Hollán Ernő

„Pétervárad - mellynek bírását a magyar nemzet egyedül csak önnek köszönheti - nagyfontosságú situatiójánál fogva hazánknak Thermopylaeje, s hogy azt csak addig tarthatjuk részünkre biztosítottnak, amíg tudjuk, hogy Leonidások őrködnek felette.” (Kossuth Lajos)

„Az Akadémia babérjával koszorúzza Hollán Ernő emlékét, aki nemzeti érdekeink önfeláldozó harczosa volt, és hazai vasúthálózatunk Széchenyi szellemében való megalapításával, nevét erőteljes vonásokkal véste be a modern Magyarország képébe.” (Liptay Sándor: Hollán Ernő emlékezete. 1902. május 11.)

„Megmondjam-e, ki volt Hollán Ernő? Aki mint a város szülötte, annak őslakóitól átöröklötté a valódi római polgári erényeket: a hazaszeretetet, a kötelességtudást, a jellemszilárdságot, az erős, törhetetlen akaratot, és a rendíthetetlen bátorságot. Ezek a nemes tulajdonságok képesítették Őt arra, hogy minden téren, a hová a sors, a haza érdeke, a király, vagy a polgártársainak bizalma vagy családja nemesebb érdeke állította, mint vezér működött." (Czigler Győző, a Magyar Mérnök és Építész Kamara elnöke a Hollán emléktábla avatásán)

Kislődi Hollán Ernő (Szombathely, 1824. január 13. - Budapest, 1900. május 28.) tevékenysége a harcászat és a közlekedésfejlesztés területén egyaránt jelentős volt, mára neve mégis csak kevésbé ismert. Gazdag katonai és politikai, műszaki és hadtudományi pályája során ő volt az egyik legjelesebb magyar hadmérnök, az 1848-49-es szabadságharc ezredese, altábornagy, közlekedésügyi-, majd honvédelmi államtitkár, főrendiházi tag, valóságos belső titkos tanácsos, az MTA tagja, az MTA III. Osztálya Hadtudományi Bizottságának első elnöke, valamint a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet alapítója és első elnöke.

Élete

Hollán Ernő jómódú család fiaként 1824. január 13-án született Szombathelyen Hollán József orvos és Hohl Johanna harmadik gyermekeként. Mindkét bátyja komoly karriert ért el. Adolf az apai pályán haladva orvos, miniszteri tanácsos, míg Hugó katonatiszt lett.

Ernő is a katonai pályához vonzódott. Szülővárosában végzett iskolái után 1839-ben, tizenöt évesen a bécsi hadmérnöki akadémia növendéke lett, ahol a legjobbak közé tartozott. Katonai és hadtudományi ismeretein kívül itt szerezte meg mérnöki és műszaki tudásának, a vasutak iránti vonzódásának elmélyült alapjait. Magyarul és németül tökéletesen beszélt és írt, de jól beszélt franciául és angolul is. Kiváló eredményei révén már 1844-ben, alig húszévesen lett hadnagy. Szolgálatát a komáromi erőd erődítési igazgatóságán kezdte meg. 1847. augusztusában már mint mérnökkari főhadnagy került a lembergi kerületi műszaki és erődítési igazgatósághoz.

Roskovics Ignác festményén

Részvétele a szabadságharcban

A szabadságharc kitörésekor saját kérésére századosként a 9-ik honvédzászlóaljhoz helyezték. A későbbi „Vörössipkásokkal” a délvidéki hadszíntéren hősiességével tűnt ki. Fehértemplomnál két alkalommal is szerb felkelőcsapatok támadását verték vissza, majd Szenttamás ostrománál tűnt ki. Vitézségéért őrnaggyá léptették elő. Annak ellenére, hogy Hollán a csatamezőn szeretett volna harcolni hazájáért, Kossuth inkább a stratégiai fontosságú Pétervárad várának kapitányává, egyúttal fő hadmérnökévé nevezte ki. (A korban Pétervárad szerepe hasonló volt délen, mint Komáromé északon.) Hollán kérését Kossuth levelében így hárította el: „Pétervárad - mellynek bírását a magyar nemzet egyedül csak önnek köszönheti - nagyfontosságú situatiójánál fogva hazánknak Thermopylaeje, s hogy azt csak addig tarthatjuk részünkre biztosítottnak, amíg tudjuk, hogy Leonidások őrködnek felette.” A Hollán által irányított erődítési munkálatoknak is köszönhetően a vár egészen a szabadságharc bukásáig kitartott. A dinasztiahű cs. kir. tisztek nyomása ellenére sem kapitulált az ostromlók előtt. A rábízott Péterváradot minden külső ostrom és belső árulás ellen megvédte, feladatát műszakilag, katonailag és erkölcsileg egyaránt sikeresen megoldotta. A világosi fegyverletétel után Pétervárad még tovább tartotta magát. Végül 1849. szeptember 5-én Hollán mérnökkari ezredes is aláírta Pétervárad átadását. A tárgyalásokon elérte, hogy a Klapka komáromi kapitulációjakor kiharcolt kedvezményeket Pétervárad védőire is kiterjesztették. Pétervárad tehát a szabadságharc Komárom előtti utolsó védőbástyája volt. A várőrség amnesztiában részesült, és fegyver nélkül szabadon elvonulhatott, a tisztek a kardjukat is megtarthatták.

