Szinyei Merse Pál

Rippl-Rónai Szinyei portré
Rippl-Rónai Szinyei portré

„Picturát megtanulni nem lehet, csak egy mestertől, s ez a természet. Ez a mester azonban csak annak tárja fel gazdag kincseit, aki becsületes, őszinte és naív, s hozzá mindig hű marad. Az megláthatja utolérhetetlen szépségeit."

„Íme, Szinyei Mersével is mi történt. A választóknak több eszük volt, mint a Gondviselésnek; a múlt cikluson otthon marasztották, és íme, unalmában festett egy csomó képet, melyekkel a kor legnagyobb tájképfestői közé emelkedett.”
(Mikszáth Kálmán)






A jernyei birtok a házzal
A jernyei birtok a házzal

Szinyei Merse Pál (Szinyeújfalu, 1845. július 4. - Jernye, 1920. február 2.) magyar festő.

700 éves múlttal rendelkező, nemzeti érzelmű nemesi család sarja. Földbirtokaikból éltek, gazdálkodással foglalkoztak. A család körében nemzedékek óta megszokott volt az irodalom, a zene és a képzőművészet szeretete, művelése. A család vagyona a 19. századra megcsappant ugyan, de nem annyira, hogy a művésznek valaha is megélhetési gondjai lettek volna.

1845. július 4-én született Szinyeújfalun, Szinyei Merse Félix (1816-1875) és Jekelfalussy Valéria (1826-1880) nyolc gyermeke közül harmadikként. Édesapja Kassán szerzett jogi végzettséget, az 1839/40-es országgyűlésen Kisszeben követe volt, 1860-ban és 1865-ben alispáni, majd 1871-ben főispáni kinevezést kapott. Édesapja támogatta fia művészi ambícióit, édesanyja pedig irodalom- és zenekedvelő asszony volt, aki jelentős vagyont hozott a házasságba. Jekelfalussy Valéria a Sáros vármegyei nőegylet létrehozója és első elnöke volt. Maga is írt verseket, a Kisfaludy társaság egyik alapítója. A szabadságharc alatt minden ezüst holmijukat és ékszereit a szabadságharc céljaira ajánlotta fel. Részt vett az eperjesi hadikórház megszervezésében. A szabadságharc bukása után 50 kancsuka-ütésre ítélték, amit csak otthona elhagyásával kerülhetett el.

Majális
Majális

Szinyei Merse Pál iskoláit Eperjesen és Nagyváradon végezte, első festőtanára Mezey Lajos volt. 1864 áprilisától a müncheni képzőművészei Akadémia növendéke volt, ahol mestere volt többek között A. Strähuber, H. Anschütz, 1866-tól Wagner Sándor, végül 1867-től 1869 októberéig Karl von Piloty is.

A szüneteket a családi birtokon, a mai Szlovákia területén fekvő kis faluban, Jernyén töltötte. Első érett képe az otthoni nyaralás idején, 1866-ban festett realista portré csibukozó öccséről, Zsigmondról. Egyéni formanyelve már 1869-ben kibontakozott a magyar plein air festészet első remekeiként napvilágot látó Ruhaszárítás és A hinta című levegőjárta, friss vázlatában.

1869 végén apja megbetegedése után hazatért a család földbirtokát igazgatni. Szinyei Merse Pál többször próbálkozott önálló egzisztenciát teremteni, ám mindig visszatért a családi birtokra.

Felesége, a lilaruhás nő
Felesége, a lilaruhás nő

A következő években festette első jelentős művét, lírai Szerelmespárját, s ekkor kezdett foglalkozni fő műve, az egyik legszebb magyar kép, a Majális vázlataival, mely 1873-ban öltött végleges formát. Az európai festészetben is igen fontos helyet elfoglaló ragyogó koloritú, életvidám plein air képe a festők körében óriási sikert aratott. Szinyei úgy érezte, festő lett, ebből fog megélni, és nem megy vissza Jernyére gazdálkodni. Elküldte képét a bécsi világkiállításra, és megkérte barátja gyámleánya, Probstner Zsófia kezét.

Azonban a Majális nem érte el a megérdemelt sikert. A nagyközönség részéről teljes közöny és meg nem értés fogadta. Az elmarasztaló kritikák a festő kedvét szegték és abbahagyta a rendszeres munkát. Ismét hazatért a jernyei birtokra, gazdálkodni kezdett, és egyre ritkábban festett. De eközben is került ki néhány remekmű ecsetje alól, mint pl. a feleségéről festett Lilaruhás nő. Az ifjú feleség saját készítésű ruhájában már első gyermekükkel várandósan ült modellt a festőnek, aki a hátteret biztosító tájat "fejből" varázsolta mögé.

Az első gyermek, Félix születését a következő egy évtizedben öt lány követte. Közülük azonban Zsófia tíz évesen, Mária öt évesen, Valéria két évesen meghalt. Mindhármukat a diftéria, vagy más néven a torokgyík vitte el. Akkoriban hazánkban a védőoltások hiányában a magas gyermekhalandóság egyik oka éppen a torokgyík volt. A kis betegek gyakorlatilag fulladásos halált haltak.

Sírja a jernyei temetőben
Sírja a jernyei temetőben

A családi tragédiákat még tovább súlyosbította, hogy Szinyei gyakran került vagy apatikus, vagy agresszív hangulatba. Hullámzó kedélyállapota, dühkitörései annyira fokozódtak, hogy felesége 1887-ben elköltözött az életben maradt Erzsébettel és Adrienne-nel, és a házasság felbontását kezdeményezte. A válás után Ghillány Imre későbbi földművelésügyi miniszterhez ment feleségül. Öt közös gyermekük lett. 102 éves korában hunyt el, túlélte összes, Szinyei Merse Páltól született gyermekét.

Szinyei nehezen élte meg csalódásait. Festés helyett politizálással és a birtok vezetésével foglalkozott. 1896-ban megválasztották a héthársi kerület országgyűlési képviselőjének.

1905-ben nagy sikerű kollektív kiállítást rendezett a Nemzeti Szalonban, ugyanezen évben kinevezték a Képzőművészeti Főiskola igazgatójává, mely tisztségét haláláig megtartotta. 1907-ben részt vett a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK) megalapításában, több képével szerepelt külföldi tárlatokon s ott is döntő sikert aratott. Idős korára még megélhette élete legnagyobb kitüntetését, amikor 1914-ben a Szépművészeti Múzeum felállította a Szinyei Termet. 1919 tavaszán betegsége miatt visszavonult Jernyére, itt halt meg 1920. február 2-án.

Forrás: wikipedia.org; berze-nagy.sulinet.hu; hung-art.hu; artportal.hu