Katona József


„Az igaz (látjuk), hogy a tele has ritkán dolgozik - jobban énekel az éhező kanári (...)
De ha a madár látja, hogy hasztalan esik fütyürészése, élelméről gondoskodik, és - elhallgat. "

„Egy királynak
kell látni minden könnyeket: magának
könnyezni nem szabad."

„…aki száz meg százezert rabol,
bírája lészen annak, akit a
szükség garast rabolni kényszerített."

„Sohasem alattomos a magyar."


„Egy tiszteletreméltó ősz kezébe, negyven
esztendeig való szolgálatért,
száraz kenyért nyújtasz, magyar hazám?"

„Az
Öröm csak egy pillanatnak szülöttje
S anyjával együtt meghal."

„Hazámba vágy
A szívem, és az ott vagyon, hol a
Holtteste nyugszik annak, akinek
Az életem s lelkem felébredését
Köszönöm."

„Dicsérd csupán
Múltával a napot."

Katona József (Kecskemét, 1791. november 11. - Kecskemét, 1830. április 16.) a magyar drámairodalom kiemelkedő alakja.

Paraszt - kispolgár család fia. Anyja Borbák Ilona, apja Katona József, aki takácsmester volt. A kecskeméti római katolikus elemi iskola négy osztálya után gimnáziumi tanulmányait a pesti, kecskeméti és szegedi piaristáknál végezte. 1810 és 1813 között jogot tanult a pesti egyetemen. Pesten volt jurátus is, majd az 1815-ben letett ügyvédi vizsgái után a városban dolgozott ügyvédi irodákban, majd 1820. január 1-jétől önálló ügyvédként is. 1820. november 3-ától már Kecskeméten élt: alügyész, majd 1826. november 23-án főügyész lett - haláláig.

Irodalmi tevékenységét már egyetemi évei alatt megkezdte: fordított, átdolgozott műveket, és ennek kapcsán műkedvelő színészként a pesti színtársulat munkájába is bekapcsolódott egy ideig. Első nagyobb lélegzetű munkái a Ziska (1813)és a Jeruzsálem pusztulása (1814) című művek eredeti történelmi drámák voltak, amelyek nem kerültek színpadra. Legnagyobb és leghíresebb művének a Bánk bánnak első változatát 1815-ben írta meg az Erdélyi Múzeum című folyóirat pályázatára. A mű sikertelen volt, a bírálatok között meg sem említették. 1819-ben átdolgozta a drámát egy pesti színházi bemutató terveként, de a cenzor csak a kinyomtatást engedélyezte, a bemutató előadást már nem. Így a Bánk bán első hivatalos megjelenése 1821-re tehető. A darab ősbemutatója 1833-ban volt Kassán, és ettől kezdve töretlen volt a sikere a magyar színpadokon. A nemzeti drámairodalom legnagyobb alkotása minden nemzedék nemzeti és egyéni sorskérdéseire adott mindig időszerű választ.

Emlékkő a halála helyén
Emlékkő a halála helyén

Jó példázat Katona élete és munkássága arra - mondja Hegedüs Géza -, hogy aki megelőzi korát, arra kora nem visszhangzik, bárki is légyen ő maga. Katona fő műve, a Bánk bán maga a realizmusba forduló érett romantika, de abban a korban keletkezik, amikor a romantika hazánkban még éppen tapogatózni kezd. Társadalomkritikája pedig olyan, amilyet csak a reformkor egészének tanulságai alapján lehet átélni, de Katona egy évtizeddel a reformkor indulása előtt mondja ki! Ezért tragikus Katona rövid élete. Munkássága mindösszesen egy évtizedre terjed ki. Diákként kapcsolódik lelkesedésből a tilalmas színház világához. Megnézi, milyen darabokat szoktak játszani barátai, és gyártja nekik az olyan darabokat. Fordít, dramatizál, segít a díszletmunkáknál, sőt ha kell, egy-egy darabban műkedvelő aktorként is fellép. Kezdeti színpadra írt művei is a műsor gazdagítása végett keletkeznek, jobbára színpadtechnikai előtanulmányként.

1815-ben egy erdélyi pályázatra elkészíti a Bánk bánt. A pályázaton meg sem említik őt, de értesítést nem kapván a darab előadatása miatt átdolgozza 1819-ben. Engedélyt nem kap az előadatásra, csak a kinyomtatásra, ám a kinyomtatott drámát senki sem olvassa, a mű visszhang nélkül marad. Az irodalom akkori vezéralakjai tudomást sem vesznek róla. Gőg, szakmai sznobizmus, hierarchia, fullasztó közöny? Máig ható kérdések ezek. Reményvesztetten választott szakmáját gyakorolva elfogadja szülővárosának ajánlatát, ügyész lesz Kecskeméten, visszavonul az irodalmi és színházi világtól, és élete utolsó 10 esztendejét tölti az alföldi mezővárosban perekkel, jogi ügyekkel.

Sírja a kecskeméti Köztemetőben
Sírja a kecskeméti Köztemetőben

Közel ötven esztendőnek kell eltelnie a Bánk bán keletkezésétől számítva, és a költő halálától fogva pedig negyven évnek, amikorra átkerülnek művének értékei a köztudatba. Katona József az elsők egyike, akiket a magyar társadalom csak utólag magasztal, életében pedig egyáltalában nem becsüli. A történelem sorsfordító eseményeinek lett az emblematikus színműve a Bánk bán. Kezdetben már az is skandalum, hogy játsszák, aztán adják 1848 március 15-én a díszelőadáson, 1861-ben Erkel operát komponál Katona műve nyomán, amelyet az Operaház megnyitó ünnepségén is játszanak, és repertoáron tart azóta is. A színmű 1945-ben a háború utáni első előadás az újonnan megnyíló Nemzetiben. Átalakítják, "korszerűsítik", értelmezik, különböző korok máshová helyezik a darab súlypontjait, elhagynak belőle, de a társadalmi mondanivalója örök, és minden éra kitermeli azokat a szituációkat, amely kapcsán az áthallások egyfajta kiállást jelentenek, afféle párnás pofon a mindenkori hatalomnak.

Irodalmi tevékenysége során írt még verseket, melyeket nem tudott megjelentetni. Kecskemét történetéről írt munkáját - Szabados Kecskemét Alsó Magyarország első mezővárosa történeti címmel is édesapja adta ki 1834-ben Pesten. Kecskeméttel kapcsolatban több műve is megjelent: A kecskeméti pusztákról (Tudományos gyűjtemény 1823), a Monostori Veronka (1812), a Luca széke, valamint Vadásznaplója (1821-1829) Városi főügyészként sok hivatalos iratot hagyott maga után, melyek megtalálhatók a Bács - Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltárában.