- Nyitóoldal
- Kalendárium
- Szeptemberi jeles napok
- Megnyílt a Magyar Állami Operaház
Megnyílt a Magyar Állami Operaház
Az Operaház története
1894. szeptember 27-én megnyílt Budapesten a Magyar Állami Operaház.
Pest-Budán 1837 óta a Nemzeti Színház adott otthont a zenés drámai műfajnak, azonban az 1867-es kiegyezést követően a város gyors fejlődésének köszönhetően a színház egyre szűkebbnek bizonyult feladatai ellátására. 1872-ben létrejött az a bizottság Podmaniczky báró vezetésével, amely a felépítendő operaház helyét volt hivatott kijelölni. A bizottság az új dalszínház helyéül az épülőfélben levő, reprezentatív sugárút melletti Hermina teret, az egykori ócskapiacot választotta.
1873-ban a belügyminiszter versenytárgyalást írt ki az épület megépítésére. A tervpályázat zsűrije Ybl Miklós pályaművét tartotta megvalósításra érdemesnek. Erkel grandiózus pályaműve azonban messze túllépte az előirányzott építési összeget, ezért azon többször is változtatnia kellett. Az építkezés 1875-ben nagy lendülettel kezdődött, majd később igencsak lelassult és kisebb megszakításokkal kilenc éven át tartott. A költségek végül túllépték a 3 millió forintot, amit szinte teljes mértékben Ferenc József magánpénztára állta. Az eredmény viszont páratlan: a neoreneszánsz stílusban épült épület Budapest egyik legjelentősebb 19. századi műemlékévé vált. A gazdagon díszített belső terek kialakításában neves magyar művészek is közreműködtek, többek között Lotz Károly, Than Mór és Székely Bertalan.
A Magyar Királyi Operaház ünnepélyes megnyitására 1884. szeptember 27-én került sor Ferenc József császár jelenlétében. A nyitóünnepség csaknem botrányba fulladt, mert a rendőrkordont félresodró, az előcsarnokba beözönlő tömeget az előadás kezdetéig csak nagyon nehezen sikerült kiszorítani az épületből. Maga báró Podmaniczky Frigyes is honvédtiszti díszegyenruhában, kardlappal hajtotta ki a rendszegőket.
Az alkalomra Erkel Ferenc nem készült el új operájával, az István királlyal, ezért a díszelőadáson a Bánk bán első felvonását, a Hunyadi László nyitányát és a Lohengrin első felvonását adták elő Erkel Ferenc, illetve fia, Erkel Sándor vezényletével. Ybl Miklós neoreneszánsz palotája lényegében változatlan formában immáron 130 éve várja az opera és a balett műfaj szerelmeseit. Az épületben évente több ezer turista is ellátogat, hogy megcsodálja Budapest egyik legjelentősebb 19. századi műemlékét.
A Magyar Állami Operaház Magyarország egyetlen nagy létszámú társulattal rendelkező és kimondottan operákra, balettekre szakosodott színháza. Az első társulatot 34 énekes, 81 tagú kórus, 75 tagú zenekar és 30 fős balettkar alkotta. A társulat kezdetben sem létszámban, sem pedig színvonalban nem volt képes megfelelni a mindennapi színjátszás követelményeinek, ezért hamarosan művészi válságba került. Ehhez anyagi problémák is társultak, mert a pesti közönség nem volt képes viselni a produkciók költségeit. 1888-1891 között az intézmény igazgatója Gustav Mahler lett, az ő nevéhez fűződik a társulat első „aranykora”. Az első világháború kitörése erősen visszavetette a színház fejlődését, az Operaház egy évre be is zárt.
A két világháború között művészi szempontból ismét virágzásnak indult Radnai Miklós és Márkus László munkásságának köszönhetően. 1944 karácsonyától az Operaház nem tartott előadásokat. Hatalmas pincerendszerét óvóhellyé alakították; a személyzet tagjain kívül is sokan húzódtak meg itt az ostrom heteiben, köztük Kodály Zoltán is. Az ostrom végén az épület viszonylag kevés sérüléssel, jóformán ép nézőtérrel állt, csak a hátsó traktus és a tetőzet rongálódott meg erősebben. A romeltakarítási munkálatokat és a részben ideiglenes jellegű helyreállításokat követően az Opera már 1945. február 11-én megnyitotta kapuit: hangversenyt rendeztek az alsó ruhatárban, Kodály Missa brevisének ősbemutatójával. A hivatalos megnyitó 1945. március 15-én volt. 1945 óta az intézmény hivatalos neve Magyar Állami Operaház. 1951-től a közönség igényeinek növekedése miatt az Operaházhoz csatolták a Városi Színházat, amely 1953-tól az Erkel Színház nevet viseli. Az operatársulat mellett a ház ad otthont a Magyar Nemzeti Balettnek is. Az Opera Europa szövetség tagja.
Az Operaház épülete
A mészkőből faragott főhomlokzat enyhén ferde földszintje fokozza az épület monumentalitását.
A sarkokat Stróbl Alajos két márványszfinxe díszíti. A bejárat melletti fülkékben Erkel Ferenc és Liszt Ferenc szobrai szintén Stróbl alkotásai. A büfé ablakai előtti fülkékben a négy múzsa, a felső teraszt tizenhat zeneszerző szobra díszíti.
Az előcsarnokot különböző színű nemes márvány burkolatok uralják.
Az aranyozott dongaboltozatot nyolc márványoszlop tartja, kazettáiban Székely Bertalan a kilenc múzsát festette meg. A bejárati oldalon, a kapuk és a pénztárfülkék fölött, medalionokban Mosonyi Mihály, Doppler Ferenc, Hummen Nepomuk János és Goldmark Károly dombormívű portréja.
A főlépcsőházat négy márványszobor díszíti.
Ybl Miklós a színház építésze és Erkel Ferenc, a magyar opera megteremtője és az Operaház első főzeneigazgatója szobrai mellett a legendás intendáns, gróf Bánffy Miklós és az egyetlen császári és királyi kamaraénekesnő, Sándor Erzsi fehér márvány portréja áll.
A főlépcső ágai az előcsarnok két széléről egyenesen vezetnek fel a földszinti, nézőtéri bejáratokig, , így a nagyszerű térkompozíció késleltetve, csak a félemeleten bontakozik ki. Az aranykazettás tükörmennyezeten Than Mór kilenc téglalap alakú festménye a Zene ébredését és diadalát ábrázolja, az ablakok feletti lunettában szintén tőle származó mitológiai jelenetek.
A patkó alakú, háromemeletes nézőtér lélegzetelállító térélményt ad.
A káprázatos vörös-arany színvilág, a nyugodt, harmonikus kompozíció a fölötte lebegő mennyezetfreskóval és a pompás bronzcsillárral e reprezentatív épület legtökéletesebb része. Minden emeletsor más-más kiképzésű, a látvány mégis páratlanul egységes.
A kerek mennyezetet Lotz Károly monumentális kupolafreskója díszíti.
Forrás:opera.hu; lib.ke.hu