Vörösmarty Mihály

Barabás Miklós: Vörösmarty Mihály - akvarell

Vörösmarty Mihály (Kápolnásnyék, 1800. december 1. - Pest, 1855. november 19.) magyar költő, író, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja.

Szegény sorsú Fejér megyei kisnemesi család fia volt, együtt született a XIX. századdal 1800 decemberében.

Az elemi iskolát Puszta-Nyéken (1807-11), a középiskolát a székesfehérvári ciszterci (1811-16) és a pesti piarista gimnáziumban (1816-17) végezte. 1817-1821-ben a pesti egyetem hallgatója volt.

„Aki szegény, az a legszegényebb." Alig 17 éves, mikor elveszti édesapját, s családját segíteni munkát keres. Így kerül Perczel Mór - 48 egyik legendás tábornoka, ekkortájt még kisfiú - mellé nevelőnek, hogy az anyagi gondok szűntével lelki békéje kerüljön veszélybe. Reménytelen szerelem kel benne neveltjei bájos nővére iránt. A „happy end" azonban elmarad: Etelkát nem a szegény tanítónak szánják.

„Szép Tündérországnak szomorú fejedelme." Tanítónk azonban többre hivatott - 25 évesen aratja első irodalmi sikerét - a Zalán futását azonban még mindig titkon Etelkának ajánlja. Szerelme beteljesületlen, fájdalmas szerelem - könyve lapjain sem találnak egymásra hőseink. A főhős Hajna és Ete szerelmének csak szomorú kísérője lehet a szegény délszaki tündér - vonásaiban Vörösmarty halovány arca tükröződik.

Itt született a fröccs szavunk és a Fóti dal

„Ifjúság és remény örökre veszve van(?!)" 41 éves, de már aggastyánnak érzi magát. Az sors azonban még tartogat elcsigázott költőnknek néhány ajándékot. Tarsolyában ott lapul egy beteljesülő szerelem Csajághy Laura oldalán, amit csak Vörösmarty feléledő szerelemféltése árnyékol be időnként; s ott vannak még legérettebb költeményei is, melyeknek címzettje maga az emberiség. És persze ott a szabadságharc is boldog reményeivel; majd az elvérző nemzet, amit Vörösmarty egy csodálatos versben, az Előszóban sirat el. Az elveszett remények költőjeként zárul pályafutása - e csodálatos életmű, mely közvetlen kortársait csakúgy, mint korunk irodalmárait újra és újra megejt varázslatos világával.

Jól tudjuk persze, hogy ilyen kérdés feltevésének semmi értelme sincs, hiszen arra a kérdésre, hogy ki a jó költő, ki a nagy költő - akár tudományos indoklással is lehet válaszolni, hanem hogy a valóban nagyok közül kit vallunk a legnagyobbnak, ez nem objektív mérce, hanem szubjektív ízlés kérdése. Annyi azonban bizonyos, hogy legnagyobb költőink között Vörösmarty is alkalmas arra, hogy bizonyos ízlésfajta őt vallja a legnagyobbnak. A magyar romantikának kétségtelenül ő a főszereplője, Csokonai és Petőfi között versenytárs nélkül a legkimagaslóbb költői egyéniség. Fellépésével gazdagabb lett az egész magyar irodalom. Helye világviszonylatban is a romantika nagyjai között van, Byron, Victor Hugo, Lermontov, Mickiewicz társaságában. Ami a század elejétől fogva készülődött - vele vált teljessé.

A magyar történelem a reformkor előestéjénél tart. Vörösmartyt elragadják a nagy nemzeti feladatok, magáénak tudja azt a romantikát, amely irodalmi és általa politikai program Kisfaludy Károly körében. És az oly jó szemű Kisfaludy hamar fel is ismeri benne a készülődő nagy költőt. Ebben a körben barátkozik össze későbbi sógorával és harcostársával, Bajzával, majd Toldy Ferenccel, később Czuczor Gergellyel. Az irodalom nyomon következő fő feladata a fokozott nemzettudatosítás, a régi dicsőség idézése, a nemzeti pátosz. Időszerűvé válik a mondai tárgyú eposz, és romantikus divattá lesz a klasszicizmustól örökölt, de romantikus tartalommal megtöltött hexameter. Aranyosrákosi Székely Sándor szellemes kis hexameteres epikája, az 1822-ben megjelent A székelyek Erdélyben ösztönző hatású az egész nemzedékre. 1824-ben hexameteres nemzeti eposszal lép fel Czuczor. Vörösmarty akkor már írja a Zalán futását, amely 1825-ben megjelenik. Telibe talált egy éppen korszerű igényt. A hexameteres eposz időszerűsége csak néhány rövid év volt, de ezekben az években ez a fő műfaj. És Vörösmarty művétől elámul a nemzet. Úgy érzik, mindenki gazdagabb lett általa. A költőt eddig csak szűk körben ismerték, most huszonöt éves korára országosan dicsőített. A dúsgazdag nyelv, amelyhez hasonló sem volt eddig a magyar irodalomban, a zabolátlan, színes képzelet, a képalkotás merészsége elragadtatással tölti el az olvasókat.

