A Pesti Hazai Első Takarékpénztár megalapítása

A Pesti Hazai Első Takarékpénztár Ybl Miklós által tervezett épülete

A Pesti Hazai Első Takarékpénztár egyesületi formában Fáy András kezdeményezésére alakult meg. Az egyesületet 1839. december 30-án alapították, a bank 1840. január 11-én kezdte meg a működését, mint az első önálló magyar pénzintézet.

A 19. század első felét egészében a pénzszűke jellemezte. Bank nem létezett az országban, funkcióját a káptalanok, uradalmak pénztárai, árvapénztárak és alapítványok töltötték be valamelyest. Bécsi bankoktól csak a legnagyobb birtokú arisztokraták számíthattak hitelre, ők is hátrányos megkülönböztetés mellett. A legismertebb és a legjelentősebb hatással járó hitelfelvételi kérelem Széchenyi István nevéhez fűződik, aki egy osztrák banktól kért, de első körben nem kapott hitelt. E személyes élményétől vezéreltetve kezdte vizsgálni a magyar gazdasági és politikai állapotok összefüggéseit, és adta közre 1830 elején a Hitelt, a magyar történelem az egyik legnagyobb hatású könyvét.

Az első országos magyar hitelintézetet mégsem ő kezdeményezte, hanem kortársa és közeli munkatársa, Fáy András, aki már 1825-től szorgalmazta egy takarékpénztári egyesület létrehozását. Fáy irodalmi s társadalmi úton, vármegyei és törvényhozási gyűléseken agitált mellette.

Az első hazai takarékpénztár eszméjét nemcsak a kishitűek, de még maga Széchenyi is kétkedéssel fogadta. Fáy azonban minden energiájával és rábeszélő képességével hozzálátott terve megvalósításához. Olyan pénzintézet felállítását szorgalmazta, amely a szegényebb emberektől is gyűjt betéteket, és ad számukra is megfizethető hiteleket. Az alaptőkét nem részvények révén biztosították, mert a részvénytársasági törvényt csak a következő évben fogadták el hazánkban. A szükséges 40 ezer forintos tőke az alapítók adománya volt, amit 10 év múlva visszakaptak.

Pest vármegye 1839. évi közgyűlésének támogatásával a Pénztár megkezdhette működését. December 30-án megtartották az alapító közgyűlést és az intézet 1840. január 11-én kinyithatta kapuit. Fáyt segédigazgatóvá választották, mely tisztséget 1848-ig megtartotta. 1847-ben indítványozta - és ez ügyben komoly előkészületeket is tett -, hogy a takarékpénztárt bővítsék ki egy életbiztosítási osztállyal is, de az idő erre nem volt alkalmas. De az intézet pár év alatt így is nem remélt módon fölvirágzott, hét év alatt 32 fiókkal bővült.

Fáy András 1845-ben Barabás litográfiáján

Üzletkörét betétek kamatoztatása, váltókölcsönök és ingatlanokra kihelyezett jelzálogkölcsönök folyósítása képezte. Kossuth Lajos javaslatára az intézmény hamarosan részvénytársasággá alakult. A kezdeti 326 részvény gyorsan megduplázódott, 1844-re már 667 lett. A bevételek túlnyomó többsége kamatokból és szelvényjövedelemből származott. A takarékpénztárról az alapító Fáy András könyvet is írt.

A kezdetekkor szervezetében tisztán humanisztikus intézmény volt. Egyfelől a takarékosság gyámolítására s az uzsora kiirtására vállalkozott, e mellett munkásságának eredményeit közcélokra kívánta fordíttatni. Az alapítók legnagyobb része a birtokos nemességből került ki, de sokan voltak a kereskedők és a honoráciorok (a feudális Magyarországon a nem nemesi származású, de értelmiségi foglalkozásuk révén a jobbágynál kedvezőbb helyzetben levő személyek) is. A legkisebb betehető összeg 20 krajcár volt, a legnagyobb 100 forint. Azaz akár cselédek, kisiparosok is betehették spórolt pénzüket a Takarékpénztárba, és e betétekre 5 százalék kamat járt. A hitelek maximális összege 10 000 forint volt és 6 százalék kamatot kértek érte.

Üzletmenete folyamatosan élénkült és minden évet fokozatosan nagyobb és nagyobb nyereséggel zárt. Csak az 1848. szabadságharc zavarta meg a fejlődését, de nem tette tönkre. Olyannyira nem, hogy már az 1850-es években is dinamikusan fejlődött. A nagy csapásokat már az abszolút korszak ideje alatt kiheverte az intézet, sőt 1868. az alap- és tartaléktőkéjét egy millióra forintra, 1871. pedig már 2 400 00 forintra emelte fel. A rohamos fejlődésnek indult pénzintézet nagy szerepet játszott a XIX. század végi nagy budapesti építkezések finanszírozásában. Takarékpénztári jellegét mindvégig megőrizte. A Pallas nagy lexikona lezárásakor 5000 darab 1000 forint névértékű részvényen 5 000 000 forint alaptőke volt befizetve. Évi osztalékai a névérték 40-50%-os kamatozásának feleltek meg.

Pest vármegye vásárolta meg 1847 decemberében azt a két telket a Ferenciek terétől egy sarokra, ahol 1866 őszén Gottgeb Antal építőmester Ybl Miklós tervei szerint építette fel a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesületének palotáját. A historizáló neoreneszánsz stílusú épület földszintjét faragott kőburkolat fedi.

A Pesti Hazai Első Takarékpénztár a II. világháború után is még működött, de az államosítást nem tudta elkerülni. A tekintélyes pénzintézet 1948. január 1-jével állami tulajdonba került, majd felszámolták, üzletágait az állami Országos Takarékpénztár Nemzeti Vállalat vette át. A palota ezután a Fővárosi Vízművek székháza lett. 1999-2001 között állították helyre, azóta irodaházként működik.

Forrás: kislexikon.hu; wikipedia.org