- Nyitóoldal
- Kalendárium
- Szeptemberi jeles napok
- Roskovics Ignác
Roskovics Ignác
„Jó barátaival, Fesztyvel és Vágóval, képviselője volt annak az érdekes művésztipusnak, amely nemcsak festésével vonta magára a budapesti közönség figyelmét, hanem társadalmi szereplésével is hozzájárult ahhoz, hogy azokban az időkben nemcsak megkedvelték a művészeket, hanem most első ízben fogadták el a finomabb társasélet integránsainak. Népszerűség dolgában Roskovicsnak aligha volt párja, az ő képei kerültek legsűrűbben reprodukcióra, az ő adomás témáiról beszélgettek a társas összejöveteleken, az ő tréfás megjegyzéseit emlegették s a Nemzeti Szalonban, amely akkor művész-klubnak indult, az ő elmés, talpraesett, mindig jóízűs kitűnő előadású tósztjai-nak tapsoltak. Az aranyos kedélyű művészt mindenki szerette, vidám életrendje mindenütt kedves megértésre talált s általános volt a megdöbbenés, midőn évekkel ezelőtt váratlanul hire járta, hogy szeme világát elvesztette. Sikeres operáció révén látóképességét bizonyos mértékben visszakapta ugyan, de arról már szó sem lehetett, hogy a régi tempóban folytassa festői munkásságát. Ez a körülmény ugyan nyomasztón hatott rá, de 'kedélyének harmatos üdeségét mégsem tudta egészen lesúrolni: továbbra is az a kedves, bájos örök-ifjú maradt, mint volt azelőtt." (Lyka Károly nekrológjából)
Roskovics Ignác (Szalók, 1854. szeptember 28. - Budapest, 1915. november 29.) korának egyik legünnepeltebb egyházi és zsánerfestője, akinek a történelmi Magyarország számos templomában láthatók jelentős alkotásai. Az ún. müncheni realizmus jellegzetes képviselője volt.
Életpályája
Roskovics Ignác egy kis felvidéki faluban, a Zemplén megyei Szalókon született 1854 szeptember 28-án Roskovics Ignác ungvári görög katolikus káptalan nagyprépostja, korábban hajdúdorogi esperes-plébános és Gulovics Rozália fiaként. Nagy műveltségű apja jelentős szerepet játszott a görög-katolikus egyházi mozgalmakban. Sokat tett a magyar nyelvű liturgia terjesztéséért. A ruszin nemzetiségéhez erősen kötődő család Ungvárra költözött, Roskovics itt kezdte, majd Debrecenben folytatta tanulmányait. Az ifjú jeles nevelésben részesült, akinek korán kitűnt festői tehetsége. Már iskolásgyerekként egymásután két kiváló, világlátott festő, Heverdle Ferenc és Vidra Ferdinánd tanítványa volt. Mindkét mesterétől sokat tanult, művészi látásmódját is nekik köszönheti. Sokat hallott tőlük a művészélet varázsáról, így nem meglepő, hogy a valóban tehetséges ifjú elindult a festői pálya felé.
1875-től a Mintarajziskolában tanult. Hamarosan megfestette első képét „Tud-e váltani?" címen, melyet még növendék korában bemutatták a Műcsarnok 1880. évi téli kiállításán. A siker további tanulásra ösztönözte, még az évben Münchenbe ment s beiratkozott a Képzőművészeti Akadémiába. De csak fél évet töltött az akadémián, inkább önálló műtermet bérelt, és másfél évig dolgozott a bajor fővárosban. Közben többször hazalátogatott. 1882-ben részt vett a budapesti oltárkép-pályázaton is és „A szentlélek eljövetele" című képével elnyerte a harmadik díjat. Általános feltűnést keltett, hogy a sok gyakorlott és ismert művész között egy ismeretlen mintarajziskolai növendék ilyen kitüntetést tudott elérni. A siker egy csapásra a legismertebb magyar vallásos festők közé emelte. Ezután egykori mesteréhez, Vidrához hasonlóan Rómába utazott. Itt festette a „József a kis Jézust neveli" című képét, amely napjainkban a lévai piarista-templom főoltárát díszíti.
Rómából hazatérve, 1884-ban rövid időre Ungváron telepedett le, ahol egy ideig rajztanárként tevékenykedett. Már ekkorra kialakult egész életművét meghatározó témakörválasztása, az adomás, derűs hangulatú életkép és az egyházi festészet. Ungváron festette meg az „Igyék már kelmed” című életképét, illetve „Szt. Erzsébet” című vallásos képét.
