Liszt Ferenc

Barabás Miklós portréja
Barabás Miklós portréja

„Elődeim alázatos tanítványa vagyok.”

„Vezércsillagom, jeligém, hogy Magyarország egykor büszkén hivatkozhasson rám."

„... bár sajnos nem beszélem a magyar nyelvet, bölcsőmtől síromig, szívemben és gondolkozásomban magyar maradok, s a magyar zenekultúra fejlesztésén kívánok dolgozni."

„Engedtessék meg nekem, hogy a magyar nyelv sajnálatos nem tudása ellenére a születésemtől a halálomig szívben és lélekben magyar maradjak."

„Nem lehet más igényem, csak hogy a művészet és a magyar hon jóakaratú, buzgó szolgája legyek."

„Érezni és gondolkodni azért, hogy cselekedjünk: ez minden harmonikus élet törvénye."

„Vezércsillagom az legyen, hogy Magyarország egykor büszkén mutathasson rám."

„Kimondjam-e? A cigányokról szóló kötetem körül támadt zenebona megéreztette velem, hogy sokkal igazabban magyar vagyok, mint a magyaroskodók."

Liszt Ferenc (Doborján, 1811. október 22. - Bayreuth, 1886. július 31.) minden idők legnagyobb zongoraművésze és a 19. század egyik legjelentősebb romantikus zeneszerzője.

Az ifjú Liszt
Az ifjú Liszt

Apja, Liszt Ádám az Esterházy-uradalom gazdatisztje volt, a doborjáni birtok ötvenezres birkaállományát felügyelte, maga is zenélt. Anyja, Anna Maria Lager, osztrák volt. Liszt anyanyelve német, de később hosszú párizsi tartózkodása során annyira elsajátította a nyelvet, hogy franciául gondolkodott. És bár magyarul szinte nem beszélt, ennek ellenére egész élete során magyarnak vallotta magát. Élete alkonyán a következőket írta: „Bizonnyal megengedik nekem, hogy a magyar nyelvnek sajnálatos nem tudásától eltekintve, én születésemtől síromig szívemben és gondolataimban magyar maradjak."

A zeneszerző származásának kérdése csak Trianon után lett vita tárgya, amikor Doborján Ausztria része lett. Korábban Lina Ramann három kötetes életrajza alapján elfogadott tény volt, hogy Liszt „apja magyar volt, anyja osztrák”. De Trianon után már nem csak az volt a kérdés, német vagy magyar nemzetiségű volt-e, mert ekkor már „bejelentkeztek" a szlovákok is. Bár a kutatók ugyanazokat az iratokat vizsgálták, az eredmények mégis politikai beállítottságuk függvényében változóak voltak. A vita eldöntésére azt hiszem elég meghallgatni magát az érintettet. Liszt Ferenc pedig ezt írta Lammenais abbénak írt levelében 1845-ben: „Mivel az én gyermekeim apjuk állampolgárságát … követik, tehát akár akarják, akár nem, magyarok.” Ez elég egyértelmű.

„Magyar volt szívében, a zene iránti szeretetében német, külső mivoltában és irodalmi kultúrájában francia, arisztokratikus felfogásában angol, és a képzőművészetek iránti rajongásában olasz. Minden volt, ami egy ember lehet: egy egész világ kicsiben” - írta róla gróf Zichy Géza, ami a mából nézve úgy hangzik, mint valami európai hitvallás.

Születése előtt már csaknem egy évtizede dúltak Európában a napóleoni háborúk, éhínséget, betegséget, nyomorúságot hozva az emberekre. Az orosz hadjárat félmillió katonájából ötvenezren tértek haza, jórészt sebesülten. Kelet Európa egyetlen óriási temetővé változott. Ebben a válságos, leromlott helyzetben a kor csillagászati csodája, a Nagy Üstökös tűnt fel az égbolton, éjszakánként bevilágítva a mennyboltot. 1811 februárjában Liszt megfoganása után nem sokkal figyelték meg először az üstököst. Október közepére két csóvájának hosszát már 100millió mérföldre becsülték, tündöklő fénnyel árasztotta el az egész északi féltekét. Az efféle jelenségeket mindig is nagy dolgokra hivatott ember jöttének előjeleként magyarázták, így történt ezúttal is. A Doborján környékén táborozó cigányok nagy ember születését jósolták. A lényeg nem az, igazuk volt-e vagy sem, hanem az, hogy Liszt Anna hallotta, és később elmondta fiának a jóslatot, akiben mély gyökeret vert, és egész életén keresztül megmaradt benne a kiválasztottság érzése.

Csodagyerek volt, hatéves korában mutatkozott meg benne először a zenei géniusz, az apja által zongorázott Ries cisz-moll zongoraversenyét később hallás után visszaénekelte. Liszt egyik meghatározó zenei élménye szintén gyerekkorához kötődik, a Doborján határában táborozó vándorcigányok esti tábortüzüknél énekeltek, táncoltak, ez varázslatosan hatott Lisztre. Az addig nem hallott zenei motívumok rögződtek benne, később a Magyar rapszódiáiban tűnnek elő. Kilencéves korában vitte apja először hangversenyre, ekkor több magyar főúr fölfigyelt a gyerek tehetségére, így Bécsben tudták taníttatni, ahol Karl Czerny növendéke lett, és tehetségére Beethoven is felfigyelt.

