A szabadságharc utolsó győztes csatája

A csata

Jelenet a hegyesi csatából.
Jelenet a hegyesi csatából.

A magyar honvéd sereg 1849. július 14-én Guyon Richárd honvédtábornok vezetésével a délvidéki Kishegyes-Szeghegy-Feketehegy háromszögben vívta meg a szabadságharc utolsó győztes csatáját. Az ellenfél, csakúgy mint az első csatánál Jellašić horvát bán serege volt. A csata a kishegyesi csata néven került be a történelemkönyvekbe.

A délvidéki hadmozdulatok Bácska megszerzéséért és birtoklásáért folyt. A császári csapatok élén Jellašić horvát bán a nyár elején sorra aratta győzelmeit. Július közepén az egymástól külön-külön - Vetter, Kmethy és Guyon vezetésével - Délvidéken tartózkodó seregeink egyesülni akartak, hogy közös erővel győzzék le Jellašić hadait. A seregek egyesítését és a csatát július 15-re tervezték.

Közben a bán is értesült a magyar erők gyülekezéséről. Táborhelyét passzív védelemre alkalmatlannak tartotta, ezért úgy döntött, hogy megtámadja a magyar csapatokat, mielőtt azok lendülhetnének támadásba. A meglepetésszerű elővágással azt kívánta elérni, hogy előbb Guyont külön legyőzi és azután indul a többi vezér ellen. A bán 12000 emberrel és 79 ágyúval indult 13-án éjjel a rajtaütésre. A megtámadott hadtest mindössze 7-8 000 főből állt és 40 ágyúja volt. A bán túlerejének tudatában biztosra vette győzelmét.

Az ellenséges felvonulás hírére az angol származású Guyon is készenlétbe állította csapatát, melyből mindhárom településre jutott erő. A három falu közötti ütközet kimenetelét Guyon taktikája döntötte el. A magyarok egyik csoportja feltartotta az ellenség támadását, a másik kettő pedig oldalba támadta őket. Az okdalba támadás hatására Jellašić kénytelen volt visszavonulni. Guyon azonnal parancsot adott az ellenség üldözésére. A hátrálókat a magyarok Verbászig szorították vissza. Az itteni sáncokat a császári erők alig két órát tudták csak tartani. A demoralizált sereg megkezdte visszavonulását a római sáncok irányába. A győzelem még nagyobb is lehetett volna, ha Kmety időben érkezik. Ő azonban nem sietett, de hát neki a parancs értelmében csak egy nappal később kellett érkeznie. Az újabb parancsok szerint a visszavonuló ellenséget a magyarok már nem követték, helyette a Titeli fennsík elfoglalására kaptak parancsot, egyrészt a Bácska ellenségtől való megtisztítása, másrészről pedig a Szegednél összpontosítandó magyar seregek balszárnyának biztosítása céljából.

Guyon Richárd
Guyon Richárd

Az osztrákok ezen július 13-ról 14-re virradó éjszaka halottakban 4 tisztet és 180 közembert, sebesültekben 16 tisztet és 484 közembert veszítettek. A magyar félnek az akkori viszonyokhoz képest minimális veszteségei voltak: halottakban 2 tiszt és 79 honvéd, sebesültekben 15 tiszt és 130 honvéd.

Kossuth Lajos kormányzó levélben köszönte meg Guyonnak a haditettet:

„Fogadja a haza és a magam szíves köszönetét a július 14-én nyert győzelemért. Reménnyel tekintek további hadvezérletének elébe, mert ahol ily bátor sereg élén az oroszlánszívű Guyon áll, azt csakis győzelem kísérheti.” A történelem azonban nem így alakult, a magyarok nem győztek többé. Guyon Szeged környékére vonult. Csapatai élén ott volt az augusztus 5-én Szőregtől délre, Törökkanizsánál vívott ütközetben, majd részt vett az augusztus 9-én Temesvárnál vívott döntő csatában. A csatavesztés után Bem altábornagy, fővezér őt nevezte ki a hadsereg vezérkari főnökévé, s ő küldött lakonikus rövidségű jelentést a csatavesztésről Kossuthnak.

Guyon mindent megtett, hogy a Temesvárnál megvert haderőt újra harcképes erővé kovácsolja, de a bomlást már nem tudta megállítani. Augusztus 14-én reggel parlamenter érkezett a császári-királyi tartalék hadtest parancsnokától, Franz Liechtenstein altábornagytól, aki fegyverletételre szólította fel a hadsereget. A felszólításra Bem helyetteseként Guyon válaszolt: ha I. Ferenc József elismeri az 1848. márciusi alkotmányt, s közkegyelmet ad, kész letenni a fegyvert; amíg azonban ez nem történik meg, harcolni fog. Csatlakozott Bemhez és együtt vonultak Erdély határáig. Dévánál már csak a dél-erdélyi csapatok bomlófélben lévő maradványait találták, így augusztus 18-án Bem, Guyon és mások némi katonai kísérettel török földre indultak, ahol szintén fényes katonai pályát futottak be.

