Guyon Richárd

Guyon Richárd honvéd vezérőrnagy (litográfia)
Guyon Richárd honvéd vezérőrnagy (litográfia)

„Kétségkívül igen vitéz tiszt volt, de legalább annyira tudatlan is. Bármennyire meg lehetett bízni ugyanis Guyonban a csatatéren - vagyis ha föladatának megoldásához nem kellett különösebb leleményesség, csupán személyes vitézség - ugyanolyan kevéssé felelt meg a követelményeknek mint nagyobb önálló csapattestek vezetője.” (Görgey)

„Nem sok ésszel és semmi hadi tudománnyal sem bír, de bír, csaknem az őrültséggel határos személyes bátorsággal.” (Pálffy János, képviselő)

„Rossz vezér, de jó katona. Nem oly sokan vagyunk, hogy olyan embert, mint Guyon nélkülözhessünk.” (Kossuth)



Gróf Guyon-Debaufre Richárd (Bath, 1813. március 31. - Konstantinápoly, 1856. október 11.) az 1848-49-es szabadságharc egyik fontos hadvezéreként írta be nevét a magyar történelembe. Rövid ideig vezérkari főnök és a honvédség főparancsnoka. A szabadságharc leverése után 1849 augusztusában Törökországba menekült, majd a Porta szolgálatába állt és Hursid pasa néven lett a török hadsereg tábornoka.

Guyon Richárd, „a magyarnak ángol oroszlánja” 1813. március 31-én az angliai Bath városában született francia hugenotta eredetű főnemesi családban. A Franciaországi protestánsüldözés elől menekülő család a 17. században költözött át Angliába.

Őseihez hasonlóan ő is katona lett. Kalandvágyó fiatalember lévén részt vett az 1830-as évek elején a portugáliai polgárháborúban, amelyet az ottani liberális és konzervatív erők vívtak. Ezt követően utazgatott, s a Habsburg Birodalom egyik kikötővárosában, Triesztben járva úgy döntött, belép az osztrák császári-királyi hadseregbe. A 2. huszárezred hadnagya, majd főhadnagya lett. (A császári-királyi hadseregnek tizenkét huszárezrede volt, s mindegyiket Magyarországról állították ki.)

1838. november 22-én feleségül vette az ezred másodtulajdonosa, báró Splény Ignác lovassági tábornok Mária nevű leányát. Splény Ignác a nemesi testőrség parancsnoka volt, Guyon a házasság után a segédtisztje lett és Magyarországon telepedett le. Apósa 1840-ben bekövetkezett halála után anyagi okokból főhadnagyként nyugdíjaztatta magát. A császári-királyi hadseregből kilépve, Magyarországon, a Komárom megyei Csúzon telepedett le, később az Esztergom megyei Csatán élt.

A szabadságharc kezdetekor a mozgó nemzetőrséghez csatlakozott. 1848. szeptember 15-étől őrnagyi rangban a mozgó nemzetőrség egy zászlóaljának parancsnoka lett. Egysége élén részt vett a győztes pákozdi csatában. A schwechati csatában a magyar csapatok által elért egyetlen eredmény - Mannswörth bevétele - az ő nevéhez fűződik. A csatát követően ezért Kossuth Lajos ezredessé léptette elő és megbízta az időközben a Jablonkai-hágón át betört Simunich osztrák tábornok ellen küldött feldunai hadtest dandárparancsnokává nevezte ki.

Görgey nem értett egyet Guyon önálló megbízatásával, így már ekkor elkezdett kialakulni a két tiszt között az ellentét. Viszálykodásuk később sok zavart okozott a honvédség felső vezetésében. Guyon mintegy tízezer fős erővel vette üldözőbe Simunich gyorsan visszavonuló csapatait, de két sikeres utóvéd ütközet - november 3-án a Nádasi-szorosnál és november 4-én Jablonicnél - megvívásán kívül nem tudott komolyabb kárt tenni a tábornagy csapataiban. A decemberi osztrák támadás megindulásakor Görgey katonái vezetői hibák következtében nem segítették Guyon hadtestét. Így Nagyszombatnál Guyon magára hagyatva vette fel a küzdelmet, a többszörös túlerőben lévő ellenség pedig bekerítette, és csak véres utcai harcok és jelentős véráldozatok árán tudott kitörni.