Az első, vallási témájú képek sikere után a zsánerfestészetben is maradandót alkotott (Igyék már kelmed!; Acél, kova, tapló; Extra passzió; Pipacs; A rózsámnak; Csak neked!; Olyan nincs). 1885-ben, már Budapesten készült a Pici piros alma című festménye, melyen egy parasztlány látható, aki almát szed a kötényébe. A kép egy csapásra az egész országban ismertté tette nevét. Több kitüntetésben részesült és a maga idejében másolatok útján a legismertebb magyar festmények egyikévé vált. De az egyházi festéshez sem vált hűtlenné. Csekonics Endre gróf megrendelésére 1885-ben megfestette Nepomuki Szent Jánost.
Hatalmas műveltsége és mély hite révén a legnagyobb hitelességgel tudott vallásos témájú képeket alkotni a keleti és a nyugati kereszténység templomai számára egyaránt. Számos megbízást kapott fővárosi és vidéki templomok falfestményeinek, oltárképeinek elkészítésére. A határon innen és túl sok templomban találkozhatunk alkotásaival.
1888-ban hét freskóképet és három oltárképet festett a szinnai (Zemplén vármegye) templom számára. Falképei vannak a józsefvárosi templomban és a kecskeméti nagytemplomban. A város közönsége tetemes anyagi áldozat árán renováltatta régi templomát, melyet Roskovics alkotásai nagyszerű műemlékké avatták azt. A művész pedig e freskókért megkapta az 1902. évi Lotz-díjat. 1893-ban megfestette a radnai oltárképet: Mária üdvözletét s freskókkal díszítette (1894-95) a budapesti józsefvárosi templomot. Ebben a templomban a négy evangélistán kívül a Szentháromság, Szent József álma, Szent József halála és Szent József megdicsőülése című nagy szabású freskók láthatók tőle.
1884-ben már Ferenc József császárnak is feltűnt a magyar festő tehetsége és megvásárolta tőle az Ebéd előtt című alkotását.
Ő festette meg a budapesti Szent István Bazilika egyik mellékoltára számára Szent Adalbert alakját. A Lechner Ödön tervezte kőbányai Szent László-templom oltárképe, „Szent László apoteózisa” szintén az ő alkotása. Itt látható az egyik mellékoltáron Boldog Margit alakja is. A terézvárosi Avilai Nagy Szent Teréz templomot is díszítik történelmi hűségre törekvő aprólékos, alapos kidolgozottságú festményei. A Rózsák téri görögkatolikus templom számára Szűz Máriát, illetve az utolsó vacsorát ábrázoló festményei készültek el.
Alkotó munkája mellett a jótékonysági akciókban is aktív szerepet vállalt. 1887-ben a nagy alföldi árvíz károsultjai javára rendeztek jótékonysági eseményt a Városligetben, ahol ő tervezte azt a hintót, amelyen mások mellett a népszerű Blaha Lujza integetett az utca népének. Jókai Mór szerkesztőtársaként közreműködött a Segítség-album szerkesztésében is.
A millennium szellemében a magyar kormány kísérletet tett az elhamvadt „történeti festészet" életre keltésére. Ennek kapcsán Roskovics is jelentkezett egy történeti tárgyú képpel, az „Erdély uniója" cíművel. Ezután kapott megrendelést a budavári királyi palota Szent István termének festői díszítésére. Tizenkét képet festett; közülük tíz egész alakos portré korhű öltözetben ábrázolva Turul-házi királyainkat és szentjeinket (Szent Imre, I. Béla, Szent László, Könyves Kálmán, III. Béla, II. Endre, Szent Erzsébet, IV. Béla, Szent Margit, III. András). A két másik kép Szent István életéből ábrázol két jelenetet: Szent István királlyá koronázását és a keresztény vallást hirdető Szent Istvánt mutatja. Roskovics e nagyszabású munkájáért 1900-ban a Műcsarnokban elnyerte a kis állami aranyérem kitüntetést.
Roskovics hihetetlen energiát fordított rá, hogy a királyi vár termét a Turul-házból származó hős királyok alakjainak bemutatásánál a dicsőséges korszakot históriai hűséggel és mégis művészi felfogással tükrözze vissza. „Attól az időtől kezdve, hogy a királyképek elkészítésére megbizást kapott, Roskovicsnál szorgalmasabb látogatója nem volt a Nemzeti Múzeum régészeti osztályának. Előkereste, lerajzolta a régi sirokban talált ékszereket, fegyvereket, a kőkoporsók fedelén látható faragott alakokat, s egyéb díszítéseket" - olvashatjuk a Vasárnapi Ujság 1900. április 15-i számában. Buzgón tanulmányozta a múltból ránk maradt régi kelméket, szőnyegdarabokat, alaposan megvizsgált minden egyes fellelt ékszert, láncot, ruhadíszt, így tudott a szemet gyönyörködtető látvány mellett históriai légkört is teremteni. Így aztán a Vasárnapi Ujság értékelése egyáltalán nem meglepő és nem érdemtelen: „A művész eképen nemcsak azt érte el, hogy királyképeiben a szinek és vonalak harmoniájával szemet gyönyörködtető látványt nyújt, hanem elérte azt is, hogy alakjai körűl históriai légkört tudott teremteni". Az újság 1879 és 1918 között legalább száz Roskovics-művet közölt.
