Zichy Mihály, a rajzoló fejedelem


Zichy Mihály arcképe a Vasárnapi újság 1872. évi 2. számában, Rusz Károly portréja
Zichy Mihály arcképe a Vasárnapi újság 1872. évi 2. számában, Rusz Károly portréja

„Zichy Mihályt a legbámulatosabb kultúrhistóriai alaknak tartom. Benne egyesítve van a világfi és a legfinomabb, legrafináltabb diplomata a világbölccsel és költővel. Szíve tele jósággal és nemes érzésekkel, ambícióval.” (Ifj. Alexandre Dumas)


Zicsi és vásonkeői Zichy Mihály József Imre, (Zala, 1827. október 14. - Szentpétervár, 1906. március 1.) festő, grafikus, illusztrátor. A XIX. századi magyar festészet és grafika egyik legkiemelkedőbb alakja. Alkotásainak mesteri színvonala, bravúros rajzi és akvarell-technikája révén a közfigyelem csodálata övezi művészetét. Munkácsy mellett a magyar képzőművészet legnagyobb alakjaként tarthatjuk számon. Néhány éves párizsi és rövid hazai megszakítással húszéves korától egészen haláláig, negyvenkilenc éven át négy orosz cárt - I. Miklóst, II. Sándort, III. Sándort és II. Miklóst - szolgált udvari rajzolóként.

1827. október 14-én született a Somogy megyei Zala községben. Ősi család sarja. Családfájukat a 13. századig vezették vissza. A család több tagja hatalmas uradalmakkal rendelkező nagybirtokos vagy gróf volt. Többen szolgálták diplomataként a bécsi udvart. Zichy Mihály e nagynevű család elszegényedett s nem grófi ágából származott. Apai nagyapja, Mihály, a 19. század első évtizedeiben, a Martinovicsék mártírhalálát követő időszakban volt Moson vármegye híres alispánja. Zicsen a kor műveltségét meghaladó hatalmas könyvtára volt. A gazdag könyvtár sok boldog órát szerzett az ifjú gyermeknek. Édesapja Zichy Sándor (†1844) iskolatársa és jó barátja volt Deák Ferencnek. Utóbb visszahúzódva élt súlyos adósságokkal terhelt birtokán. Édesanyja Eperjessy Julianna volt.

Az uralkodó pár portréja II. Sándor cár 1856-os koronázási albumában
Az uralkodó pár portréja II. Sándor cár 1856-os koronázási albumában

Tíz éves korában beíratták Veszprémbe a piaristákhoz. Itt azonban nehezen viselte a kötöttségeket, aminek végső következménye a kicsapás lett. Így került Budapestre, a Piarista Gimnáziumba. Rajzkészsége hamar kiderült. Komoly művészi ösztönzéseket gyermekkorában a Bonyhádon élő Perczel családnál kapta. Perczel Gábor felesége, Zichy Mihály édesanyjának húga volt. Már tízen évesen sikeres portrékat készít osztálytársairól és pillanatképeiben nagyszerű érzékkel ragadja meg a falusi kisemberek élethelyzeteit.

De hiába volt a korán megmutatkozó művészi tehetség, Zichy Mihályt - mint elszegényedett nemesi család sarját - a szigorú édesanya a biztos megélhetést nyújtó jogászi pályára szánta és hallani sem akart a bizonytalan művészi pályáról. Így 1842-ben megkezdte jogi tanulmányait Pesten. Ám a lázadás már ekkor feltör belőle és a jogi tanulmányokkal egyidejűleg Marastoni Jakabtól - a pesti rajz- és festőiskola alapítójától - a rajzolás és festés elemeit tanulta. A mester rendkívüli hatással volt a serdülő ifjúra. A 16 éves ifjú már konok elhatározással művésszé érlelődik, és nyíltan tör fel benne politikai hitvallása is. Lázadó magatartása ez idő tájt politikai nézeteiben is megjelenik, három festőtanonc társával még merényletet is terveznek a Pesten tartózkodó Metternich herceg ellen, amely szerencséjükre nem sikerül.

Zichy családja
Zichy családja

Anyja rövidesen átíratta a Bécsi Jogi Egyetemre, de a fiú kijátszva őt, titkon a Bécsi Művészi Akadémiát látogatta. Betegeskedő édesapja korai halála után, anyja kérlelésének sem engedve, nem tágít a festészet iránti rajongástól. És amikor kiderül, hogy a jogi tanulmányok mellett nem tudja teljesíteni az akadémia elvárásait, tanárt keresett magának. Így került Waldmüller professzor magániskolájába, s 1845-ben már mesterének helyettese lett. Bécsben készül 1846-ban első jelentős műve, a Mentőcsónak című festménye, mely a romantika kedvelt témáját mély pszichológiai kifejezőerővel dolgozza fel. Már első műveivel jelentős kiállítási sikereket ért el, amiért sokan irigyelték. Édesanyjával is összeveszett, aki sokallta fia bécsi költségeit. A heves természetű Zichy közölte a családdal, hogy soha többé nem fogad el hazulról pénzt. Becsületére szóljon, szavát megtartotta.