Érdemei elismeréséül 1849. február 12-én előléptették alezredesnek, április 28-án kitüntették a 3. osztályú katonai érdemjellel, július 1-jén pedig ezredes lett.

A szabadságharc után

A szabadságharc bukása után Hollán visszatért szülővárosába. Egy időre internálták, majd a szabadságharcban betöltött szerepe miatt 1851-ben feljelentés alapján Bécsben be is börtönözték. 1852 májusi szabadulása után a befejezettnek vélt katonai-hadmérnöki pálya helyett a civil mérnöki pálya felé fordult. Kezdeti vasúti és hadtudományi munkái megalapozták életének későbbi fordulatait. Az ötvenes évek első felében Bécsben egy speciális mérnöki szakterülettel, a talajjavítással kezdett foglalkozni, mely a felső földréteg szilárdságát hivatott fejleszteni. Összeállította a magyar felsőoktatás számára a Taglalati mértan („Mértan alapvonalai, tudományosan rendszeresítve”) című könyvét.

Nagy szerepet játszott a dunántúli vasúthálózat kialakításában. A közvélemény tájékoztatására a hazai érdekeket védő cikkeit rendszeresen közreadta a magyar sajtóban. Munkája: „Magyarország vasúthálózatának rendszere” 1856-ban magyarul és németül is megjelent.

Pétervárad, a szabadságharc utolsó előtti védőbástyája egy 1821-es metszeten

1858-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Székfoglalóját az újabb szerkezetű vasúti hidakról tartotta „Az újabb szerkezetű vasúti hidakról, különösen a rács-rendszerről" címen. A Marczibányi István gróf végrendelkezéséből alapított, jelentős pénzösszeggel járó Marczibányi-jutalmat 1854-ben neki ítélték. A díj révén anyagi helyzete rendeződött és még ebben az évben megnősült. Felesége az előkelő származású Békássy Antónia, egy Veszprém vármegyei földbirtokos lánya lett. Házasságukból nem született gyermek.

Első ismert hadtudományi munkáját, „A honban felállítandó hadi képezde ügyében” címen már 1848. június 14-én megküldte Mészáros Lázár hadügyminiszternek. Ebben kiemelte az önálló magyar tisztképzés jelentőségét és a magyar hadsereg technikai kara létrehozásának szükségességét. Az MTA levelező tagjaként is rendszeresen foglalkozott hadtudományi kérdésekkel. Az 1862-es rendes tagi székfoglalójában a vasutak keletkezését és elterjedését tárgyalta, kiemelte, hogy azok „a katonai és egyéb erők kifejtését könnyítik” és azt a gyakorlatot, miszerint “az állam a nagy hadi s kereskedelmi utakat” állami közintézményekként kezeli.

A külföldön is elterjedt hadmérnöki hírnevét és elfogadott társadalmi státuszát mutatja, hogy 1857-ben még a későbbi brit hadügyminiszter, Edward Stanley, Derby grófja is fiatalon egy másik angol főúr fiával együtt Szombathelyen egy féléven át tőle tanulta a hadtudományt.

Az önkényuralom átmeneti enyhülésének idején, 1861-ben Hollán köztisztséget vállalhatott. Budapestre költözött és a déli vasút főfelügyelője lett. Még ugyanebben az évben az Akadémia rendes tagjává választották.

