Tisza Lajos

Borosjenői és szegedi gróf Tisza Lajos (Nagyvárad, 1832. szeptember 12. - Budapest, 1898. január 26.) politikus, miniszter, a szegedi árvíz utáni újjáépítés királyi biztosa.

Életpályája

Tisza Lajos Tisza Kálmán miniszterelnök két évvel fiatalabb testvéröccse. Debrecenben, majd Berlinben tanult. Politikai pályája 1861-ben indult, ekkor képviselőként a Határozati Párt híve volt. Majd 1865-ben a Felirati Párthoz, Deák Ferenchez csatlakozott, s részt vett a kiegyezés előkészítésében. Két évvel később már Bihar vármegye főispánja volt. A Fővárosi Közmunkák Tanácsának első alelnöke és vezetője 1870-től. 1871-től 1873. decemberi lemondásáig több kormányban töltött be közlekedési miniszteri tisztséget.

Az 1879-es szegedi nagy árvíz után Szeged város újjáépítésének teljhatalmú királyi biztosa lett. A romváros újjáépítése céljából Lechner Lajost hívja maga mellé tervező mérnöknek. Tisza kiváló együttműködéssel, jó szervezési készséggel vezényelte le a város újjáépítésének bonyolult feladatát. Megbízatása 1879 áprilisától 1883. december 31-ig tartott. Mindössze ennyi idő kellett a város újjáépítéséhez az európai látókörű és műveltségű ember számára. Kora legjobb műszaki és városrendezési elveit valósította meg. Szeged pedig díszpolgárává és parlamenti képviselőjévé választotta. A modern városrendezési elképzeléseivel nagyban hozzájárult a mai szegedi városkép kialakulásához. A városért folytatott tevékenysége elismeréseként grófi címet kapott és szeged díszpolgárává választották.

Vágó Pál festménye az 1879-es nagy szegedi árvízről

A király személye körüli miniszter tisztségét 1892. november 19-étől 1894. június 10-éig töltötte be az első Wekerle- kormányban. 1875 és 1898 között (haláláig) az Országos Erdészeti Egyesület elnöke. Kultusza még a kommunizmus ideje alatt is tovább élt.

Emlékezete

Szegeden a Tisza Lajos körút, az Alsóvárosban utca, valamint a róla elnevezett szakközépiskola őrzi az emlékét.

Tisza Lajos szobrát Szegeden a Széchenyi téren 1904-ben avatták fel. A szegediek az általuk nagyon szeretett mérnök és politikus szobrának megalkotására Fadrusz Jánost, a kor elismert szobrászát kérték fel. A szobrász késett a város megrendelésének elkészítésével, mert párhuzamosan több munkán is dolgozott: ekkortájt fejezte be a kolozsvári Mátyás szobrot, és a zilahi Wesselényi emlékművet is. A főalak, Tisza Lajos bronz figurája és a három mészkőből készült kubikosból kettőt még elkészített, de a harmadikat már nem tudta befejezni. Korai halála ebben megakadályozta. Máig talány, hogy ki fejezte be az alkotást, a korabeli sajtóban is két név szerepel. Többen mondják, hogy Rulinger-Gaál Rezső készítette, de legalább ennyien állítják, hogy Szécsi Antal volt az alkotó. Azt viszont pontosan tudjuk, hogy az avatásra Fadrusz halála miatt végül csak 1904. június 12-én, Tisza Lajos Szegedre érkezésének negyedszázados évfordulóján került sor.

A szobron Tisza Lajos a még befejezetlen rakodópartról szemléli a munkálatokat, amint a munkások egy görgő segítségével egy hatalmas követ illesztenek a helyére.

Tisza Lajos szobra a szegedi Széchenyi téren

„Ezzel a szoborral a legifjabb Magyarországot, a mai Magyarországot fogom jellemezni, nemcsak Tisza Lajost. A mai Magyarország hősei a munka hősei. Ezért szimbolikus Szeged város története, mert jó királyunk és nemzetünk elszánt és ernyedetlen munkájával újjászületett.”

A remekbe szabott bronz főalak a mérnökember nyugalmas kiállását mutatja, aki éppen a hatalmas erőfeszítéseket és nagy szellemi hátteret kívánó munkán mereng, miközben a folyó befejezetlen rakodópartjáról szemléli a lent a mélyben dolgozó munkásokat. Ahogyan az lenni szokott, a szobor felállítása után hamarosan lábra kapott egy népi értelmezés is. A szegediek szerint a szobor is tökéletesen példázza az akkori állapotokat, miszerint „a nép az dolgozik, a gróf meg csak nézi.”

Forrás: wikipedia.org és szeged.hu