A főváros feladása után a feldunai hadsereg egyik hadosztály-parancsnokának nevezték ki, így részt vett és hadosztályával jelentős szerepet játszott Görgey észak-magyarországi hadműveleteiben. Guyon hadosztálya a hadtest utóvédeként 1849. január 11-én Ipolyságnál, január 19-én Szélaknánál került ütközetbe az Anton Csorich altábornagy vezette üldöző csapatokkal. A Selmeci-szoros birtoklásáért folyó súlyos harcok során a hadtest Szélaknánál, Selmecbányánál és Hodrusbányánál vereséget szenvedett és ez Görgeyt a bányavárosok kiürítésére kényszerítette. A Garam völgyében visszavonuló Guyon február 2-án Iglón biztosítás nélkül szállásolta el csapatait és így a császáriak éjszakai támadása meglepetésként érte. A kialakuló ütközetben Guyon erélyesen rendezte pánikba esett egységeit és sikeres ellentámadást indított. Guyon Richárd számára a hírnevet és az elismerést a február 5-én vívott branyiszkói ütközet hozta meg.

Kishegyesi szobra
Kishegyesi szobra

Görgey úgy döntött, hogy a bekerítés veszélyének kitett hadtestével Branyiszkón keresztül fog áttörni a felső tiszai magyar haderők felé és a hágó elfoglalását Guyonra bízta. Az ezredes a rá jellemző lelkesedéssel és önbizalommal előre megírta győzelmi jelentését és csapataihoz a következő szónoklatot intézte: „Ha előrementek, dupla zsoldot kaptok, ha hátráltok, kartáccsal belétek lövetek.” Az első roham kudarca után be is váltotta ígéretét és a Deym vezérőrnagy vezette császáriak végül feladták állásaikat. A branyiszkói győzelemmel a katonai helyzet a magyar fél számára kedvezőre fordult, lehetővé tette a magyar haderők egyesítését és a győzelmes tavaszi hadjáratot.

A március 3-ai tiszafüredi zendülésben Guyon - egyedüliként a fontosabb beosztású tisztek közül - Henryk Dembińskit támogatta. Ekkorra kezelhetetlenné vált Görgey és Guyon ellentéte, és Görgey a hadsereg átszervezésekor március 7-én feloszlatta Guyon hadosztályát és a többi hadosztály feltöltésére fordította. Kossuth Lajos nem értett egyet a „branyiszkói győztes” mellőzésével, ezért március 15-én Guyon Richárdot vezérőrnaggyá és a komáromi vár parancsnokává nevezte ki. Az ostrom alatt álló erősségbe azonban csak április 20-án tudott bejutni. Bejutása előtt, április 19-én még részt vett a nagysallói ütközetben. Komáromban nézeteltérése volt a várőrség parancsnokával, Lenkey János vezérőrnaggyal és a komáromi polgári vezetéssel is, ezért Görgey május 28-án felmentette beosztásából. Júniusban a tartalék hadtest hadosztályparancsnoka, majd július elejétől a bácskai hadtest parancsnoka volt. Július 14-én a kishegyesi ütközetben vereséget mért Jelačić hadtestére, a Titeli-fennsík elleni támadása azonban július 23-án kudarcba fulladt. Hadtestével csatlakozott a Szegednél összevont magyar főerőhöz és részt vett az augusztus 9-ei temesvári csatában.

Nyughelye Isztambulban a Haydarpaşa temetőben
Nyughelye Isztambulban a Haydarpaşa temetőben

Bem tábornok megsebesülésekor rövid időre a magyar sereg vezérkari főnöke, majd főparancsnoka lett. Augusztus 18-án vonult törökországi emigrációba. Október 28-án Kossuth Vidinben altábornaggyá léptette elő. Áttért a muzulmán hitre és Hursid pasa néven a török hadsereg tábornokaként szolgálati helye Damaszkusz lett. A krími háborúban az ázsiai hadszíntéren találjuk. Részt vett az 1853. december 1-jei basgedikleri ütközet tervének kidolgozásában. 1854-ben több külföldi tiszttel együtt részt vett a karszi erőd megerősítésében mint a karszi sereg vezérkari főnöke. Ő dolgozta ki az 1854. augusztus 5-ei kuruderei ütközet haditervét. A török csapatok rossz állapota és a török tisztek alkalmatlansága miatt az elveszített ütközet után visszarendelték Isztambulba.

1856-ban halt meg gróf Guyon-Debaufre Richárd honvédtábornok, Hursid pasa néven a török hadsereg tábornoka. Halálát valószínűleg ételmérgezés okozta. Guyon Richárd Isztambul ázsiai részében található angol katonai temetőben, a krími háború angol áldozatai között nyugszik, sírhelyén magyar feliratú tábla van, ezzel a felirattal:

„Itt nyugszik Guyon Richárd gróf, Török főtábornok, Frankhon ivadéka, Angolhon szülöttje, Magyarhon vitéze, Meghalt octóber 11-én 1856, Élete 44. évében.”