Hadtudományi és mérnöki képességei tökéletesen alkalmassá tették a korszak fő beruházása, a vasútépítés irányítására. Kezdetben a dunántúli vonalakat határozhatta meg, illetve több vasúttársaság alapításában is részt vett. A témában több publikációja is megjelent, közülük a Magyarország forgalmi szükségletei és a vasútügyek újabb kifejlődései című, 1864-ben megjelent könyve emelkedik ki.

A BPMK által adományozott Hollán Ernő mérnökdíj

Ezekben az években sokat tett a technikai tudományok és a műszaki értelmiség fejlesztéséért. Felismerte, hogy szükség van egy olyan szervezetre, amely összeköti az egymástól elszigetelten tevékenykedő mérnököket és lehetőséget biztosít az eszmecserére. Ezért 1866-ban 250 taggal megalapította a Magyar Mérnök Egyletet, melynek húsz éven át volt az elnöke. Már a következő évben kiadták első közlönyüket is, melyben így köszöntötték az olvasókat: „…a kitűzött czélt - Magyarországon a technikai ügy szellemi és anyagi érdekeit előmozdítani - a mérnök-egyesület aligha fogná megközelíteni […] ha oly közeggel nem rendelkeznék, mely a technika haladásának folytonos szemmel tartása mellett, különösen hivatva lenne alkalmat adni a technikai ügyek körül fölmerülő hazai kérdések tüzetes megvitatására […]. Ebbéli meggyőződésének adott a mérnök-egyesület f. évi május 20-án tartott alakuló közgyűlése kifejezést akkor, midőn egy magyar mérnöki szaklapnak azonnali megindítását sürgető indítványt határozatra emelve, a részletek megállapítását a választmányra bízta.”

Politikai pályafutása

A Bach-korszak után politikai kérdésekkel is elkezdett foglalkozni. Egyike volt a kiegyezést előkészítő tizenöt tagú bizottságnak, ahol főként a hadügyi tárgyalásokon vett részt. Deák Ferenc és Andrássy Gyula közeli munkatársaként vette ki részét a nemzet újjászületésének hatalmas munkájából. 1865-től a Deák-párt színeiben országgyűlési képviselő lett.

Az alkotmányos kormány kinevezésekor, 1867. március 30-án államtitkár lett a közlekedési minisztériumban. Az akkori viszonyok között képeségei alapján kiválóan alkalmas volt a terület sokévi elmaradásának helyrehozatalára. Döntő szerepet vállalt a közlekedéspolitika kialakításában. Széchenyi egykori elgondolásait magáévá téve mind a vasút, mind az egyéb infrastruktúrák tekintetében Budapest centrális helyzetét hangsúlyozta és valósította meg. Szakított a kizárólagos magánvasúti rendszerrel és 1868-ban megalakította a Magyar Államvasutakat. Ezzel a kormány áttért a vegyes vasúti rendszerre. Ezt a politikát folytatta később Baross Gábor is, a vasminiszter. Hollán irányításával öt év alatt mintegy 4000 kilométernyi vasútvonal kiépítésére került sor. Az új hálózat kiépítése során több nehéz, nagy munkát igénylő vonal is volt, mint a károlyváros-fiumei, zólyom-ruttkai vagy a nagyvárad-kolozsvári, mégis az átlagos költség mérföldenként nem haladta meg a 900 000 forintot.

Ez a teljesítmény mai szemmel nézve sem lebecsülendő, mégis a túlzott költések következtében Hollán működésének éppen ezt az időszakát támadták legtöbbet. A támadók szerint kellő politikai belátás nélkül, könnyelműen fogtak a nagy vállalkozásokba és nem voltak tekintettel az állam pénzügyi helyzetére. Ezzel szemben a vasúti építkezés rendszere szinte betű szerint ragaszkodott Széchenyi korábbi munkájához és Hollán 1862-es memorandumához. Tény, a körülbelül 4000 kilométernyi vasút építése öt év alatt, 1875-ig nagyon megterhelő volt az államkincstárra, de tény az is, hogy az állami gazdaság későbbi rendkívüli kiterjesztését csakis a vasutak ilyen rohamos fejlesztése tette lehetővé.

Hollán emlékérem

1870 májusában, a közlekedési miniszter visszalépésekor Hollán is lemondott állásáról, de nem sok idő telt el, hogy újra államtitkár legyen. A honvédség felállítása után szolgálaton kívüli honvéd ezredes Andrássy Gyula miniszterelnöksége alatt még ez év novemberében honvédelmi államtitkár lett.

