintézetet, a Takarékpénztárat, hiszen enélkül nem lehetne előrelépni a tőkés termelés felé. Egy ideig - más nem lévén - ő a bankigazgató; és nagyon jól ért hozzá. De amikor az a fő szükséglet, akkor színházszervező és színigazgató - és ahhoz is nagyon jól ért. Mindeközben előkészíti az első magyar biztosítóvállalat megteremtését, s kiderül, hogy kitűnően ért a statisztikához és a valószínűségszámításhoz is.

1836-ban Pest vármegye is táblabírájául választotta. Tevékenyen vett részt a kor minden kulturális és gazdasági mozgalmában. Széchenyi kedvéért belépett a Nemzeti Kaszinóba, melynek majdnem folytonosan a könyvtárosa volt, két ízben pedig igazgatója is (1835 és 1840). Az akadémia már az első nagygyűlésen, 1831-ben tiszteleti tagjává választotta. 1845-ben az igazgatótanács tagjaként, 1847-ben pedig helyettes elnökként tevékenykedett.

A Kisfaludy Társaság szintén már megalakulásakor, 1837. február 6-án igazgatójának választotta. 1834-35-ben Döbrentei Gáborral együtt a budai színtársulat igazgatója, majd az akadémia játékszíni bizottságának tagja, amely feladatai között szerepeltette a drámairodalom fejlesztését. Fáy egész életében sokat fáradozott a nemzeti színészetért.

Emléktáblája Fóton
Emléktáblája Fóton

Részt vett a Védegylet alapításában, a Nemzeti Kör munkájában, sürgette a nevelőnőképző intézet felállítását, mert nemzeti szempontból károsnak tartotta a nevelőnők külföldről való importját. Munkásságának nevezetes része volt a Pesten felállítandó protestáns főiskola és a két protestáns felekezet egyesítése érdekében kifejtett tevékenysége.

Legnevezetesebb alkotása a Pesti Hazai Első Takarékpénztár, melynek eszméjét nemcsak a kishitűek, de még maga Széchenyi is kétkedéssel fogadta. Fáy azonban - miután Pest vármegye 1839. március 19-ei gyűlésén megtette a fölállításra vonatkozó indítványt - minden energiájával és rábeszélő képességével hozzálátott terve megvalósításához. Sikerült is előteremteni az alaptőkét s az intézet 1840. január 11-én megkezdte működését. Fáyt az alakuláskor segédigazgatóvá választották, mely tisztséget 1848-ig megtartotta. 1847-ben indítványozta - és ez ügyben komoly előkészületeket is tett -, hogy a takarékpénztárt bővítsék ki egy életbiztosítási osztállyal is, de az idő erre nem volt alkalmas. Mindazonáltal az intézet pár év alatt nem remélt módon fölvirágzott (hét év alatt 32 fiókkal bővült), kiállotta a szabadságharc viharait, s ma is egyike legnagyobb, legszilárdabb pénzintézeteinknek.

Fáy a fontolva haladás híve volt, elhatárolta magát minden radikális eszmétől. A szabadságharc idején visszavonult gombai birtokára. Széchenyihez hasonlóan egyszerre idegenkedett a forradalomtól és a forradalom ellenségeitől. 1849 után életét főleg az irodalomnak és családjának szentelte. Ekkor adta ki munkái újabb sorozatát. Pestre visszatérve az írótársadalom nagy szeretettel ünnepelte meg 50 éves írói jubileumát, az akadémia üléséből pedig üdvözlő küldöttség tisztelte meg. Számos egyesület és intézet elnöke, választmányi tagja és jótevője volt. Minden közügyi kérdés érdekelte, mindegyikhez hozzászólt és elősegítette. Szemere Pál tréfásan, de találóan a „nemzet mindenesének” nevezte; valóban egyike volt nemzetünk legdolgosabb és leghasznosabb fiainak, aki egész életét a haza javának szentelte, önzetlenül, jutalmat nem várva, sőt inkább a magáéból áldozva. Sokrétű tevékenysége során mindig higgadt, józan és praktikus maradt, egészséges észjárással, nyugodtan és jó kedvvel intézte dolgait, mert sem fáradtság, sem pillanatnyi sikertelenség nem zavarta meg vidámságát, jólelkét, humorát. Méltán szolgált rá a «vidám bölcs» elnevezésre.

Irodalmi munkássága

Első kiadott műve „Bokréta melyel hazájának kedveskedik” címmel jelent meg. Benne dalokat, meséket, epigrammákat adott közre. Írói elismertségét a „Fáy András eredeti meséi és aphorizmái” című mesegyűjteménye hozta meg számára, amelynek darabjaiban az állatmese hagyományaihoz híven egy-egy emberi vagy nemzeti gyarlóságot tett nevetségessé, s fogalmazta meg életelveit, tanácsait is.

