A Pesti Hazai Első Takarékpénztár megalapítása

A Pesti Hazai Első Takarékpénztár Ybl Miklós által tervezett épülete
A Pesti Hazai Első Takarékpénztár Ybl Miklós által tervezett épülete

A Pesti Hazai Első Takarékpénztár egyesületi formában Fáy András kezdeményezésére alakult meg. Az egyesületet 1839. december 30-án alapították, a bank 1840. január 11-én kezdte meg a működését, mint az első önálló magyar pénzintézet.

A 19. század első felét egészében a pénzszűke jellemezte. Bank nem létezett az országban, funkcióját a káptalanok, uradalmak pénztárai, árvapénztárak és alapítványok töltötték be valamelyest. Bécsi bankoktól csak a legnagyobb birtokú arisztokraták számíthattak hitelre, ők is hátrányos megkülönböztetés mellett.

Az első hazai takarékpénztár alapítása Magyarország gazdasági emancipációjának kezdetére, az 1840. évre esik. Példája lett az ország többi takarékpénztárainak, sikerei pedig buzdításul szolgáltak követőinek. Megalapítsa kizárólag Fáy András érdeme, aki irodalmi s társadalmi úton, vármegyei és törvényhozási gyűléseken agitált mellette, míg végre Pest vármegye 1839. évi közgyűlésének támogatásával 1840 elején a Pénztár megkezdhette működését.

Az első hazai takarékpénztár eszméjét nemcsak a kishitűek, de még maga Széchenyi is kétkedéssel fogadta. Fáy azonban minden energiájával és rábeszélő képességével hozzálátott terve megvalósításához. Sikerült is összeteremteni az alaptőkét és az intézet 1840. január 11-én megkezdte működését. Fáyt az alakuláskor segédigazgatóvá választották, mely tisztséget 1848-ig megtartotta. 1847-ben indítványozta - és ez ügyben komoly előkészületeket is tett -, hogy a takarékpénztárt bővítsék ki egy életbiztosítási osztállyal is, de az idő erre nem volt alkalmas. De az intézet pár év alatt nem remélt módon fölvirágzott (hét év alatt 32 fiókkal bővült), kiállotta a szabadságharc viharait, s ma is egyike legnagyobb, legszilárdabb pénzintézeteinknek.

Pest vármegye vásárolta meg 1847 decemberében azt a két telket a Ferenciek terétől egy sarokra, ahol 1866 őszén Gottgeb Antal építőmester Ybl Miklós tervei szerint építette fel a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesületének palotáját.

Fáy András 1845-ben Barabás litográfiáján
Fáy András 1845-ben Barabás litográfiáján

Üzletköre: betétek kamatoztatása, váltókölcsönök és ingatlanokra kihelyezett jelzálogkölcsönök folyósítása képezte. 1845-ben az intézmény részvénytársasággá alakult, majd a kiegyezés után rohamos fejlődésnek indult. Nagy szerepet játszott a XIX. század végén a nagy budapesti építkezések finanszírozásában. Takarékpénztári jellegét mindvégig megőrizte. A bevételek túlnyomó többsége kamatokból és szelvényjövedelemből származott. A takarékpénztárról az alapító Fáy András könyvet is írt. Az intézményt 1948-ban államosították, majd felszámolták. Üzletágait az Országos Takarékpénztár (OTP) vette át.

Ekkori szervezetében tisztán humanisztikus intézmény volt, amennyiben egyfelől a takarékosság gyámolítására s az uzsora kiirtására vállalkozott, e mellett munkásságának eredményeit közcélokra kívánta fordíttatni. Az alapítók legnagyobb része a birtokos nemességből került ki, de sokan voltak a kereskedők és a honoráciorok (a feudális Magyarországon a nem nemesi származású, de értelmiségi foglalkozásuk révén a jobbágynál kedvezőbb helyzetben levő személyek) is. Az intézet megnyitásakor csak 326 részvény volt jegyezve, 1844. már 667. A következő évtől kezdve nem vett föl a takarékpénztár új tagot s ez évben Kossuth Lajos indítványára részvénytársasággá alakult át. Üzletmenete folyamatosan élénkült és minden évet fokozatosan nagyobb és nagyobb nyereséggel zárt. Csak az 1848. szabadságharc zavarta meg a fejlődését, amennyiben a forgalomban volt magyar bankjegyek és papírpénzek hitelingadozásai, meg a zavaros háborűs idők nagyon megrendítették az egész hiteléletet. Különösen két körülmény összetalálkozása sújtotta nagyon érzékenyen a többi takarékpénztárakkal együtt a pénztár működését; nevezetesen a hitel megrendülése miatt a közönség hirtelen, rohamosan vette ki betétjeit és ezzel egyidejűleg a takarékpénztárak nem tudták behajtani követeléseiket, mert az üzleti élet pangott, a nemesi birtokokat pedig védte az 1848-iki moratorium. A pénztár a kormánytól két ízben is kapott ekkor 100 000 forintnyi kölcsönt, de ennek dacára sem tudta már 1848 július havában mindenkinek a betétét visszafizetni.

A szabadságharc leveretése után pedig ezekhez járult még a magyar pénzjegyekben történt veszteség is, amely a pénztárnál 177167 forintra rúgott. A nagy csapásokat azonban már az abszolút korszak ideje alatt kiheverte az intézet, sőt 1868. az alap- és tartaléktőkéjét egy millióra forintra, 1871. pedig már 2 400 00 forintra emelte fel. A Pallas nagy lexikona lezárásakor 5000 darab 1000 forintra névértékű részvényen 5 000 000 forint alaptőke volt befizetve. Évi osztalékai a névérték 40-50%-os kamatozásának feleltek meg.

A historizáló neoreneszánsz stílusú épület Ybl Miklós tervei alapján a Károlyi Mihály és Reáltanoda utca találkozásánál épült. Az épület földszintjét faragott kőburkolat fedi. A Takarékpénztárt 1948-ban államosították és felszámolták. Az épület ezután a Fővárosi Vízművek székháza lett. 1999-2001 között állították helyre, azóta irodaházként működik.

Forrás: kislexikon.hu; wikipedia.org