Thorma János

„Művészi virágzó kert ez a Nagybánya!”

„Miként festői tehetsége, úgy emberi tulajdonságai is magasan föléje emelik az átlagnak. Értelme világos, ítélete gyors, szíve tiszta. Ellen- és rokonszenvei ösztönösek és határozottak, de ha temperamentuma olykor elragadja, van erkölcse a belátáshoz. Jó, sőt lágy szívű, a szentimentalizmus azonban teljesen idegen férfias természetétől. Bajba került embertársán önként, gyorsan és cselekvőleg segítő. Érzékeny, büszke és megbocsátó. Nagylelkű. A bosszúállásnak a gondolata is hiányzik lényéből. Ha kedélye néha gyorsan változó és elhatározásaitól messze sodorja is, lelki gesztusa mindig egyformán nemes. Hibáival és erényeivel reprezentatív magyar. (Réti István)

„(...) szép, konok és komoly, napbarnított férfi volt, egyenes tartással, erős arcvonásokkal és fehér hajjal. Csendes, szilárd, bár szűkszavú beszéde súlyt adott mozdulatainak, és nézése is támogatta szavát, ahogy egy kissé oldalról szemügyre vette a vele társalgót". (Bernáth Aurél)

Thorma János (Kiskunhalas, 1870. április 24. - Nagybánya, 1937. december 5.) magyar festő, a nagybányai művésztelep alapítója és egyik jellegzetes mestere. Életművén több stílusirány követhető nyomon, a naturalizmus, a történelmi festészet, a romantikus realizmus és a sajátos nagybányai posztimpresszionizmus.

Thorma János 1870. április 24-én született Kiskunhalason. Szülei elszegényedett kisnemesi családokból származtak. Birtokukat elvesztve tisztes polgári-hivatalnoki életformát éltek. Édesapja csopaki Thorma Béla adóhivatalnok, édesanyja galántai Fekete Gizella. Röviddel születése után a család Jászberénybe költözött, itt töltötte gyermekéveit.

14 éves volt, amikor édesapját adóhivatali tisztviselőnek nevezték ki Nagybányára, így a család ide költözött. A család ahhoz a nagybányai úri társasághoz tartozott, amelynek műveltsége az országszerte jellegzetes lateiner műveltség volt, életük pedig biztonságos, nyugodt mederben, de általában szerény anyagi körülmények között zajlott. Politikai hovatartozásuk hangsúlyozottan a magyar 48-as hagyományokra épült. A Thorma családban a gyermekeket a töretlen hazafiasság, a 48-as eszmék szellemében nevelték. Mikor Thorma a nagybányai minoriták iskolájába került, a gimnáziumi évek alatt, a gyermekkor mesévé színesedett elbeszélései immár konkrét történelmi ismeretekké hitelesedtek.

Gimnáziumi rajztanára Horváth Henrik fedezte fel tehetségét és foglalkozott vele iskolán kívül is. Érettségi után beiratkozott a budapesti Mintarajztanodába, ahol Székely Bertalan lett a tanára. Tanulmányait ezután a kor szokásainak megfelelően Münchenben folytatta. Hollósy Simon nagy hírű magániskolájában ismerkedett meg az új művészeti eszmékkel. 1891 és 1895 között megszakításokkal Párizs, a Julian Akadémia következett.

1892-ben a Műcsarnok Téli tárlatán állította ki első jelentős munkáját, a Szenvedőket. A kép nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Budapesten nem értékelték meleg érzelmességét, finom tónusát. A Műcsarnok zsűrije visszautasította, csak revízió útján, kegyelemből mutatták be, de sikert nem aratott. Ahol mindent dicsértek, ezt a képet csak lesajnálták. A következő évben azonban Münchenben sikert aratott vele. 1894-ben Párizsban a Salon kiállításán is bemutatta. Itt viszont már nemcsak dicsérő kritikákat, de elismerésként „Mention honorable” kitüntetést is kapott.

A Millennium évére készülve festette meg az Aradi vértanúk című festményét. Csaknem 3 évnyi alapos munka után készült el a hiteles beszámolókon alapuló, külső méreteiben is impozáns mű. Thorma a millenniumi nagy kiállításon, az új Műcsarnokban szerette volna bemutatni, de Ferenc Józsefre tekintettel, a nemzeti botrányt elkerülendő nem állíthatta ki a képet. Egy városligeti vendéglő termében, saját költségén mutathatta csak be festményét. Ennek ellenére óriási sikert aratott, a kép egy csapásra országszerte ismertté tette nevét. Az újságok az elragadtatás hangján üdvözlik.

Beöthy Zsolt a Budapesti Szemlében megjelent tanulmányában egyenesen Munkácsy és Benczúr akkor kiállított alkotásaival, az "Ecce homo"-val, illetve a "Budavár visszavételé"-vel állította párhuzamba. Öreg negyvennyolcas honvédek könnyes szemmel, mélyen megilletődve álltak Golgothájuk ábrázolása előtt. Versek, ódák ünnepelték a művészt, dicsőítették a művet, ezt a legátérzettebb, legjobban átgondolt magyar történelmi kompozíciót, amely annyira megfogta a magyarság szívét.

