Megnyílt a Magyar Állami Operaház

Az Operaház története

Dörre Tivadar: Az Operaház Pesten, 1893
Dörre Tivadar: Az Operaház Pesten, 1893

1894. szeptember 27-én megnyílt Budapesten a Magyar Állami Operaház.

Pest-Budán 1837 óta a Nemzeti Színház adott otthont a zenés drámai műfajnak, azonban az 1867-es kiegyezést követően a város gyors fejlődésének köszönhetően a színház egyre szűkebbnek bizonyult feladatai ellátására. 1872-ben létrejött az a bizottság, amely a felépítendő operaház helyét volt hivatott kijelölni. 1873-ban a belügyminiszter versenytárgyalást írt ki az épület megépítésére. A tervpályázat zsűrije Ybl Miklós pályaművét tartotta megvalósításra érdemesnek. Az építkezés 1875-ben kezdődött és kisebb megszakításokkal kilenc éven át tartott. A neoreneszánsz stílusban épült épület Budapest egyik legjelentősebb 19. századi műemlékévé vált. A gazdagon díszített belső terek kialakításában neves magyar művészek is közreműködtek, többek között Than Mór, Lotz Károly és Székely Bertalan.

A Magyar Királyi Operaház ünnepélyes megnyitására 1884. szeptember 27-én került sor Ferenc József császár jelenlétében. A díszelőadáson a Bánk bán első felvonását, a Hunyadi László nyitányát és a Lohengrin első felvonását adták elő Erkel Ferenc, illetve fia, Erkel Sándor vezényletével. Ybl Miklós neoreneszánsz palotája lényegében változatlan formában immáron 130 éve várja az opera és a balett műfaj szerelmeseit. Az épületben évente több ezer turista is ellátogat, hogy megcsodálja Budapest egyik legjelentősebb 19. századi műemlékét.

Erkel Ferenc szobra
Erkel Ferenc szobra

A Magyar Állami Operaház Magyarország egyetlen nagy létszámú társulattal rendelkező és kimondottan operákra, balettekre szakosodott színháza. A társulat kezdetben sem létszámban, sem pedig színvonalban nem volt képes megfelelni a mindennapi színjátszás követelményeinek, ezért hamarosan művészi válságba került. Ehhez anyagi problémák is társultak, mert a pesti közönség nem volt képes viselni a produkciók költségeit. 1888-1891 között az intézmény igazgatója Gustav Mahler lett, az ő nevéhez fűződik a társulat első „aranykora”. Az első világháború kitörése erősen visszavetette a színház fejlődését, az Operaház egy évre be is zárt.

A két világháború között művészi szempontból ismét virágzásnak indult Radnai Miklós és Márkus László munkásságának köszönhetően. 1944 karácsonyától az Operaház nem tartott előadásokat. Hatalmas pincerendszerét óvóhellyé alakították; a személyzet tagjain kívül is sokan húzódtak meg itt az ostrom heteiben, köztük Kodály Zoltán is. Az ostrom végén az épület viszonylag kevés sérüléssel, jóformán ép nézőtérrel állt, csak a hátsó traktus és a tetőzet rongálódott meg erősebben. A romeltakarítási munkálatokat és a részben ideiglenes jellegű helyreállításokat követően az Opera már 1945. február 11-én megnyitotta kapuit: hangversenyt rendeztek az alsó ruhatárban, Kodály Missa brevisének ősbemutatójával. A hivatalos megnyitó 1945. március 15-én volt. 1945 óta az intézmény hivatalos neve Magyar Állami Operaház. 1951-től a közönség igényeinek növekedése miatt az Operaházhoz csatolták a Városi Színházat, amely 1953-tól az Erkel Színház nevet viseli. Az operatársulat mellett a ház ad otthont a Magyar Nemzeti Balettnek is. Az Opera Europa szövetség tagja.

Az Operaház épülete

Az Operaház főbejárata
Az Operaház főbejárata

A mészkőből faragott főhomlokzat enyhén ferde földszintje fokozza az épület monumentalitását.

A sarkokat Stróbl Alajos két márványszfinxe díszíti. A bejárat melletti fülkékben Erkel Ferenc és Liszt Ferenc szobrai szintén Stróbl alkotásai. A büfé ablakai előtti fülkékben a négy múzsa, a felső teraszt tizenhat zeneszerző szobra díszíti.

Az előcsarnokot különböző színű nemes márvány burkolatok uralják.

Az aranyozott dongaboltozatot nyolc márványoszlop tartja, kazettáiban Székely Bertalan a kilenc múzsát festette meg. A bejárati oldalon, a kapuk és a pénztárfülkék fölött, medalionokban Mosonyi Mihály, Doppler Ferenc, Hummen Nepomuk János és Goldmark Károly dombormívű portréja.

A főlépcsőházat négy márványszobor díszíti.

Ybl Miklós a színház építésze és Erkel Ferenc, a magyar opera megteremtője és az Operaház első főzeneigazgatója szobrai mellett a legendás intendáns, gróf Bánffy Miklós és az egyetlen császári és királyi kamaraénekesnő, Sándor Erzsi fehér márvány portréja áll.

Az Operaház egyik legjobban sikerült része, a díszlépcső.
Az Operaház egyik legjobban sikerült része, a díszlépcső.

A főlépcső ágai az előcsarnok két széléről egyenesen vezetnek fel a földszinti, nézőtéri bejáratokig, , így a nagyszerű térkompozíció késleltetve, csak a félemeleten bontakozik ki. Az aranykazettás tükörmennyezeten Than Mór kilenc téglalap alakú festménye a Zene ébredését és diadalát ábrázolja, az ablakok feletti lunettában szintén tőle származó mitológiai jelenetek.

A patkó alakú, háromemeletes nézőtér lélegzetelállító térélményt ad.

A káprázatos vörös-arany színvilág, a nyugodt, harmonikus kompozíció a fölötte lebegő mennyezetfreskóval és a pompás bronzcsillárral e reprezentatív épület legtökéletesebb része. Minden emeletsor más-más kiképzésű, a látvány mégis páratlanul egységes.

A kerek mennyezetet Lotz Károly monumentális kupolafreskója díszíti.

Forrás:opera.hu; lib.ke.hu