Székesfehérvári szobra

Vörösmarty pedig ettől kezdve hivatásának és életformájának tudja az irodalmat. Akárcsak mestere, Kisfaludy Károly, ő is az irodalomból akar megélni. Hivatásos költő. Ez a költői hivatás közéleti funkció. Azokban az években, amikor a társadalmi haladást a még nemesi hazában a polgári liberalizmus jelentette, Vörösmarty ennek a liberalizmusnak a lelke. Előbb főleg epikus, de ő maga veszi észre, hogy az eposzok betöltötték feladatukat, mostantól kezdve már mást és másképpen kell írni. Utolsó befejezett hexameteres epikája, A két szomszédvár valójában már nem eposz, hanem verses regény. És a verses regény, Byron nyomán, éppen divatos műfaj Európában. Vörösmarty figyelme azonban egyre inkább a dráma felé fordul. A német romantika után most már Shakespeare-től és Hugótól tanulván, ő teremti meg a franciás típusú magyar romantikus drámát. Színpadra szánt művei közül a Csongor és Tünde a kevés remekművel dicsekvő magyar drámairodalom egyik legremekebb főműve. Egyébként 1837-ben a Nemzeti Színházat is az ő egyfelvonásosával, az Árpád ébredésével nyitják.

A színház mindig szívügye. Ha drámáiban túlnyomó is a zengő líra, és ezért nem mindig színszerűek, elméleti írásaiban a dramaturgia legjobb szakemberei közé tartozik. Színházkritikái Bajza kritikai munkássága mellett a legfőbb színházformáló erők a reformkorban. Ha nem volna olyan nagy költő, rég megállapították volna már, hogy ő volt az egyik legnagyobb magyar kritikus.

Színházi tevékenységeihez tartoznak remek Shakespeare-fordításai is, a Lear király és a Julius Caesar.

Valójában pedig az epikus is, a drámaíró is, a kritikus is elhalványodik a lírikus mellett. Életművében a lírai költészet kevesebb nyomtatott oldalt foglal el, mint egyéb műfajú művei, de ezekből a versekből úgy lehet összeállítani tíz-tizenöt darabot, hogy költőjük a világköltészet első sorába kerül általuk. A Szózat, a Gondolatok a könyvtárban, Az emberek, az Előszó vagy A vén cigány a mi magas színvonalú költészetünkben is a legnagyobb alkotások közt foglalnak helyet. Ennek a zengő lírának az alaphangja a reformkor éveiben lelkesen közéleti töltésű és bizakodó szellemű, ámbár gyakorta megkísérti a romantikus borongás, a leskelődő tragédia, az ólálkodó semmi. Ott van a riasztó végső kép: „Örökké a világ sem áll! / Eloszlik, mint a buborék / S marad, mi volt, a puszta lég" - de azonnal nyomában a felismerés, hogy ez a világ "amíg áll, és amíg él, / Ront vagy javít, de nem henyél".

Vörösmarty politikailag Széchenyihez áll közel. 1848-ban ugyan lelkesen köszönti a forradalmat, ünnepli a szabad sajtót, de Kossuthot nem tudja követni. Bajza és Czuczor továbblép, ők mindenestül vállalják a forradalmat. Vörösmarty megtorpan, fél a rossz kimeneteltől. Petőfi korábban méltán lelkesedett érte, hiszen Vörösmarty korán felismeri Petőfi nagyságát, és segíti érvényesülését, de azután mégsem tud vele tartani, és akkor Petőfi megtagadja. Vörösmarty magára marad. A forradalom ellenségeinek ő is forradalmár, a forradalmároknak maradi. Ekkor is igyekszik szolgálni a hazát, de nincs hozzá megfelelő helye. És amikor elkövetkezik a bukás, Haynaunak ő ugyanolyan üldözendő forradalmár, mint sógora, az igazi forradalmár Bajza.

A figyelő mozdulattal ülő költő alatt a Szózatot éneklő népet az öregek, ifjak, polgárok, parasztok, asszonyok leányok gazdag csoportja jelképezi

Együtt bujdosnak. Vörösmarty tanúja lehet, ahogy az annyira szeretett rokon, barát, harcostárs idegei felmondják a szolgálatot, s végül elméje elborul. Az ő idegeit is szétzilálják az események, a tragédiából semerre sem lát kiutat. Haynau bukása után ugyan ő is visszajöhet. Még munkája is akad, fordíthat újra Shakespeare-t. De lelki egyensúlyán ez már nem segít. Most már belezuhan a teljes pesszimizmusba. Az 1850-ben írt Előszó költészetünk egyik legkomorabb, legreménytelenebb remekműve. Búskomorságban él, valahol az őrület határán. De csak a határán. Költészete ebből a mélységből emelkedik a legmagasabbra. Ekkor, ilyen lelkiállapotban írja A vén cigányt, a legzordonabb keserűség és a nagyon távoli remény ötvözetéből komponált remekművet. Sokan, és alighanem jogosan, ettől a nagy költeménytől keltezik a modern magyar költészetet. Képalkotása már a XX. század modernistáit idézi, itt találkozik a nagyromantika a szimbolizmussal. A vén cigánytól közvetlenül vezet az út egy fél évszázad átugrásával Adyhoz.