A honvédség felállítása után szolgálaton kívüli honvéd ezredest Andrássy Gyula miniszterelnök még ez év novemberében felkérte második tárcája, a honvédelmi minisztérium államtitkárának. A dualizmuskori Magyarország első miniszterelnökét igen lekötötték miniszterelnöki teendői, így nagy munka hárult államtitkárára. De Hollán képzettsége, katonai tapasztata, hadtudományi tudása, munkabírása, szervezői és vezetői rátermettsége alapján tökéletesen megfelelt. Teljes mértékben bírta Andrássy bizalmát. Tevékenysége alatt eredményesen folyt a honvédség fejlesztése, a nemzet honvédelmi érdekeinek védelme. Részt vett a honvédtisztek képzését megalapozó törvénycikk kidolgozásában és a Ludovika Akadémia megalapításában. Az 1871. évi hadgyakorlatok alkalmával Ferenc József kifejezte legfelsőbb megelégedését, Andrássy pedig távozásakor honvédelmi miniszternek ajánlotta Hollánt. Lónyay azonban magának tartotta fenn e tárcát, mert ebben is követni akarta Andrássy példáját.

1872 decemberében Hollán visszavonult, de megmaradt képviselőnek. Mint a delegáció tagja 1875-ben felszólalt az Uchatius-féle tábori tüzérségi anyag beszerzése mellett. 1875-ben soron kívül lett tábornok, 1876 elején reaktiválták és a székesfehérvári honvédkerület parancsnokává nevezték ki. 1881-ben altábornaggyá nevezték ki. 1883-ban az Akadémián létrejött a Haditudományi Bizottság, melynek elnökévé Hollánt választották, ebben az időben alapította a Hadtudományi Közlemények című folyóiratot is. 1886-os nyugalomba vonulásokor a főrendiház tagjává nyilvánították. A felsőház tagjaként a legtöbb kérdésben a Szabadelvű Pártot támogatta. Élénken részt vett a közéletben a Magyar Tudományos Akadémia hadtörténeti bizottságának és a millenniumi kiállítás katonai csoportjának elnökeként. Haláláig a Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt. elnöki tisztségét is ellátta.

A Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése 1892-ben Fraknói Vilmossal és Jókai Mórral az Igazgató Tanácsba választotta, 1895-ben a kolozsvári Ferencz József Egyetem tiszteletbeli bölcsészeti doktorrá avatta.

1870.június 8-án az Osztrák Császári Lipót Rend lovagkeresztjét kapta (utóbbit a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumban elért eredményeiért), 1871. október 30-án pedig az uralkodó legfelsőbb megelégedését nyilvánította ki számára a honvédség szervezése és fejlesztése terén szerzett érdemeiért. Az 1872. december 4-én a Honvédelmi Minisztérium államtitkári posztjáról történt távozása alkalmából Ferenc József az Osztrák Császári Lipót Rend parancsnoki keresztjét adományozta Hollánnak.

Síremléke Békáson

1886-ban a magyar országgyűlés főrendiházának élethossziglani tagjává választották, 1888. január 26-tól belső titkos tanácsosi címet viselt. 1896-ban a kolozsvári Ferencz József Tudományegyetem díszdoktorrá avatta.

A század utolsó esztendejében, 1900. május 28-án, életének 77-ik évében Budapesten hunyt el szívszélhüdés következtében. A Veszprém megyei Békáson, felesége családjának sírboltjában helyezték örök nyugalomra. Végrendeletében jelentős összeget hagyott a Magyar Tudományos Akadémiára.

Emlékezete

Budapesten utca, Szombathelyen utca és kollégium őrzi nevét.

1901-ben emléktáblát helyeztek el szombathelyi szülőházán.

A Magyar Mérnök Egylet örök emlékezetül a szakfejlődés előmozdítása céljából 1885-ben az egyesület alapító elnökének nevére alapította a Hollán pályadíjat. Az időközben megszűnt díjat a BPMK a kiemelkedő mérnöki, valamint a mérnöki kamarai tevékenység elismeréséül 2003-tól újra életre hívta.

Születésének 200. évfordulójára Veres Gábor Munkácsy-díjas szobrászművész emlékérmét készített.