Vágó Pál
„... Maholnap elmondhatjuk a Vágó művészetére is, hogy „régi dal, régi dal, régi dicsőségről”. Huszárokról, lovakról csak emlékezünk maholnap, — „divatjokat” múlták, festői voltukat ezután csak képekről fogjuk emlegetni, — a modern motoros készségek korában."
„Vágó a magyar lélek lobogása, a tüzes magyar bor, a tápláló búzatermő magyar föld vérbeli gyermekeit, lóra termett magyarjait adja alkotásaiban" (Pásztortűz, XVI/23. 1928. nov. 18.)
Vágó Pál (Jászapáti, 1853. június 6. - Budapest, 1928, október 15.) a millennium korának egyik legfoglalkoztatottabb festője, monumentális panorámaképek, történeti táblaképek virtuóza, akit az „ecset-Petőfije"-ként ünnepeltek. Lyka Károly „a virtus festőjének” nevezte. „Művészete a magyar történelem dicső napjait, a jászsági tájat és a jászok életét eleveníti meg" - hirdeti a szülőháza falán elhelyezett emléktábla.
Életpályája
Vágó Pál festőművész Jászapátiban született 1853. június 6-án. Szülei literáti Vágó Ignác nádori táblabíró, jászkapitány és Antal Terézia.
Szülei kívánságára jogásznak tanult, de ez csak kitérőnek számított. Festészeti tanulmányait Münchenben Wagner Sándor mesteriskolájában kezdte, később Liesenmayer Sándor, majd Benczúr Gyula tanítványa volt. Ezt követően Párizsban Jean-Paul Laurens-nél tanult. Eleinte müncheni akadémikus stílusú tárgyias felfogású életképeket festett (Jár a baba, Menekülők). Hazatérése után életképeivel és más alföldi jeleneteivel (Jászapáti táj, Húsvéti öntözés) rövid idő alatt a legnépszerűbb művészek közé emelkedett.
Vágó Pál ugyan nem volt szerencsés a magánéletben, de a karrierje a történelmi festészet korában gyorsan kezdett emelkedni. Festészetét négy fő témakörre lehet bontani, a történelmi festmények, az életképek, a portrék és az Alföldről szóló képek. Ez utóbbi miatt nevezzük az „Alföld Festőjének”.
Székely Bertalan, Madarász Viktor hagyományainak szellemében monumentális magyar történelmi képeket festett kiváló kompozícióteremtő- és alakábrázoló képességgel. Bár már a szabadságharc leverése után született, képein mégis a szemtanú hitelességével ábrázolta a magyar nemzeti múlt heroikus pillanatait. Hihetetlen dinamizmus, munkaláz és mindenek fölött történelmi hitelesség jellemezte őt és műveit. Az alakok mozgásának érzékeltetése, akár nagy tömegben is, nem okozott számára gondot. Nagy történeti kompozíciói közül legismertebbek a Magyarok Kijev előtt, a Budavár bevétele, A huszárság diadala címűek, vagy a nagy tiszai árvízről készített festménye. De Mednyánszky Lászlóval, Olgyay Ferenccel együtt jócskán kivette részét Feszty Árpád A magyarok bejövetele című, azóta Feszty-körkép néven híressé vált monumentális alkotás megfestésében. Ugyancsak jelentős szerepet játszott az Erdélyi panoráma vagy másképp, a két főalak után Bem-Petőfi Körképnek nevezett alkotás létrehozásában. Kevesen voltak a magyar művészvilágban, akik lovat és lovasát bravúrosabban tudták volna vászonra vinni. Így nem csoda, hogy a figurális-lovas részeket festette Vágó Pál.
Az 1883-ban elkészült Magyarok Kijev előtt című alkotása szakmai elismerést is hozott számára, Ipolyi-díjat nyert vele. Azt a pillanatot örökítette meg a másfél méter széles képen, amikor Kijev város tornyai előtt a rusz előkelők, élükön a fejedelemmel, hódolatukat fejezik ki a lovukon ülő Álmos fejedelem és vezérei előtt. A kép előterében térdeplő szolgák kíséretében számtalan díszfegyver és aranykincs hever.
1887-ben Budapesti kiállításán elnyerte a Műcsarnok nagydíját. Az 1890-es években tevékenyen részt vett a millenniumi ünnepség előkészületeiben. Nagy mesterségbeli tudásának és az ezzel párosuló nagy teljesítőképességének köszönhetően az egyik legfoglalkoztatottabb festő volt. Illusztrátorként is dolgozott különböző újságoknak, és az Osztrák-Magyar Monarchiába is számos, különböző műfajú rajzot készített. Kivette részét a 21 kötetes „Az Osztrák-Magyar Monarchia Írásban és Képben” című sorozat illusztrációinak előkészítésében. Ő készítette Petőfi összes költeményeinek századfordulós díszkiadásának illusztrációit is. Legemlékezetesebbek sokalakos, erőteljes zsánerjelenetei: a tusrajzokon lendületes vonalak váltakoznak finomabb rajzolatokkal, jellegzetes stílust kölcsönözve a grafikáknak. Pataky Lászlóval együtt készítette a volt Ludovika Akadémia freskóit is.