Az emlékmű

Az eredeti kishegyesi emlékmű a csata helyszínén
Az eredeti kishegyesi emlékmű a csata helyszínén

A hegyesi csata áldozatai emlékére a helybéliek a csata valódi helyszínén emléket kívántak állítani. 1886. november 15-én, a hegyesi-feketehegyi-szeghegyi hármashatár középpontjában ünnepélyes keretek között lerakták az emlékmű alapkövét. Rá egy esztendőre, 1887. július 17-én Bács-Bodrog vármegye lakossága felavatta a közadakozásból épült obeliszket, amit a csata névtelen vértanúinak állított. A környék népe hosszú éveken keresztül március 15-én ide járt ünnepelni.

De a történelem viharai Trianon után lerombolták. A II. világháború után megalakuló új államhatalom rossz szemmel nézte a „nacionalista” emlékművet. Egyik első dolga volt ennek lebontása. Az obeliszk ezután hosszú időn keresztül a kishegyesi községházán kallódott. Az 1950-es években aztán az emlékműnek nyoma veszett. Egyesek úgy emlékeznek, hogy a község akkori vezetői az obeliszk vasanyagát eladták ócskavasnak. De, hogy mi lett a rajta lévő táblák sorsa, arról senki semmit sem tudott. Aztán valamilyen csoda folytán a táblák megmaradtak és a múlt század végén előkerültek. 1997-ben, a telefonhálózat bővítésekor a szerelők a községháza padlásán felfedezték az öntöttvas táblákat. A négy tábla közül három felirata:

E HELY KÖRNYÉKÉN GYŐZTE LE / 1849. JÚLIUS 14-ÉN / GUYON RICHARD HONVÉD TÁBORNOK / 7000 HONVÉDDAL 42 ÁGYÚVAL / JELLACHICHNAK 12000 EMBERBŐL, / 79 ÁGYÚBÓL ÁLLÓ HADÁT. / GUYON FELNYOMULTÁBAN REÁ TÁMADÓ / JELLACHICH BÁNT HEGYES, SZEGHEGY, FEKETEHEGY HATÁRÁN / VITÉZ HONVÉDEIVEL MEGVERVÉN, / VERBÁSZON ÁT KÁTYRA FUTAMÍTOTTA / ÉS VÁRMEGYÉNKBŐL KISZORÍTOTTA. BÁCS-BODROG VÁRMEGYÉNEK / A NÉVTELEN SZABADSÁGHŐSÖK IRÁNT / KEGYELETES KÖZÖNSÉGE / ADAKOZÁSÁBÓL EMELTETETT 1887. JULIUS 1(4)-ÉN.

A felújított emlékmű a Nyugati temetőben
A felújított emlékmű a Nyugati temetőben

A környék magyarsága a táblák megtalálásakor elhatározta, hogy az emlékművet eredeti helyén újra felállítja, bár az obeliszk hajdani helyét pontosan nem ismerték. Csak nagy valószínűséggel jelöltek meg egy halmot, hogy ott állhatott. A hatóságok az emlékmű eredeti helyén való újraállításához nem adták meg az engedélyt. Az elszánt hazafiak viszont nem adták fel. A csata után csaknem pontosan 151. esztendővel, 2000. július 28-án újraállították Kishegyesen a Nyugati temetőben. S most már mi is elolvashatjuk rajta elődeink üzenetét:

SÍREMLÉK VAGYOK ÉN, SZÁZ VÉRTANU NYUGSZIK / ALATTAM, KIK HONUKÉRT - HONODÉRT - / ESTEK EL, ITT E MEZŐN. SZENT VÉGRENDELETÜK HÁLÁSAN VÉSVE SZÍVEDBE, ADD / UNOKÁIDNAK MÉG EZER ÉVIG ODÁBB: / „HONFI, SZERESD A HAZÁT! ÉLJ-HALJ ÉRETTE! CSAK AKKOR LESZ BÁRMILY / SORSBAN NAGY, SZABAD ÉS A TIED”

A templom melletti szoborparkban, 2010-ben mellszobrot állítottak a hegyesi csata győztes tábornoka, Guyon Richárd emlékére. A településen egy utcát is neveztek el róla.