A siker ellenére a képnek nem akadt gazdája. Az állam az uralkodóval szembeni túlzott lojalitásból nem vásárolta meg, a politikus hazafiaknak pedig nem kellett a művészet. A félévig tartó ünneplő mámor után a 22 négyzetméteres kép hosszú évekig feltekerve kallódott Debrecenben, mígnem 1931-ben gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter megvásárolta az államnak, és a Történelmi Képtárba került. Ma a szülőhelyén, Kiskunhalason a nevét viselő múzeum mutatja be.

1896 másik nagy sikere, hogy kezdeményezésére Hollósy iskolájával és baráti körével Nagybányára utazott, s létrejött a kolónia. Az alapítótagok: Hollósy Simon, Grünwald Béla, Ferenczy Károly, Réti István és Thorma János. Az állam megvásárolta a Szenvedőket. Thorma meghívására Szinyei Merse Pál látogatást tett Nagybányán.

1897 tavaszán hosszabb tanulmányúton járt Észak-Olaszországban, Párizsban, Belgiumban, Hollandiában, meglátogatta Berlint, Drezdát és Prágát. Hazatérése után újabb sikerek vártak rá. Megfestette a Békesség veletek című Krisztus-képet, amelyet megvásárolt az állam. Létrejött a nagybányai festők első kiállítása, melyen nyolc alkotásával vett részt. A Révai kiadó megjelentette a nagybányai festők illusztrációival Kiss József költeményeinek reprezentatív kötetét. Már ekkor körvonalazódott fejében egy modern festőiskola ás annak szervezeti felépítése.

1898-ban kezdte el élete fő művének szánt Talpra magyar című kompozícióját. Petőfi Sándor halálának félévszázados évfordulójára szánta a nagy költőre való méltó megemlékezésül. Ambíciója, temperamentuma, égő magyarsága fűtötte akaratát. A monumentális, hatszor négy méteres képet kisebb nagyobb megszakításokkal majd négy évtizednyi munka után, végül halála évében adta ki kezei közül. Az első változatot feldarabolta és megsemmisítette. Az eredeti elképzelése szerint Petőfi a Nemzeti Múzeum lépcsőjén mondta volna el a híres költeményt. A rendkívül mozgalmas jelenet megkapó erővel végül az Egyetem téren mutatja Petőfit, amint az összegyűlt tömegnek elszavalja a Nemzeti dalt. Valósággal újraálmodta Pest Belvárosának ezt a terét, hiszen azokból a házakból akkorra már alig állott valami. Ma ez a festmény is a kiskunhalasi múzeumban látható.

1901-ben Hollósy eltávozott Nagybányáról. Közvetlen kiváltó oka egy incidens és párbaj közte és Thorma között. A következő évben megalakítják a Nagybányai Szabad Festőiskolát (N. Sz. F.), melynek egyik alapító tanára.

Az első világháború végén két nemzeti témájú művét (Talpra magyar!, Aradi vértanúk) Debrecenben helyezte letétbe.

Ezt követő képei közül talán a legismertebb, a Műcsarnok Téli tárlatán kiállított Október elseje. A besorozott legények búcsúzkodását megörökítő kép Münchenben a Glaspalastban és a Saint Louis-i világkiállításon egyaránt nagy (I. oszt.) aranyérmet nyert. Ugyanitt a nagybányai festők közül Ferenczy, Grünwald és Réti is bronzérmet kaptak. Kártyázók című képével részt vett a Velencei Biennálén. De ezeken a képeken csak mellékesen, pihenőképpen dolgozik, mert eközben leköti a monstruózus nagy mű, a Talpra magyar!.

Koltó született a táj szépségét borongó melankóliával megfestő Szeptember végén, Petőfi gyönyörű költeményének átérzett illusztrációja. Kártyázók című képével részt vett a Velencei Biennálén.

1919 után a Romániához csatolt Nagybányán egyedül maradva az alapítótagok közül, vállalta a Festőiskola és a kolónia irányítását. Az iskola fennmaradása érdekében a román főiskolák ösztöndíjas növendékeinek ingyenes korrigálását is elvállalta. A nagybányai festőiskola hírneve messze átlépett az országhatáron és eljutott szinte egész Európába. „Művészi virágzó kert ez a Nagybánya!” címmel írtak róla egy bécsi napilapban. Munkája elismeréséül a román király 1924-ben „Bene merenti” első osztályú arany érdemrenddel tüntette ki a festőiskola kiemelkedő vezetéséért.

1929-ben nősült meg, öt évi ismeretség után Kiss Margit festőnőt vette feleségül, akit festészetének utolsó évtizedeiben gyakran örökített meg. A női alak sokszor a táj fölé nőve, sajátos perspektívában ábrázolva áraszt kiegyensúlyozottságot és erőt. A plein air színessége, tavaszi frissessége és levegős kompozíciói uralják a tárlatot, ám a cím mégis Thorma naturalista időszakára helyezi a hangsúlyt, jelezvén, igazán nagy sikereit a Millennium éveiben érte el. Legendás művét, a Talpra magyart! (1898-1937, a kiállításon sajnos nem látható) is ekkor kezdte el megfesteni Jókai beszámolója alapján, és csupán majd négy évtizednyi munka után, halála évében adta ki kezei közül. Ám kárpótolhatja a közönséget Ébredés című festménye, mely ezidáig még soha nem került bemutatásra.

1937 december 5-én Nagybányán érte a halál. A nagybányai református temetőben helyezték örök nyugalomra, a Zazar-patak jobb partján a Virághegy alsó lejtőin.