Nagy sikert aratott az 1879-es szegedi nagy árvízről festett képével. A millenniumi ünnepség-sorozatra készülve a kultuszminiszter felhívására városaink saját történelmük egy-egy jelentős mozzanatát festették meg. Szeged az árvíz pusztítását választotta témául. Először Benczúr Gyulát kérték fel, de a korszak ünnepelt festőfejedelme nem tudta elvállalni a munkát. Így a benyújtott színvázlatok alapján Vágó Pált bízták meg a 680×351 centiméteres, hatalmas kép megfestésével. Vágó hosszú, nagyon alapos előkészítő munka után 1899. május elsején tette meg az első ecsetvonást. A munka lassan haladt és sokáig elhúzódott: Vágó a képet többször átfestette, majd három évi munka után 1902-ben helyezték el a szegedi múzeumban. A képen a mester nagyon jellegzetesen ragadta meg a katasztrófa utáni tanácstalanságot, döbbenetet, mely a királyt, sőt egész Európát meghatotta. A nagy gonddal és sok szeretettel elkészített mű hitelesen tárja elénk a vízbe hanyatlott Szeged városát. A nagy csapást átélt szegediek mellett egy roncsokkal borított magaslaton áll a király, körülötte a város ismert vezetői, háttérben Tisza Kálmán miniszterelnök. A festő és a festmény közös története azonban ekkor nem ért véget: 1903-ban újabb módosítást kellett a képen végrehajtani. Vágó Pál ugyanis osztrák tábornoki köpenyben festette meg Ferenc Józsefet. Ezt olyannyira nehezményezte Szeged népe, hogy az osztrák egyenruhát át kellett festenie magyar huszárezredesi mentére.
A magyar kormány az 1848-as szabadságharc 50. évfordulójáról méltó megemlékezésül körképet készíttetett a kor ismert lengyel festőjével, Jan Stykával. A mű elkészítésében a csatajelenetek megfestésével elévülhetetlen érdemeket szerzett Vágó is. Az Erdélyi panoráma vagy másképp a két főalak után Bem-Petőfi Körkép központi témája az 1849. március 11-én vívott nagyszebeni csata, a magyar szabadságharc egyik legemlékezetesebb fegyverténye. A kora tavaszi nap alkonyán a magyar honvédsereg Bem József lengyel tábornok vezényletével bravúros hadművelettel győzelmet aratott az egyesült osztrák és orosz haderő felett. A körkép a döntő pillanatot ábrázolja, amikor az öldöklő küzdelemben, az ellenséges túlerő ellenére, a csata fordulópontjához érkezett. Vágó Pál ecsetvonásai a székely támadást és a honvédek előretörését örökítették meg.
A 120 méter hosszú, 15 méter magas festményt eredetileg a Városligetben állították fel. A századfordulón még megvolt a kép, Varsóban is kiállították. Mint általában képóriásain, ezen is a tömegjelenetek megannyi miniatűr portréként jelennek meg. Így nem olyan meglepő, hogy később több, önálló motívumokon alapuló kisebb képre vágták és úgy értékesítették. Bem szülővárosába, Tarnowba és Varsóba is került a darabokból, de jutott Németországba és Amerikába is. Az idők folyamán több darab is elveszett, szerencsénkre a Petőfit és Bem tábornokot ábrázoló részek megmaradtak. 1985-ben, a Bem évforduló alkalmából elkezdték összegyűjteni az egyes darabokat. A sikeres visszavásárlások révén néhány éve megkezdődött a körkép restaurálása.
Az 1900. évi párizsi világkiállítás egyik fő látványossága az önálló magyar pavilon, azon belül is a Thaly Kálmán által megálmodott huszár-terme volt. Ilyen gazdagon díszített történelmi csarnokkal az összes nemzet közül csak mi büszkélkedhettünk. A magyar történelmet megidéző díszterem a huszárság dicső történetét mutatta be. A terem fő díszeit a Vágó Pál ecsetje alól kikerült festmények jelentették.
„A festett és gazdagon aranyozott mennyezet és faldísz között a régi huszárok képei és a csatajelenetek megkapó hatást tesznek. A falakat s a Szajnára néző erkélysor ablakközeit több mint hetven régi hadi zászló és lobogó s a szablyák, buzogányok, tarsolyok, csákók százai díszítik. A terem vége a csütörtökhelyi kápolna felső erkélyébe nyilik s ennek szines üvegablakai világítják meg Ő Felségének pálmák között elhelyezett fehér márványszobrát.