Szobra Budapesten a róla elnevezett téren
Szobra Budapesten a róla elnevezett téren

1823-ban hangversenykörútra ment édesapjával Franciaországba, majd Angliába, később Párizsban telepedett le. Párizs zenei élete nagy hatással volt rá, sokat fejlődött, zenetanításból élt. Apja halála megrázta, ekkor beleszeretett Saint-Cricq Caroline grófkisasszonyba, de származása miatt nem tartották hozzá méltónak, és elválasztották tőle. Súlyos depresszió vett rajta erőt. Az 1830-as párizsi forradalom rázta fel elzárkózottságából. Legjobb barátai Hector Berlioz és Frédéric Chopin lettek. 1834-ben megismerkedett Marie d'Agoult grófnővel, akit szenvedélyesen szeretett; tízéves együttélésük alatt három gyermekük született: Cosima, Blandine és Daniel.

Virtuóz koncertmuzsikusként egész Európa hangversenytermeiben megfordult, Szentpétervártól Glasgowig, Nápolytól Gibraltárig, Konstantinápolytól Dublinig, Lisszabontól Koppenhágáig. Postakocsival és hintón utazott, visszavonulása idején kezdett a vasút terjedni!

Az 1838-as pesti árvíz-katasztrófa megrendítette, és hangversenyei jövedelméből 25.000 Ft-ot küldött Magyarország megsegítésére.

1842-ben virtuóz pályafutását befejezve Weimarban telepedett le, s 13 évig az udvar zenei vezetője volt. Itt zeneszerzőként dolgozott, zongoristaként, honoráriumért soha többé nem koncertezett. Weimarban komponálta legismertebb műveit. Életének ebben az időszakában végre igazi társra talált, Carolyne Sayn-Wittgenstein hercegnőre, akivel házasságkötését a katolikus egyház az utolsó pillanatban sajnos megakadályozta.

Szobra az Operaháznál
Szobra az Operaháznál

Egész életében önzetlenül támogatta, tanította, és anyagilag is segítette a tehetséges muzsikus növendékeket, és zeneszerzőket. Olyan fiatal tehetségeket is felkarolt, mint Berlioz és Richard Wagner, aki később Cosima lányának férje lett. Egyik fő elhivatottsága a már-már elfeledett régi zeneszerzők népszerűsítése volt. Már virtuóz zongorista hírnevét Mozart, Händl, Beethoven, később Wagner műveinek terjesztésére, ismertetésére használta fel. Átiratait a mai napig játszák világszerte.

1875-ben alakult meg Budapesten a Zeneakadémia, melynek egyik alapítója és első tanára volt. A róla elnevezett Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem ma is világhírű zeneoktatási intézmény. Számtalan magyar tárgyú kompozíciója született, például a „Hungária" című szimfonikus költeménye, melyben a hősi történelmi múltat örökíti meg. Egyházi műveket is szerzett, liturgikus kompozíciója, az Esztergomi mise, az Esztergomi Bazilika fölavatására készült. Magyar történelmi arcképek című sorozatával a magyar történelem nagyjainak állít emléket. 1867-ben Ferencz József magyar királlyá koronázására írta Koronázási miséjét.

Új stílust teremtett, a szimfónikus költeményt. A legjelentősebbek: Tasso, Les Preludes. Orpheus, Prometheus, Mazeppa, Hungária, Hamlet. Kompozícióit kortársai egyre kevésbé értették, csak hosszú évtizedek elteltével ismerték el zeneszerzői géniuszát, mely többek között Debussy és Bartók közvetítésével máig is hat a zenei világra.

Liszt Ferenc 1840-től élete végéig írt magyar rapszódiákat, és bár nem ismerte a magyar népzenét, a rapszódiák zenéjében mégis sok magyar zenei anyag van: a verbunkos, a csárdás, a nóta zenéje.

Sírkápolnája Bayreuthban
Sírkápolnája Bayreuthban

Liszt keveset élt Magyarországon, mégis számos magyar témájú zeneművet írt a rapszódiákon kívül is. Például a Szent Erzsébet legendája című oratórium, vagy a Hungária című szimfónikus költemény. Miséket is írt, mint például az Esztergomi mise (1855) vagy a Koronázási mise (1867). Zongoraversenyei közül az Esz-dúr zongoraverseny, szimfóniái közül a Dante-szimfónia a legnépszerűbb.

Élete végére nem csak a kompozícióival maradt egyedül, magányosan, barátaitól, és pártfogoltjaitól mellőzve, 1886-ban Bayreuthban halt meg, tüdőgyulladásban. Sírja is ott található.

Liszt Ferenc doborjáni szülőházán ma két márványtábla található. Az egyiken, magyar nyelven, a következő olvasható: „Itt született Liszt Ferenc 1811. október 22-én. Hódolata jeléül a Soproni irodalmi és művészeti kör.” Ezt a táblát a zeneszerző jelenlétében leplezték le, 1881. április 7-én. A másik táblán német nyelvű felirat olvasható: „Itt született 1811. október 22-én Liszt Ferenc. Ezt az emléktáblát a német nép állította a német mesternek.” E táblát 1926-ban a német birodalmi kormány, az osztrák szövetségi kormány és a burgenlandi tartományi kormány állította.