A Szent István-terem falaira nem közvetlenül Roskovics festményei kerültek. Az eredetileg vászonra készült olajfestmények a pécsi Zsolnay-gyárban nyerték el végleges formájukat, ahol ezekről kerámiaképek készültek. Nikelszky Géza és Darilek Henrik iparművészek - akik Roskovicshoz hasonlóan a müncheni művészeti akadémián végezték tanulmányaikat - majolika lapokra másolták át a képeket. A különböző festékrétegek felvitele és az aranyozás több kiégetéssel járt együtt, így a Szent István-terem falaira került képek színei még csillogóbbak, még szebbek lettek.
A Budavári Palota épülete a második világháború alatt jelentős károkat szenvedett. A pusztítás a Szent István-termet sem kímélte: a helyiség teljesen kiégett, berendezése megsemmisült. A háború után évtizedeken át nem törődtek vele, mígnem a Nemzeti Hauszmann Program keretében korhű módon helyreállították és 2021. augusztusától eredeti pompájában újra látogatható.
Roskovics számos kiadványt illusztrált. Különösen sokat rajzolt a 15 év alatt 21 kötetben megjelenő „Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben” című képes vállalkozás számára. E sorozat magyar kiadásának kiviteléért felelős nyolctagú művészi bizottság tagjává is választották Jókai Mór, Benczúr Gyula, Feszty Árpád és mások társaságában. Több portrét is megfestett. Közülük a legismertebbek Kossuth Lajosé Pest vármegye székházában és Madách Imréé Nógrádmegye székházában.
A mindig vidám festőművészt később depresszióba kergette egészségi állapota, ugyanis fokozatosan elvesztette a látását, s teljesen megvakult. Éveken át nem tudott dolgozni, ám végül egy sikeres orvosi beavatkozásnak köszönhetően valamennyire visszanyerte a látását. 1906-ban művész barátaival együtt ünnepelték visszatérését. Az összejövetelen ott volt többek között Feszty Árpád és Szinyei Merse Pál is.
Élete egyik legutolsó nagyobb műveként még megkezdhette a Budavári Királyi Palotában a Zsigmond-kápolna számára azt az oltárképet, amely Szent Istvánt ábrázolja, amikor Asztrik püspöktől átveszi a koronát. Később a kápolna új főoltárképet kapott, amelyen Szent István Imre fiának átadja az Intelmeket. A II. világháborúban a Zsigmond-kápolna romba dőlt, de a Szent Jobb őrzési helyéül szolgáló kápolnafülke megmenekült. Így menekült meg a Roskovics tervezte és Róth Miksa által kivitelezett mozaikegyüttes is. Balatonalmádin a szétszerelt, majd itt újra összeállított Szent Jobb-kápolnát ma is láthatjuk.
Halála előtt másfél évvel házasodott. 1914. február 21-én vette Budapesten feleségül Schütz Alojzia Erzsébetet. Élete utolsó öt évét betegen, világtalanul töltötte. 1915. november 29-én, 61 éves korában aludt el örökre a súlyos érelmeszesedéssel küszködő művész, akit a Fiumei úti sírkertben helyeztek végső nyugalomra.
Emlékezete
A méltatlanul elfeledett Roskovics Ignác többet érdemelne az utókortól. Emlékét a pesti Dunakorzón álló szobra őrzi. A turisták körében igen népszerű szobrot a mini szobrok híres alkotója, az ungvári származású Mihajlo Kolodko szobrász készítette. Eredetije Ungváron áll, Budapesten a festőművész születésének 160. évfordulója alkalmából állították föl 2014-ben. A szobrokat Ivan Volosin ungvári mecénás ajándékozta a két város közönségének. A józsefvárosi templomban munka közben készült róla egy fénykép. Ez a mennyezeti freskón, magas festőállványon dolgozó kalapos, öltönyös alak elevenedik meg a Duna-parti szobrán.
1918-ban a Műcsarnok hagyatéki kiállítást rendezett műveiből.
Síremlékét a Fiumei úti nemzeti sírkertben 1931-ben avatták föl, a főváros XII. kerületében egy utca viseli a nevét.
Honlapunkon a III. Andrásról, a Hollán Ernőről, a Katona Józsefről, a Kossuth Lajosról, a Madách Imréről, a Magyarok Nagyasszonyáról, a Nagyboldogasszony napjáról, a Szent Erzsébetről és a Szent Margitról szóló cikkeinkben találkozhatunk még további festményével.