Az alig húsz éves Zichy tehetségével és a reformkori eszmék iránti fogékonyságával a magyar festészet legnagyobb meglepetését ígérte, de a sors különös útja eltérítette. I. Miklós cár unokahúgát családja ekkor éppen Bécsben gyógyíttatta és Waldmüller ajánlására felfogadták mellé rajztanárnak. A bécsi tartózkodás végeztével 1848. januárjában Zichy is elutazott a családdal Pétervárra. Oroszországba költözött a cár udvarába, egyetlen tanítvány, Katalin főhercegnő művészi képzése céljából. Hosszú szentpétervári élete súlyos csalódásokkal kezdődött. A szerződés tízéves folyamatos munka esetén korkedvezményes nyugdíjat és ezzel élete végéig tartó anyagi ellátást biztosítana számára, de ez a művészi kiteljesedésnek nem kedvező feltételekkel társul. Az állást elvállalta, nem kis mértékben azért, hogy szigorú édesanyjának bebizonyítsa, egy művész is élhet magas társadalmi rangon.

'A pusztítás géniuszának diadala'
'A pusztítás géniuszának diadala'

Érkezése után fél évvel kitört a magyar szabadságharc. Az első magyar miniszterelnök, Batthyány Lajos arcképe megfestésével hitet tesz a szabadságharc eszméje mellett. Miután a cár az osztrákok szövetségeseként leverte a magyar szabadságharcot, a hazafiság érzésétől háborogva otthagyta állását és függetlenül működött az orosz fővárosban. Megszünteti a kapcsolatot a nagyhercegnő udvarával, egyben a tanítványához, Karolina hercegnőhöz fűződő romantikus érzelmekkel is szakít. Olyannyira, hogy még a romantika festészetétől is eltávolodik, és inkább a kritikai realizmus felé fordul. 1849 őszén már minden jövedelem nélkül él az idegen nagyvárosban. A nagy karrierrel kecsegtető állást a nyomor, a nélkülözés váltja fel.

Szentpéterváron maradt, de a szabadság ára a nehéz megélhetés. 1850-től retusőr volt egy fotóműteremben. Közben ceruzarajzai, akvarelljei, portréi születtek. Megbetegedett, nyomorgott. Egy egyszerű háttérből érkezett lány, Alexandra Erschoff személyében rátalál az igazi társra, akivel az itthoniak elől eltitkolva hamarosan össze is házasodik, és gyermekük születik. 1852-től kezdett újra a cári környezet számára dolgozni. Egész pályáját végigkísérte az uralkodó osztály kiszolgálásának kényszerűsége és az ezzel szembeni harc, rá kell jönnie, hogy az érvényesüléséhez engednie kell. Ifjúi lázadása családfőként kompromisszumkereséssé szelídül, a cári udvarral rendeződik kapcsolata.

Erzsébet királyné koszorút helyez Deák ravatalára
Erzsébet királyné koszorút helyez Deák ravatalára

1853-ban az orosz cár megrendelésére egy gatcsinai vadászatról rajzsorozatot készített, és ezzel elnyerte az udvari művész címet. 1868-ban készült el Autodafé című festménye a spanyol inkvizíció borzalmairól.

Házassága törvénytelen volt, mert nem tért át a görögkeleti vallásra, s úgy kelt egybe Ersoff Alexandrával, akitől négy gyermeke született. A törvényesítés bonyodalmas volta miatt és, hogy elkerülje a büntetésként kiróható szibériai száműzetést, 1866-ban Zalára költöztette családját, s csak időnként volt módja meglátogatni őket. 1871-ben hosszabb szabadsága idején végigutazta Nyugat-Európát, majd az angol trónörökös vendége volt Skóciában. Ezután minden vágya az lett, hogy a cári udvar titkosrendőrök által ellenőrzött szigorú világát felcserélhesse az egyre liberálisabb Európával.

1871-ben nagy európai utazásra indul, 1874-ben Párizsban telepedik le. Zichy ötévi művészi „robotmunka" után 1873-ban felmentését kérte állásából és Párizsba helyezte át otthonát. Rövidesen belekerült az ottani társadalmi és művészi élet forgatagába. Victor Hugo és az ifjabb Dumas, valamint Gustav Doré barátja lett. Kapcsolatba került grúz hazafiakkal, lengyel művészekkel, tanulni vágyó magyar iparos legényekkel. A magyar szakképzés korszerűségét előmozdító Párizsi Magyar Egylet elnökévé választották.

