Az 1879. évi nagy szegedi tiszai árvíz

A színes területen csak a barnára színezett részek maradtak szárazon

„Éjfél után 2 óra. Az ár betört. 1879. március 12. éjfél után 2 óra! Szeged város haldoklásának kezdete. 24 óra múlva halott: volt, nincs többé! A gondviselés elpártolt tőlünk, s nem akarta pótolni az emberek bűnét, amelyet ellenünk vétettek. Szegény, szegény szülővárosom! Magyarország volt második városa! A koldus sirat, aki szerkesztő volt. S vele sirat téged, s magát 70.000 koldus magyar! De megsiratá még Magyarország is, mi kor a bajban érezni fogja, hogy nem vagy többé… Kongj, városháza öreg harangja! Hirdesd Szeged népének, hogy szülővárosa végórája elérkezett.” (Nagy Sándor, a Szegedi Híradó szerkesztője)

„Végtelennek tűnt az idő, amikorra virradni kezdett. De hát minek is virrad? A hajnal nem találta többé Szegedet, csak romjait...” (Mikszáth)

1879. március 12-én éjjel kettő órakor pusztító árvíz tört Szegedre, teljesen romba döntve a várost.

A világszerte ismertté váló katasztrófa az egyenetlenül végrehajtott Tisza-szabályozás miatt következett be. A folyó felső szakaszán sok helyen átvágták a kanyarulatait. Az így meggyorsított vízfolyás azonban a szabályozatlan dél-alföldi területen nem tudott a kanyargós mederben elfolyni. A veszélyt tovább fokozta a város közelében a Tiszába ömlő Maros is. A Tisza a felemás szabályozás miatt az 1870-es évek során már többször fenyegetett katasztrófával, de végül 1879-ben csapott le Szegedre.

Ami nem dőlt össze, azt is le kellett bontani

A Tisza előbb Szegedtől mintegy húsz kilométerre törte át a gátat. A védművek nem bírták a nyomást, a Tisza teljesen körülvette a várost. A Tiszával párhuzamosan kialakított töltések észak felől egyáltalán nem védték a települést. Hajnalban a város nyugati oldalán 100 méter hosszan átszakadt a töltés, és a víz Szeged városára zúdult. A százméteres szakadás egy órán belül kilométernyire tágult.

Szeged katasztrófája leírhatatlan volt: Csak a város legősibb, legkiemelkedőbb része, a Palánk (Dömötör-templom, amely a mai Fogadalmi templom helyén állt, s az Oskola utca) környéke maradt szárazon. A város többi részét elnyelte az ár, belső és külső területén 36 200 holdnyi terület került víz alá. Volt, ahol 50 centi volt a víz, de a város mélyebb területein a víz mélysége elérte az 5 métert is. A víz majd csak három hónap múlva, a szivattyúzásoktól kezdett apadni. Abban az időben a házak legnagyobb része nem tartós anyagból épült, 5458 ház összeomlott, épségben mindössze 265 maradt. Az épen maradt házak leginkább a belváros kőépületei voltak. Mintegy 60 000 ember vált hajléktalanná. „Egy gazdag városnak semmivé lett milliói enyésznek az iszapban, zajló áradatnak mélységes fenekén" - írta a Vasárnapi Ujság helyszíni tudósítója”.

Vágó Pál festménye az 1879-es szegedi nagy árvízről

12-én hajnalban Tisza Kálmán miniszterelnököt táviratban értesítették: „A katasztrófa megtörtént. Szeged víz alá került. A házak roskadoznak. Negyed háromkor megkondult a vészharang. A hajóhídon emberek ezrei törtetnek Újszeged felé. Segélykiáltások hangjait hordja szét a szél. Sokan csak a puszta életüket menthették meg. Száraz lábbal csak a Palánk három utcájának végén lehet járni. A víz tovább emelkedik, döglött ökröket, lovakat hurcol. A várfalakra katonák hordják föl a hidegtől megdermedt, ijedtségtől elalélt embereket. A zsinagóga teli vízzel, a keresztény templomok és a főgimnázium menekültekkel. Estig mindent elborít a víz…"

Az adatok világosak: Szeged gyakorlatilag elpusztult. A „megsemmisülési pillanata” érkezett el Szeged történelmében. Az emberekben elkeseredettségükben még az is felmerült, hogy ne azon a helyen építsék újjá a várost.