Szobra Sárospatakon)
Szobra Sárospatakon)

Ami gondolat a közéletben foglalkoztatta, azt egyszersmind meg is írta az irodalmár. Híres mesegyűjteménye a hozzácsatolt aforizmákkal a liberalizmus propagandája és erkölcsi példatára lett. Az olvasók elkapkodták, egymás után számos kiadást ért meg, és egyre gazdagodott, mert Fáy kimeríthetetlen, ha példázatos meséket és anekdotákat mondhat. Ezopusz, Phaedrus, La Fontaine, a híres mesemondók csak ürügyet jelentettek számára. Az ő meséiket is újra elmondta, de úgy, hogy azoknak Fáy által napi aktualitásuk lett. Amikor már együttműködött Széchenyivel, a nemesi haladás és nemesi reakció regényét írta meg az első igazi magyar társadalmi regényben, A Bélteky házban. Nem igazán jó regény, cselekménye széteső, sok benne az elmélkedés a gyakorlati teendőkről, a romantika eszköztárát is nyakló nélkül alkalmazta (rablóhistóriák, végzetes félreértések, rejtélyes álnevek zavarják az alapjában érdekes családi történetet). Természetesen bőséges érzelmi viharok jellemzik a cselekmény szerelmi vonalát. De mégis: a regény a reakciós apa és a haladó fiú összeütközése által jelentős mű. Sajnos a maradi öregek rajza szemléletesebb benne, mint a liberális fiataloké. De ez érthető, hiszen az életben több igazi reakcióssal találkozott, mint igazi haladó fiatallal… Ráadásul a legigazibb haladóktól, így Kossuthtól és követőitől később maga is húzódozott. De amikor a regény keletkezett (1832), még Széchenyi jelentette a sokak számára ijesztő haladást. A regénynek a felsorolt hiányosságok ellenére mégis sikere volt. A jó fogadtatást politikai célzatossága mellett jóízű, anekdotikus epizódjainak és nemegyszer kiválóan megformált mellékalakjainak is köszönhette. Olvasmányként idővel elavult, de hatása maradandó. Az előbb kelt magyar regények valójában kuriózumok. A Bélteky ház ösztönzővé vált, innen indult el a magyar regény a romantika útjára is, a realizmus útjára is. Későbbi regényei már jelentéktelenebbek: Eötvössel és Jósikával nem vehette föl a versenyt, bár mindketten tanultak tőle is. Idős korára pedig már Jókai volt a kortársa, ekkorra már Fáy a régi idők élő emléke volt csupán. Írt néhány drámát is, történelmi tragédiától vígjátékig végigpróbálta a színpadi irodalom lehetőségeit. Akik tanultak tőle, jobbakat írtak, de tőle tanultak, és főleg ő ösztönözte a nyomába lépőket.

Kossuth fellépésétől kezdve a Széchenyi-ihlette törekvések már nem voltak elegendők a haladás számára, Fáy nem lehetett többé vezéralak. Igaz, nem is akart soha az lenni. Még országgyűlési követ is kedve ellen volt néhány hónapig.

1848-ban pedig riadtan visszavonult: egyszerre idegenkedett a forradalomtól és a forradalom ellenségeitől. Hiszen így volt Széchenyi is, de az ő érzékenyebb idegrendszere felmondta a szolgálatot. Fáy csupán a szorongó tétlenségbe vonult vissza. 1849 után pedig már a múlt idők emléke volt. Személyes népszerűsége nem csappant meg, de kései regényeinek és javaslatainak már nem volt hatása. Mégis bizakodó maradt, a nemzeti kétségbeesés közepette remélte a békés kibontakozást. A kiegyezést előkészítő Deák ugyanúgy tisztelte, mint annak idején Széchenyi. Deák politikájához azonban újabb vágású emberekre volt szükség. Kései esztendeiben egyébként is sokféle betegséggel küzdött. De hetvennyolcadik születésnapját a kibontakozásban már reménykedő irodalom megünnepelte: az Akadémia és a Kisfaludy Társaság hódolattal tisztelgett az élő, bár megöregedett hagyománynak. Nem sokkal később bekövetkezett halála gyászba borította az egész országot. Arany János hódolatteljes nekrológban búcsúztatta.

Emlékezete

Végső nyughelye a Kálvin téri református templomban
Végső nyughelye a Kálvin téri református templomban

Fáy András nevét viseli az OTP Fáy András Alapítványa, mivel a bank jogelődjének tekinti a takarékpénztárakat; egy takarékszövetkezet és számtalan iskola.

Nevét adja a honvédelmi miniszter által évente a katonai gazdálkodás megvalósításában végzett közgazdasági, pénzügyi-számviteli, vagyongazdálkodási munkaterületeken nyújtott kimagasló tudományos és alkotói tevékenység elismeréseként adományozott Fáy András-díjnak.

Fót város egyik látványossága Fáy András 1837-ben épült, klasszicista stílusú présháza a Somlyó-hegy oldalában. Itt írta és szavalta el Vörösmarty Mihály a Fóti dalt 1842-ben, a szellemi élet kiválóságaiból álló baráti társaságának. A konyhaszárnnyal bővített, egykor zsúptetejű épület ma hangulatos vendéglő.

Halálnak 100. évfordulóján postabélyeget bocsátottak ki arcképével.

1986-ban, Fáy András születésének 200. évfordulóján, majd 1990-ben érmét adtak ki emlékére.

1986-ban, Fáy András születésének 200. évfordulóján kopjafát avattak Kiskunhalason, a Bajza utcában, majd miután az elkorhadt, 2016-ban új kopjafát állítottak.