Az egész terem valóban a nemzeti dicsőségre való emlékezetnek van szentelve s még az idegenre is felemelő hatást gyakorol. E teremből nyilik a nagy torony- és erkélyszoba, mely a modern iparművészet remekeivel díszítve a kormánybiztos elfogadó helyiségéül szolgál." -írta a Vasárnapi Ujság, 1900. junius 17-i számában.
A terem rövidebb falán egy huszárroham látható, melyen a Ferenc József nevét viselő két huszárezred rohama lett megörökítve. A hatalmas vásznon a lovasroham minden vitézi szépsége kifejezésre jut. A rohanó lovasok között egy kartács vág keresztül. Itt-ott fölbukik egy lovas, de a többi feltartóztathatatlanul száguld előre. A vadul vágtató mesterileg festett lovak, s a huszárok villogó szemeikkel életteljes összhangban idézik a néző elé a csata képét. A terem fülkéjében Ferenc József márványszobrát helyezték el. A hosszanti falon Vágó Pál A huszárság diadalútja című pannója, felette a magyar, holland és porosz huszárok hőstetteit ábrázoló jelenetek. A tizennyolc méter hosszú fő falkép az egész huszárság 400 éves történetét, történelmi fejlődését ábrázolja. Két magyar huszár álmából kerekedik ki a festmény hatalmas víziója, amelyen az európai huszárság valamennyi változata megtalálható. A képen számos jelentős történelmi figura szerepel. Ott van Napóleon is, akit egy anekdota szerint Vágó Pál a trianoni békeszerződés aláírása után el kívánt távolítani a festményről. Ez a történelmi pannó hozta meg Vágó számára a legmagasabb kitüntetést. Itthon Lotz-díjjal tüntették ki, Franciaországban a francia Becsületrenddel jutalmazták. A századelőn Vágó remekműve körbjárta a fél világot, majd itthon a Ludovika Akadémián kapott helyet. A második világháború során sorsa csaknem megpecsételődött, a Hadtörténeti Múzeum raktárában átadták az enyészetnek. Végül a festő unokájának özvegye kitartó munkával elérte a kép helyreállítását. A restaurált festmény ma a Hadtörténeti Múzeum dísztermében látható.
A világkiállítás után nem fogadta el a müncheni akadémia professzori székét. Visszaköltözött Jászapátiba, műtermet épített és alkotott. A város díszpolgárává választotta, mire ő válaszul: felajánlotta ingyen megfestette a település 3500 személyt befogadó barokk templomának freskóit. Az 1905-ben elkészült freskókon bibliai alakok helyett 1848-49 kiemelkedő személyiségei: Kossuth, Bem, Petőfi kerültek Isten házába.
A szabadságharc eseményeinek megörökítéséhez kapcsolódik a Budavár ostroma című monumentális alkotás is. Vágó zsenialitása következtében tökéletesen párosul a képen a hősi halálig tartó drámai küzdelem részletekben is gazdag megjelenítése az ostromhoz illő hangulat- és természetábrázolással. Összhatásában bátran tekinthetjük ezt a képet a magyar történeti festészet egyik leghatásosabb, legmonumentálisabb, legdrámaibb alkotásának.
A Jászsági juhász című olaj-karton festménye a jászsági paraszti életet ábrázoló munkáinak egyik jeles darabja. Vágó az 1900-as évek elején a képet Szénásy Lajos tiszasülyi földbirtokosnak ajándékozta.
A Tanácsköztársaság idején Jászapáti városrendészeti megbízottja volt. Jászapáti közösségétől ezüst koszorút is kapott. Számos kulturális és társadalmi szervezetnek tagja volt, köztük a Jászapái Kaszinó Egyesületnek is. A Vágó-kúria mellett a 19-20. század fordulóján épült fel műterme. Nyaranta alkotótáborokat tartott Jászapátin. Műtermét sok fiatal tehetség - köztük Gecse Árpád, Chiovini Ferenc, Pólya Tibor - kereste fel. 1928. október 15-én hunyt el Budapesten. Munkácsy lepellel letakart díszes koporsóját a Kerepesi úti temetőből szállították szülőhelyére, ahol hatökrös gyászkocsi vitte a jászapáti temetőbe. Jászkun lobogót lengető lovas legények és fáklyavivők kísérték utolsó útjára, kedvenc nótáját a cigánybanda húzta.
Halála után, 1929-ben rendeztek műveiből kiállítást a Műcsarnokban. Hagyatékával jelenleg a Vágó Pál Emlékbizottság törődik. Számos művét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria. Vágó Pál emlékét Jászapátiban a helytörténeti múzeum őrzi, melyben egy emlékszobát is berendeztek bútoraival, tárgyaival. Egykori műterme pedig mára közösségi házként ad otthont a civileknek.