Zichy Mihály szobra Tbilisziben
Zichy Mihály szobra Tbilisziben

Trefort Ágoston megbízásából megfesti „Erzsébet királyné koszorút helyez Deák ravatalára" c. képét. Zichy számára a történelmi hitelesség alapvető kritérium volt, ezért kedvéért - hiszen akkor Párizsban élt, és nem lehetett jelen az eseményen - a temetkezési vállalat újra felépítette a ravatalt a helyszínen. A festményen két allegorikus figurát ábrázolt: a haza sír Deák Ferenc teteme felett, miközben egy szárnyas géniusz csillagkoszorúval megkoronázza a királynét. Zichynek sok gondja származott a festménnyel, mert ráfestette azt a cipruságat, amit Kossuth Lajos küldött Deák sírjára. Az osztrákok viszont addig nem engedték kiállítani, amíg ezt az ágat le nem festette róla. Az eredeti kép a Nemzeti Galériában látható.

Következő nagyobb szabású képe 1875-ben készül: III. Henrik tivornyája. A Párizsi világkiállításra 1879-ben festett „A rombolás géniuszának diadala" című festményét merész, antimilitarista mondanivalója miatt a francia hatóság kitiltja a kiállításról. A képen a korabeli uralkodók, vezető államférfiak szerepeltek. Az akkori pápa hullahegyen trónolt. Vilmos császár, II. Sándor cár, III. Napóleon eszeveszett háborús forgatagban halál és pusztulás közepette ismerhető fel, amint cselekedeteiket irányítja egy fekete felhőn alászállt szárnyas férfiördög, a Démon. Ez az alak tartja háborús hisztériában a zsarnokokat, akik a népeik pusztulását okozzák. Zichy e művét azonnal eltávolították a világkiállításról a francia hatóságok. Ő viszont egy külön helyet bérelve mégis bemutatta a közönségnek. A franciák nem vállaltak politikai felelősséget a korabeli Európa vezetőit sértő művészetért. Zichy tudomásul vette és csalódottan elhagyta Párizst.

Az izgalmaktól idegileg kimerült, megbetegedett. Rövid nizzai, bécsi tartózkodás után hazatért a szülőföldre. A magyar művészekkel jó barátságot alakított ki, de a hivatalos körök itthon is a rebellist látták benne. Hiába teljesített számtalan hazafias áldozatot hozó küldetést, mint az ingyenes megrendelések, illusztrációk rajzolását, vagy a szegedi árvízkárosultak javára való gyűjtést, helyzete egyre kilátástalanabbá vélt. Súlyos megélhetési gondjai támadtak.

Grúziába utazott, mert a Párizsban megismert grúz barátai megbízták a grúzok történelmi eposzának, Rusztaveli: „Tigrisbőrös lovagjá"-nak illusztrálásával. E munkája által a grúzok nemzeti érzelmeinek, a zsarnok orosz birodalom elleni legfőbb életre keltője lett Zichy.

Sírja a Kerepesi temetőben. A szobor Stróbl Alajos munkája
Sírja a Kerepesi temetőben. A szobor Stróbl Alajos munkája

1883-ban III. Sándor cár hívására még egyszer visszatért az udvari festészethez, de figyelmét már teljesen a magyar irodalmi alkotások illusztrálása kötötte le. Ebben a műfajban alkotja legjelentősebb műveit. Madách Imre A ember tragédiájának (1887) és Arany János 24 balladájának illusztrációja (1894-98) fakszimile kiadásban jelent meg. (Ez utóbbinál a balladák szövegét is ő írja le.) Ritka rajzkészséggel és drámai erővel eleveníti meg Lermontov, Gogol, Puskin, Madách, Arany és Petőfi műveit.

Élete utolsó szakaszában gyógyíthatatlan betegségek támadták meg, az 1905-ös orosz forradalmat már csak tehetetlenül szemlélte, majd 1906. február 26-án hunyt el Szentpéterváron. Bár élete nagyobb részében Oroszországban élt, mindvégig megmaradt magyarnak, és a magyar irodalom népszerűsítését tartotta egyik legfontosabb küldetésének. Munkájának jelentőségét itthon csak halála után ismerték fel, előbb lett az oroszok, sőt grúzok nemzeti festője, mint ünnepelt magyar művész. A festészet fejedelmének nevezett Munkácsy után nevezték el rajzoló fejedelemnek, elismerve korszakalkotó munkáját a grafikai művészet terén.

Zichy Mihályt „nemzeti festőjükként” tisztelik a grúzok, mivel ő illusztrálta Sota Rusztaveli középkori művét, a grúz nemzeti eposznak tekintett, „A tigrisbőrös lovag" című verses elbeszélést. Illusztrációi jelentős hatással voltak a grúz művészekre is. Tbilisziben köztéri szobra van és utca is viseli a nevét.