A katasztrófa után öt nappal I. Ferenc József személyesen látogatott az árvíz sújtotta területre és különleges támogatást ígért: „Szeged szebb lesz, mint valaha.” Hogy a mondat valóban elhangzott-e, azt ma már nem tudhatjuk. Lehet, csak az újságírók találták ki. Mindenesetre a beígért támogatás ezt követően biztosan megvalósult.

Árvízi emlékjel az Alsóvárosi Ferences templom ajtaján

A víz 186 napig uralta Szegedet, csak ezután kezdődhetett az újjáépítés. Szeged katasztrófájának híre bejárta az egész világot és a várost számos ország segítette. Szinte a világ minden pontjáról érkeztek adományok az újjáépítésre. Gyakran világhírű magyar művészek (pl. Munkácsy Mihály, Liszt Ferenc, Zichy Mihály) is segítették a várost, párizsi, brüsszeli és londoni adománykoncerteket szervezve.

A lerombolt Szeged Tisza Lajos királyi biztos vezetésével és Lechner Lajos tervei alapján négy év alatt Európa egyik leggyönyörűbb városaként születhetett újjá. „A Tisza árjából az egykori, régies Szeged helyett új város kelt ki, megszépülve, megerősbödve." -írta Kisteleki Ede író. A roskadozó vályogépületek helyén kétemeletes paloták születtek, a vár rozoga bástyái helyén iskolák sorának tornyos épületei emelkednek.

Az 1879 őszén induló újjáépítés első lépéseként 1,5 millió köbméter földdel töltötték föl a mélyebben fekvő részeket. Így a város épületeinek szintjét mintegy másfél méterrel megemelték. Ekkor alakították ki mai, körutas-sugárutas szerkezetét, a felajánlásokat pedig a körutak nevei (Londoni, Brüsszeli, Párizsi) ma is őrzik. Egységes eklektikus stílusban épült palotáival Szeged építészettörténeti unikumnak tekinthető. Az árvíz után készültek olyan híres épületei, mint például a Piarista Gimnázium, a Szegedi Nemzeti Színház vagy a Törvényszéki Palota. Négy évbe telt, mire Szeged újjáépült, így 1883-ra épült meg az a Szeged, amelyet ma is láthatunk.

Az árvíz után épült Szeged legfontosabb jelképe a Dóm, vagy más néven a Fogadalmi-templom. A névadás története szerint a város vezetői az árvíz idején fogadalmat tettek, ha a település az árvíz után még egyszer felépül, egy új templomot is építenek, amellyel méltó emléket állítanak. A város pedig újjáépült, a hálás város pedig felépítette a Dómot. Az építkezés ötven évig tartott. 1930. október 30-án szentelték fel Magyarország negyedik legnagyobb templomát, a Magyarok Nagyasszonya székesegyházat.

A nagy szegedi tiszai árvíz emléklapja

A millenniumra készülve festette meg a város a történetének legnehezebb időszakát bemutató festményt. Eredetileg Benczúr Gyula volt a kiszemelt, de végül Vágó Pál készítette el a képet. A festmény remekműve lett egy művészi léleknek. Nemcsak hatalmas tehetség erejével, hanem igaz szeretettel, szívből merítve, alkotva, mintha maga is ott nőtt volna fel a Tisza-partján s ott élte volna át a sokat szenvedett magyar város pusztulását.

Szeged nagy tragédiája volt az árvíz, ugyanakkor lehetőség is volt ez a szegediek számára, hiszen esélyt kaptak egy sokkal fejlettebb település felépítésére. A szegediek pedig éltek a lehetőséggel és egy modern, 20. századi város alapjait rakták le.

Most minden gyászon, romláson, bukáson,
Tűzön, vizen keresztül él Szeged,
Fiatal óriás, gyönyörű város,
Ki új egünkbe új tornyot emelt.
A borzalomnak éjéből az élet
És haladás napját köszönti ma…
Juhász Gyula: A nagy víz emlékére (részlet)