Az 1879. évi nagy szegedi tiszai árvíz

Vágó Pál festménye az 1879-es szegedi nagy árvízről
Vágó Pál festménye az 1879-es szegedi nagy árvízről

1879. március 12-én éjjel kettő órakor pusztító árvíz tört Szegedre, teljesen romba döntve a várost.

A világszerte ismertté váló katasztrófa az egyenetlenül végrehajtott Tisza-szabályozás miatt következett be. A folyó felső szakaszán sok helyen átvágták a kanyarulatait. Az így meggyorsított vízfolyás azonban a szabályozatlan dél-alföldi területen nem tudott a kanyargós mederben elfolyni. A Tisza a felemás szabályozás miatt az 1870-es évek során már többször fenyegetett katasztrófával. A veszélyt tovább fokozta a város közelében a Tiszába ömlő Maros is, de végül 1879-ben csapott le Szegedre.

A Tisza előbb Szegedtől mintegy húsz kilométerre törte át a gátat, majd Rókus felől érte el a várost, amelynek csak az akkori legmagasabb részei maradtak meg. Összesen csupán 265 ház maradt állva, több mint 5 ezer ház összeomlott, az árvíz pedig több mint 150 ember életét követelte.

Szeged katasztrófája leírhatatlan volt: Csak a város legősibb, legkiemelkedőbb része, a Palánk (Dömötör-templom, amely a mai Fogadalmi templom helyén állt, s az Oskola utca) környéke maradt szárazon. A város többi részét elnyelte az ár, belső és külső területén 36 200 holdnyi terület került víz alá. A mintegy 75 000 lakosból 146, más tudósítás szerint 151 emberéletet követelt az ár. A víz majd csak három hónap múlva, a szivattyúzásoktól kezdett apadni. Abban az időben a házak legnagyobb része nem tartós anyagból épült, 5458 ház összeomlott, épségben mindössze 265 maradt. Az épen maradt házak leginkább a belváros kőépületei voltak. Mintegy 60 000 ember vált hajléktalanná.

12-én hajnalban Tisza Kálmán miniszterelnököt táviratban értesítették: „A katasztrófa megtörtént. Szeged víz alá került. A házak roskadoznak. Negyed háromkor megkondult a vészharang. A hajóhídon emberek ezrei törtetnek Újszeged felé. Segélykiáltások hangjait hordja szét a szél. Sokan csak a puszta életüket menthették meg. Száraz lábbal csak a Palánk három utcájának végén lehet járni. A víz tovább emelkedik, döglött ökröket, lovakat hurcol. A várfalakra katonák hordják föl a hidegtől megdermedt, ijedtségtől elalélt embereket. A zsinagóga teli vízzel, a keresztény templomok és a főgimnázium menekültekkel. Estig mindent elborít a víz…"

A katasztrófa után öt nappal I. Ferenc József személyesen látogatott az árvíz sújtotta területre, különleges támogatást ígért, Tisza Lajos személyében pedig királyi biztost nevezett ki az újjáépítésre.

A nagy szegedi tiszai árvíz emléklapja
A nagy szegedi tiszai árvíz emléklapja

A víz 186 napig uralta Szegedet, csak ezután kezdődhetett az újjáépítés. Szeged katasztrófájának híre bejárta az egész világot és a várost számos ország segítette. Szinte a világ minden pontjáról érkeztek adományok az újjáépítésre. Gyakran világhírű magyar művészek (pl. Munkácsy Mihály, Liszt Ferenc, Zichy Mihály) is segítették a várost, párizsi, brüsszeli és londoni adománykoncerteket szervezve. A lerombolt Szeged négy év alatt Európa egyik leggyönyörűbb városaként születhetett újjá. A város épületeinek szintjét mintegy másfél méterrel megemelték. Ekkor alakították ki mai, körutas-sugárutas szerkezetét, a felajánlásokat pedig a körutak nevei (Londoni, Brüsszeli, Párizsi) ma is őrzik. Egységes eklektikus stílusban épült palotáival Szeged építészettörténeti unikumnak tekinthető. Az árvíz után készültek olyan híres épületei, mint például a Piarista Gimnázium, a Szegedi Nemzeti Színház vagy a Törvényszéki Palota. Négy évbe telt, mire Szeged újjáépült, így 1883-ra épült meg az a Szeged, amelyet ma is láthatunk. A munkákat Tisza Lajos vezette, a tervet pedig Lechner Lajos készítette.