Vörösmarty nevéhez olyan szóalkotások tartoznak mint a fröccs, vagy a szivar. Több anekdota örökítette meg ezek születését. Az egyik szerint a fröccs így született meg:

Fáy András író fóti birtokán lezajlós szüretek kora híres eseményei közé tartoztak. Műveltség és szellem szövetkezett össze ezeken az összejöveteleken, amikor sok ismert barát gyűlt össze. Az anekdoták szerint egyszer köztük volt Jedlik Ányos is, aki nem vetette meg a bort. Mivel könnyen a fejébe szállt az ital, ezért magával vitte találmányát, a széndioxiddal dúsított palackba zárt vizet. A feljegyzések szerint az italt kedvelő, vállalkozó kedvű Vörösmarty volt az első, aki a társaságból kipróbálta a mára már klasszikusnak tekinthető, fele-fele arányú kisfröccsöt. „Íme a spritzer" - mutatta be találmányát Jedlik. Vörösmartynak már az első korty után ízlett az ital, de azonnal átkeresztelte a németes hangzású italt. Magyarosabb, ha fröccs a neve, mondta. Így született a fröccs szavunk és még ott a szüreten megírta a fröccsöt köszöntő első versét, a Fóti dalt.

Vörösmarty másik káros szenvedélye a dohányzás volt. Nemcsak fogyasztotta, hanem maga termelte dohány felhasználásával maga is állított elő szívni valót. A Figyelmező című lap 1837. 7. számában az addig használatos cigarro és szipa helyett új szót is ajánlott a közönség figyelmébe: a szivart. Barátai szerint a Vörösmarty gyártotta szivar nem volt igazán jó, de mert igen büszke volt rá, ezért vendégei is elszívtak nála egy-egy füstölni valót. Vörösmarty orvosa tiltakozása ellenére halála előtti éjszakán is rágyújtott. Később az ő tiszteletére nevezték el a magyar szivarmárkát drámai költeményének hőséről Csongor szivarnak.

Vörösmarty ötvenöt évet élt, 1855-ben halt meg. Haláláról a legmélyebb meghatottsággal adtak hírt az akkori lapok. A „Pesti Napló” 1855 november 28-iki száma ezt írja: „A nemzetnek halottja van / Vörösmarty nincs többé/ A mellvízkór, melyben rég szenvedett, a közelebbi hetekben nagyobb erővel rohanta meg, s tegnap délután két órakor kioltá a becses életet.

Sírja a Kerepesi temetőben

Hasztalan volt minden orvosi segély, hasztalan a szerető család és jó barátok gondoskodása, kiknek részvéte enyhíté a haldokló végső napjait. E barátok közül csak Deák Ferenczet említjük, a legméltóbb képviselőjét ama korszaknak, melynek örömeit, melynek fájdalmait költőnk megénekelte. ”A mi dicsőség a multból illette őt, - senki arczáról sem olvashatta inkább a haldokló, mint ama férfiúéról, kiben a magyar értelmesség és becsületesség van megtestesülve.”

Azt, hogy a Fiumei Úti Sírkertet ma „Nemzeti Pantheonként” tartjuk számon, Vörösmarty temetésének köszönhetkük. Az ő temetése volt az első nagy temetés a helyszínen. A nagy költő előtt többtízezres tömeg tisztelgett a sírkertben, néma tüntetéssé alakítva ezzel a szertartást. Sírját a Rákosi-korszakban sok más sírral együtt fel akarták számolni, de erre végül nem került sor.

Életműve nemzetközi örökség, és világirodalmi érték. Szózatja Kölcsey Himnusza mellett nemzeti imádsággá lett. A Csongor és Tünde a legszebb és legzeneibb hangzású magyar mesejáték. Eposzait ugyan nemigen olvassuk, de aki mégis ismeri, elámulva veszi tudomásul bennük a romantika szertelen színpompáját. Dramaturgiai és kritikai műveiből fejlődött ki a hazai színikritika, közvetlen szakmai hatásuk erősebb Bajzáénál is. Lírai versei és velük egy-egy balladája pedig élő és szakadatlanul ható költészet, előadóművészeink és műkedvelőink versengve mondják. S mindenekelőtt az életutat befejező A vén cigány olyan költői orom, amelyet eddig legföljebb elért, de túl nem haladhatott néhány legremekebb alkotása a mi gazdag költészetünknek.